Az önvezető autók már a spájzban vannak (*). Nem csoda, több tíz éves evolúció van a technológia mögött, a kézenfekvő igényt a „Knight Rider” sorozat KITT-je, a Bond-filmek szuperautói és még sokan mások is gerjesztik. Sok oka van mindamellett annak, hogy a boltban még mindig nem lehet ilyeneket kapni, nézzünk meg néhányat.
Először is igazából lehet kapni, a magasabb kategóriás Tesla autókban gyárilag benne van, az olcsóbbakba meg szerény díjazás fejében le lehet tölteni. (Erre is utal, amikor a Tesla autókra azt mondják, hogy okostelefon négy keréken.) És van más, prémium kategóriás, elektronos autó is, amelyben be lehet kapcsolni az autonóm közlekedést.
Másodszor árnyalni kellene, mit is nevezünk önvezető autónak, mert a ma már szinte általános parkoló és sávtartó automatikát simán lehet 0-s szintű önvezetésnek tartani. De itt és most önvezetésnek azt hívjuk, hogy beülünk az egyik hátsó ülésre, bemondjuk az autónak a szomszéd város központjában levő úticél utca-házszámát, és az autó kihajt az egyik városközpontból, és élve, egészségesen elszállít minket a megadott helyre anélkül, hogy egyetlen kezelőszervéhez hozzáérnénk. Na jó, a sztrádán szólhatunk neki, hogy iktasson be egy egészségügyi megállót a legközelebbi lehetséges helyen.
Első átgondolásra még meglepő lehet, hogy a repülőgépek tulajdonképpen évtizedek óta önvezetők, az autók meg még nem. Másodikra eszünkbe jut, hogy a levegőben nagyon ritka, hogy egyszercsak feltűnik a közelünkben egy másik repülő, egy részeg biciklis, vagy egy felügyelet nélkül hagyott gyerek, továbbá, hogy légi folyosók vannak, amelyek forgalmát a vasúti közlekedés mintájára irányítják. Ha ezt az autókkal is lehetne, már rég nem lennének sofőrök. Az „oda megyek, ahova akarok” alapvető emberi jog a francia forradalom óta.
A szabályzás felől közelítjük meg az önvezető autók disztópiáját
Azt mondják a szakemberek, hogy a sztrádahálózat kapacitását az önvezetés általánossá tételével meg lehet sokszorozni (4-5-szörözni) úgy, hogy a balesetek gyakorisága ugyanebben az arányban csökken. Igen, de ehhez az tartozik, hogy arra a sztrádára ember vezette autóval életveszélyes, és ezért szigorúan tilos lenne felhajtani. (Lásd az „I robot” című filmet.) Ember 120 km/óra sebességnél nem tudja tartani az 5-8 méter követési távolságot, mert még a leggyorsabb harcművészek reakcióideje is 0,1 másodperc, ami a számítógépek számára egy évezred. (Annak aki utánaszámol: 0,1 másodperc alatt a 120-szal menő autó 3,33 métert tesz meg, az 5-8 méteres követési távolságban már némi biztonság is van. Viszonyításul: normál városi forgalomban, 40-es tempónál tartanak a normális vezetők 1-2 autónyi, azaz 5-10 méter követési távolságot.)
Egyelőre néhány (nyugati parti) amerikai államban engedélyezték az önvezető autók közúti forgalomban történő használatát úgy, hogy mindig ül benne olyan, aki szükség esetén át tudja venni a vezetést. 2021. áprilisi hír volt, hogy Amerikában az országúton megállítottak és megbüntettek egy embert, aki az önvezetés fenti meghatározása szerint utazott (az autó szépen, engedelmesen haladt, az ember meg a hátsó ülésen az üzleti találkozóra készült fel – a volánnál senki…)
Európában egyelőre csak előre bejelentett, szigorúan felügyelt tesztsorozatokat lehet végezni közúton. Eddig még senki nem mert forgalomba hozni olyan autót, amelyben nincs teljes értékű vezetői környezet (ülés, pedálok, volán, műszerfal).
