Rendkívül érdekes képek Budapest bombázásáról

Hétvégén kezdődik a lomtalanítás
2024-02-09
Szijjártó a Harvard Egyetemen adott elő
2024-02-10
Show all

Rendkívül érdekes képek Budapest bombázásáról

2020 december 11-én este második világháborús amerikai bombát találtak Budapesten, egy ferencvárosi építkezésen. Az egytonnás robbanószerkezet hatástalanítása miatt kb. egy kilométeres körben kellett lezárni a környéket. De vajon pontosan hogyan és mikor került ide ez a bomba? Meglepő pontossággal megállapítható. Veres Viktor fotóriporter, amatőr repüléskutató írása.

A Ferencvárosban megtalált 2000 fontos (kb. egy tonnás) második világháborús amerikai bomba. Forrás: Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred

Az 1944-es „amerikai szezon”

Hazánk 1944. márciusi német megszállása után a szövetségesek Magyarországra is kiterjesztették a náci utánpótlásvonalak megbénítását célzó légicsapásokat. Két héten belül meg is kezdődött a Magyar Királyi Légierő pilótái által csak „amerikai szezonként” emlegetett angolszász bombázások sorozata.

Éjszaka az Angol Királyi légierő (RAF) repülőgépei támadtak, de Ferencvárosban egy amerikai gyártmányú bomba került elő. Nappal az Amerikai Hadsereg Légiereje (USAAF) négymotoros B-17-es „Repülő Erőd” és a szintén négymotoros B-24-es „Liberator” bombázóiból, valamint az ezeket kísérő vadászgépekből álló, több száz gépes kötelékei bombázták a nagyvárosokban található célpontokat: gyárakat, kikötőket, repülőtereket, kőolajfinomítókat, pályaudvarokat, vasúti csomópontokat, valamint a folyók fölött átívelő vasúti hidakat.

Egy B-24 Liberator az almásfüzítői olajfinomító 1944. augusztus 9-i bombázásakor. Fotó: Fortepan / National Archives

A bomázások előtt a célpontok kijelölése, támadás közben és után pedig a találati pontosság kielemzése miatt készített fényképeket a légierő. A bombázás előtti és utáni képeket általában gyors, fordulékony átalakított vadászgépekből készítették, melyekből kiszerelték a fegyverzetet és helyére lefelé néző kamerákat építettek be. A bombázások alatti fotózáshoz a bombatérbe szerelték a kamerákat, amelyek vagy automatikus exponálással a bombák kioldásakor léptek működésbe és az egész támadás alatt, egészen a bombák becsapódásáig fotózták a célterületet, vagy pedig kézben tartva, manuális exponálással is alkalmazták őket. A legelterjedtebb, brutális méretű, kiviteltől függően 15-30 kilós Fairchild K-17 és K-20 kamerákból több tízezret gyártottak a második világháború alatt.

Békéscsaba amerikai bombázása 1944. szeptember 21-én. Fotó: Fortepan / National Archives

A Magyarországra áttelepített Luftwaffe egységekben szolgáló német katonák mellett a Magyar Királyi Légierő vadászpilótái próbáltak megakadályozni ezeket a bombázásokat, de az alkalmanként mindössze néhány tucatnyi vadászgéppel felszálló magyar pilótáknak rendszerint esélye sem volt a sokszoros túlerővel szemben.

B-17 Flying Fortress bombázógépek köteléke légvédelmi tűzben Debrecen térségében 1944. szeptember 21-én. Fotó: Fortepan / National Archives

A bombázások nem a mai hadviselésben elterjedt lézer vagy GPS vezérlésű precíziós csapásokhoz hasonlítottak, hanem akár több száz gépnek a célterület fölött történő egyidejű bombakioldásával végrehajtott, úgynevezett szőnyegbombázások voltak. A pontatlan támadásokban ledobott, a célpontot el nem találó gyújtó- és rombolóbombák rengeteg civil áldozatot követeltek.

