Ez idő szerint a világban szinte mindenki mindenkivel konfliktusban, vitában áll – és ezt nehéz lenne rálőcsölni a kifutó Biden-kormányzatra. És mindenki az új amerikai elnöktől, Donald Trumptól és csapatától várja a megoldást. Hogyan fogja tudni az új elnök kezelni a kihívásokat? Melyek lesznek a vezetés előtt álló kulcskérdések?
A válaszokra majdnem két hónapot kell még várni. Igazán csak a 2025. január 20-a, az elnöki beiktatás utáni időszak dönti el, hogy milyen konkrét intézkedéseket hoz az új amerikai adminisztráció.
Egyelőre az apparátus csontvázszerkezetére illesztendő „hús”, az új kormánytagok, állami szervezeti vezetők kiválasztása folyik. Egyre több nevet ismerünk meg.
Jövő év január 20-ig a kormányzás, a döntés a Joe Biden vezetés kötelessége.
Ezt követően a világpolitikai-világgazdasági és részben a katonai erőviszonyok átrendeződése, illetve az abból adódó regionális gondok kezelése-megoldása már az új adminisztráció dolga lesz.
Itt első sorban a kínai-amerikai viszonyra, a háromosztatú világgazdaságra (USA, EU, Kína), az erőviszonyok eltolódása kiváltotta kelet-nyugati konfliktusokra, a Közel-Keleten az Izrael-Hezbollah/Irán háborúra, a két nukleáris szuperhatalom, az USA és Oroszország közti valamiféle modus vivendire és végül talán a legkeményebb dióra, Ukrajnára gondolunk.
Forrás: Freemalaysiatoday
Folytatódó Peking-Washington feszültség
Nem enyhül a Peking-Washington feszültség, a szembenállás, annak elemeivel, Tajvan kérdésével, a Dél-kínai tenger egészének, szigetvilágának az ellenőrzésével, a japán-dél-koreai-kínai vita a Diaojü (Szenkaku) szigetek tulajdonjogi vitájával – és a Tokió-Moszkva konfliktussal a négy déli Kurili szigetlánc-tag hovatartozásáról folyó huzavonával.
Nem látni a megoldás jeleit a közel-keleti konfliktusban sem. Az izraeli-Hezbollah, Irán szembenállás folytatódik, emberek milliói szenvednek a katonai cselekményektől.
Ennek a válságnak legalább két globális, bennünket is érintő kihatása van:
1. A gazdasági alapú migráció erősödése.
A fő célterület továbbra is Európa.
Noha a földrész számos államában megszigorították a migrációval kapcsolatos eljárások egy részét, érdemi változást nem érzékelni.
Amerikában az új kormányzat a déli határtérségekben kiváltképpen élesen jelentkező saját migráns-problémájával lesz elfoglalva, úgyhogy Európa e kérdésben magára marad.
Donald Trump, mint győztes elnökjelölt legtöbb megnyilvánulása e köré a téma köré csoportosul, jelezvén, hogy a választói köre, de az egész USA számára is az egyik legfontosabb belpolitikai kérdésről van szó.
2. Világkereskedelmi problémák.
A konfliktus miatt rendkívül megnőttek a kereskedelmi hajózással kapcsolatos regionális feszültségek.
A világkereskedelemmel kapcsolatos áruszállítások 12-15 százaléka a Szuezi-csatornán, a Vörös tengeren át bonyolódik le. A kereskedelmi hajózás biztonságának romlása a térségben a világkereskedelmi bővülést mintegy fél százalékkal vágta vissza.
A kérdés nagypolitikai vonatkozásai: megnőtt az Oroszország északi partjai mentén a klímaváltozással mindinkább jégmentessé váló szakaszok, az egész Északi Átjáró jelentősége.
Moszkva érdekében áll ennek az útvonalnak a fejlesztése, ezért Oroszország jelentős regionális fejlesztésbe kezdett, atommeghajtású hajókból álló kereskedelmi jégtörőflottát épít és a régió energiaellátását kisebb teljesítményű, hajókra telepített atomerőművekkel javítja – lásd a Pevek városa előtt, egy védett tengeröbölben lehorgonyzó „atomhajó”, az Akagyemik Lomonoszov példája.
Két, egyenként 35 megawatt teljesítményű mini reaktor működik fedélzetén.
Elsősorban Kína, az EU-val együtt a világ két legnagyobb kereskedőhatalmának egyike érdeklődik az Európába vezető, a vörös-tengeri-szuezi csatornai útvonalnál rövidebb, biztonságosabb új lehetőség iránt.
Az új Trump kormányzathoz közelálló körök jelezték, az amerikaiak is fontolgatják az Európa – Amerika nyugati partja közti kereskedelmet segítő Északi Átjáró használatba vételét.
A kulcs a Washington-Moszkva kapcsolat
Forrás: Wikimedia commons
Sok mindennek az alapfeltétele a Moszkvával való bizonyos mértékű kiegyezés.
Erősen vitatott, hogy e folyamat hol tart, egyáltalán elindult-e?
A minap a The Washington Post (WaPo) röppentette fel a hírt, hogy telefonbeszélgetés zajlott le Donald Trump és Vlagyimir Putyin között.
Moszkvában például tisztában vannak vele, hogy a nyugat-európai államokban, elsősorban a gazdasági vezető pozícióban lévő Németországban, jelentős (energia)politikai változások érnek.
