Észrevettem, hogy egyes Liszt-kottákban néhány részlet valahogy nem „stimmel”, valószínűleg nem felel meg Liszt eredeti elképzeléseinek – mondta a Tudás.hu-nak Mészáros Zsolt Máté. A Junior Príma-díjas orgonaművésszel, akit szeptembertől a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom zeneigazgatójává neveztek ki, a különleges Liszt- emlékkoncertről és egy új kotta-összkiadásról is beszélgettünk.

Liszt Ferenc emlékkoncertjének meghívóján a zeneszerző kedvenc borát is emlegetik. Nos, mi volt Liszt kedvenc bora?

Csak nem fogom előre elárulni! Aki kíváncsi rá, jöjjön el október 22-én, Liszt születésnapi ünnepségére a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomba, ahol nem csak gyönyörű orgonaműveit játszom el, de a zeneszerző kedvenc verseit is meghallgathatja Kautzky Armand színművész előadásában, és ha VIP jegyet vált, borokat is kóstolhat.

Egészségünkre!

Borkóstoló egy templomban?

Bizony.

Liszt születése 210. évfordulójának estéjén többféle formában is szeretnénk megidézni a korabeli miliőt és a művész színes, összetett személyiségét.

Amelyhez hozzátartozott a hívő ember áhítata és a vidám társasági művészember életélvezete egyaránt. Azt lehet mondani, Liszt az élet mindegyik regiszterén nagyszerűen játszott. Hiszen lenyűgöző egyházi és világi zeneműveket komponált, rengeteg orgonaátiratot készített saját szimfonikus- vagy zongoradarabjaiból és általa kedvelt más zeneszerzők műveiből is, ugyanakkor virtuóz zongorista is volt, sokat utazott, koncertezett, élvezettel vett részt elegáns szalonok összejövetelein, és örömmel fogadta a közönség zajos ovációját. Korának ismert, körülrajongott művészeként, afféle sztárként ünnepelték. És Budapesten ez volt a legkedvesebb temploma, többször játszott itt az orgonán. 

Akkor talán még nagyobb megtiszteltetés, hogy most szeptembertől, nagyjából két évszázaddal később, Önt, a huszonkilenc éves orgonaművészt nevezték ki a Belvárosi Főplébániatemplom zeneigazgatójává.  Mi minden tartozik a munkájához?

Természetesen részt veszek a liturgikus szolgálatban is és vezetem a templom kórusát, de koncerteket is szervezek, már elkészültek hosszabb távú koncertterveim is. Hívők és a templomba ritkábban járók is nagyon várják az itteni hangversenyeket, szívesen kalandoznak velünk különféle korok és stílusok zenei világában.

Mészáros Zsolt Máté orgonaművész

Kézzel-lábbal

Ennek nyilván az is az oka, hogy nagyon sok embert lenyűgöz az orgona egyedi hangzása, zengése.

Az orgona valóban egészen különleges hangszer. Itt mind a négy végtaggal dolgozunk.

A pedál-klaviatúrán ugyanúgy billentyűk vannak, mint a manuálon, ahol kézzel játszunk, csak sokkal nagyobbak, hogy lábbal meg lehessen szólaltatni őket. És mivel kézzel is, lábbal is játszunk dallamot, fantasztikus lehetőség nyílik a többszólamúságra. Sokhangszeres, szimfonikus műveket is remekül át lehet írni orgonára, és ilyenkor ez az egy hangszer valóban zeng, zenekari hangzást nyújt.

Hány éves volt, amikor elkezdett orgonálni?

Tizenkét éves koromban volt módom először kipróbálni az orgonát abban a templomban, ahova hétvégén jártunk. Az első pillanattól kezdve elbűvölt a sokszínűsége, a monumentalitása. Egy ideig tanítgatott is a hitoktatóm, aki kántor volt, de aztán a gimnáziumi tanulmányaim miatt abbahagytam. Rettenetesen hiányzott. Később egy ismerős ajánlására meghallgatott Andrássyné Mátyus Gabriella orgonaművész és elvállalta, hogy tanít engem. Annyira élveztem, alig vártam mindig, hogy órára mehessek, és, amikor vége volt, rohantam haza, hogy a megtanult elemeket otthon is gyakoroljam. Hamar világossá vált számomra, hogy orgonaművész szeretnék lenni, de a megvalósítás döcögősen indult, a szüleim jogásznak szántak, féltettek attól, hogy a küzdelmes orgonaművészi életpályára lépjek.

