Idén is elkészült is az üzletben, közéletben, kultúrában és a médiapiacon legbefolyásosabb magyar nők listája. Több mint száz üzleti és közéleti szereplőt elemeztek, közülük ötvenen kerültek a Forbes Magazin listájára. Erdődy Orsolya, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) menedzser- igazgatója nem először szerepel a befolyásos nők körében. A tudás.hu az idevezető utat firtatta.
Milyen pályára készültél?
Sokféle tervem volt. Egy időben biológus szerettem volna lenni, aztán hegedűművész, ami már közel állt a mai világomhoz. Az egyetemen a három szakom közül a német nyelv és irodalom volt a legerősebb. Rövid ideig tanítottam is az ELTE-n német irodalmat, amit nagyon szerettem. Annyi maradt a korábbi tevékenységeimből, hogy rendszeresen tartok előadásokat különböző budapesti egyetemeken.
Mi volt az első önálló feladatod?
A németországi magyar kulturális évad megszervezése. Az önálló talán szerénytelenül hangzik, hiszen több vezető is dolgozott évadon. Bencze Ottó kezdte el a HungaroFest keretén belül, majd csatlakozott Mélyi József, később Méhes Márton. Én Marcitól vettem át feladatot. Ez különleges, csaknem két évig tartó kulturális szezon volt, 2006 tavaszától 2007 végéig.
Tulajdonképpen a Berlini Collegium Hungaricum épületének felépítését kísértük programokkal. Talán én voltam az egyetlen, aki végig, úgyszólván három esztendeig foglalkozott az évaddal, mert már az előkészítés során is részt vettem a projektben.
Mély vízbe dobtak, vagy volt melletted valaki, akire mentorként támaszkodhattál?
Ma is számos mesterre, tanítóra gondolok szeretettel. Elsőként kiemelem közülük Zimányi Zsófiát.
Azt szoktam mondani, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál volt az első munkahelyem, bár valójában inkább gyakornokként dolgoztam ott egy-két évig az egyetem mellett. Mégis meghatározó élmény volt, ami nagyban formálta a pályámat, viszont rendkívül meghatározó volt a jövőm szempontjából.
A másik inspiráló személy, aki inspirálóan hatott rám, Schneider Márta volt, aki akkoriban a művészeti és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárként (NKÖM), kapcsolódott a német évadhoz, és több más projektben is dolgozhattam vele. Mindkettőjükre jellemző a professzionalitás, a magas fokú elvárások, ugyanakkor egyfajta emberség is: a fiatalokat, szeretettel kísérik és próbálják átadni nekik a tudásukat.
Bár magad is fiatal voltál, részt vettél a pályakezdő tehetségek felkarolásában, mi adott e munkának keretet?
A német évad befejeztével létrehoztuk a Klassz Zenei Irodát. Az évad során fantasztikus csapat jött össze, egy hat fős iroda, éreztük, nagyon jó lenne együtt maradni, hogy azt a rengeteg nemzetközi kapcsolatot tovább hasznosítsuk, amit a német szezonban összegyűjtöttünk. Hozzáláttunk a Nemzetközi Liszt Társaság megalapításához.
A mentorok sorában még valakit feltétlenül meg kell említenem: Klenjánszky Tamást, aki fáradhatatlanul dolgozott a magyar zene nemzetközi népszerűsítéséért. Egy Liszt Ferenc emlékére létrehozott, nemzetközi hálózat volt a célja, amely ápolja a hagyományokat, őrzi az örökséget – mintha szobrot emelne a géniusznak gondolatokból, ihletből és tiszteletből.
Már a német évad alatt elkezdődött ez a munka, és 2009 és 2011 között számos olyan kerek, és nemzetközileg jelentős zenei évforduló jött szembe, amely magyar, vagy magyar kötődésű zeneszerzőkhöz kapcsolódott.
