Lengyelország választott és minden bizonnyal akár jelentősen át is alakulhat. Ugyanakkor bármennyire is furcsa, abban semmi nem fog változni, hogy az EU ötödik legnépesebb állama és egyben hatodik legnagyobb gazdasága, már ma is rendkívül fontos tag. Olyan állam, amely az oroszellenes központi törekvések egyik leglelkesebb híveként sokkal jobban fekszik immár Brüsszelnél, mint Magyarország.
Október 15-én Lengyelország választott és a 38 millió lakos (vagy legalábbis a 29 millió lengyel választópolgár) döntése talán a legizgalmasabb európai választás volt idén ősszel. A szavazatok 98,78 százalékos feldolgozottságánál, ez az állás:következő:
Jog és Igazságosság: 35,76 százalék,
Polgári Koalíció: 30,37 százalék,
Harmadik Út: 14,43 százalék,
Baloldal: 8,53 százalék,
Konföderáció: 7,15 százalék.
A politikai helyzetkép fontos, ez ugyanis egy ellenzéki kormányt sejtet, de előbb kezdjük azzal, hogy milyen állapotban találta a választás Lengyelország gazdaságát.
Lássuk a fő paramétereket!
Magas, de legalább már nem két számjegyű infláció (8,2 százalék), alacsony munkanélküliség (5 százalék), ugyanakkor recesszió, vagyis éppen visszaeső gazdaság, gyenge fogyasztás, magas hiány – hangulatilag mintha csak Magyarországról beszélnénk.
Ami viszont más, és ami talán a legrosszabb, hogy Lengyelországban a nehéz gazdasági helyzet miatt egészen elképesztő, a GDP 3 százalékára rúgó ígéretek hangoztak el, a kormánypárt a családtámogatással és az ellenzék elsősorban a közalkalmazottak béremelésével tette magasra az ígéretlécet.
Hihetetlen erős évtized van a lengyelek mögött
Lengyelország amúgy nagyon erős időszak után áll. 2010 és 2020 között alacsonyak voltak a kamatok, sok volt az uniós forrás, hasított a német gazdaság, Lengyelország rendkívül gyorsan fejlődött. Az Európai Bizottság gazdasági összefoglalója is kiemeli, hogy még tavaly is 5,1 százalék volt a lengyel növekedés, az idei gyengécske év után jövőre ismét 2,7 százalék lehet a bővülés.
A lengyelek legfontosabb partnere, vagyis Németország erős évtizede közben végig volt lendület, gyorsan gyarapodott minden a lengyeleknél, más kérdés, hogy a kormánypárt mégis rendre németellenes retorikát folytatott.
A külföldi befektetők voltaképpen még így is kedvelték az országot, ha a sokszor Magyarországot követő kormányzati intézkedések, vagy menekültellenes, esetleg EU-ellenes üzenetek nem voltak túl népszerűek a befektetők körében.
Így a tőzsde például alulértékelt volt, de a reálgazdaságba, vagy az ingatlanpiacra ömlöttek a befektetések. Hiába az unió ötödik legnépesebb állama (egyben hatodik legnagyobb gazdasága) igazi középhatalommá vált.
A válságban vett villámrajt
Lengyelország esetében fontos múltbeli fordulat volt, hogy 2009-ben a nagy pénzügyi válság második évében egyedül Lengyelország gazdasága tudott növekedni az EU-ban, akkor sokan felfigyeltek a lengyelekre.
Talán az is számított, hogy az ország (az akkor még nyugodt Ukrajnával közösen) 2012-ben foci eb-t is rendezett, jöttek a befektetők, sok infrastrukturális projekt kapott lendületet.
Eközben a lengyelek elárasztották Európát, akkor még főleg Nagy-Britanniában dolgoztak rengetegen, miközben az ukrán építőipari munkások özönlöttek be a távozó lengyelek helyére.
Lengyelország mindvégig különös gazdaság maradt, az egész Európai Unióban itt a legkisebb a turizmus aránya a GDP-ben, ide nem igazán érkeznek vendégek (mégha nekünk Krakkó például kedvelt kirándulási célpontunk is). Ugyanakkor az export mellett a sok beruházás, a sok uniós forrás és a gyorsan növekvő fogyasztás nagyon gyorsan húzta fel a lengyel GDP-t.
A magyarok is megkedvelték
A magyar gazdaság szereplői, irodaházasok, plázatulajdonosok, vagy töltőállomás-üzemeltetők is előszeretettel igyekeztek Lengyelországba, mert a piac fontos és egészséges maradt.
Az elmúlt években Lengyelországban több nagy magyar befektetést is bejelentettek a magyar cégek.
Az ingatlanpiaci Wing 2019-ben vette meg a vezető lengyel ingatlanfejlesztőt, a varsói tőzsdén jegyzett Echo Investment SA-t.
