Az ágyi poloskák a metrótól a legpatinásabb luxusszállodáig mindenhol felbukkanhatnak. De vajon miért ilyen sikeresek és hogyan szabadulhatunk meg tőlük?
Az ágyi poloskák kártétele és terjedése nem újkeletű probléma, a legkorábbi ezzel kapcsolatos egyiptomi feljegyzések szerint 3550 évvel ezelőtt már biztosan okoztak bosszúságot az embernek.
Bár a 20. század közepén (az azóta már betiltott) DDT-vel és más szintetikus szerves rovarirtó szerekkel sikerrel szorították őket vissza, az elmúlt két évtizedben újra erőre kaptak és ismét széles körben hódították meg az otthonokat, szállodákat, irodaházakat, egészségügyi intézményeket, könyvtárakat, közlekedési eszközöket, sőt még a baromfitartó telepeket is.
Potyautasok a poggyászban
Az ágyi poloskák repülni nem tudnak, így saját erőből főként csak kis távolságra képesek eljutni. Egy fertőzött lakásból kikerülő úti poggyászba, használt bútorba vagy ódon műtárgyba bújva viszont lényegesen nagyobb távolságot is megtehetnek, melyhez a legjelentősebb poloskataxit az országok és kontinensek közti repülők és teherhajók jelentik.
A szakemberek sokáig úgy vélték, hogy az ágyi poloskák egy-egy ilyen „térugrás” előtt csupán véletlenül pottyanhatnak bele valamilyen csomagba. Néhány évvel ezelőtt azonban kiderült, hogy készakarva másznak bele olyan bőröndökbe, amelyekben az emberi illatokkal bíró viselt ruhák vannak. Mindez azt jelenti, hogy akár már egy fertőzött szobában hagyott viselt ruhával könnyedén és észrevétlenül hazavihetjük magunkkal az ádáz ellenséget.
Vér és menedék
A néhány milliméteres vérszívók mindent elsöprő diadalukat tulajdonképpen annak köszönhetik, hogy a tökéletes összkomforthoz számukra mindössze két dolog nélkülözhetetlen: a nappali búvóhely és az éjszakai táplálékot jelentő emberi vér. Ha ezt a kettőt egyszer valahol megtalálják, ott garantáltan tanyát vernek, a bajok pedig innentől harapóznak el igazán.
Az egyik gond az, hogy az ember az ágyi poloskák táplálkozásának nyomait szó szerint a saját bőrén tapasztalja, a csípés után ugyanis viszkető kiütések és fájdalmas vörös duzzanatok jelennek meg a testen.
Az igazak álmát alvó ember ráadásul a csípésből semmit nem észlel, hiszen az ágyi poloskák ilyenkor egyszerre két csövet is a bőrbe szúrnak: míg az egyikkel vért szívnak, a másikkal érzéstelenítő és véralvadásgátló anyagot juttatnak a szervezetbe.
Viszketéstől a kirekesztésig
A később jelentkező irritáció viszont nemcsak testileg, de lelkileg is rendkívül kellemetlen lehet, az ágyi poloskákkal való érintettség ugyanis számtalan bosszúságot, mentális problémát, sőt társadalmi megbélyegzést is magával hozhat. Épp ezért az eseteket sokan eltitkolják, ám ennél rosszabbat tulajdonképpen nem is tehetnének.
A helyzetet még tovább súlyosbítja, hogy az ágyi poloskák megfelelő körülmények között naponta akár két-három petét is rakhatnak, egy-másfél év alatt pedig összesen körülbelül ötszázat. Ezek ráadásul rendkívül gyorsan kifejlődnek, így mire az ember az első példány megjelenése után egy hónappal észbe kap, már 20 ágyi poloska és további 100 pete is lehet a lakásában.
Sajnos az sem megoldás, ha néhány napos eltávval próbáljuk „kiéheztetni” az otthonunkba költözött vérszívókat, az ágyi poloskák ugyanis fél évet is kibírhatnak táplálék nélkül. Ily módon ne próbáljunk meg átköltözni még a másik szobába sem, mert a probléma ettől nem fog megszűnni, súlyosbodni viszont annál inkább.