Majd jönnek ők a mi utcánkba is, mondják az oroszországi földgáz-, kőolaj-kitermelők, feldolgozók, szállítók.
Mint a Kreml-közeli RIA Novosztyi jelenti, az amerikai pénzügyminisztériumban az energetikával kapcsolatos elszámolásokban jó néhány oroszországi bankkal szemben enyhítettek a szankciókon.
Ezen bankok között van a Szberbank, a Vnyesekonombank, a VTB, a Szentpétervár Bank és az Alfa Bank. És a földgáz-, olajügyletek, mint kivételek mellé felvették a Nyugatnak fontos, Oroszországban vásárolt más energiahordozókat, a szenet, a tűzifát, urán-izotópokat is.
Az Airbus – írja a RIA Novosztyi – a repülőgép-gyártásban kulcsfontosságú titán felét oroszországi importból szerzi be.
Hasonló a helyzet a palládiumnál is, amelyből a (belsőégésű motorokkal szerelt) gépkocsi-katalizátorok elengedhetetlen részeleme készül.
És a legújabb felmérések szerint az elektromos autókkal szembeni visszavágásra készülnek a belsőégésű, főként benzinnel, vagy dízellel hajtott autók gyártói.
Annál is inkább, mert a kínai piacot – mind az elektromos járműveket, elterjedt angol rövidítéssel az EV-ket, mind a belsőégésű motorosokat – a hazai márkák uralják, így ott erősen visszaszorulnak az európaiak, még az olyan nagyok is, mint a Volkswagen.
Nekünk, európaiaknak ebből a nemzetközi katyvaszból igazán két kérdéscsoport fontos: az EU viszonya az új amerikai vezetéssel, ennek részeként a vámháború – akár csak részleges – elkerülése és az Ukrajna-válság békés, tárgyalásos megoldása.
Egyik sem könnyű.
Mint a Politico írja, Európa készül a kétfrontos harcra a vámháborúban: mind az USA (a Trump-kormányzat), mind Kína, a Hszi Csinping pártfőtitkár kidolgozta irányvonal ellen.
Különösen, mivel Kína reagál a Nyugat és Európa vámemeléseire – és nem a belenyugvás, a megadás szellemében.
A Mennyei Birodalom igen kemény importkorlátozó intézkedéseket (vámtarifa-emeléseket, nem-vám jellegű korlátozásokat) vezetett be az európai exportőrök-importőrök megbüntetésére. Ezzel párhuzamosan tovább öntötte az európai piacokra a maradék EU-autóipart térdre kényszerítő, olcsó kínai autókat, teljesen elektromosakat, hibrideket és részben belsőégésű motorosokat is.
A tavalyi év első hét hónapjában 112 százalékkal több kínai elektromos autó érkezett az EU-államokba, mint az azt megelőző év hasonló időszakában, jelezte az Europarlament (EP) önálló gazdasági-statisztikai szekciója.
Nagy kérdés, vajon a Trump-adminisztráció nem fogja-e kioktatni az európaiakat arról, hogy milyen nehéz e helyzetben is a kétfrontos harc.
Vajon Brüsszelben tudják-e, hogy a Washington – Peking – Brüsszel háromszög messze a leggyengébb és leginkább kiszolgáltatott tagja az EU? Ezzel a makacs zelenszkieskedéssel, a mindenkivel, a tényekkel való szembe menéssel Európára nehéz idők várnak. És itt lenne szükség egy okos, új amerikai kereskedelempolitikára, annak felismerésére, hogy a világkereskedelem döntő része hármójuk között zajlik.
Néhány adat a fentiek alátámasztására. Az EU legnagyobb kereskedelmi partnere tavaly az Egyesült Államok volt 848 milliárd dollárral. Az EU – Kína kereskedelmi forgalom 2023-ban 739 milliárd eurót, körülbelül 786 milliárd dollárt tett ki, jelentette az unió hivatalos statisztikai honlapja.
A „nagy hármasban” tavaly az amerikai-kínai kereskedelem volt a legkisebb, amely 575 milliárd dollárra rúgott. És ebben is 279,4 milliárd dolláros deficit mutatkozott. Azaz a kereskedelmi forgalom mintegy a felét tette ki Kína exporttöbblete.
Ukrajna a legnehezebb kérdés
Forrás: youtube
Az átmeneti időszak legnehezebb kérdése Ukrajna.
Maga Trump „24 órán belüli” megoldást ígért, miután beiktatták. Aligha tudja ezt az ígéretét tartani.
És nemcsak Ukrajna, hanem a hozzá kötődő problémák is rendezetlenek. Például mi lesz Washington és a több NATO-állam kapcsolataival? Trump környezetében felvetődött, hogy mintegy 1300 kilométer hosszú ütközőzónát alakítanak ki Ukrajna és Oroszország között. Ezt a zónát NATO-csapatok ellenőriznék, de ebben az USA nem venne részt. Cserében Ukrajna húsz évig katonai semlegességet vállalna úgy, hogy nem kérné a NATO-ba a felvételét.
A terv nagyon homályos, zavaros. Nem tudni például, hogy hol húzódna ez a zóna. Oroszország óvatosan, mértéktartóan reagált.
Álláspontjának a lényege a kivárás. „Ha majd hivatalba lép a Trump-adminisztráció, meglátjuk mit tesz Ukrajna ügyében” – fogalmazódik meg a Kreml-vezetők beszédeiben.