Úgy gondoltam, hogy a megszerzett tapasztalatokat, jól lehetne kamatoztatni, ha egy összeszokott csapat szervezné ezeket az évfordulókat. Végül is így nyert formát a Klassz Zenei Iroda, a 2009-es Joseph Haydn- bicentenárium, a 2010-es Erkel Ferenc- és Gustav Mahler centenárium, valamint a 2011-es Liszt-évforduló mellett több más projekt kapcsolódott hozzánk.
2010-ben az Európa Kulturális Fővárosa program kapcsán foglalkoztunk Pécs zenei eseményeivel, majd 2011-ben a magyar EU-elnökség rendezvényeiben vettünk részt.
Alapítottunk egy ösztöndíjat: ezt a támogatást a Klassz Tehetségek program fiataljai élvezhették. Tartalmas tennivalókkal teli, boldog fél évtizedet töltöttünk együtt; valóban szerettünk együtt dolgozni.
Édesapád, Erdődy Gábor történész, diplomata, muzeológus, édesanyád E. Csorba Csilla szintén muzeológus, sokáig a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, az alma nem esett túl messze a fájától… Ők hogyan viszonyultak a pályaválasztásodhoz?
A szüleim a mai napig hihetetlenül támogatnak mindenben. Látható, hogy az ő habitusuktól és pályájuktól nem volt távoli az, hogy én is kulturális projekteket kezdtem el szervezni. Édesapámtól a diplomáciai érzéket igyekszem elsajátítani, anyukámtól pedig a kreativitást, a kultúráért való fáradhatatlan tevékenykedést. Azt hiszem, sok mindent tudtam ötvözni a munkámban abból, amit tőlük tanultam.
Ezekre a képességekre a továbbiakban is szükséged volt és van?
Bazsányi Sándor esztéta, Kováts Adél a fesztivál háziasszonya, Erdődy Orsolya, Simon Izabella művészeti vezető és Dejcsics Konrád fesztiváligazgató
2011-ben kaptam felkérést a Budapesti Fesztiválzenekartól (BFZ), Fischer Ivántól, hogy csatlakozzam a csapathoz, akkor még igazgatóhelyettesként. Abban az időben új korszak kezdődött az együttes életében: 2012 januárjában a zenekart addig sok-sok éven át igazgató Körner Tamás nyugdíjba vonult.
Fischer Iván mellé egy külföldi, német származású igazgató érkezett, aki elsősorban a társulat nemzetközi tevékenységére koncentrált, hiszen a BFZ nemzetközi téren rendkívül keresett és elismert szervezet. Akkoriban kezdtünk ezzel párhuzamosan Magyarországon új programokat kialakítani, például közösségi heteket, illetve egy széleskörű edukációs stratégiát.
Célunk volt, hogy kiterjedt hálózatot építsünk fel, tehát ne csak Budapesten, hanem az országban minél több helyen, minél nagyobb körben ismerjék a Budapesti Fesztiválzenekar nevét. Ez elsősorban az én feladataim közé tartozott.
Aztán egyedül maradtál. Hogyan és miért?
Lényegében 2019 végén választottak meg a Fesztiválzenekar menedzser-igazgatójának, roppant izgalmas, kihívásokkal teli időszakban. Hogy mi vár rám valójában még nem sejtettem, hiszen fogalmunk sem volt róla, hogy jön a Covid.
2019-ben – a tao megszűnését követően –, eleve gazdaságilag nehéz helyzetbe került a zenekar, programokat kellett lemondanunk, csökkentenünk kellett az irodai stáb létszámát. Úgy lettem igazgató, hogy az volt az első nagy feladatom, vigyem végig ezeket a gazdasági megszorításokat, biztosítsam az együttes stabilitását.
Hogy lehetett ezt megoldani?
Sokszor felvetődik, miben más egy női vezető?
Gyakran említik az empátiát és az érzelmi érzékenységet, mint női sajátosságokat – ezek valóban jelen vannak, de nem mindig könnyítik meg a döntéseket.
