A pünkösddel mindig jól járunk. Mozgóünnepről van szó, ezért az egyik hétfő valamikor május 11 és június 14 között mindig pihenőnapnak számít.
Mit is ünneplünk pünkösdkor?
Eredetileg a zsidóknál a betakarítás majd a Tóra-adás hálaadó ünnepe volt. A Biblia szerint Jézus halála után az apostolok is épp pünkösd miatt ültek össze, amikor óriási szél támadt, majd lángnyelvek képében leszállt hozzájuk a Szentlélek. A csoda után többféle nyelven is meg tudtak szólalni.
A prédikációikat így könnyen megértették Jeruzsálem lakói. Miután eltűntek a nyelvi korlátok, egy nap leforgása alatt több ezren tértek meg.
Ezért a keresztényeknél a pünkösd, amely két napig tart, a Szentlélek kiáradásának és az egyház születésnapjának is az ünnepe. Mindig a húsvéthoz igazodik mivel pont 50 nappal utána veszi kezdetét.
Azóta, hogy időszámításunk szerint 305 óta a kereszténység megünnepli a pünkösdöt rengeteg egyházi és népszokás kapcsolódott hozzá.
A középkorban például a lángok formájában leszálló Szentlelket volt, hogy szalmacsóvákkal idézték meg, a Bibliában leírt szélre pedig harsonaszóval emlékeztek meg.
Akadnak olyan régi templomok is, amelyeknél a mennyezeten hagytak egy nagy lyukat, hogy ezen keresztül rózsaszirmokat szórjanak a hívekre pünkösd idején. Előfordult az is, hogy a Szentlélek jelképét egy fehér galambot engedtek szabadjára az ünnep alkalmából.
Több évszázados hagyománynak számít a „pünkösdi királyválasztás” is, amelynek a keretében általában ügyességi próbák elé állítottak a helyieket. Ez lehetett akár lóverseny, bikahajsza vagy tuskócipelés is. A nyertes később hivatalos volt minden összejövetelre, parancsolhatott a legényeknek sőt volt, hogy a kocsmában a többiek kontójára ihatott.
Esetleg pár hétig, de legfeljebb egy évig élvezhette ki a győztes a királyi címet. Innen származik a közismert mondásunk: rövid mint a pünkösdi királyság.
A falvakban sokszor a párválasztás ideje is a pünkösd volt. A bálok ilyenkor egymást érték országszerte. Néhány régióban egészen sajátságos hagyományok alakultak ki. A sárközi Szeremlén például a legények pünkösd másnapján zöld ágakkal kidekorált csónakokon vitték magukkal a lányokat, akik az útra díszes evezőkkel készültek.
De bájos szokásaink sorát gyarapítja a pünkösdi ajándékozás is. Néhány faluban ugyanis ilyenkor a pásztoroknak kalácsot és bort adtak a helyiek.
Az egyház már a XVI. században is felfigyelt rá, hogy rengeteg pogány szokás éledt újra pünkösd idején, ezért a csetneki zsinat beszüntette az ünnep idejére a táncot, a játékokat és a pünkösdi királyválasztást is.
A hiedelmeket azonban nem tudták felszámolni. Emiatt sokáig megmaradt az a babona is, amely szerint a pünkösdi harmatnak varázsereje van. Turán például úgy tartották, hogy szembajra érdemes használni a bűverejű nedűt.
