Portugáliában húsz éve minden kábítószer fogyasztható legálisan

Magyarország Eiffelje: az építész, aki átszabta Budapest látképét
2021-03-07
Magyar-svéd kutatócsoport igazolta egy új részecske, az Odderon létezését
2021-03-09
Show all

Portugáliában húsz éve minden kábítószer fogyasztható legálisan

A norvég egészségügyi miniszter, Bent Hoie néhány hete jelentette be, hogy a norvég kormány tervei között szerepel minden kábítószer dekriminalizálása. Ez azt jelentené, hogy kis mennyiségű kábítószer birtoklása és fogyasztása többé nem lenne bűncselekmény – legyen az kokain, heroin vagy éppen marihuána. Ez sokaknak meglepő lehet, de van egy európai ország, ahol már húsz éve ezt a gyakorlatot követik: Portugália.

Portugáliában a kilencvenes évek végén elszabadult a pokol. A Salazar-diktatúra alól csak nem olyan régen felszabadult ország – a korábbi gyarmataihoz fűződő szoros viszony révén – hamar az Európába tartó drogcsempész útvonalak egyik fontos állomásává vált. Ezzel párhuzamosan pedig a lakossági drogfogyasztás is meredeken emelkedni kezdett.

Az ezredfordulóra egyes becslések szerint már a lakosság egy százaléka volt heroinfüggő. A Magyarországhoz hasonlóan tízmilliós országban ez százezer embert jelentett akkoriban. (Csak összehasonlításképpen: a legfrissebb mérések itthon öt-hétezerre teszik az intravénás drogfogyasztók számát.) Ezzel együtt pedig megnőtt a HIV fertőzöttek száma is: ebben a szomorú statisztikában 2000-ben Portugália első helyen állt az Európai Unióban.

Életkép a 90-es évek Lisszabonjából.

Életkép a 90-es évek Lisszabonjából. Forrás: https://www.dailyrecord.co.uk/

A probléma különösen jelentős volt a nagyvárosokban. Lisszabon egyes részein lépten-nyomon eldobott használt fecskendőkbe botlottak az emberek, egyes kerületekben teljesen elszabadult a bűnözés. Ráadásul Portugáliában nem csak a legszegényebbeket és a társadalom más kirekesztett csoportjait érintette a drogfogyasztás, hanem szinte valamennyi társadalmi osztályt. A statisztikák szerint gyakorlatilag – így vagy úgy – az összes portugál család érintett volt valamilyen mértékben.

A portugál hatóságok igyekeztek szigorú fellépéssel kordában tartani a helyzetet. A rendőrség hatalmas erőket mozgósított a drogfogyasztók és -terjesztők üldözésére. Ennek az lett az eredménye, hogy a börtönökben minden második rab valamilyen kábítószerrel kapcsolatos ügy miatt ült. Ezzel együtt persze megnövekedett a börtönben lévő drogfüggők száma is, ami önmagában is komoly gondokat okozott a büntetés-végrehajtásban.

Az erőfeszítések azonban hiábavalók voltak, a drogfogyasztás továbbra is meredeken emelkedett. Mivel erővel nem sikerült megfékezni a heroinválságot, a portugál kormány 2001-ben radikális lépésre szánta el magát: a világon elsőként dekriminalizálták valamennyi kábítószer fogyasztását.

Büntetés helyett segítség

Érdekes módon a társadalomnak általában kettős a hozzáállása a drogfüggőséghez. Míg a szakemberek és a laikusok nagy része is elfogadja azt, hogy egy betegségről van szó, a legtöbben mégis egyetértenek azzal, hogy a drogproblémát első sorban jogi, nem pedig egészségügyi kérdésnek tekintjük.

Ez azért is nagyon érdekes, mert a nyugati országokban elfogadott drogok, az alkohol és a dohány esetén általában fel sem merül, hogy hasonló hozzáállással lépjenek fel a hatóságok, pedig ezek is hatalmas terhet jelentenek szinte mindenhol. Kivételt képez ez alól az amerikai szesztilalom, bár arra manapság már elég kevesen tekintenek tipikus sikertörténetként. (Igaz, egyéb jogi és gazdasági intézkedésekkel mégis megpróbálják csökkenteni ezeknek a fogyasztását a legtöbb országban – például speciális árusítóhelyek kijelölésével, vagy megemelt adókkal.)

