A vírusok fejlődésének és a halálos járványok kitörésének egyik legnagyobb melegágya az élőállat-kereskedelem. A kutatók azonban nem kapnak elegendő támogatást egy lehetséges újabb pandémia kockázatainak tanulmányozásához.
Jakarta egyik legrégebbi és legnyüzsgőbb városrésze Jatinegara (Indonézia). Az itt található piacon több méteresre feltornyozott ketrecek sorakoznak, amelyekben Indonézia minden szegletéből és azon túlról származó állatok vannak összezsúfolva: denevérek, mosómedvék, makákók, de még énekesmadarak is.
Ezeket háziállatként vagy élelmiszerként árulják, pézsmaillatuk keveredik a vizelet és ürülék bűzével a nedves trópusi levegőben.
A közegészségügyi szakértők évtizedek óta figyelmeztetnek az állatokról az emberekre átterjedő fertőző betegségek kockázataira az olyan piacokon, mint az iménti, amely egy globális, évente több száz milliárd dolláros iparág része.
James Wood, a Cambridge-i Egyetem (Egyesült Királyság) állategészségügyi epidemiológusa szerint ezek a vásárok továbbra is a betegségek átvitelének legfenyegetőbb helyszínei. Ráadásul Jatinegara elhelyezkedése – egy 11 millió lakosú nemzetközi utazási csomópontban – jelentősen növeli ezt a kockázatot.
Forrás: Wikimedia commons
A világ még továbbra is lábadozik a COVID-19 világjárványból, amely sok kutató szerint a kínai Vuhanban, egy élő állatokat „forgalmazó” piacon kezdődött, vagy legalábbis ott erősödött fel.
A vadon élő állatok kereskedelme azonban bolygónk számos más részén is virágzik. Kína 2020-ban ugyan betiltotta a legtöbb vadon élő állatfaj élelmezési célú befogását és kereskedelmét, ám ezek a gyakorlatok mára egyszerűen újra kikerültek a látótérből.
Vincent Nijman, az Oxford Brookes Egyetem (Egyesült Királyság) biológusa szerint visszatértünk a szokásos üzletmenethez, vagyis naponta több millió egyeddel kereskednek.
Andrew Cunningham, a londoni Zoológiai Intézet vadon élő állatokkal foglalkozó epidemiológusa szerint a vadállatok kereskedelme gyakorlatilag szabályozatlan globális hálózatként működik, amelyen keresztül a potenciális kórokozók szabadon jöhetnek-mehetnek, fejlődhetnek és végül a nagyvárosi gócpontokban gyűlhetnek össze.
Már a világjárvány előtt is nagy hangsúlyt fektettek az így kialakuló új vírusok azonosítására.
Ezt az az elképzelés vezérelte, hogy meg lehet jósolni, mely vírusok okozhatnak nagyobb járványkitöréseket. Sok kutató azonban már azt mondja, hogy ez a feltételezés hibás volt.
Egyre inkább az ember és a vadon élő állatok közötti kapcsolódási pontokat – beleértve a piacokat és az azokat ellátó kereskedelmi hálózatokat – tartják számon a zoonózisok (állatról emberre, illetve fordítva is terjedő betegségek) vizsgálatának kulcsfontosságú helyszíneiként.
Néhány kutatócsoport jelenleg annak megértésén dolgozik, hogyan „ugrálnak” át a kórokozók a fajok között, miért okoznak egyes ugrások járványokat, mások pedig miért nem, és milyen beavatkozásokkal lehet csökkenteni a kockázatokat. Az ilyen munka azonban költséges és veszélyes lehet, ezért folyamatos támogatást igényel, amelyet egyre nehezebb megszerezni.
Maria Van Kerkhove, a genfi székhelyű Egészségügyi Világszervezet (WHO) új betegségek és zoonózisok osztályának vezetője szerint az ilyen kutatásokba való befektetés nélkül tényleg vakrepülés a munkájuk, emiatt pedig néha kénytelenek olyan ajánlásokat tenni, amelyek nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek.