A Cordia toronyházat és más ingatlanokat is fejlesztett.
Az MNB alapítványait kezelő Optima Befektetési Alapkezelő 2020-ban szállt be a hatalmas lengyel GTC ingatlanfejlesztőbe. Az Indotek 2021-ben 4 varsói irodaházat is megvett.
A Mol pedig a PKN Orlentől vásárolt 417 benzinkutakat és tört be a piacra.
A lengyelek nagy munkakedvvel fejlődtek az elmúlt években, épültek az autópályák, egyre egészségesebbek lettek a nagyvállalatok, kiépült egy erősebb középvállalati szegmens is, magasabban árazták a befektetők a lengyel cégeket, például a bankokat, mint a régió más országaiban, gyorsan nőttek ki a semmiből a zloty-, majd az eurómilliárdosok is.
Azért mindeközben nehézségek is akadtak, a rendre magas lengyel deficit, vagy a sok konfliktus az unióval problémákat is generált, de a tónust eléggé megváltoztatta az orosz-ukrán háború.
Lengyelország történelmi okokból borzalmasan utálja az oroszokat, így az ukránok legelkötelezettebb támogatói közé tartozott az ország, aminek egyik szomorú következménye volt a magyar-lengyel viszony megromlása, de Lengyelország szempontjából ennél fontosabb volt, hogy az EU viszont kezdett elegánsan átnézni a konfliktusok felett.
A szlávok olaszai
Ugyanakkor az tényleg szomorú volt, hogy miközben Lengyelországban még a háború kirobbanása előtt is volt az erős (jobboldali és EU-kritikus) politikai szövetség mellett egy hétköznapi barátkozás is, vagyis tetten érhető volt egy határozottan pozitív szemlélet Magyarországgal, a magyarokkal szemben (polák venger), de Magyarország most fekete posztó lett a lengyelek szemében, akik nem értik Budapest békésebb tónusát Moszkvával szemben.
Pedig korábban a lengyelek más szláv népekhez képest határozottan szívesebben jöttek turisztikai céllal is Magyarországra.
Vicces módon a lengyel gazdaság ma is egy kicsit adathiányos. Alacsony munkanélküliségről beszélhetünk, de nem is lehet pontosan tudni, hogy mennyien mentek el Nyugatra, hányan jönnek vissza, ha lassul a Nyugat.
A lengyelek amúgy olykor szeretik, olykor sértőnek találják magukra nézve azt a mondást, hogy „a lengyelek a szlávok olaszai”, de sok szempontból van benne igazság. A lengyelek nagy hangú, bátor kereskedők (emlékezhetnek az átkosból a lengyel piac kifejezésre), de ami talán kellemetlenebb elem, annyira tülekednek, hogy Varsó közlekedési kultúra még kelet-európai viszonylatban is aggasztó.
Az pedig külön vicces volt, hogy az elmúlt hetekben a benzinkutaknál is állandó tülekedés volt, mert a vezető lengyel cég a kormányt olcsó benzinárakkal szerette volna segíteni, csak ebből benzinturizmus és aggasztó benzinhiány lett.
A választásról
És akkor a mostani választásról és annak tétjeiről! A választáson alapvetően két nagy formátumú politikus és két meghatározó pártcsoport szinte egyenlő előzetes esélyekkel versengett.
A 74 éves Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettes, az ország legerősebb politikusa a jobboldali Jog és Igazságosság Pártot (PiS) vezeti.
Az egykori gyerekszínész és egy szörnyű repülő–szerencsétlenségben elhunyt ikertestvére az átkosban is ellenzéki volt. A kormánypárt a harmadik egymást követő ciklusát szerette volna megkezdeni, az Egyesült Jobb elnevezésű szövetséggel. A PiS a családok és a nyugdíjasok pénzbeli támogatásai révén vált igazán népszerűvé (miközben rengeteg kritikát kapott például az abortuszszabályok szigorítása miatt és az unióval is rendre hadakozott), de most is azt ígérte, hogy újraválasztása esetén kiterjeszti ezeket a programokat.
A 66 éves Donald Tusk és a Polgári Koalíció egy centrista koalíció volt, amelyet a lengyel exminiszterelnök és volt EU-elnök neve fémjelzett, de a szedett-vedett koalícióban eléggé eltérő kisebb pártok (liberálisok, zöldek) is szerepeltek.
Ez az egyesített ellenzék mindenképpen szerette volna kiszorítani a Lengyelországot nyolc éve vezető kormánypártot és elsősorban nagy béremeléseket ígért a közszférában.
A kampány elképesztő durva volt, Lengyelországban Tusk volt a „német” érdek képviselője, egy ismert összeesküvés–elmélet szerint az oroszokkal együtt okozója volt a tragikus repülőbalesetnek, és menekülteket szeretne invitálni az országba, Az ellenzék pedig azt mondta, hogy ha megint nyer a PiS, akkor végképp elveszik a lengyel modernizáció.
