Élt Magyarországon egy fizikus, aki találmányait tekintve Werner von Siemenssel mérhető össze. Annak ellenére, hogy nemzetközileg elismert tudós volt, ma hazáján kívül jórészt senki sem tud róla semmit. A találmányai között olyan berendezések találhatók, mint a villanymotor vagy a spritzer. Jedlik Ányos pap, tanár, szerzetes, tudományos nyelvújító 125 éve hunyt el.
Jedlik István – ez volt ugyanis az eredeti neve – egy egyszerű földműves családba született 1800-ban. Gimnáziumba Nagyszombaton, majd Pozsonyba járt, és már 17 évesen felvételét kérte a bencés rendbe. Ekkor kapta meg az Anianus, magyarítva az Ányos nevet.
Jedlik visszahúzódó, szerény ember volt, hiszen nem vágyott nemzetközi elismerésre, pénzre, találmányainak nem kereste üzleti használhatóságát, ha mégis volt, azt gyorsan átadta másnak. Jól példázza ezt visszaemlékezése, amelyben leírja, hogy a villanymotorjával azért nem állt a nyilvánosság elé, mert azt gondolta, csak az ő tájékozatlansága az oka annak, hogy hasonló korábbi találmányról nem tud. Nem is tudhatott, hiszen az egyenáramú villanymotort elsőként ő alkotta meg 1828-ban.
A rendháztól a katedráig
Mindemellett nem maradt meg a rendházak falai, a rend által fenntartott iskolák katedráján belül.
Miután 1822-ben megszerezte doktorátusát, és 1825-ben pappá szentelték, nem sokkal később már a rend falain kívül végezte oktatói munkáját. 1831-ben a Pozsonyi Királyi akadémián tanított, majd 1839-ben megpályázta a pesti Tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetői állását, amelyet 1840-től töltött be.
Ekkor már ugye 40 éves volt, és komoly eredményeket tudhatott maga mögött. Egyrészt a „villamdelejes forgonyt”, azaz a villanymotort (amelyet háromféle megoldásban is kidolgozott), másrészt a maga által spricc-nek keresztelt italt. Ennek pedig lényeges eleme volt az a szikvíz, amelynek előállítására 1826-ban Jedlik egy új gépet épített.
A szódavizet nem Jedlik találta fel, de az olcsó előállítási módra ő alkotta meg a berendezést. A szódavizet eredetileg 1767-ben egy angol pap, Joseph Priestley találta fel, mesterséges előállítását pedig egy genfi vállalkozó, Jacob Schweppe 1783-ban tette lehetővé, igaz a berendezést titokban tartotta. A szifonfej pedig 1813-as találmány.
Jedlik 1826-os berendezése az olcsó nagyüzemi előállítást tette lehetővé. A fizikus itt sem a tiszta élvezetet kereste, hanem úgy vélte, a szódás víz akadályozhatja a vízzel terjedő fertőzéseket. A szikvíz gyártására üzemet is alapított 1842-ben, amit rövidesen átadott az unokaöccsének.
A fröccs is Jedliknek köszönhető
Ha már volt szódavize, akkor létrehozta belőle a spritzert, vagyis a fröccsöt. Ezen ital elterjedése egy szüretnek köszönhető. Jedliket unokatestvére és rendtársa, Czuczor Gergely magával vitte 1842-ben Fótra Fáy András szőlőjébe a szüretre, ahol Fáy kis összejövetelt rendezett barátainak. Valószínűleg ott ittak először nagyobb társaságban szódavízzel kevert bort. A szüreten ott volt Vörösmarty Mihály is, akinek nagyon tetszett a spritzer, azonban nem volt elégedett a pap-tanár által bemutatott ital németes nevével. Vörösmarty azt javasolta, hogy hívják inkább az italt fröccs-nek. A név azóta is a bor és a szódavíz keverékét jelenti, igaz ma már több, mint 20 féle fröccs létezik a Krúdy-fröccstől (amelyben 1 rész csak a szóda, 9 a bor) a sóherfröccsig, amiben viszont egy rész csak a bor, míg 9 rész a szóda aránya.
Jedlik tehát nemcsak szerzetes volt, hanem tanár is, kezdetben Pannonhalmán, később Győrben, majd Pozsonyban, végül Pesten tanított, s nemcsak fizikát, mert Pozsonyban például mezőgazdaságtant és természettant is előadott. Az óráit értelemszerűen az akkori magyar felsőoktatás nyelvén, latinul tartotta, de ez az 1840-es évek elején ez egyre jobban zavarta. Már az 1830-as évek végén dolgozott egy magyar nyelvű fizika tankönyvön, ami 1843-ban lett kész. A munkát nehezítette, hogy magyarul egyszerűen nem léteztek a szükséges szakkifejezések.