Azok a cikkek magas kattintásszámot érnek el, amelyek címe „Már megint elütött valakit egy önvezető autó”, vagy ehhez jelentéstanilag hasonló. Ha az a cél, hogy az önvezető autó ne terjedjen el, akkor ez a tendencia helyes.
Ezért neveztem disztópiának (nem túl vonzó jövőnek) az önvezető autók korát, mert az automobilizmus által száz éve bevezetett szabad életérzéshez képest a zárt sztráda hálózat bizony nem nagyon szimpatikus.
Nemcsak a személyautó lehet autonóm
Zárt térben, kijelölt nyomvonalon, programozott menetrenddel már évtizedek óta alkalmaznak vezető nélküli szállítójárműveket gyárakban és raktárakban. Hasonlókkal a városi áruszállításban is kísérleteznek, a személyszállításban meg ott a közismert és közkedvelt budapesti M4-es metró. Sok nagy repülőtéren régóta üzemelnek vezető nélküli, zárt pályás automata személyszállító rendszerek. Innen nézve épp ideje, hogy a személyautók is autonómok legyenek…
Több nagyvárosban kísérleteznek futárrobotokkal. Lassan mennek, feltűnő színűek, és meghatározott nyomvonalon közlekednek.
Az Amazon drónos futárrendszeréről már mindenki olvasott. (A legenyhébb formája, hogy az ember vezette furgonból drón viszi ki a csomagot a címzettnek.) Volt egy angol krimi, amelyben a gyilkos egy kísérleti, drónos gyógyszerszállító szolgáltatást hekkelt meg, kicserélve a csomagot – ami nem javította a futárrobotok jóhírét…
Érdekes, logikus és nagyon gazdaságos áruszállítási technológia lehet a humán sofőr által vezetett, önvezető, egymást követő tagokból álló, menet közben változtatható összetételű kamionkonvoj. Néhány éve került elő az ötlet az önvezetés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban. (Aki látott már távolról forgalmas sztrádát hétköznap, biztos eszébe jutott, mennyire hasonlít egy tehervonat-szerelvényre…)
Mire lehet számítani?
Az egészen biztos, hogy az autógyárak egymást túllicitálva fognak „okos” funkciókat beépíteni az autóba. Kérdés, hogy a jelenleg közismert táblafelismerést, sávtartást, vészfékezést, elalvásfigyelést, automata beparkolást mivel lehet még bővíteni. (Itt most csak a közlekedéssel kapcsolatos funkciókat vesszük figyelembe, az ülés- és kormánykerék-fűtés, a hangulattól függő belső világítás és zeneválasztás nem tartozik ide, ahogy a rezgethető zónákkal a gombokat utánzó, „haptikus”, animált grafikás egybefüggő képernyő-műszerfal se.)
Mindent egybevetve úgy tűnik, 2030-ig egészen biztosan nem lesz teljesen önvezető személyautó az utakon. Nagyvárosi iránytaxi esetleg lesz.
A carsharing során a rossz helyen hagyott autókat is egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb humán eljárásokkal összeszedni.
Személy szerint nagyon várok egy jó megoldást arra a mindennapos helyzetre, amikor a GPS „Forduljon jobbra!” utasítása elhangzásakor két-három lehetőséget is lehet majd látni, és a gyalogosforgalom miatt nem lehet a képernyőre pillantani. (Például irányváltási szituációban a szélvédőre vetített térkép?)
(*) Fiataloknak: „spájz”: éléskamra, a tartós élelmiszerek tárolóhelyisége a tradicionális lakásban. Az eredeti mondat a „Tizedes meg a többiek” című II. világháborús vígjátékfilmben hangzott el „Az oroszok már a spájzban vannak!” formában. A mondás valami közeli bekövetkezését jelző fordulatként használatos mostanában.
Nyitókép: Autonóm VW Touareg 2007-ből, a DARPA Challenge ekkor még lakott területen kívül zajlott (Forrás: Automotive IQ)
