1970-ben minden fővárosi lakosra jutott egy patkány – azóta az irtásnak köszönhetően jóval alacsonyabbra csökkent az állomány. Teljesen azonban képtelenség kiirtani a rágcsálókat.

Bajomi Dániel fotója egy szoptató patkányról a patkánymentesítési program korai időszakából. Forrás: Élet és Tudomány.

Hazánkban két faj fordul elő

Magyarországon két patkányfaj található meg, mondta a tudas.hu-nak Bajomi Dániel, a Bábolna Bio Kft. igazgatója, aki több évtizeden keresztül vezette Budapest átfogó patkánymentesítését célzó programját. Az állomány 95-98 százaléka vándorpatkány (Rattus norvegicus), de elszórtan házi patkányról (Rattus rattus) is vannak adatok. Ugyanakkor például Szerbiában és Bulgáriában mások az arányok: ott döntően házi patkányok fordulnak elő. Több száz évvel ezelőtt főként ez utóbbi faj egyedei népesítették be Európát; a vándorpatkány a Közel-Keletről hajókkal érkezett Nyugat-Európába. A laboratóriumokban a vándorpatkány albínó változatát használják. A két fajnak különböző a testfelépítése: a vándorpatkánynak a rokonához képest nagyobb a hossza és a súlya, ugyanakkor a házinak nagyobb a füle.

Milyen betegségeket terjesztenek?

Annak idején három okból kezdeményezték a Fővárosi Tanácsnál az átfogó patkányirtást. A legfontosabb a közérzeti probléma volt: az emberek az utcákon és a boltokban találkoztak a rágcsálókkal. Előfordult olyan is, hogy a lefolyó csatornán keresztül kúsztak fel a patkányok, és a WC-ben lyukadtak ki. Emellett az állatok az élelmiszeripari üzemekben és a csatornahálózatban komoly gazdasági kárt is okoztak – ezt évente mintegy 180 millió akkori forintra becsülték. A harmadik probléma, hogy mindkét faj terjeszti a betegségeket. Főleg a szalmonellabaktériumot, a leptoszpirózis és a trichinellózis, illetve kisebb gyakorisággal számos további betegség kórokozóját. Régebben a patkánybolha, mint köztes gazda közvetítésével ezek a rágcsálók a pestisjárványok kialakulásához is hozzájárultak.

Így zajlott a koordinált patkánymentesítés

A Fővárosi Köjál 1970-ben kétmillió egyedre becsülte a budapesti patkányállományt, tehát minden egyes fővárosi lakosra jutott egy állat. A lakóházak és gyárépületek 33 százaléka, a belvárosban pedig gyakorlatilag minden egyes épület patkánytanya, vagy ahogy a szakértők nevezik, fertőzött objektum volt. A külvárosokban alacsonyabb volt a patkányok előfordulási gyakorisága – a fertőzöttség igazából az élelmiszeripari üzemekre, vásárcsarnokokra koncentrálódott. A patkánymentesítési akció 1971. április 1-én kezdődött, és 1972. december 31-én fejeződött be. Egy úgynevezett totális patkányirtási eljárást alkalmaztak, ami azt jelenti, hogy frontvonal-szerűen, Buda határáról indultak a brigádok és helyeztek ki véralvadásgátló irtószert minden egyes objektumba. Először a budai kerületeket mentesítették, majd utána a pesti belváros, később a pesti külváros került sorra.

Régen akut szereket használtak a patkányok ellen – ezeknek az a jellemzője, hogy rövid időn belül heves görcsös tüneteket váltanak ki az állatoknál, és ha ezt egy másik patkány meghallja, akkor vészjelként fogja fel, és többet nem fog fogyasztani abból a csalétekből. Az 1960-as években az volt a nagy újítás, hogy a Bayer cég Racumin nevezetű, első generációs véralvadásgátló-szerét kezdték el alkalmazni. Ez úgy működik, hogy az állatnak legalább 4-5-ször kell fogyasztania belőle, majd 5-7 nap múlva pusztul el, anélkül, hogy görcsös tünetei lennének. Így a fajtársak nem kapcsolják össze a szerrel kezelt csalétket és a veszélyt – ezért sikerült igen jó eredményeket elérni, szemben a korábbi módszerekkel. Ma is véralvadásgátló szereket használnak, de most már a második generációs szereket. A Racumin már visszaszorult, mert vannak korszerűbbek – de ezek hatásmechanizmusa is nagyon hasonló. Annyi a különbség, hogy az újabb készítmények gyorsabban és erősebben fejtik ki a hatásukat, és egyes hatóanyagok esetében nem szükséges, hogy a patkány négyszer-ötször fogyasszon belőle, hanem már egyszeri alkalom után kialakul a véralvadásgátló hatás.

