Norvégia a világon elsőként megkezdi a mélytengeri bányászatot – Mi lesz ebből?

“Ukrajna erős lépést tett Zelenszkij és Orbán találkozója felé”
2024-01-30
Váltsa ki hitelét! – Akár tízmilliót is spórolhat
2024-01-30
Show all

Norvégia a világon elsőként megkezdi a mélytengeri bányászatot – Mi lesz ebből?

Kémények a tenger mélyén Forrás: Wikimedia

Idén januárban Norvégia bejelentette, megkezdi a kereskedelmi méretű mélytengeri bányászatot. Ezzel ők az első ország, amely hozzákezd ehhez az erősen vitatott tevékenységhez. Norvégia most három Magyarországnyi területet, 280 ezer négyzetkilométert nyitna meg az érdeklődő magánvállalatok számára, hogy bányászati koncessziókat szerezhessenek. A mélytengeri élővilágról azonban keveset tudunk, mi lesz, ha megbolygatjuk?

Norvégia olyan törvényjavaslatot fogadott el, amely lehetővé teszi a mélytengeri bányászatot, vagyis felgyorsítja azon anyagok kitermelését, amelyek a zöld technológiához nagyon hasznosak.

A 200 méternél mélyebb tengerfenéken ugyanis olyan polimetál (többféle fémet is tartalmazó) rögök találhatók, amelyek nagyon hasznosak például az elektromos autók akkumulátoraiban.

Természetesen a környezetvédők és a tudósok a kockázatokra is azonnal figyelmeztetnek, egyes cégek már deklarálták is, hogy ők aztán nem használnak mélytengeri anyagokat, és

minden kritikus azt kérdezi, hogy vajon kellően fel van-e mérve az a hatásmechanizmus, ami a mélytengeri bányászat után következne be?

A speciális norvég pozíció

Az első fecske mindenesetre Norvégia lehet, de egyre inkább úgy tűnik, hogy mások is elkezdenék a bányászatot, illetve nemzetközi vizeken is megindulhatna a kitermelés, van, aki szerint egy-két éven belül, mások reálisan csak a 2030-as évekre teszik a tömegtermelést.

Norvégia, a norvég kormány speciális szereplője a megújuló és a nem megújuló energiatermelésnek.

Egyszerre az egyik legnagyobb haszonélvezője a drága fosszilis anyagoknak, elsősorban az északi offshore gázmezői miatt hatalmas vagyont halmozott fel a nemzeti alapban, emellett valóban egy dicséretesen „zöld” energiagazdálkodást folytat. Vagyis saját energiamixében nem használ nem megújuló energiát, hanem elsősorban vízenergiával fedezi az ország villamosenergia-igényét.

Óvatos rajt

A BBC cikke szerint  anorvég kormány természetesen a mélytengeri bányászattal kapcsolatban is azt kommunikálja, hogy óvatos lesz, és csak akkor kezdi meg a valódi engedélyek kiadását, ha további környezeti tanulmányok készültek.

A napokban megjelent tudományos cikkek, vagy rövid hírek mindenesetre arról számolnak be, hogy a mélytengerek fenekén olyan burgonyaméretű polimetál rögök, csomók és kérgek lelhetők fel, amelyek értékes ásványi anyagokat, így nikkelt, lítiumot, kobaltot, mangánt, rezet és szkandiumot tartalmaznak.

A felsoroltak közül talán a szkandium a legkevésbé ismert, ez a nagyon ritka fém csak ötvözeteiben fordul elő, de a „norvég bányászat” annyiban stílszerű, hogy a szkandium Skandináviáról (latinul Scandia) kapta a nevét, oxidját is egy skandináv tudós, Lars Fredrik Nilson svéd kémikus állította elő 1879-ben.

Ezek az anyagok mind-mind szükségesek a modern tiszta technológiákhoz, elsősorban az autókhoz, vagy a mobiltelefonokhoz használt akkumulátorokhoz, de csak szűkösen állnak rendelkezésre.