Forrás: Store norske leksikon
Kémiai huzavona
A megváltást kizárólag egy profi irtóbrigádtól remélhetjük, az ágyi poloska elleni védekezés viszont rendkívül drága, az erre költött összeg világszerte több milliárd dollárt tesz ki minden évben.
Az elmúlt két évtizedben ráadásul úgy tűnik, hogy a kémiai védekezés sem működik már a korábbi hatékonysággal. Az erre utaló első baljós jel egy 1998-ban bekövetkezett cambridge-i eset volt, ahol elsőként tűnt fel az ágyi poloskás csípések növekedése és a rovarirtó szerek látszólagos hatástalansága a korábbi nyugodt évtizedek után.
Ezt követően 2000-ben az USA-ban, 2001-ben pedig Venezuelában is fokozódni kezdtek a poloskagondok, végül pedig az esetszámok néhány év alatt világszerte hatalmasat ugrottak. Ausztráliában például 1999 és 2006 között 4500 százalékos növekedést tapasztaltak a szakemberek, 2013-ban pedig Japánban is 220 alkalommal próbáltak irtani, miközben 2004-ben még egyszer sem kellett.
Az adatok alapján gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az ágyi poloska és trópusi fajtársa egyaránt rezisztenssé (azaz ellenállóvá) vált a korábban ellenük sikerrel bevetett anyagokkal szemben, amihez a piacon kapható számtalan, egyébként hatástalan termék és eszköz is nagyban hozzájárult.
Mindez – a globális kereskedelem és a turizmus felerősödésével együtt – oda vezetett, hogy az ágyi poloskák ma a földkerekség minden régiójában, több mint 50 országban jelen vannak. Nem kivétel ez alól Magyarország sem, ahol főként Budapest és a nagyobb városok sűrűn lakott régebbi városrészei a leginkább érintettek.
A legfontosabb a megelőzés (lenne)
Bár az 1850-es években sok fertőzött londoni szálláson csak annyit javasoltak a bérlőknek a csípések ellen, hogy aludjanak félrészegen, manapság azért ennél jóval hatékonyabb megoldások is rendelkezésre állnak az ágyi poloskák ellen.
Ha megtörtént a baj, akkor az alapos porszívózás és a 60°C feletti hőkezelés nyújthat segítséget, így ezen az elven a ruhaneműk fertőtlenítésében a szárítógép is segíthet. Ahogyan a meleg, úgy a hideg is végzetes az ágyi poloskák számára, így, ha a hőmérséklet 2 órán át 17°C alá hűl, akkor is nyert ügyünk lesz ellenük. Az időt viszont semmiképp se húzzuk, jobb mielőbb profi segítséget kérni!
Forrás: Ashbrook et al. 2019
A szakemberek a kémiai módszereket tekintve 12 különféle rovarirtószert próbálnak bevetni az irtásuk során, beleértve a karbamátokat, szerves foszfátokat és különféle rovarnövekedést gátló anyagokat is. Utóbbiak használatakor viszont sokszor csak az ajánlott mennyiség többszöröse éri el a kívánt eredményt, ami szintén aggasztó lehet a jövőre nézve.
Érdekes, hogy a szakirodalom szerint a leggyakrabban használt irtószerek a széles körben elterjedt rezisztencia ellenére továbbra is a piretroidok, melyeket önállóan vagy neonikotinoidokkal keverve is használnak, sprayk és aeroszolok formájában, néha több, néha kevesebb sikerrel.
A lényeg tehát az, hogy legyünk résen és figyeljük az első jeleket, mert ha már magát a kifejlett ágyi poloskát észleljük valahol a lakásban, az már régen késő.
A rendszeres takarítás, a bútorokon lévő repedések betömése, a fém ágykeret vagy a speciális matracvédő használata pedig biztosan segít a megelőzésben. Nagy gond viszont, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idáig még nem dolgozott ki ehhez kapcsolódó ellenőrzési és kezelési protokollt, holott ez rendkívül sürgető lenne.