A sikeres irtóhadjárat titka

A fővárosi állományt sikerült közel teljesen kiirtani, de a rágcsálók száma sose csökkent nullára. Ez nem is képzelhető el: egyrészt 525 négyzetkilométerről van szó, másrészt vidékről, olyan területekről, ahol nem volt irtás, kamionokkal, hajókkal folyamatosan szállítanak élelmiszereket, s ezekkel újabb patkányokat Budapestre. Amikor 1973. január 1-én megkezdődött a patkánymentes állapot fenntartása, először egy úgynevezett védőgyűrűt alakítottak ki a szakemberek. Ez azt jelenti, hogy Budapest külső határánál bizonyos mélységig irtószereket helyeztek ki, hogy ha jönnek be a patkányok, mondjuk Budaörsről, vagy Vecsésről, akkor azonnal találkozzanak az irtószerrel. Ezen túlmenően a patakpartokon és a Duna mentén is rendszeresen helyeztek ki irtószereket. A Bábolna Bio munkatársai olyan rendszert alakítottak ki, hogy az úgynevezett „behatolási kapuknál”, a nagy áruforgalommal bíró helyszíneken, azaz a Nagyvásárcsarnokban, a kerületi vásárcsarnokoknál és a pályaudvarokon is rendszeres ellenőrzést végeztek, és ezekre a helyekre is irtószert helyeztek ki. A fentieknek köszönhetően a korábbi kétmilliós állomány néhány ezer példányra csökkent.

Az utóbbi években ugyanakkor ismét felfutott az egyedszám. Ennek sok összetevője van: mostanában nagyon sok az építkezés Budapesten, és ez kedvez a patkányoknak, hiszen az építkezések rendezetlen környezete mellett az építőanyagokkal is behurcolják a patkányokat. Nagyon sok az illegális szemétlerakóhely, ez is előnyös a kártevők számára. Sok az olyan erdő és park, ahol hajléktalanok laknak és szemetelnek, otthagyják az ételmaradékokat. Volt olyan időszak is, amikor a fővárosban adminisztratív okokból a csatornarendszerre nem terjedt ki az irtás, illetve a legutóbbi években az egyik hatóanyaggal szemben rezisztencia alakult ki.

Magyarország patkánytérképe a „Sokk a rovar” Facebook-csoport segítségével készült felmérés szerint. Forrás: Bábolna Bio Kft.

Országos patkány- és egértérkép

A Bábolna Bio Kft. által létrehozott „Sokk a rovar?” Facebook-csoportnak mintegy 15 000 követője van. A cég ezen a felületen hirdet meg felméréseket, melyekben az érdeklődők önkéntes alapon vehetnek részt. Készítettek például egy kutatást az idegenhonos poloskákkal kapcsolatban, amelyre nagyon sok válasz érkezett. Nemrégiben pedig a rágcsálókkal kapcsolatban vizsgálódtak. „Látott-e patkányt?”, „Mikor látott patkányt?” ,„Többet lát most, vagy kevesebbet lát?” – ezeket a kérdéseket tették fel a közösségi médiában, de ugyanezeket az egerekkel kapcsolatban is megkérdezték. 4000 embertől érkeztek válaszok, az ország különböző helyeiről – a cég munkatársai ennek alapján készítették el a statisztikájukat. Ez egy hiánypótló felmérés volt, mert eddig kevés adat volt a rágcsálók lakókörnyezetben való előfordulásáról. Az eredmények szerint Békés megyében észlelik a legtöbb patkányt és egeret. Persze figyelembe kell venni, hogy a laikusok észlelései közé hibásak is becsúszhatnak, hiszen előfordulhat, hogy valaki kismacskát néz kifejlett patkánynak, vagy egeret téveszt össze kispatkánnyal. Ugyanakkor a 4000 válasz soknak számít – gondoljunk csak arra, hogy politikai attitűdöt általában 1000, vagy 1200 fős minta alapján szoktak közölni a közvéleménykutatók. Persze van egy bizonytalanság az eredményekben, de ezt a nagy számok törvénye csökkenti.

Magyarország egértérképe a „Sokk a rovar” Facebook-csoport segítségével készült felmérés szerint. Forrás: Bábolna Bio Kft.

Lehetne-e immunizálni a patkányokat?

