Neurológusok egy csoportja azt állítja, hogy szavaink elsősorban a kommunikációra szolgálnak, nem pedig az érvelésre.
A filozófusok évezredek óta vitatkoznak a nyelv céljáról. Platón például úgy vélte, hogy a nyelv elengedhetetlen a gondolkodáshoz. A gondolkodás
a lélek csendes belső beszélgetése önmagával
írta.
Sok modern tudós hasonló nézeteket vallott. Az 1960-as évektől kezdve Noam Chomsky, az M.I.T. nyelvésze azt állította, hogy a nyelvet az érvelésre és a gondolkodás más formáira használjuk.
Ha a nyelv csorbát szenved, akkor a gondolkodásban is súlyos hiányosságok keletkeznek
Egyetemistaként Evelina Fedorenko is részt vett Chomsky óráin.
Nagyon tetszett az ötlet
emlékezett vissza a New York Times című lapnak nyilatkozva. De zavarba ejtette a bizonyítékok hiánya.
Sok mindent úgy mondott, mintha azok eleve tények, igazságok lennének
mondta.
Fedorenko később az M.I.T. kognitív neurológusa lett, és az agy vizsgálatán keresztül azt kutatta, hogy miként hozza létre agyunk a nyelvet. Jó 15 év elteltével kutatásai megdöbbentő következtetésre vezettek: nincs szükségünk nyelvre a gondolkodáshoz.
Amikor elkezdünk a folyamat mélyére ásni, nem találunk bizonyítékot a nyelvnek a gondolkodásban betöltött szerepére
mondta.
Amikor 2009-ben elkezdte ezt a munkát, az akkori tanulmányok azt állították, hogy ugyanazok az agyi régiók, amelyek a nyelvhez szükségesek, akkor is aktívak, amikor az emberek gondolkodnak vagy számolnak.
Fedorenko és más kutatók azonban felfedezték, hogy ez a párhuzam nem valós. A korai eredményekkel részben az volt a baj, hogy a szkennerek viszonylag kezdetlegesek voltak. A tudósok úgy hozták ki a legtöbbet a nem megfelelő pontosságú szkennelésekből, hogy az összes kísérleti eredményt összevonták és átlagolták.
Saját kutatásai során Fedorenko nagyobb teljesítményű szkennereket használt, és több vizsgálatot végzett minden egyes önkéntesnél. Ezek a lépések lehetővé tették, hogy minden egyes személyről elegendő adatot gyűjtsenek, hogy finomabb képet alkothassanak.
A tudósok ezután vizsgálatokat végeztek, hogy pontosan meghatározzák azokat az agyi “áramköröket”, idegpályákat, amelyek részt vesznek a nyelvi feladatokban – például a szavak emlékezetből való előhívásában és a nyelvtani szabályok követésében. Például egy kísérletben az önkéntesek először halandzsát olvastak, majd valódi mondatokat. A tudósok felfedeztek bizonyos agyi régiókat, amelyek csak akkor aktiválódtak, amikor az önkéntesek valódi nyelvet dolgoztak fel, a halandzsa olvasásakor viszont nem léptek működésbe.
Minden kísérleti alanynál azonosítottak egy csak rá jellemző nyelvi hálózatot – az agy nyelvi feladatok során aktívvá váló régióinak egyénre szabott térképét.
Ez egy nagyon stabil rendszer
mondta Fedorenko.
Ha ma letapogatom, és 10 vagy 15 évvel később – ugyanaz lesz.
A kutatók ezután különböző típusú gondolkodási feladatokat végeztettek a kísérletekben résztvevőkkel. Például kirakós játékot oldottak meg.
Az agy más régiói nagyon keményen dolgoznak, amikor a gondolkodás ilyen típusaira volt szükség, a nyelvi hálózatok azonban csendben maradtak. Világossá vált, hogy ezen dolgok egyike sem veszi igénybe a nyelvi áramköröket.
A Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban Fedorenko és kollégái azzal érveltek, hogy az agysérült embereken végzett vizsgálatok ugyanerre a következtetésre jutottak. Az agyvérzés és az agykárosodás más formái kiiktathatják a nyelvi hálózatot, így az ilyen sérülést elszenvedett emberek küszködhetnek a szavak és a nyelvtan használatával – ez az úgynevezett afázia.
A tudósok azonban felfedezték, hogy az emberek még afáziában szenvedve is képesek például számolni és sakkozni. A velük végzett kísérletek során kiderült, hogy az afáziás emberek képesek két számot – mondjuk az 123-at és a 321-et – azonosítani, majd felismerni azt, hogy ugyanannak a mintának a felhasználásával a 456 után a 654-nek kell következnie.
De ha a nyelv nem nélkülözhetetlen a gondolkodáshoz, akkor mire való tulajdonképpen? Fedorenko és kollégái szerint a kommunikációra. Noam Chomsky és más kutatók viszont elutasították ezt az elképzelést, rámutatva a szavak többértelműségére és arra, hogy gyakran milyen nehéz hangosan kifejezni valamelyik intuíciónkat.
A rendszer funkcionális szempontból nem jól megtervezett
Lehet, hogy így van, viszont nagy, átfogó kutatások azonban azt sugallják, hogy a nyelv mégiscsak igen erősen optimalizált az információk világos és hatékony átadására.
Az egyik tanulmányban a kutatók azt találták, hogy a gyakran használt szavak rövidebbek, ami megkönnyíti a nyelvtanulást és felgyorsítja az információáramlást. Egy másik tanulmányban 37 nyelvet vizsgáltak meg, s megállapították, hogy a nyelvtani szabályok a fontos szavakat egymáshoz közel helyezik el, így azok együttes jelentése könnyebben érthető.
Kyle Mahowald, az austini Texasi Egyetem nyelvésze, az amerikai lapnak elmondta, hogy a gondolkodás és a nyelv szétválasztása magyarázatot adhat arra, hogy a ChatGPT-hez hasonló mesterséges intelligencia rendszerek miért olyan jók bizonyos feladatokban, és miért olyan rosszak másokban.
Az informatikusok hatalmas mennyiségű szövegen képzik ki ezeket a programokat, felfedve a szavak kapcsolódásának szabályait. Mahowald azt gyanítja, hogy ezek a programok viszonylag jól kezdik el utánozni az emberi agy nyelvi hálózatát – de a gondolkodásban alulmaradnak.
„Lehetséges, hogy kapunk egy nagyon választékos, nyelvtanilag helyes szöveget, de az is, hogy e mögött egyáltalán nincs összefüggő gondolat” – mondta Mahowald.
Guy Dove, a Louisville University filozófusa úgy véli, hogy Fedorenko és kollégái túl messzire mentek a nyelv száműzésével a gondolkodásból – különösen az összetett gondolatok esetében.
Amikor mondjuk a demokráciáról gondolkodunk, talán a demokráciáról szóló beszélgetéseket próbáljuk el
mondta, alátámasztandó a nyelv kommunikációs prioritását.
Lehet, hogy nincs szükségünk nyelvre ahhoz, hogy gondolataink legyenek, de az is elképzelhető, hogy a nyelv stimulálja a gondolkodást
tette hozzá.