Mellettük több pártnak is volt érdemi esélye a parlamenti küszöb átugrására, végül ez mindnek sikerült is. A centrista Harmadik út, a szélsőjobbos Konföderáció, illetve az Új Baloldal volt ilyen, úgy tűnik, hogy ők végül valóban sikeresek lettek.
Ami pedig a lengyel-magyar viszony jövőjét illeti. Sajnos az elmúlt másfél évben még azoktól a lengyel erőktől is elhidegedett Magyarország, akik korábban lelkesen jöttek ünnepelni a magyar ünnepekre és akik Orbán Viktor legfőbb szövetségesei voltak az Európai Unióban.
Ám, ha valóban az a Donald Tusk kerül hatalomra, aki az utóbbi időben az Európai politika egyik legsötétebb alakjának nevezte Orbánt, „aki megdolgozott érte, hogy Putyin barátjának kezeljék”, akkor a következő ciklusban a rajthelyzet még sokkal nehezebb. Igaz, Donald Tusk kifejezetten híres arról, hogy elég gyorsan váltogatja a barátait és a szövetségeseit.
A népszavazások
A választáson emellett mindenféle „kamuszagú” népszavazást is kiírtak, összesen négyet. A „4 nemes” népszavazásban a választók véleményét teljesen egyértelmű kérdésekben tesztelték
Támogatja az állami tulajdon külföldieknek való eladását, amely révén a lengyelek elveszítik az ellenőrzést a gazdaság stratégiailag fontos ágazataiban?
Támogatja a nyugdíjkorhatár emelését, a nők és férfiak esetében egységesen 67 évre?
Egyetért a lengyel–belarusz határon húzódó kerítés lebontásával?
Támogatja-e, hogy több ezer illegális migráns érkezzen a Közel-Keletről és Afrikából az európai bürokrácia által előírt kényszeráthelyezési mechanizmusnak megfelelően?
Az ellenzék szerint mindez a kormánypárt választóinak mozgósítására tett gyenge erőfeszítés volt, de az is vád volt, hogy a hivatalos kérdésekkel az állam felemelte a kampányszlogeneket arra a szintre, ha mindez valódi veszély lenne. Az mindenesetre biztos, hogy annyiban sikeres volt az előzetes mozgósítás, mert nagyon sokan, a szavazók 72,9 százaléka ment el szavazni.
Hogyan tovább?
A választáson az alsóház, vagyis a Szejm 460 tagját, illetve a felsőház, vagyis a Szenátusba 100 tagját választották meg négy évre. A gazdasági elemzők előzetesen úgy vélekedtek, hogy az is jó, ha az egyik nyer, az is, ha a másik, csak ne legyen bizonytalanság, döntetlen, megismételt választás.
Az egyes pártoknak legalább 5 százalékot kellett megszerezniük a parlamenti mandátumhoz, a koalícióknak pedig legalább 8 százalékot.
Ahogy az már csak lenni szokott, aki csak tehette, győzelemként értékelte az eredményt. Innentől a lengyel alkotmány szerint Andrzej Dudának, vagyis az ország elnökének a választást követő 30 napon belül össze kell hívnia az új parlamentet. Ezen az ülésen a kormány benyújtja lemondását, de továbbra is ügyvivői szerepkörben marad.
Az elnök megbízza az egyik politikai vezetőt, általában a legtöbb szavazatot kapott párt vezetőjét, hogy alakítson új kabinetet. A miniszterelnök-jelöltnek 14 napon belül be kell mutatnia a kabinetet és a programot, és a Szejmben többségi támogatást kell kapnia a bizalmi szavazáson.
Ha ez sem sikerül, az elnöknek még van két kísérlete, de ha mindhárom kísérlet kudarcot vall, az elnök új parlamenti választásokat ír ki. Donald Tusk azt mondja, hogy ő visszavezetné országát az EU magjába, míg a PiS azt állítja, hogy ő sem tervezi Lengyelország kivonását az EU-ból, csak csökkenteni szeretné Brüsszel befolyását a tagországokra.
Eközben minden oldal határozottan a NATO-ban maradás mellett van, amit Lengyelország létfontosságú biztonsági garanciának tekintenek Oroszországgal szemben. Elemzők szerint azonban Lengyelország támogatása Ukrajna felé gyengülhet, ha a Konföderáció szélsőjobboldali párt lesz a mérleg nyelve. Lengyelország ebben is kicsit megosztott, nagyon szereti az ukránokat, de azért az ukrán gabona importtilalmában a magyar álláspontot követték, és meglepő módon a leginkább oroszellenes erő mondogatta azt, hogy az államnak kevesebb adót kellene szednie, és kevesebb pénzt kellene adnia a nyugdíjasoknak és az ukrán menekülteknek, hogy több maradjon a lengyel fiataloknak.