Forrás: Wikimedia commons
Egy potenciális terjesztő
Kínában a tobzoska hús és pikkelyek iránt óriási a kereslet, mivel valódi bizonyítékok nélkül úgy vélik, hogy számos betegséget gyógyítanak. Emiatt az illegális vadállat-kereskedelem mintapéldányaivá váltak. Az elkobzott tobzoskák vizsgálata során többféle koronavírust mutattak ki, amelyek genom szinten akár 92 százalékban is megegyeznek a SARS-CoV-2 vírustörzzsel, a COVID-19 kórokozójával. Bár e betegségek elég távoli rokonságban állnak, a kimutatott vírusok néha COVID-szerű tüneteket okoznak ezeknél az állatoknál, és potenciálisan megfertőzhetik az embert is.
A tobzoskákban felfedezett egyéb koronavírusok rokonai azoknak, melyek a közel-keleti légzőszervi szindrómát (MERS) is okozzák. A vírusok tüskefehérjéi rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal, amelyről úgy gondolják, hogy létfontosságú a vírusok hatékony szaporodásához a légutakban. A SARS-CoV-2 hasonló képességének jelenléte miatt felmerült a gyanú, hogy a vírust esetleg a vuhani Virológiai Intézet kutatói hozhatták létre – bár természetes úton is keletkezhetett.
Forrás: Wikimedia commons
A már említett cambridge-i kutató, James Wood elismeri annak „csekély lehetőségét”, hogy a kutatáshoz fűződő tevékenységek kiválthatták a világjárványt. Ám ez „nem akadályozhat meg minket abban, hogy a nagyobb képre koncentráljunk”. A vadon élő állatok kereskedelme pedig sokkal nagyobb zoonózisveszélyt jelent, mint a laboratóriumi balesetek.
E kockázatok felmérése érdekében Nguyen Thi Thanh Nga, a Hanoiban (Vietnám) működő, vadvédelemmel foglalkozó társaság, a Wildlife Conservation Society kutatója és munkatársai azon dolgoznak, hogy Vietnámban – a vadon élő állatok Kínába történő szállításának egyik fő tranzitközpontjában – azonosítsák a kereskedelemmel érintett tobzoskákban fellelhető lehetséges kórokozókat, és feltárják, hogy ezek a mikroorganizmusok hogyan viszonyulnak a forrás- és célországokban lévőkhöz.
A 2015 és 2018 között Vietnámban lefoglalt 246 tobzoskából hét volt koronavírussal fertőzött, bár egyiküknél sem jelentkeztek légúti vagy egyéb szisztémás betegségre utaló tünetek. E vírusok részleges szerkezeti felépítése nagyban hasonlít a Kínában lefoglalt egyedekben megtaláltakéhoz.
A koronavírusok növekvő kimutatási aránya összhangban áll az imént említett vadvédelmi társaság kutatóinak egy másik tanulmányával is, amely a Vietnámban befogott és élelmiszerként eladott patkányokról készült.
A kutatócsoport megállapította, hogy a koronavírus-pozitív patkányok aránya tízszer nagyobb volt azokon a piacokon és éttermekben, ahol eladják, mint ott, ahol befogják azokat.
Ismeretlen betegségeket okoznak az állatok
Egyes kutatók azon dolgoznak, hogy jobban megismerjék azokat az emberi viselkedési formákat, amelyek segítik a zoonózisok szaporodását és terjedését.
2017-ben Jusuf Kalengkongan viselkedéskutató, az Airmadidiban (Indonézia) működő Sulawesi Bat Conservation (celebeszi denervérvédelmi) szervezet alapítója hónapokat töltött a délkelet-celebeszi tartomány falvaiban élő állatbegyűjtők között.