A Dunai Repülőgépgyár Rt. szerelőcsarnoka a tököli repülőtéren bombázás után 1944. július 30-án. Fotó: Fortepan / National Archives

A megtalált bombáról

Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred által publikált képeken jól látszik a Ferencvárosban megtalált 2000 fontos (kb. egy tonnás) bombatest formája és viszonylagos mérete.

a Ferencvárosban megtalált 2000 fontos (kb. egy tonnás) bombatest

Forrás: Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred

A hírekben GP-2000 típusú bomba szerepelt (a GP jelölés a „general-purpose bomb” kifejezést jelenti, amely szabad fordításban „általános célú bombát” jelent), amelyet a fotókkal összevetve 2000 fontos AN-M34 bombaként, illetve ennek valamelyik alváltozataként (AN-M66, AN-M66A1, AN-M66A2) azonosítottam. Bár a farokstabilizátor hiányzik a szerkezetről, a bombatest formája és arányai így is erre engednek következtetni.

2000 fontos AN-M34 bomba

Forrás: Bulletpicker és Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred

Ez a bombatípus a leírások szerint 535,6 kg robbanóanyagot tartalmaz, hatósugara páncélozott járművek esetén kb. 19 méter, de a repeszek ölőtávolsága 200 méterig terjed.

A tűzszerészek tájékoztatása szerint a bombatest kb. 300 méterre a Kvassay-hídtól és egy korábbi információm szerint kb. 700 méterre a Lágymányosi és Déli Vasúti összekötő hídtól bukkant a felszínre.

A tűzszerészek tájékoztatása szerint a bombatest kb. 300 méterre a Kvassay-hídtól és egy korábbi információm szerint kb. 700 méterre a Lágymányosi és Déli Vasúti összekötő hídtól bukkant a felszínre.

Forrás: Veres Viktor, Google Maps

A környék bombázásáról

Az amerikai légierő történeti kutató intézete (AFHRA) adatait összesítve Oláh András Pál szegedi történész állította össze a budapesti bombázásokat felsoroló alábbi táblázatot. Eszerint 1944. szeptember 5-én, 18-án és 20-án is támadták a déli vasúti összekötő hidat.

Az amerikai légierő budapesti célpontjai az amerikai 15. Légi Hadsereg bevetési parancsainak adatai alapján.

Az amerikai légierő budapesti célpontjai az amerikai 15. Légi Hadsereg bevetési parancsainak adatai alapján. Forrás: AFHRA / Újkor.hu / Oláh András Pál

Oláh András Pál (2019): Az amerikai légierő Budapest elleni légitámadásai a II. világháború idején. Belvedere Meridionale 31. évf. 3. sz. p.124

Forrás: Oláh András Pál (2019): Az amerikai légierő Budapest elleni légitámadásai a II. világháború idején. Belvedere Meridionale 31. évf. 3. sz. p.124

Ekkor bukkantam rá a Fortepanon található, az Egyesült Államok Nemzeti Archívumából származó fotóra, amely az egyik ilyen légitámadást ábrázolja. Mégpedig a 483. Bomb Group 817. Bomb Squadron által végrehajtott 1944. szeptember 5-i bombázást. Vajon ekkor dobták le a most megtalált bombát is?

A 483. Bomb Group 817. Bomb Squadron déli vasúti összekötőt célzó 1944. szeptember 5-i légitámadása.

A 483. Bomb Group 817. Bomb Squadron déli vasúti összekötőt célzó 1944. szeptember 5-i légitámadása. Fotó: Fortepan / National Archives

Szintén Oláh András Pál gyűjtéséből derül ki, hogy a fővárosi vasúti hidak és azok közelében (~1-3 km) lévő célpontok elleni támadások közül kizárólag 1944. szeptember 18-án dobtak le 2000 fontos bombákat, mégpedig összesen 161 darabot. (1944. július 27-én is dobtak le 2000 fontos GP bombákat, mégpedig a csepeli Weiss Manfréd Művekre, de ez több mint 3 kilométerre délre található a most megtalált bomba helyétől, ezért nem tartom valószínűnek, hogy abból a támadásból esett volna egy bomba ennyire messze az eredeti célterülettől.)