Ez a világ minden részén nagyon átpolitizált kérdés. És ennek megfelelően az ideológiai szempontok többnyire háttérbe szorítják a valódi szakmai érveket

mondta a témával kapcsolatban dr. Demetrovics Zsolt az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. Az addiktológus szerint

a szigorú jogi szabályozásnak önmagában nincs valódi elrettentő hatása, különösen a függők esetén, pedig társadalmi terhet igazán az ő szerhasználatuk jelent. Ennek ellenére a kormányok hajlamosak ragaszkodni a szigorú büntetéshez és az azzal való fenyegetéshez, mert valamiért azt gondolják, hogy ha egy adott viselkedést nem büntetnek, azzal azt üzenik, hogy jónak tartják azt. Pedig ez nem így van: a gyerekeknek sem csak büntetéssel lehet megtanítani, hogy melyik viselkedés jó és melyik rossz. Ugyanígy a drogfogyasztás esetén is léteznek más, hatékonyabb módszerek arra, hogy az embereket lebeszéljük róla. Másképp szólva, egy viselkedés helytelenítését jobban ki lehet fejezni más eszközökkel is, mint a több éves börtönbüntetéssel történő fenyegetéssel.

Ezzel a büntetés-orientált szemlélettel ment szembe Portugália 2001-ben. Az új szabályozás értelmében tehát semmilyen kábítószer fogyasztása és kis mennyiségű birtoklása nem számít bűncselekménynek – beleértve a hagyományosan „legkeményebbnek” tartott drogokat, a heroint és a kokaint is. Persze a terjesztőket („dílereket”) és a drogcsempészeket továbbra is üldözi a hatóság.

A fogyasztókat egy különböző szakemberekből álló bizottság „veszi kezelésbe” – természetesen szigorúan önkéntes alapon. Az egészségügyi, mentálhigiénés és jogi szakemberekből, illetve szociális munkásokból álló bizottság célja, hogy a függők élete ne hulljon szét a betegségük miatt. Segítenek nekik megtartani a családi és egyéb társas kapcsolataikat, illetve, hogy ne veszítsék el a munkájukat, vagy találjanak maguknak új munkahelyet. Ezzel nagyban csökkenthető a drogfogyasztással hagyományosan összekapcsolódó bűnözés, illetve megelőzhető a fogyasztás „elszabadulása” is.

Az egészségügyi szakértők pedig olyan körülményeket igyekeznek biztosítani, amelyekkel a túladagolások előfordulása és az intravénás droghasználattal kapcsolatos fertőzések elkerülhetők. Például steril eszközöket és fertőtlenítőket biztosítanak a fogyasztóknak és megtanítják őket ezek biztonságos használatára.

Sőt, újabban felszerelt, tiszta és szakemberek által felügyelt mobil drogfogyasztó helyiségeket hoztak létre (hasonlók, mint nálunk a véradó kamionok). Ez a gyakorlat egyébként nem portugál találmány, a világ számos országában működnek ilyen felügyelt fogyasztóhelységek, például Svájcban, Norvégiában, vagy Kanadában. Ezek a helységek – a túladagolások és a fertőzések megelőzésén túl – jelentősen csökkentik a fogyasztással összefüggő problémás viselkedés megjelenését is. Ez komoly előrelépés ahhoz képest, hogy korábban a fogyasztók a köztéri szökőkutakban mosták ki a használt fecskendőiket Portugáliában.

Az új szabályozást persze nem hétfőről keddre hozták meg a portugálok sem. Már a kilencvenes évek elején egyre többen követeltek radikális reformot, élénk társadalmi vita zajlott a témában. Eleinte főleg civil szervezetek és aktivisták emelték fel a hangjukat, de később egyre több szakember is csatlakozott a változás sürgetőihez. Végül az ezredfordulóra készült el az a szakmai anyag, amelyik a későbbi jogi szabályozás alapját képezte.

Felügyelt fogyasztóhelység Norvégiában

Felügyelt fogyasztóhelység Norvégiában. Forrás: https://norwaytoday.info/, Tore Meek/SCANPIX

Ahhoz persze kétség sem fér, hogy a döntéshozókat nem kizárólag humanitárius és emberi jogi okok motiválták. Rájöttek ugyanis, hogy egyszerűen kevesebbe kerül, ha a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre fókuszálnak, mintha a rendőrség, a bíróságok és a büntetés végrehajtás próbálja meg kezelni a problémát.

Demetrovics ezzel kapcsolatban elmondta, hogy „arányaiban szinte mindenhol nagyságrendekkel kevesebb forrás jut a megelőzése, kezelésre és az ártalomcsökkentésre, mint a drogfogyasztók- és kereskedők üldözésére. Magyarországon is ez a hozzáállás az uralkodó jelenleg. Pedig a mérések azt mutatják, hogy egyáltalán nem ez a leghatékonyabb módszer.”

Bejött a portugál terv?

Természetesen jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon bejött-e a Portugáliának az új hozzáállás? A dekriminalizálás ellenzői szerint egy ilyen intézkedés akár növelheti is a drogfogyasztást és az azzal járó problémákat. Ez a tábor még szigorúbb rendőri fellépést támogatna a drogfogyasztókkal szemben.

