Miért értékesebb a gyémánt, mint a víz?

Elkészült az 1939 és 1944 közötti képviselőházi ülések adatbázisa
2021-05-29
Szemerédi Endre kapta a Neumann professzori címet
2021-05-30

Miért értékesebb a gyémánt, mint a víz?

Elég egyszerű kérdésnek tűnik, de Nikolausz Kopernikusz, Adam Smith, Karl Marx, majd a legsikeresebben Heinrich Gossen és még egy csomó nagyszerű tudós gondolkodott el rajta hosszasan. A válasz nem egyértelmű, vagy talán nincs is objektív válasz.

A víz-gyémánt paradoxon, vagy, ahogy szintén ismert a fogalom, az értékparadoxon látszólag egy álproblémával foglalkozik. Miért lehet értékesebb a gyémánt, mint az emberi élethez nélkülözhetetlen víz? Biztosan mindenkinek adódik rá valami azonnali válasza, a gyémánt nagyon ritka, a vízhez nem nehéz hozzájutni, de ha belegondolunk, ez egy olyan kérdés, amely a közgazdaságtan szinte minden fontos állítását felrúgja, és amely évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat.

Közgazdaságtan: áltudomány?

Szegény közgazdászokat eleve könnyű megtámadni, mert különböző ok-okozati mechanizmusokkal szinte mindent képesek megmagyarázni, de cáfolni is. Kevesebb az olyan objektív megoldás, mint a matematikában, ahol az egyenletnek egy konkrét végeredménye lehet csak, és ez még akkor is így marad, ha rengetegen próbálják ötvözni a közgazdaságtant éppen a matematikával.

A baj csak az, hogy oda is, vissza is minden kihozható. Vagyis gyakran megkapja ez a tudomány azokat a kritikáit, hogy

  • a modelljei túlságosan is elméletiek, nem léteznek a valóságban,
  • de azt is, hogy „mesélő”, ex post tudomány, utólag mindent meg lehet magyarázni, de előre szinte semmit.

Nikolausz Kopernikusz, Adam Smith, Karl Marx, Heinrich Gossen – tényleg szinte mindenki megpróbálta beleilleszteni valamilyen megfigyelésébe azt a kiindulópontot, hogy a gyémánt miért értékesebb, mint a víz, de sokáig mindenki belebukott.

A hasznosság

A hasznosságból és a piaci, vagyis kereslet-kínálati viszonyokból kiinduló gondolkodók (Nikolausz Kopernikusz és Adam Smith is valami ilyen bázison gondolkodott) szerint minden megmagyarázható a piaccal.

A víz nagyon értékes, hiszen nélkülözhetetlen lételemünk, ugyanakkor rengeteg áll belőle a rendelkezésünkre. Vagyis hiába nagy a kereslet a piacon, mivel a kínálat is óriási, a legtöbbször nagyon alacsony (vagy zéró) áron találkozik a kereslet és a kínálat.

A gyémántra viszont úgy lég nagy a kereslet, vagyis sokan örülnének neki, mert szép és tartós, hogy közben nagyon kicsi a kínálat, ezért magas áron találkozik csak a kereslet és a kínálat.

Élvezeti érték

Akik később ezt az elméletet elkezdték cizellálni, részben arról beszéltek, hogy a hasznosság nem csak biológiai, élettani lehet, de nehezebben megfogható elemek, élvezeti érték is: öröm, büszkeség, társadalmi státusz. Vagyis az ötmilliós óra haszna nemcsak az, hogy mutatja az időt, mert az 5 ezer forintos óra is mutatja az időt, hanem az, hogy neki van, megteheti, elért már valamit. Vagy az állatmenhelyről elhozott keverék kutya sem haszontalanabb (ugyanúgy visszahozza a botot), mint az egymillió forintos tenyésztett ritkaság, de a haszon, ha élvezeti értékként tekintünk rá,  széles értelemben értelmezhető.

Ráadásul függ élethelyzettől is. A gyémánt szinte mindig értékesebb, mint egy pohár hideg víz, de a lakatlan szigetre sodródott hajós, ha nem talált édesvízet, alighanem cserélne.

Munkaérték

Szegény Karl Marx a munkásosztály hőse nagyon sok szempontból már meghaladott gondolkodó. Ő is, ahogy korábban már David Ricardo is, a munka fogalmából indult ki. A munkaérték-elméleti megközelítés szerint azért tér el a hasznosság és a cserearány (vagyis azért drágább a gyémánt, mint a „hasznosabb” víz), mert a gyémánt kitermeléséhez lényegesen több munka kell, mint a víz megszerzéséhez. Vagyis a gyémánt a magas munkaerő-költségeket tartalmazza.

Ez is egy cáfolható elmélet, már sokan bebizonyították, hogy nem a munka határozza meg az értéket. Az az olaj, ami Szaúd-Arábiában alacsony költséggel feljön nem lesz értéktelenebb, mint az, amelyiket az Északi-sark közelében költséges mélytengeri fúrások után hozunk fel.