Oláh András Pál (2019): Az amerikai légierő Budapest elleni légitámadásai a II. világháború idején. Belvedere Meridionale 31. évf. 3. sz. p.131

Forrás: Oláh András Pál (2019): Az amerikai légierő Budapest elleni légitámadásai a II. világháború idején. Belvedere Meridionale 31. évf. 3. sz. p.131

B-24 Liberatorok a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket és a Shell olajfinomítót bombázzák 1944. július 2-án.

B-24 Liberatorok a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket és a Shell olajfinomítót bombázzák 1944. július 2-án. Fotó: Fortepan / National Archives

A Soroksári úti Helvey Tivadar Vegyészeti Gyár bombázás után.

A Soroksári úti Helvey Tivadar Vegyészeti Gyár bombázás után. Fotó: Fortepan / Schermann Ákos / Trompler Elek

1944. szeptember 18., hétfő

1944. szeptember 18-án, hétfőn a 15. légierő kb. 500 gépből álló három alakulata bombázta a déli vasúti összekötő hidat B-24 J „Liberator” típusú bomázókkal.

Az 55th Bomb Wing 460th Bomb Group küldetési jelentése szerint az általuk ledobott bombák nagy része a híd nyugati (budai) oldalára felvezető sínekre hullott, ahol súlyosan megrongálták a vasúti pályát. Néhány bomba a Dunába esett, de arra nem találtam adatot, hogy máshova, esetleg a túlpartra és főleg a hídtól délre hullott volna akár csak egy bomba is, így őket kizárhatjuk a további vizsgálódásból.

304th Bomb Wing 459th Bomb Group kizárólag ezer fontos bombákkal támadta a hidat, így őket is kizárhatjuk a keresésünkből.

47th Bomb Wing 450th Bomb Group bombázóegység 28 gépből állt, melyek magyar idő szerint reggel 7:10-7:29 között szálltak fel a manduriai repülőtérről. A kötelék tagjai közül 26 Liberator ledobott gépenként 2db 2000 fontos, azaz összesen 52 tonnányi bombát a célterület felett (egy gép hajtóműhiba miatt megszabadult 2 tonnányi bombától, egy másik sem bombázott valamilyen – vélhetően – műszaki hiba miatt).

A támadás után készült kiértékelő fotón, a Ferencvárosban megtalált bomba fellelési helyszínének környékén látszik legalább 6 bomba becsapódásának jelölése. A kiértékeléskor 47 bomba becsapódását jelölték, tehát a támadásban ledobott 52 bomba közül öt valószínűleg nem robbant fel.

1944. szeptember 18-án, hétfőn a 15. légierő kb. 500 gépből álló három alakulata bombázta a déli vasúti összekötő hidat B-24 J „Liberator” típusú bomázókkal.

Forrás: 450th Bomb Group Memorial Association

A kötelékben a bombázók nem pusztán egymás mögött és mellett, hanem egymás mellett-alatt-fölött, úgynevezett combat boxokból felépülő meghatározott formációkban repültek. 1944 szeptemberében az ellapított rombusz alakú, úgynevezett gyémánt formációt alkalmazták, mert egyrészt így lehetett a legnagyobb valószínűséggel eltalálni azt a területet, ahol a célpont volt, másrészt a bombázók fedélzeti lövészei így tudták legjobban átfedni a tüzelési szektorokat, vagyis így tudták a leghatékonyabban védeni a köteléket az ellenséges vadászgépek támadásai ellen. Ezek mellett az is fontos szempont volt, hogy az ilyen felállásban repülő kötelékek viszonylag széles (~740 méter), de rövid (~100 méter) formációt alkottak, így jelentősen rövidebb időt kellett tölteniük a célpont fölött.

Az amerikai hadsereg 15. légierejének egyik alakulata bevetés előtti eligazításon az olaszországi Foggiában 1944-ben.