Elmondása szerint a denevérek (az étkezési célból befogott denevéreknél a nagytestű növényevő repülő kutyákról van szó, nem az apró rovarevő fajokról) befogása veszélyes munka, néhányan lázas betegek lesznek, amikor a karmolás vagy harapás okozta sebek elfertőződnek.
Ám ahelyett, hogy kórházi ellátást keresnének, általában gyógynövényeket és vény nélkül kapható gyógyszereket szednek. Kalengkongan elmondása szerint
a falu vénei felidéztek neki egy rejtélyes járványt, amelyben néhány hét alatt több tucat ember halt meg.
Forrás: Wikimedia commons
Egy Nairobiban (Kenya) működő nemzetközi kutatóintézet egészségügyi szakértője, Hung Nguyen-Viet hasonló projektet vezet Vietnámban. Elmondása szerint a kereskedelmi hálózatok kutatása kényes feladat, amely jelentős bizalomépítést igényel.
Csapata a következő kulcskérdésre keresi a választ: mit tesznek az emberek, ha az általuk befogott vadállatok megbetegednek? A kutató szerint egyesek úgy döntenek, hogy megeszik, míg mások megpróbálják eladni azokat gyanútlan vásárlóknak egy távoli piacon, és csak kevesen jelentenék a hatóságoknak, mert félnek a megélhetésüket érintő következményektől.
Az angliai Durhami Egyetem orvosi antropológusa, Hannah Brown szerint a vadon élő állatok kereskedelmének szabályozására irányuló kísérleteknek komolyan kell venniük ezeket a félelmeket, különben azt kockáztatják, hogy a tevékenység még inkább rejtve marad.
Ez történt, amikor a 2014–2016-os ebolajárvány idején betiltották a vadállatok húsának fogyasztását Nyugat-Afrikában, melyről azt gyanították – de soha nem bizonyították –, hogy denevérek fogyasztása okozta. Brown szerint tíz évvel később az ottani embereket ez még most is negatívan érinti, és gyanakvóak maradtak a hatóságokkal és a nemzetközi kutatókkal szemben.
Kutatócsoportja feltérképezte az ellátási láncok bonyolult hálózatát, és azonosította a közvetítőket – akik vadon élő állatokat (köztük évente akár egymillió denevért) vásárolnak az orvvadászoktól, és szállítják azokat a piacokra – mint a betegségek átvitelének lehetséges hordozóit.
Az egyik felismerés szerint az ünnepi időszakok a legkockázatosabbak, amikor az áruforgalom a szokásos mennyiség ötszörösére nőhet, és például Langowanban (Indonézia) egyetlen nap alatt több mint tízezer denevért is eladhatnak.
Stephen Luby, a kaliforniai Stanford Egyetem kutatója szerint a kereskedelmi hálózatok és az emberi viselkedés ilyen mélyreható tanulmányai elengedhetetlenek a vadon élő állatok mozgásának és az általuk hordozott potenciális kórokozók nyomon követéséhez.
Elefántcsontparton például egy a Helmholtz Intézetben (Németország) működő kutatócsoport azon dolgozik, hogy a vadon élő állatoktól és emberektől származó minták szisztematikus gyűjtése révén nyomon kövesse a mikrobák mozgását a Taï-erdőből a falusi piacokig. Még ebben az évben a kutatócsoport megkezdi a nem diagnosztizált betegségben szenvedő emberek mintáinak elemzését, hogy feltárja a vadon élő állatoknak való kitettséggel járó lehetséges összefüggéseket.
A nigériai Edében található genomikai és egészségügyi intézet vezetője, Christian Happi szerint a technológiai áttörések segíthetnek a kutatóknak abban, hogy az ilyen projektekből származó mintákat anélkül elemezzék, hogy élő vírusokkal kellene dolgozniuk.
Csapata az MIT és a Harvard Egyetem Broad Intézetével együttműködve olyan eljárást fejleszt, amely a legújabb génszerkesztési technológiát használja több tucat kórokozó – például az ebola, a majomhimlő vagy a nyugat-nílusi lázat okozó vírusok – egyidejű kimutatására. Korábban a szakemberek egyszerre csak egy-egy kórokozót tudtak vizsgálni.