A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a helyzet kedvezően alakult Portugáliában. 2015-ben például az egymillió főre jutó új HIV fertőzések száma 4.2 volt – szemben a 2000-ben mért 104.2-vel. Ezzel együtt pedig a kezelésbe vont függők száma jelentősen megnőtt – közel 60 százalékkal. A drogokkal kapcsolatos állami költségek 18 százalékkal csökkentek 2015-ig, és a drogügyek miatt börtönben ülők száma is a felére esett vissza.

Összességében nézve a drogfogyasztás ugyanakkor nem csökkent – igaz, nem is nőtt – jelentősen, de a kilencvenes évek meredeken emelkedő tendenciáját sikerült megtörni. Míg 1990 és 2004 között majdnem megháromszorozódott a százezer főre eső kábítószerrel összefüggő halálesetek száma (0.4-ről 1.1-re nőtt), azóta stabilizálódott százezer főre eső 0.8 halálesettel.

Ez tehát azt jelenti, hogy a dekriminalizáció önmagában nem csodafegyver és nem képes megszüntetni a problémát. Viszont, ha abból indulunk ki, hogy az emberi civilizációk megjelenésével szinte egyidős drogfogyasztás mindig is jelen lesz, akkor talán érdemesebb az ezzel járó társadalmi terhek csökkentésére koncentrálni. Ebben a tekintetben pedig a portugál megközelítés minimum ígéretesnek tekinthető.

A drogfogyasztással összefüggő halálesetek gyakorisága százezer főre vetítve Portugáliában (kék), Belgiumban (piros), Svédországban (zöld) és az Egyesült Királyságban (lila) a 90-es évektől

A drogfogyasztással összefüggő halálesetek gyakorisága százezer főre vetítve Portugáliában (kék), Belgiumban (piros), Svédországban (zöld) és az Egyesült Királyságban (lila) a 90-es évektől kezdve. Forrás: https://ourworldindata.org/illicit-drug-use/

A témával kapcsolatban megkérdeztük Sárosi Pétert, a Jogriporter Alapítvány igazgatóját, a Drogriporter portál alapító szerkesztőjét is, aki alapvetően pozitívnak értékelte a portugál megközelítést.

Eddig a drogreform ellenségei mondhatták azt, hogy lehet, hogy a dekriminalizáció működik Hollandiában, ami egy fejlett liberális társadalom, de nem működhet a kevésbé fejlett és konzervatív országokban. Nos, íme, egy katolikus konzervatív ország, ötven éves diktatórikus múlttal, fejletlen gazdasággal. A konzervatív kritikusok félelmeivel szemben a dekriminalizációt követően a drogfogyasztás nem nőtt, sőt, egyes korcsoportokban még csökkent is, a fertőzések és halálesetek pedig visszaszorultak. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy ezzel párhuzamosan Portugália egy ártalomcsökkentő szemléleten alapuló drogstratégiát is bevezetett, és jelentős pénzt fektettek az ellátórendszer fejlesztésébe – a fogyasztók elleni büntetőeljárások ezreinek megszűnésével jelentős pénz szabadult fel

mondta kérdésünkre Sárosi.

(Sárosi Péterék a dekriminalizáció után tíz évvel jártak Portugáliában, ahol a helyi szakemberekkel és döntéshozókkal készült beszélgetéseikből kisfilmet is készítettek, ami itt tekinthető meg.)

Persze egy ország két évtizedes történetéből nem feltétlen lehet globális következtetéseket levonni. Úgy tűnik azonban, hogy szép lassan egyre több ország hozzáállása változik a drogokkal kapcsolatban. Például, a drogellenes háború élharcosának számító Egyesült Államok 14 államában már legális a fűfogyasztás, további 16-ban pedig dekriminalizálták azt. Novemberben pedig Oregon állam lépett egy radikálisat: általánosan dekriminalizálták a drogfogyasztást, hasonlóan a portugálokhoz.

Egyértelműen megjelent ez a trend Európában és az Egyesült Államokban. A teljes legalizáció persze nem mindenhol cél és nemzetközi jogi akadályai is vannak, de egyre több ország próbálkozik valamilyen alternatív megoldással a teljes tiltás helyett. A gyakorlatban például sok helyen elengedik a büntetéseket, vagy csak szabálysértéssé minősítik a drogfogyasztást

fűzte még hozzá Demetrovics.

És erre készül most Norvégia is. Ahogy ezeknek a „kísérleteknek” az eredményeit is megismerjük majd, feltehetően egyre több ország fog csatlakozni ehhez a táborhoz. Az ugyanis egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy az előző, a drogok erővel történő eltüntetésére tett kísérlet világszerte kudarcot vallott.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?