Az amerikai hadsereg 15. légierejének egyik alakulata bevetés előtti eligazításon az olaszországi Foggiában 1944-ben. Fotó: Fortepan / National Archives

A 450-esek 1944. szeptember 18-i bevetésekor a gépek 130 fokos irányban repülve közelítették meg a hidat, vagyis Nagykovácsi irányából érkeztek.

A bevetésről készült jelentés szerint a 450-es bombázócsoport kötelékének elején repülő, vagyis a vezér-századbox William „Bill” Leavitt hadnagy vezetésével eredményesen támadta a hidat, legalább egy direkt találatot elérve.

Az Ambrose Y. Maushart hadnagy, bombázótiszt által vezetett második (jobb oldali, magasabban repülő) box eredménytelenül bombázott, ugyanis az általuk ledobott bombák a hídtól 1000 lábnál (kb. 300 méter) jóval messzebb csapódtak be a nem kielégítő szinkronizáció miatt. (A szinkronizáció értelmében amikor a bombázás vezérgépe oldotta a bombáit, a többieknek néhány másodperc múlva kellett kioldaniuk saját bombáikat. A 7000-7500 méteres magasságból történő bombavetéskor elég volt mindössze néhány további másodpercet késlekedni ahhoz, hogy több száz méterrel a célponton túl csapódjanak be a bombák.)

A 304. Bomb Wing 455. Bomb Group támadása a Shell olajfinomító, a Csepeli Papírgyár és a Ráckevei (Soroksári)-Duna feletti Gubacsi híd ellen 1944. július 2-án.

A 304. Bomb Wing 455. Bomb Group támadása a Shell olajfinomító, a Csepeli Papírgyár és a Ráckevei (Soroksári)-Duna feletti Gubacsi híd ellen 1944. július 2-án. Fotó: Fortepan / National Archives

Mivel a második század a gépei voltak a jobb oldalon, ráadásul ők repültek a legmagasabban, valamint a jelentés is azt írja, hogy a második századbox által ledobott bombák 1000 lábnál is messzebb csapódtak be, joggal feltételezhető, hogy az ő bombáik hullhattak a kiértékelő fotón a hídtól délre látható helyekre, vagyis a 6 óra irányában a Dunába és 5 óra irányában a hídtól délre a partra.

A harmadik századbox Robert „Bob” Butner hadnagy vezetésével szintén nem találta el a célt, mivel a célzókészülékük meghibásodott. Feltételezésem szerint az ő bombáik azok, amelyek a kiértékelő fotón a hídtól északra vannak jelölve.

A második századbox által ledobott bombák térképen

Forrás: Veres Viktor, Google Mapsű

Konklúzió

Mindezeket összegezve az eddigi adatok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a 2020. december 11-én megtalált GP 2000-es bombát 1944. szeptember 18-án, a 11:30 – 12:48 között lezajlott támadás alatt dobhatták le. A támadást végrehajtó 15. amerikai légierőhöz tartozó B-24 J „Liberator” bombázógépekből álló bombázókötelék 7:10–7:29 között szállt fel a dél-olaszországi Manduriából. A most megtalált bombát kioldó gép nagy valószínűséggel az Ambrose Y. Maushart hadnagy által vezetett második századbox tagjaként, a 450th Bomb Group kötelékének jobb oldalán, a kötelékben a legmagasabban repült és a felszállást követően négy órával, 11:30 körül oldotta a bombáit. 76 év kellett tehát hozzá, hogy előkerüljön ez az egyébként nem kis szerkezet.

Egy Consolidated B-24D Liberator bombázógép legénysége bevetéseit jelöli a repülőgép oldalán.

Egy Consolidated B-24D Liberator bombázógép legénysége bevetéseit jelöli a repülőgép oldalán. Fotó: Fortepan / National Archives

Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan sorozat további cikkeit a hetifortepan.capacenter.hu címen találja. A blog a Fortepan és a Capa Központ szakmai együttműködésében valósul meg.

 

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.