Eddie Holmes, a Sydney-i Egyetem (Ausztrália) virológusa szerint e módszer célja egy biológiai minta genetikai úton történő gyorsabb meghatározása. Az így kapott információkat össze lehet hasonlítani ismert mikroorganizmusokkal, hogy új potenciális kórokozókat lehessen azonosítani. A kutatók a mikrobák közötti evolúciós kapcsolatokat genetikai családfák felállításával tárják fel és következtetnek a fajok közötti átvitelre.
Eközben a VirScan nevű technika lehetővé teszi a kutatók számára, hogy egyetlen vizsgálatban több száz mikrobiális fehérjetöredéket „átnézve” kiszűrjék a jelenlegi és korábbi fertőzéseket állatokban és emberekben.
Linfa Wang, egy szingapúri kutatóintézet munkatársa az újonnan kialakuló betegségeket tanulmányozza, csapatával a VirScan segítségével térképezi fel a fertőzött állatoknak való kitettséget a délkelet-ázsiai közösségekben. Az előzetes vizsgálatok során korábban fel nem ismert töredékekre bukkantak, ami új vírusok azonosításához vezethet.
Habár a betegségek kialakulásával kapcsolatos számos kérdés továbbra is megválaszolatlan, léteznek olyan beavatkozások, amelyek biztonságosabbá tehetik a vadon élő állatok kereskedelmét anélkül, hogy veszélyeztetnék a helyi közösségek megélhetését. Korlátozni lehetne például a nagy zoonózisveszélyt jelentő állatok – például a cibetmacskafélék és a mosómedvék – kereskedelmét.
Továbbá a nemzeti és nemzetközi szabályozó testületek ugyanazokat a biztonsági előírásokat alkalmazhatnák a vadon élő állatok kereskedelmére, mint a tenyészállat-állományra. Ez magában foglalja a piacok sokkal higiénikusabbá tételét, a vízelvezető és szellőzőrendszerek javítását, valamint a vadállatokkal foglalkozó személyek számára egyéni védőfelszerelés biztosítását.
Forrás: Wikipedia
Maradandó trauma
A világjárvány azonban olyan örökséget hagyott maga után, mely aláássa az elkövetkezendő járványok megelőzésére irányuló globális erőfeszítéseket. A zoonózis betegségek a világ számos részén érzékeny témává váltak, és egyre nehezebben tanulmányozhatók.
A vadon élő állatok kereskedelmében részt vevő személyek – a kereskedőkön át a szabályozó hatóságokig – vonakodnak a kutatásban való részvételtől. Több délkelet-ázsiai ország kutatója is beszámolt arról, hogy visszatartották az újonnan azonosított kórokozókról szóló információkat, mert bizonyos kormányszereplők nem engedélyezték a közzétételt.
Eközben az újonnan megjelenő betegségek nyomon követésének politikai támogatása erőteljesen visszaesett a COVID-19 megjelenését követő rövid fellendülés óta. A világjárvány eredetének tisztázatlansága a laboratóriumi biztonsággal kapcsolatos aggodalomhoz és a feltörekvő kórokozókat kutató szakemberekkel szembeni erős bizalmatlansághoz vezetett. Ez több országban az ilyen jellegű munkák finanszírozásától való általános vonakodást eredményezte.
A kutatók szerint ez viszont olyan űrt hoz létre a globális betegségmegfigyelésben, amelyet valószínűleg egyetlen más nemzet vagy szervezet sem fog tudni betölteni. Nemcsak az adatgyűjtés folyamatossága veszhet el, hanem a betegségek időben történő felismerésére és az azokra való reagálás helyi kapacitásainak bővítésére irányuló alapvető erőfeszítések is. Ami pedig a következő lépéseket illeti, csak a finanszírozás csökkenésére számíthatunk, egészen a következő nagyobb válságig.
