Van egy örök jegybanki dilemma: magas, vonzó kamatokkal erősítsük a forintot és fogjuk vissza a fogyasztást és az inflációt? Vagy éppenhogy az alacsony kamatokkal élénkítsük a hitelpiacot, a gazdaságot, tüzeljük a fogyasztást. Ha nem történik semmi, az általában nem izgalmas, de az, hogy az MNB most nem változtatott a kamatokon, nagyon is érdekes volt.
Rég volt ennyire izgalmas előzetesen a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsának ülése, mert augusztus 27-én nagyjából ugyanolyan eséllyel lehetett arra számtani, hogy a jegybank folytatja a 25 bázispontos kamatvágásokat, mint arra, hogy felhagy vele és ezúttal nem nyúl a kamatokhoz.
Végül utóbbi mellett döntött, és ezt az elemzők is megsüvegelték, vagyis indokoltnak tartották a kivárást.
Élénkítés, vagy forintvédelem?
Mi szólt a kamatvágás ellen és mi mellette?
Ha megkérdeznénk jegybankárokat, az intézmény vezetői mindig arról beszélnek, hogy ők az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás őrei, vagyis az infláció ellen harcolnak.
Ám jelen helyzetben a kamat kérdése mégis leginkább úgy volt megfogalmazható, hogy a forintot kell-e jobban védeni, vagy a gazdasági növekedést.
Ebbe mindjárt belemegyünk részletesebben is, de arról van szó, hogy amennyiben egy devizában magas az elérhető kamat, akkor az a deviza vonzóbb, vélhetően többen keresik, vagyis a mi esetünkben a magasabb kamat védi a forintárfolyamot. Azt is hozzátehetjük, hogy a magasabb kamatok mellett többen tesznek félre, vagyis apad a fogyasztás, ez pedig csökkenti az inflációt.
Igen ám, de ha alacsonyabb a kamat, annak is megvannak a maga jól látható előnyei, akkor kevesebben kuporgatnak, többen fogyasztanak, többen fektetnek be, a vállalatok alacsonyabb kamatok mellett bátrabban kezdenek beruházásokba, vagyis az alacsony kamat segíti a gazdasági növekedést.
A baj csak az, hogy most nehéz volt választani, mert mindkettő hatás eléggé ráférne már a magyar gazdaságra, az erősebb forint is, de a nagyobb növekedés is.
A trend
Magyarországon az infláció – hála az istennek – nagyon gyorsan apadt az elmúlt időszakban, a bőven két számjegyű szintről lejött 4,1 százalékra.
Ennek tükrében nem meglepő, hogy a kamatok is szépen csökkentek.
A kamatcsökkentési trend nagyon látványos volt az idén, ugyanakkor az intenzitása már lanyhult, az év eleje óta volt 100 pontos kamatcsökkentés, volt 75 pontos, majd kétszer 50 pontos, a legutóbbi három alkalommal pedig 25 pontos, így jutottunk el a mostani kamatdöntés előtti 6,75 százalékig.
A lassú ütemű kamatcsökkentés üzenete már világos volt: tudjuk, hogy jó a gazdaságnak, ha alacsonyabbak a kamatok, de semmiképpen nem szeretnénk kockáztatni az infláció elszabadulását sem. Ha nagyon alacsony a kamat, akkor akár túl is pöröghet a gazdaság, a nagyobb kereslet megint elkezdheti visszaépíteni az örvendetesen levitt pénzromlást.
Mindenesetre legutóbb, július 23-án már kicsit azon dilemmázott a tanács, hogy vágjon 25 pontot, vagy már ne vágjon. Így érkeztünk el augusztus 27-hez.
A forint
A kamatdöntés előtt 395 forint volt egy euró, az elemzők azt is hozzátették, hogy gyengülési kockázattal.
Vagyis a piacon 395 forintnál találkozott az aktuális kereslet és a kínálat, de a különféle technikai görbék (mozgóátlagok), illetve a magyar gazdaság néhány rosszabb adata (negyedéves GDP, ipari termelés, beruházás) arra engedtek következtetni, hogy talán több az esélye a forint további gyengülésének, mint a visszaerősödésnek.
A forint ilyen kockázatai mellett több, a jegybank által biztosan figyelt tényező is úgy alakult, hogy az inkább a kamattartást valószínűsítette.
Az infláció, mint legfontosabb paraméter mindenképpen ilyen volt, mert a hazai pénzromlás, ha egyelőre nagyon kismértékben is, de már emelkedett.
Ráadásul a 4,1 százalékos általános inflációnál rosszabb, 4,7 százalékos lett a maginfláció, amely az egyedi (szezonális) hatásoktól jobban kiszűrve mutatja az inflációs trendeket.
És sajnos az inflációban még látszanak további kockázatok is, a tranzakciós illeték megemelése, illetve a devizakonverziós illeték várható bevezetése biztosan megint emelni fogja az inflációt.
A relatív pozíció
A magyar gazdaság rosszabb mutatói emellett egy kicsit lejjebb vitték Magyarország relatív nemzetközi megítélését is a regionális versenytársakhoz képest. Itthon ugyanis az egész évre szóló növekedési kilátások is romlottak, ez persze amellett is lehetett volna érv, hogy indokolt lett volna a kamatvágás is, és ezzel az élénkítés, de erősebbnek bizonyultak a félelmek, a fornt megóvása.
A hazai és regionális problémákat a legjobban a hitelminősítők értékelése, az állampapírpiaci kamatok és az úgynevezett CDS-felár tükrözi a legjobban.
A számok mindenhol azt mutatják, hogy a versenytársak közül Horvátország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia érdemben előttünk járnak, Lengyelország egy kicsit, Romániát még megelőzzük.
Utóbbi mutató, vagyis a credit default swap elég rosszul hangzik, mert azt jelenti, mekkora az államcsődkockázat, vagy mekkora az országkockázati felár. Azért nem kell nagyon megijedni, a legstabilabb országoknak is van ilyen mutatója, csak nekik alacsonyabb, mint a kockázatos államoknak.
Nemzetközi kitettség
Sajnos itt megint kötelez elmondani a szokásos mantrát, lehet, hogy a negatív trendekhez (közel-keleti konfliktus szélesedése, vagy az amerikai-kínai kereskedelmi háború fokozódása, büntetővámok bevezetése) nekünk nincs sok közünk, de ha nő a feszültség, úgy mindig a feltörekvő devizák járnak pórul.
Ráadásul az Egyesült Államokban kisebbfajta mini tőzsdeválságot okozott az augusztusi kamatcsökkentés elmaradása, biztosra vehetjük, hogy szeptemberben lesz kamatvágás, inkább csak az a kérdés, hogy a FED 25 pontot, vagy 50-et vág, de az elemzők ezt a bizonytalanságot is inkább úgy értékelték, hogy jobb megvárni, hogy mi történik, és csak annak függvényében folytatni a kamatvágást.
Jó lenne élénkíteni, jó lenne kamatokat csökkenteni, de az MNB-nek biztosan igaza volt abban, hogy augusztus végén nem ártott az óvatosság, egy hónap most kimaradt a kamatcsökkentési ciklusból, aztán szeptemberben majd meglátjuk, hogy lehet-e folytatni a megkezdett utat.