De mégis elvégezte a Zeneakadémiát, 2018-ban diplomázott. Az orgonista lét tényleg annyira nehéz?

Igen. A koncertezés lehetősége, az álláslehetőség korlátozott, mivel kicsi ez az ország. Egyre többen vagyunk szólisták, és mindenki arról álmodik, hogy majd megtanulja a nagy műveket és kígyóznak a sorok a koncertjei előtt. Aztán kiderül, hogy a magunk menedzserének kell lennünk, és ha nem dolgozunk nagyon sokat, ha nem utazgatunk ügyesen az egyes koncerthelyszínek között, menthetetlenül eltűnünk a pályáról.

Az emberek nem is sejtik, hogy a „mennyei” élményt adó orgonamuzsika mögött is kemény „földi” harcok dúlnak, amire a zenei tanulmányok során nemigen készítik fel a fiatalokat.

Én korán eldöntöttem, hogy nemcsak várom a sikert, a hozzá vezető utat is vállalom. Végig jártam a ranglétrát. Már akadémista koromban mindent elvállaltam, nem törődve a feltételekkel. Egyebek mellett a kőbányai Szent László templom orgonistája voltam, ott a koncertszervezésbe is beletanultam. És mire beülhettem a Concerto Budapest zenekarba, akikkel ma gyakran fellépek, már rengeteg tapasztalatot szereztem amatőr zenekarokkal, kórusokkal. 

Mészáros Zsolt Máté, Kautzky Armand – és Liszt Ferenc

Kőbányától Toulouse-ig

Hogyan épült a repertoárja?

Aki egészen fiatal, független emberként nem tanulja meg az orgona- repertoár gerincét, az később már, családosként, kenyérkeresőként nehezen tudja pótolni ezt.

Amellett, hogy kortárs orgonaműveket is rendszeresen játszom, sok átiratot készítek, nagyon igyekeztem rengeteg orgonadarabot megtanulni, folyamatosan gyakorolni, és elsajátítani a stílusbeli jellegzetességeket is. Hiszen máshogy kell játszani, mondjuk, egy francia, egy délnémet, vagy egy itáliai barokk művet, de ugyanez igaz például a romantikus orgonaművekre is. Játszottam Michel Bouvard-nak, a párizsi Conservatoire akkori tanszékvezetőjének Dél-Franciaországban, ott a francia zeneműveket egy kétszázötven évvel ezelőtt épített orgonán adhattam elő. Aztán Toulouse-ban, több történelmi hangszert is kipróbálhattam. Bouvard meghívott, hogy végezzem el a doktori tanulmányaimat Párizsban, de végül két dolog miatt itthon maradtam. Egyrészt akkor ismerkedtem meg valakivel, akiről rögtön éreztem, hogy mély kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Ma már a menyasszonyom. Másrészt nem akartam itt hagyni azt, amit addig idehaza felépítettem. Hiszen addigra sokan kerestek már, komoly felkéréseim voltak, többször elnyertem a Fischer Annie-ösztöndíjat is.

És akkor a doktori disszertációt idehaza, a Zeneakadémián írja. Mi a témája?

Liszt Ferenc és a harmónium.

Lehet még valami újat felmutatni Liszt munkásságával kapcsolatban, amit ne írtak volna már meg?

Sokan valóban így gondolják, még zenészkörökben is.

De ha valaki mélyebben kezd foglalkozni Liszt munkásságával, rájön, hogy még nagyon sok kikutatni való van vele kapcsolatban.

Ez összefügg az egész életvitelével. Bár élete végéig magyarnak vallotta magát és magyar állampolgársága is volt, rengeteg helyen élt. 1870-től például, három város, Budapest, Weimar és Róma között osztotta meg az életét és nagyon sok embert tanított. Nem csoda tehát, hogy a hagyatéka is szétszóródott. Vannak olyan központok, így például a budapesti Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpont, ahol nagyon sok anyag megmaradt. Az igazgató, Domokos Zsuzsanna nagy segítségemre van a kutatásaimban. Ugyanis a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjával a Liszt harmónium- és orgonaművek kottáinak új összkiadásán dolgozom.

Miért van szükség új kiadásra? Hiszen léteznek jó Liszt-kották.

