A főiskolákon vagy egyetemeken nem feltétlenül azonos időpontban kezdődnek és zárulnak a tanévek, Finnországban például zajlik az egyetemi negyedik beiratkozási időszak. Az alsóbb iskolákban más a helyzet, az Egyenlítő fölött máshol is általában ősszel kezdődik a tanítás, hogy a nyár a megérdemelt pihenésé lehessen tanároknak és diákoknak egyaránt. De vajon miért alakult ki az őszi tanévkezdet az északi féltekén?
Míg a felsőoktatási intézményekben több periódusban is vannak képzések, és ezeknek különböző, akár szemeszter közbeni beiratkozási időszakai vannak, az alap- vagy középfokú oktatásban – hacsak nem valamilyen speciális, például sok gyakorlatot igénylő képzésről van szó – ez nem így van.
A kisebb gyermekek iskoláiban a tanév általában ősszel kezdődik. Az északi féltekén legalábbis gyakori az a szokás, hogy a tanévet ősszel kezdik, és a nyári vakációval fejezik be.
A déli féltekén, például Ausztráliában vagy Brazíliában a tanév a legtöbb helyen februártól decemberig vagy januártól decemberig tart.
Utóbbi jellemző Dél-Afrikára is és mivel a déli féltekén helyezkedik el, a nyári szünet a helyi nyári hónapokra (december-január) esik.
A tanév kezdete ugyanis tükrözi az északi és a déli féltekék szezonális eltéréseit, mivel a trópusi és szubtrópusi éghajlatokban a tanév tervezése sokszor a csapadékos és száraz évszakok figyelembevételével történik.
De miért kezdődik a tanév az északi féltekén ősszel és nem januárban, amikor a naptári év kezdődik?
Azért, mert a gyerekek jónak tartják a hosszú nyári vakációt vagy azért, mert a pihenéshez a feltételeket a legjobb az évnek olyan időszakában biztosítani, amikor a természet is a legmegfelelőbb feltételeket biztosítja a nyaraláshoz?
Vagy azért, hogy lehessenek kivételek is?
A japán iskolaév például áprilisban kezdődik, ami eltér a legtöbb nyugati ország gyakorlatától.
Az áprilisi kezdet Japánban a tavaszi újjászületés szimbóluma, és az iskolaév a következő év márciusáig tart.
Annak, hogy a gyermekek oktatási időszaka az északi féltekén általában mégis ősszel veszi kezdetét, történelmi okai is vannak. Az őszi iskolaév-kezdet az adott terület földrajzi elhelyezkedéstől függően már a 17-18 században meghonosodott, van, ahol csak kicsit később.
Amikor sok család még a földművelésből élt és mivel gazdálkodni csak tavasszal, nyáron és ősszel lehet, a családoknak leginkább nyáron, a betakarítás idején volt legnagyobb szükségük a gyerekekre, hogy segítsenek a munkában.
Így iskoláztatásuk a hidegebb hónapokban zajlott, amikor semmit sem lehetett ültetni vagy betakarítani. A hosszú nyári szünet megfelelt az otthoni igényeknek, miközben a szabad levegőn végzett tevékenységtől a tanulók egészségi állapota is megerősödhetett. Volt idő, amikor utóbbi is szempont volt. Ugyanakkor a tanévet is lehetőleg kezelhető egységekben kellett tartani. Az őszi tanulmányok megkezdése pedig szinte zavartalan tanévet tett lehetővé.
Ha a naptári év elején kezdődött volna a tanév, akkor a nyári szünet után a tanulóknak egy nagyobb kihagyás után kellett volna visszatérniük az évfolyamuk kérdéseihez.
Az oktatás szempontjából sokak részéről mintának tartott Finnországban a tanév már augusztus közepén elkezdődik és májusban ér véget.
„Normál” esetben nemcsak az alsóbb iskolákban van így, hanem – kisebb-nagyobb eltolódásokkal – az egyetemeken is. A finn gyerekeknek így körülbelül tíz hétig a nyári szabadsága, emellett van őszi, karácsonyi és téli szünetük is, utóbbi általában februárban.
Az egyetemeken viszont a szemeszterek közbeni szünetek sok esetben nem automatikusak, hanem az oktatók határozzák meg, hogy melyik héten nem tartanak előadást. Ez persze összefügghet a kurzusok jellegével (gyakorlati idejével, stb.) is.
Németországban a tanév általában augusztus végén vagy szeptember elején kezdődik, és a tavaszi szünet körülbelül április elején van. A diákok a nyári hónapokat – július és augusztus – szünetként könyvelhetik el.
A francia iskolaév szintén szeptemberben kezdődik, és június végéig tart. A nyári szünet tehát különösen hosszú, mintegy 8 hét, amely lehetővé teszi a családok számára, hogy nyaraljanak.
Az Egyesült Államokban a szeptembertől júniusig tartó oktatás viszonylag új. Körülbelül egy évszázadon át – az 1700-as évek közepétől az 1800-as évek közepéig – a fehér gyerekek iskolája általában két tagozatos volt;
egy téli foglalkozás késő ősztől a tél végéig, és egy nyári foglalkozás, amely általában késő tavasszal kezdődött és egészen kora őszig tartott.
A tipikus amerikai tanév ma 180 napból áll, tíz hónapra elosztva, egy nyári szünettel. Azonban az iskolakezdési időpontok országonként nagyon eltérőek, július közepétől szeptember első hetéig terjednek. A déli iskolákban általában korábban kezdődik az oktatás, mint az északiakban.
Egy felmérés szerint Új-Angliában például a diákok mindössze 1 százaléka kezdte el az iskolát augusztus 28. előtt, s az Atlanti-óceán középső része körül (New Jersey, New York és Pennsylvania) is hasonló a helyzet. A nyugat-dél középső régióban (Texas, Oklahoma, Arkansas és Louisiana) a diákok 94 százaléka augusztus közepén tért vissza az osztályba, míg a kelet-dél középső régióban (Alabama, Kentucky, Mississippi és Tennessee) 69 százalékuk augusztus 7-11. között. Ebből a régióból a tanulók 19 százaléka már július 17. és augusztus 4. között elkezdte a tanulást.