Az első terület

Norvégia mindenesetre elsőre három Magyarországnyi területet, 280 ezer négyzetkilométert nyitna meg az érdeklődő magánvállalatok számára, hogy bányászati koncessziókat szerezhessenek.

Az érintett anyagokra eléggé jellemzőek, hogy valamennyi van belőlük a „szárazföldön” is, de a kitermelés néhány országra koncentrálódik, ami növeli az ellátás kockázatát.

Ráadásul ezek az országok nem is a legnyugodtabb helyek.

Kobalt például elsősorban Kongóban van, ahol sok a gyerekmunka és több polgárháború zajlik egyszerre. Megdöbbentő megnézni a Visual Capitalist szemléletes ábráit, amiből kiderül, hogy Kongó adja a világ kobalttermelésének háromnegyedét és több mint tízszer annyit termel, mint a második számú kitermelő, vagyis Indonézia.

A lítiumban nem annyira koncentrált a piac, itt Ausztrália az első számú kitermelő, a második Chile és a harmadik Oroszország. Utóbbi azért nem tekinthető mostanában a világ autótermeléséhez biztonságos szállítónak.

A környezetvédők azonban nagyon tartanak az egész projekttől, és a mérsékeltebb bányászati cégek mindenesetre maguk is elismerik, hogy kell még némi előkészítés a gyakorlati munkák megkezdése előtt.

A veszélyek

Mi lehet a fő kockázat?

Elsősorban a tudáshiány.

Részben egyes az északi tengerekben otthonos bálnafajokat zavarhat meg a a mélytengeri bányászat, de a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint az ásványok tengerfenékről történő kinyerése alighanem olyan zaj- és fényszennyezést okozna, amely más állatok, vagy növények élőhelyeit is megzavarná.

Európában sincs egyetértés, és ilyenkor fontos leszögezni, hogy Norvégia nem EU-tag, rá nem vonatkoznak az uniós előírások.

Ez azért lényeges, mert egyelőre az EU is nagyon óvatos álláspontot vett fel az ügyben, az unióban ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy a tengeri biológiai sokféleséget és az éghajlatváltozás felgyorsulását okozhatja ez az emberi tevékenység.

Emellett természetesen van norvég belső kritika is, a Norvég Tengerkutatási Intézet (IMR) azt közölte, hogy a kormány egy kisebb területen valóban végzett felméréseket, de azokat automatikusan kiterjesztette egy sokkal nagyobb területre, ez pedig hiba lehet.

A kormány azzal nyugtatott, hogy nem kezdhet senki azonnal munkálatokba, hanem majd terveket és környezeti hatástanulmányokat kell benyújtani és ezeket eseti alapon zsűrizi a parlament.

A cégek készülnek, a civilek várnának

Szakképzett cégek mindenesetre vannak, a norvég Lok marin társaság nyitóoldalán olyan videó látható, amely csakis a pozitívumokat emeli ki, a magas ESG-sztenderdeket, azt, hogy a norvégok arról híresek, hogy harmóniában élnek együtt a természettel, hogy az olaj- és földgázkitermelés miatt nagyon jók a tengeri technológiákban és a sok új anyag csökkenti majd a geopolitikai függést.

Ebben is biztosan van igazság, ahogy alighanem ez a kifejezetten robotokra építő modern technológia a közeljövőben is fejlődni fog.

Ugyanakkor az Environmental Justice Foundation arra figyelmeztet, hogy a használt mobiltelefonok jobb visszagyűjtése és az anyagok újrahasznosítása jobb irány, mint a mélytengeri bányászat.

A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (International Seabed Authority – ISA)oldalán is az látszik, hogy miközben ez az ENSZ-hez kapcsolódó testület folyamatosan adja ki a fúrási engedélyeket a különböző szénhidrogéntermelőknek, illetve a kutatóknak, de a mélytengeri bányászattal szemben egyelőre az államok többsége elutasító.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.