És az értelmetlen munkától nem lesz semmi értékes. Ha van egy összeszerelhető IKEA éjjeli szekrényünk, annak nem növeli az értékét, ha egy iszonyú nehéz akció keretében valaki felviszi a Himalájára és lehozza őket onnan.

A gyémánt nem a ritkasága és nem is a kitermeléséhez szükséges munka miatt drága. Nem lesz aranyárban egy ritka dolog, például egy kihalásra ítélt madárfaj utolsó ürüléke sem, mert érezzük, hogy ide más kell, a gyémánt esetében például több szerencsés együttható (ritka, szép, kemény).

És természetesen megint behozhatjuk a lakatlan sziget példáját. Az, ami az indulásnál sokkal értékesebb volt (a gyémánt), az érkezésnél megfordult, pedig a gyémánt és a víz előállításába fektetett munkamennyiség nem változott, csak a szituáció.

A szubjektív érték

Végül van egy sokkal jobb, leíró magyarázat, ez Heinrich Gossen német közgazdász és matematikus elmélete, amit ő a csökkenő élvezetekről és az előnyök kiegyenlítődéséről írt, de egy fontos közgazdasági irányzat, a szubjektív értékelmélet előfutárának is tartanak.

Vagyis lehet a gyémántnak és a víznek ára, világpiaci értéke, de az érték mindig szubjektív, vagyis egyénenként és élethelyzetenként változó.

Ha valakinek sok gyémántja van és kevés vize (ez egy ritka helyzet, de gondoljuk azt, hogy egy kalóz keveredett viharba és értékes zsákmánnyal jutott a lakatlan szigetre), neki az újabb gyémánt már csökkenő élvezeti értéket adna, de mivel vize nincs, annak óriási az értéke.

Határhaszon

Vagyis, ha a hajós a tönkrement hajójával együtt úgy sodródott partra, hogy maradt ötven hordó édesvíze, akkor ugyanott, ugyanmabban az időben, ugyanolyan kilátásokkal neki mégis a gyémánt lesz értékesebb, mert van egy csomó vize.

Ez a határhaszon fogalma, vagyis Gossen azt állapította meg, hogy nincs olyan, hogy objektív haszon, élvezeti érték, az számít, hogy a következő gyémánt, vagy a következő pohár víz mennyit ér nekem.

A dolog elég logikus, csak az benne az érdekes, hogy alapjaiban írta felül a közgazdasági modelleket, amelyekben addig sokan szerettek volna fix értékekkel, árral, hasznossággal foglalkozni.

Ez megdőlt és bejött a határhaszon fogalma, amivel kicsit nehezebb modellezni a tojás reális árát, mert az mindenkinek mást ér. Természetesen mivel ez egy nagyon életszerű feltételezés volt, rengeteg jó modell van erre. nagyon leegyszerűsítve, ha a piacon 50 forint a tojás, azok fognak venni, akiknél a tojás határhaszna ennél nagyobb. Lesz, aki pont megveszi és lesz, aki boldog, mert 60, vagy 70 forintot is adott volna érte. Gossen felfedezésére aztán mindenféle törvények születtek, például kimondta a közgazdász, hogy a javak határhaszna csökkenő: minél többet fogyasztunk valamiből, annál kevésbé ér nekünk már sokat.

Nem mindig

Ez általában igaz, az első, a második és a harmadik libamájas szendvics nagyobb élvezetet jelent, mint a hatvannyolcadik, és biztosan vannak a következő állítást cáfoló fanatikusok, de talán a Csillagok Háborúját is izgalmasabb megnézni először, mint hetvenedszer.

De mit is mondtunk a közgazdaságtanról, minden állításra van példa és az ellentettjére is. Gondoljunk például a szenvedélycikkekre. Aki először szív el egy szál cigit, prüszköl, szédül, köhög, valójában egy fillért nem ér neki, de ha már erős dohányos, képes az éjszaka közepén megindulni a 20 kilométerre fekvő éjjel-nappali dohányboltba, csak legyen.

De sokszor a buliban is az első sör még csak úgy lecsúszogat, de a második, harmadik már nagyon kívánatos.

Végül egy rossz példa, egy egészséges fiatal életében az első heroinadagnak nincs határhaszna. Nem ismeri, nem hiányzik neki, ha elé kerül és eléggé felelőtlen lehet, hogy kipróbálja. Ha azonban ugyanez a fiatal már fogyasztott, könnyen függővé válhat, és egy idő után már mindent megadna egy újabb adagért. Ez lenne a növekvő határhaszon elmélete. de mivel ez a cikk nem a heroin – gyémánt paradoxonról szólt, hanem a  víz – gyémánt paradoxonról, inkább fogadjuk el Gossen híres magyarázatát.

 

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close