A vadon élő rókákat veszettség ellen rendszeresen immunizálják. Felmerül a kérdés, hogy meg lehetne-e ezt valósítani patkányok és az általuk terjesztett betegségek esetében. Bajomi Dániel ezt nem tudja elképzelni, mert a patkányok mintegy negyvenféle betegséget terjeszthetnek. A rókaimmunizálás kifejezetten a veszettség ellen történik, tehát egyféle betegség megszűntetése a cél. Fontos tényező az is, hogy Közép-Európában a patkányok által okozott gazdasági veszteség lényegesen nagyobb, mint a közegészségügyi kár. Például megrágják az elektromos kábeleket, zárlatot okoznak, ami tűzzel járhat. Korábban előfordult, hogy baromfiistállókban elrágták az elektromos vezetékeket, ennek nyomán tűz keletkezett, leégett egy nagy istálló, és benne égett az egész baromfiállomány. Annak idején sokszor előfordult, hogy a rágcsálók megrágták a szennyvízcsatornát, kifolyt a szennyvíz, kimosta a földet, az úttest besüppedt, és milliós kár keletkezett. Persze ha élelmiszeripari üzemben szaporodnak el, ott a szalmonella a kórokozók terjesztésével komoly kárt okozhatnak; az ürülékükkel, vizeletükkel szennyezhetik a takarmányt. Az utóbbi időben szerencsére jelentősen javult az élelmiszeripari üzemek higiénés állapota – ma már nincsenek olyan áldatlan állapotok, mint 40-50 évvel ezelőtt.

Egerek a városokban

A patkányok mellett két egérfaj is előfordul a városokban: az egyik a házi egér (Musculus domesticus) – sok nyugat-európai városban ez fordul elő. Magyarországon főként a güzüegér (Mus spicilegus) telepszik meg lakott területen, amely kisebb termetű, mint a házi rokona. Az a jellemzője, hogy döntően a szabadban él, és a hideg beálltával költözik be az épített környezetbe. Nagyon sokszor a boltokban telepszik meg, vagy az olyan objektumokban, amelyek az erdő, a rét szélén vannak – például olyan ipari, vagy kereskedelmi épületben, amelyet egy rét közepén építettek. Amikor szeptember végén, októberben jön a hideg idő, a güzüegerek behúzódnak az épületbe. Ők is okoznak kárt: fertőző betegségeket tudnak terjeszteni – leggyakrabban szalmonellózist, agyhártyagyulladást, de számtalan más betegséget is. Elsősorban a vizeletükkel, de az ürülékükkel is terjesztik a kórokozókat.

A lakosság egy része az ételmaradékot rendszeresen beleönti a WC-be. Ez táplálékot jelent a patkányoknak, és ez nem kedvez a patkánymentes állapot fennmaradásának. A megoldás a szelektálás, a komposztálás lehetne, de a nagyvárosokban Bajomi Dániel szerint ez nem jöhet szóba. Nyugat-Európában, például Párizsban sok parkban vannak komposztálók, az emberek odaviszik a zöld hulladékot, majd a patkányok megtelepednek és elszaporodnak. A városi komposztálásnak tehát van előnye és hátránya is. Olyan komposztálókat kell tehát kialakítani, hogy a patkányok ne tudjanak megtelepedni. Egy másik megoldás lehet, ha a háztartási szemétbe helyezik az ételmaradékot, főleg ha azt égetéssel semmisítik meg utána a hulladékkezelés során.

A Fővárosban szervezett patkányirtás folyik, amit az önkormányzat finanszíroz. Ha valaki patkányt észlel, akkor ezen a weboldalon, vagy telefonon lehet bejelentést tenni a Fővárosi Önkormányzatnak, amely intézkedik az irtásról. Ha valaki lakóházban egeret észlel, akkor boltban kapható véralvadásgátló hatóanyagú egérirtószert alkalmazhat. A használati utasításnak megfelelően kell kihelyezni úgy, hogy se gyerek, se haszonállat ne férjen hozzá. A másik lehetőség egy kártevőirtó szakember kihívása. Vidéken általában nincsen szervezett irtás a patkányok, egerek ellen, legfeljebb az önkormányzati objektumokban és a csatornahálózatban. A többi területen a lakosságnak saját magának kell védekeznie. Egy-egy falusi házban a kereskedelemben forgalmazott irtószerrel is meg lehet oldani a védekezést, de ha egy nagyobb gazdasági épületről van szó, akkor kártevőirtóhoz kell fordulni. Az élelmiszeriparban kötelező a rendszeres védekezés, ezt szokták is ellenőrizni a hatóságok.