Belülről kinevezett vezetőként olyan kollégáktól kellett megválnom, akikkel hét-nyolc-kilenc éven át jó kapcsolatban voltam. A stáb átszervezése és bizonyos projektek elengedése kifejezetten nehéz, de elkerülhetetlen lépés volt. A projektek hihetetlenül tudnak kötődni a szívünkhöz, járjuk az országot, és látjuk, mennyi örömet szerzünk egy-egy programmal az iskolásoknak, ezekről lemondani fájdalmas, szinte fizikai veszteség.
A folyamat tulajdonképpen a Coviddal sem ért véget, még 2020-ban, sőt 2021-ben is bizonytalanság és folyamatos megszorítások kísérték a munkánkat. De Fischer Iván mindig építkezni akar, az optimizmusával, erejével és határozottságával minden nehéz helyzetben megtalálja azokat az új ötleteket és lehetőségeket, amivel az élet pozitívba fordul.
Így volt ez akkoriban is. Friss, csodálatos alkotások és projektek jöttek létre, mindannyiunknak ez mutatott perspektívát.
Több tennivaló hárult rád, honnan merítettél/merítesz energiát?
Nagyszerű kollégákkal dolgozom együtt, a feladatokat precízen megosztjuk egymás között. Öt vezető dolgozik mellettem, ők különböző területekért felelnek. Enélkül a csodálatos csapat nélkül, biztosan nem tudnám így végezni a munkámat.
Adódnak olyan kérdések, akár az állami támogatás, a költségvetés kérdése, amiről napi szinten egyeztetnünk kell Fischer Ivánnal, és együtt határozzuk meg a stratégiát. A Fesztiválzenekarnak kezdettől létezik a kuratóriuma, a tagok, a kuratórium elnöksége maximálisan támogatja a zenekar és a stáb törekvéseit, tevékenységét.
Ha egy pillanatra nehéznek, feszültnek látod a helyzetet, mi old fel?
A munkám legszebb része, ha beülhetek egy hangversenyre. Mindenkinek ajánlani tudom a zenehallgatást, hiszen jól fel lehet töltődni, kiszakadni a mindennapok rohanásából, levezetni a stresszt. A koncerteken erősödöm meg abban, mennyire szép a szakmám, milyen jó a munkahelyem, látom a lebilincselő művészeket a színpadon, a zenekar tehetséges fiatal és már kevésbé fiatal zenészeit, akik egytől egyig rengeteget bizonyítottak.
Tavaly elindítottuk az Európai Zenekari Akadémiát, nemzetközi térről érkezett fiatal zenészek vesznek részt a munkánkban. Lelkesítő látni ezt a színes társaságot, amelynek tagjai nagy családként együtt vannak, sokat utazunk és nevetünk. Ilyenkor, egy-egy koncerten úgy érzem, hogy minden a helyére kerül, és tudom, hogy miért dolgozom.
A másik, a zenekarhoz kapcsolódó örömforrás, amikor a Fesztiválzenekar támogatói klubjának tagjaival, vagy a szponzorokkal beszélgetek. Tavaly megalakult a Fesztiválzenekar női klubja, amelynek megalapítása már akkor feltett célom volt, amikor igazgatónak kineveztek.
Ebben a női klubban elsősorban a magas fokozatú támogatók, szponzorok, a különféle jelentős hazai vagy külföldi cégek, szervezetek felsővezetői vagy tanácsadói vesznek részt. A zenekar turnéihoz kapcsolódóan külföldi utazásokat is szervezünk, Magyarországon pedig kulturális, gasztronómiai programokban is együtt vagyunk. Megerősítenek abban, milyen fontos a mi tevékenységünk, és milyen sok embernek szerzünk örömet. Ilyenkor a nehézségek eltörpülnek.
Mit jelent számodra, hogy ismét a legbefolyásosabb nők közé kerültél a Forbes listáján?
