A kínaiak mindent megesznek, aminek lába van, kivéve az asztalt – szól a régi vicc, amiben – mint minden ilyesmiben, van némi igazság, de nem teljesen. Mint ahogy az sem teljesen igaz, hogy a mostani koronavírus járvány azért indult ki denevérekből, mert megették őket.
A mostani ragály fenyegetése lelkileg és szociológiailag érthető módon nagyon sok emberből hozza ki a félelmet és ennek köszönhetően azt a hajlamot, hogy minden, korántsem igazolt információt, főleg, ha az valamilyen szempontból eltér a szokványostól, ellenőrzés nélkül elhisznek és továbbadnak.
A koronavírus járvány több ilyen hírt is felszínre dobott, és sok anélkül is ott marad, hogy annak valós alapja lenne. Az egyik ilyen az, hogy a kórokozó vírust az ebédre elfogyasztott denevérekkel jutott az emberekbe.
Tudományosan elfogadott, igazolt tény, hogy a COVID-19 névre keresztelt vírus genetikai térképéhez denevérfajokból kimutatott vírusok örökítő anyaga hasonlít a legjobban, amiből következik, hogy ez alakult át mutációval emberi koronavírussá, s kezdte meg halálos vándorlását az emberi népességben.
S nem ez az első ilyen eset, hiszen a 2004-ben pusztított SARS és a 2012-ben kitört MERS eredete is a denevérekhez köthető. Méghozzá apró, rovarevő bőregerekhez, amelyek testmérete pár centiméter.
Ezek pedig nem szerepelnek a kínaiak étlapján! Szerepel viszont sok már egzotikus állat, igaz nem mindenkién és nem mindenhol. A legtöbben ott is azokat a nagy tömegben tenyésztett állatokat fogyasztják, mint amiket mi – sertés, szarvasmarha, csirke, kacsa, liba, pulyka stb. – de egyes vidékeken néhányan ínyencségként mindenféle érdekes jószágot beemelnek étrendjükbe.
Ilyen például az a 80 centiméter testhosszúságú cibetmacska, az álcás pálmasodró, amely a gyümölcsök mellett minden elkapható kis állatot is felfal és bizony a denevért is. Ezt a cukorfalat külsejű, s amúgy védelemre szoruló jószágot a kínaiak csemegeként fogyasztják és a SARS járvány lecsengése utáni kutatás nyomán derült ki, hogy az ő közvetítésével jutott át a vírus az emberbe.
Sajnos még jobb sorsra érdemes médiumok is szenzációként tálalnak olyan híreket, miszerint például Indonéziában kedvelt eleség a denevér, azt sugallva, hogy lám, Ázsiában igenis zabálják a bőregereket. Csakhogy ott a termetes, néha több mint harminc centiméteresre megnövő, több mint egy kilót is nyomó, gyümölcsevő repülőkutyákat fogyasztják előszeretettel, amelyek egyik faja egyrészt csak Kína legdélibb részén fordul elő, másrészt bennük nem találtak az emberihez hasonló vírusokat.
A kínai állatpiacokon viszont a messze nem európai higiéniai viszonyok miatt rengeteg a rovar, amik mágnesként vonzzák az apró és nagyon hasznos rovarevő denevéreket. Ezek röptükben ürítenek és máris összekapcsolódik a fertőzési lánc.
Ugyancsak ez érvényes Kína délebbi régióitól Dél-Kelet Ázsiáig a legkülönbözőbb állattartó telepekre. És máris felrémlik számos olyan korábbi járvány, amely az elmúlt időben Ázsiából indulva alakult világméretű pandémiává.
Bizony a madárinfluenza is olyan vízimadártartó és baromfitelepekről indult, ahol az emberek túlságosan közel voltak a jószágokhoz, s a vírus átjutásához még az abban a régióban elég magas páratartalom is hozzájárulhatott. Ez egyébként Kína Hupej tartományában és az onnan délre fekvő területeken is nagyobb, mint például nálunk.
De ha például a kolera utolsó világjárvánnyá fejlődött hullámára gondolunk, 1961-ben az is Indonéziából indult, ráadásul az már a légiközlekedés útján terjedt szét, s mára ez a lehetőség sokkal, de sokkal szélesebbre nyílt.
A történelem nagy járványai közül pedig több is Ázsiából rajtolt. A pestis bolhák és futóegerek révén Délnyugat-Ázsiából, a lepra Kínából, majd Indiából, a feketehimlő pedig részben szintén Dél-kelet Ázsiából. Olyan helyekről, ahol a nagy népsűrűség, a rossz higiéniai állapotok és a nagy páratartalom még rá is segítettek a kórokozók terjedésére.
Csak remélni lehet, hogy a mostani járvány hatására néhány ilyen fertőzési kaput a hatóságok tartósan becsuknak. Jó, hogy az állatpiacokat egyelőre bezárták és a vadon élő állatok kereskedelmét átmenetileg , kérdés, hogy ez a rendelkezés tartós marad-e.
Ez persze természetvédelmi szempontból is kulcskérdés, mert például a vuhani állatpiac árlapján a South China Morning Post szerint 112 féle élő állat szerepelt, köztük a kezdetben felmerül kígyók mellett tarajos sül, béka, kölyökfarkas, róka, patkány, páva, sertés, szalamandra, krokodil, sőt még élő koala is!!!
A kígyók egyébként sokféle hal és teknős mellett valóban gyakran szerepelnek egyes kínaiak étlapján, de a kutatók bebizonyították, hogy efféle hidegvérű állatokról még soha sem került át vírus emberekre. Vadállatok voltak egyébként a legutóbbi fél évszázad sok járványának kiindulópontjai, gondoljunk a Marburg, vagy a Nipah-vírusra, a HIV-re, az ebolára.
Az első jelzés, hogy a vadállatpiacok végleges bezárása is a lehetőségek között van, február elején magától a kínai elnöktől érkezett. Hszi Csin-ping egy, a járvánnyal kapcsolatos találkozón a Xinhua hírügynökség szerint kijelentette, hogy
meg kell erősíteni a piacfelügyeleteket, határozottan be kell tiltani és meg kell akadályozni a vadon élő állatok illegális piacát és kereskedelmét és ellenőrizni kell az ebből a forrásból jövő közegészségügyi kockázatokat.
Néhány nappal később a kínai Nemzeti Népi Kongresszus (NPC) már bejelentette, hogy felülvizsgálja a vadon élő állatok védelmére vonatkozó törvényeket és rendeleteket annak érdekében, hogy megerősítsék a vadon élő állatok és növények kereskedelme elleni küzdelmet. A hírügynökség azt is hozzátette, hogy a jogszabályok végrehajtását azért kell megerősíteni, hogy a vadon élő állatok és növények kereskedelmét betiltsák és leállítsák.
Ehhez persze szakértők szerint még sok intézkedés kell, de Kínán belül rengetegen támogatják ezt a különféle közösségi oldalakon, így remélhető, hogy hatékony ellenőrzéssel ez a lépés, az állattartó telepek szükséges korszerűsítésével párhuzamosan a járvány lecsengése után sem üres malaszt marad.
Palugyai István