Magam is azokból tanultam meg először a műveit. Rengeteget foglalkoztam Liszttel, és, ahogy megismertem a darabjait, mivel rendszerben gondolkodom, felfedeztem sokféle visszatérő jellegzetességet abban, ahogyan komponált, ahogyan dolgozott. És egyes kottákban észrevettem, hogy ez, vagy az a részlet nem lehet „igaz”, nem felel meg Liszt elképzeléseinek.

Akadtak hanghibák, amelyekre konkrétan rájöttem, annak ellenére, hogy mindenki úgy játszotta őket a felvételeken. És akkor eldöntöttem, hogy utánajárok ezeknek az ellentmondásoknak.

Éveken át rengeteg munkaórát töltöttem azzal, hogy tanulmányoztam Liszt eredeti kéziratait, összevetettem azokat a forgalomban lévő kottákkal, és nagyon sok tévedést, vagy önkényes döntést találtam a zene leírásában.

Liszt korában sokszor a tanítványok másolták le a műveket a kiadók számára, gyakran előfordultak pontatlanságok, a kiadás pedig ezeknek a másolatoknak az alapján történt.

Most egy teljesen új szemléletmódú kiadáson dolgozom. Mindent elkövetek, hogy amennyire a lehetőségek engedik, a legközelebb kerüljek az eredeti elképzelésekhez. Lisztnek vannak például jellegzetes notációs megoldásai is, vagyis sajátosan jelzett bizonyos dolgokat a kottában, és ezek nem felelnek meg annak, ahogy ma írják a kottát.

Liszt Ferenc

Liszt-jelek nyomában

A kutatás során mindenhol rájött arra, hogy mit akart a zeneszerző mondani?

A jelzéseinek általában van üzenete, amely megfejthető. Kitalált például a pedálok használatára egy saját jelzésrendszert. Ami nem felel meg a mai kottaírásnak, viszont, ha ránézünk, azonnal látjuk, hogy mit, melyik lábbal kell játszani. Tehát nem kell az előadónak pedálrendet írnia, a szerző azt már kitalálta. És ugyanígy, a manuál technikánál is volt Lisztnek saját jelzésrendszere, amit azonban a legutóbbi, a 80-as években készített kottakiadásnál nem alkalmaztak, ezért sok értékes információ kimaradt a  kottákból. Nagyon feszített a munkám.

Közel hatvan orgonamű feldolgozásáról van szó, amelyeknek gyakran több változatát is megtaláltam, és ezekről kell végül hiteles kottát készíteni a három éves ösztöndíj ideje alatt.

Liszt évekkel, vagy évtizedekkel később gyakran átdolgozta a korábbi műveit és ezek a változatok rendszerint nagyon különböznek egymástól, viszont zeneileg egyformán értékesek. Én minden változatot külön közlök majd. A legutolsó kottakiadásoknál még sokkal kevesebb forrást tudtak felhasználni a készítők, mint amennyit nekem sikerült felkutatnom a különböző gyűjteményekben. De régen más volt a szemléletmód is, gyakran az egyes forrásokból önkényesen kiválasztott, legjobbnak vélt részleteket tették egymás mellé, és végül olyan változat született, ami Liszt korában sosem létezett. Én nem szeretném megengedni magamnak azt, hogy a saját ízlésemnek megfelelően kimazsolázzak mindenhonnan valamit, hitelességre törekszem. 

Új Liszt-kottakiadás, doktori disszertáció, 2020-ban Junior Prima-díj, legutóbb sikeres berlini koncert, idehaza is ovációval fogadott hangversenyek, zeneigazgatói kinevezés – lehet, hogy egy mai orgonista szupersztárral ülök szemben?

Hiszek abban, ha az ember valóban beleteszi a szívét és az energiáját a munkájába, akkor felfigyelnek rá, megjelennek a támogatók, és előbb-utóbb megjönnek az eredmények. Viszont ezzel egyre nő a felelősség is.

Ha ez a kottakiadás elkészül, nemzetközi viszonylatban is unikum lesz, egy hivatkozási pont Liszt műveihez.

Nem az a fontos számomra, hogy rám hivatkozzanak, hanem, hogy hiteles kiadvány szülessen. Hiszen egy ilyen összkiadás évtizedekre meg fogja határozni Liszt Ferenc műveinek tolmácsolását.