Hiszem, hogy ez a megtisztelő cím a zenekarnak plusz lehetőségeket hoz, mert több meghívást kapok, új körökben fordulhatok meg, és értékes kapcsolatokat létesíthetek. Ehhez hasonlóan a női klub révén is olyan személyeket ismerhetek meg, akik segítik a Fesztiválzenekar élén végzett mindennapi munkámat.
Hogy áll most a zenekar a finanszírozás tekintetében?
Még bizonytalanságban vagyunk. 2020-ban öt évre szóló megállapodást kötött a mindenkori kulturális tárca és a Fővárosi Önkormányzat a vegyes fenntartású színházak, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar támogatásáról. Korábban csak egy éves megállapodásaink voltak a kormánnyal és a fővárossal egyaránt, ami rendkívül instabillá tette a működésünket.
Mi, ahogy a nemzetközi zenei életben szokás, minimum három-négy évre előre tervezünk. Ha ott szeretnénk maradni az élvonalban, a világ legnevesebb fesztiváljain, legfontosabb koncerttermeiben, ezt a metódust kell követnünk.
Egy 2028-as felkérést nem lehet jövőre elbírálni – ha most nem reagálunk, elúszik. Viszont, ha igent mondunk, az azonnali kötelezettségekkel jár: repülőjegyek, hangszerlogisztika, szólistaszerződések – ezek mind jóval a fellépés előtt jelentkező kiadások. Ugyanez igaz a hazai koncertjeinkre is, amiket szintén legalább három évre előre tervezzük.
Ezért volt jelentett korszakhatárt 2020, hiszen attól kezdve nyugodtan tervezhettünk öt évre előre. Abban bíztunk, hogy 2024 elején tájékoztat a támogatásunkról a tárca és már év elején megköttetik az újabb ötéves megállapodás, hiszen tudtuk, hogy az esztendő végén lejár a szerződés.
Sajnos a mai napig nincsen aláírt dokumentum. Értesültünk róla, hogy a kulturális kormányzat és a főváros tervezi a színházak és a Fesztiválzenekar támogatását. Mi nem többletpénzt kértünk, csupán az infláció hatásainak rendezését, hiszen a 2020-ban megállapított támogatás értéke mára jelentősen csökkent.
Feszes költségvetéssel dolgozunk, és a projektek csak akkor valósulhatnak meg, ha megkapjuk a 747 millió forintos többlettel valorizált állami támogatást. Bízunk benne, de még nincs végleges visszajelzés.
Zenei főtanácsadója vagy a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak, ez olyan tevékenység, ami egyúttal a lelket is ápolja.
Pannonhalma és a Pannonhalmi Főapátság Magyarországon számomra a legcsodálatosabb hely Magyarországon. Valahogy belenőttem abba, hogy megtaláljam a hozzám közel álló programokat, majd egyre inkább tevékenyen kezdtem részt venni az apátság munkájában, különösen azt követően, hogy Dejcsics Konrád atyát megválasztották kulturális igazgatónak, aki felkért zenei főtanácsadónak.
Konrád atya egy kicsit újra gondolta egyrészt az Arcus Temporum összművészeti fesztivált, amely a térség talán legdelikátabb, mindössze három napba sűrített eseménye, másrészt a liturgikus évhez kapcsolódó vagy attól független magas nívójú zenei programokat.
Próbálok minél gyakrabban ellátogatni Pannonhalmára, mivel páratlanul gazdag a képzőművészeti, irodalmi és zenei kínálat az apátságban. Igyekszem ezeket a látogatásokat úgy szervezni, hogy ne rohanás legyen, hanem feltöltődés. Példaértékű számomra a szerzetes közösség élete, ezért is örülök, hogy jó szívvel, nyitottan fogadnak a közösségben, és részt vehetek az apátság munkájában, hiszen osztozom az értékrendjükben. Megtiszteltetés számomra, hogy támogathatom a törekvéseiket. ű
Fontos, közös célunk, hogy az Arcus Temporum Művészeti Fesztivált nemzetközi téren is egyre ismertebbé tegyük a következő években.