Nagy fordulatot hozott az oktatásban, hogy az 1844. évi II. törvénycikk a magyart tette meg hivatalos nyelvvé, és e törvény 8§-a magyart tette meg a fő és középiskolák oktatási nyelvévé is.
Jedlik ennek szellemében ekkortól már magyarul adott elő, mindemellett komoly munkát végzett a magyar szakkifejezések megalkotásában. A hullámhossz, a műanyag, a dugattyú, a merőleges, a léggömb és még számos más matematikai, fizikai és kémiai szakszót ő talált ki, és honosított meg.
Jedlik 1840-től Pesten tanított, sőt az 1846/47-es tanévtől három évre dékánnak is megválasztották. Aktív részese volt a reformkori tudományos közéletnek, így a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein tartott előadásokat, illetve elnöke lett az Iparegyesület mechanikai szakosztályának. Az egyesület célja a hasznos gyakorlati ismeretek terjesztése volt.
Az ötven éves nemzetőr
Az 1848-as forradalomban előbb mégis népszerűtlenné vált a diákság körében, mert nehezményezte, hogy a diákok a forradalmi időkben hanyagolták az órákat. Oktatói tekintélye azonban gyorsan helyre állt, hazafiságát senki sem kérdőjelezte meg. Sőt 1849-ben a főváros védelmére készülődve Jedlik közel ötven éves fejjel maga is nemzetőrnek állt.
A szabadságharc után komoly retorziók nem érték, de 1850-től csak német nyelven taníthatott. Az 1860-as évekre valamelyest rendeződtek az ország dolgai, és 1863/64-es tanévben rektor lett. Az egyetemen 1878-ig tanított, ekkor tanszékét az akkor 30 éves Eötvös Lórándnak adta át.
Ám az 1850 utáni évek nem csak a tanításról szóltak Jedlik életében. Több tankönyve is megjelent, így 1850-ben a Természettan elemei című műve, egy évvel később pedig a Fénytan.
A művei jelentőségét az is mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban azonnal rendes tagnak választotta, azaz az első akadémiai lépcsőt, a levelező tagságot átlépte.
Jedlik soha nem kérkedett a találmányaival, igaz, 1840-ben bemutatta a forgonyát, és a szódavizét is a pesti közönségnek Ez utóbbi megismertetését annyira fontosnak tartotta, hogy saját pénzén szervezett bemutatót, és napszámosokat is felfogadott, akik gyártották a szódavizet az általa szerkesztett gépen.
Nem az anyagi haszon motiválta, hiszen, ahogy írtuk a szódavízben egészségvédő terméket látott, és keresményét általában a fizikai szertára fejlesztésére, vagy a művei kinyomtatására fordította.
Jedlik találmányaival a nemzetközi porondon is megjelent. Az 1855-ös párizsi világkiállításra az általa fejlesztett galvánelemeit küldte ki, de a 100 elemből álló berendezés a szállítás alatt tönkrement, így teljes valójukban nem voltak bemutathatók. Ami néhány elem megmaradt, és használható volt, az is sikert ért el, és bronzéremmel jutalmazták.
Nagyobb sikert aratott villámfeszítő gépe, azaz a nagyfeszültségű kísérletekhez használt berendezése az 1873-as bécsi világkiállításon, ahol a Werner von Siemens elnöklete alatt működő bíráló bizottság a legmagasabb díjjal, a „Haladásért” éremmel tüntette ki.
Sajnos kevéssé ismert tény a nemzetközi tudománytörténelemben, hogy Jedlik Siemens előtt 6 évvel, már 1854-ben leírta a dinamó elvet, és Siemens előtt – csak saját használatára – megalkotta a dinamót. Siemens, aki nem ismerhette Jedlik munkáját – ezzel szemben a piacnak szánta berendezését, ami persze anyagi és tudományos sikert hozott számára. A történet sajnos oly jellemző sok magyar felfedezőre!
Ugyancsak ekkor, az 1850-es években alkotta meg elektromos motorral hajtott kis kocsiját, ami a világ egyik első elektromos hajtású járműve volt. Kissé később pedig egy különlegesen precíz rácsosztó gépet szerkesztett, amely a fénytani vizsgálatokhoz elengedhetetlen fémrácsok vonalait tudta addig nem kivitelezhető pontossággal, és nagy sűrűségben elkészíteni.
Élete utolsó 17 éve is munkával, kutatással, levelezéssel telt. Visszavonult a tanítástól, de aktív maradt, vadászatokon vett részt, vagy balatoni üdüléseken, ahol rendszeresen úszott is a tóban. Egészen utolsó napjaiig szellemileg fitt maradt. A XIX. század egyik legnagyobb fizikusa végül 96. életévében, 1895. november 13-án hunyt el.
Jedlik Ányos nevét számos iskola, közterület viseli, valamint róla nevezték el azt az 1996-ban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által alapított díjat is, amelyet minden évben a kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenység, valamint a kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismeréseként adományozható.
