Minden egyes okostelefonban van egy állandóan aktív, digitális hangfelvevő és egy szintén állandóan aktív képfelvevő eszköz. Félelmetesen hangzik? Ha igen, a félelem jogossága a dihidrogén-oxid nevű veszélyes vegyület félelmetességével egyenértékű. Szóval, ne vegyük túl komolyan, de ne is hagyjuk figyelmen kívül.

A dihidrogén-oxid képlete H₂O, azaz a víz, és (rendkívül) nagy mennyiségben fulladást, rossz pillanatban fogyasztva pedig ájulást, elektrolit-sokkot okozhat (t.i. maratoni futás végén, a célban…)

A kamera és a mikrofon(ok) is ott vannak a telefonokban, de az esetek túl-túl-túlnyomó részében semmi bajt nem okoznak. Az EU-ban forgalomba hozott okostelefonokban a hang- és arcfelismerés alaphelyzetben ki van kapcsolva, csak a felhasználó tudtával, sőt, aktív beavatkozásával lehet bekapcsolni. Aki pedig bekapcsolja, nyilván pontosan tudatában van annak, hogy ez milyen következményekkel jár.

Milyen kényelmes a hangvezérlés!

Hogy került a hangfelismerés a telefonba?

Nos, az amerikai néplélek (a Star Trek hatására?) valós keresletet jelent a hangvezérlés számára, hiába minden hátránya, százmilliók gondolják természetesnek, hogy például az autóban, vezetés közben milyen kényelmes elharsogni a „Hívd anyát!” parancsot, ahelyett, hogy a kormányon megnyomnánk néhány gombot.

A másik ősi igény a Vonnegut-„Galápagos”-féle Mandaraxban és Douglas Adams „Galaxis Útikalauz” bábelhalában „testesült” meg: ezek általános fordítógépek, a bemeneten bemegy az egyik nyelvű beszéd, a kimeneten megjelenik a másik nyelvű. A dolgot a Google megcsinálta, sok-sok millió dolláros fejlesztés eredményeképpen ma már számos nyelvről számos nyelvre valós időben fordít bármelyik androidos okostelefon. Ez óriási tudományos, technikai eredmény.

A hangvezérlést is ki lehet kapcsolni
Forrás: Pixabay.com

Ott térül meg, hogy a fordítás közben létrejövő szöveges adatokat a Google leszedi a telefonunkról, és felhasználja a reklámok személyre szabásához. A Google 90 százalékos egyeduralkodó a globális online hirdetési piacon. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy ezt a gépi fordítást eleve reklámcélokból fejlesztették ki.

Ha bekapcsoljuk a hangfelismerést, a hangparancsok használatát, akkor a mikrofonnak és a hangdigitalizálónak állandóan működnie kell, hogy ha parancsot mondunk ki, akkor azt értelmezhesse.

Még egyszer: amikor bekapcsoljuk a hangparancsokat, onnantól a telefon (egy meglehetősen nagy teljesítményű számítógép) a környezetében elhangzó minden zörejt, hangot, beszédet felvesz, néhány másodpercet digitálisan tárol, abban felismerhető szavakat keres, ha talál, szöveggé (leírt szavakká) alakítja, és összehasonlítja a felhőben tárolt, ismert szavakkal. Ha az egy parancs, végrehajtja, beleértve a címlistában található névhez tartozó szám felhívását, vagy egy zeneszám lejátszását, vagy a zeneszám megállítását stb.

Két dolgot fontos megérteni. Azt, hogy mit jelent a „környezetében elhangzó” kitétel. A telefon ilyenkor nem csak a használó hangjára reagálhat; a „felhőben tárolt” szavak nem csak a parancsok, avagy a címlista nevei lehetnek, hanem tetszőleges tárgyak, termékek nevei is. Ez az a dolog, hogy Kati telefonjában a böngészőben cipőreklámok jelennek meg, miután Panni barátnője személyesen (vagy hívásban, vagy Messenger-hangkapcsolatban, Zoom-videóhívás során stb.) elmesélte neki, milyen jó lábbelit vásárolt tegnap. A hangfelismerés adatforgalmat is jelent, amit engedélyezünk is neki, mikor bekapcsoljuk.

A telefon tehát minden hangot digitalizál, lehetőség szerint szöveggé alakít, és azt lehetőség szerint értelmezi, és aszerint cselekszik. Ha a hangfelismerés be van kapcsolva. Ha nem, akkor nem.

Milyen kényelmes az arcfelismeréses „felébresztés”!

Ha bekapcsoljuk az arcfelismerést, akkor az előoldali (szelfi-)kamera állandóan működni fog, még lezárt állapotban is, mert nem tudhatja a telefon, mikor emeljük az arcunkhoz. Ehhez ugyanúgy, mint a hangvezérlésnél, egy adott hosszúságú digitális videófelvételt készít, és azt elemzi. Ez a művelet helyi, nem okoz mobiladat-forgalmat.

Ártatlannak hangzik, de a funkciót ki lehet használni. Ha célponttá válunk, és rosszindulatú program kerül a telefonunkra, akkor a megfigyelő folyamatos videostream (mozgókép-folyam) formájában értesül a körülöttünk lezajló történésekről, ha a telefon a zsebünkben vagy táskánkban van, akkor csak a hangokról. (A videófelvétel magától értetődően a hangsávot is tartalmazza…)

Miután ez a művelet helyi, a kihasználásához a telefon közelébe kell kerülni, legjobb esetben rövid időre meg kell szerezni. A Pegasus-botrány kapcsán megtudtuk, hogy 10-15 méter távolságból át lehet venni a vezérlést a telefon felett, és tetszőleges programot lehet rá telepíteni a felhasználó tudta nélkül. Úgyhogy, ha célszeméllyé váltunk, vagy tartunk tőle, hogy azzá válhatunk, ne használjunk okostelefont.

Ha bekapcsoljuk az arcfelismerést, célponttá válhatunk
Forrás: Flickr.com

Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor kapcsoljuk ki (ne kapcsoljuk be) a hang- és az arcfelismerést, és ragasszuk le az elő- és a hátoldali kamerát. Sajnos, a mikrofont nem tudjuk mechanikailag hatástalanítani, mert akkor beszélni sem tudunk a telefonnal. Mindenesetre az az elemi módszer, hogy egy zoknit használunk védőtoknak, hatásos lehet, ha az a zokni jó vastag…

Az okostévé-probléma

Néhány okostévében van (volt) kamera és mikrofon, hogy lehessen vele Skype-olni (Zoomolni, Messengerezni stb.) Ezek értelemszerűen tartalmaznak arcfelismerést – amit jó esetben ki lehet kapcsolni. Volt egyszer egy Samsung tévé (3-4 évvel ezelőtt, már nem árulják, és az eladottak szoftverét is frissítették), amelyek hibás szoftvere kikapcsolt arcfelismerés alatt is aktívan tartotta a kamerát – erre valaki rájött, és leselkedett. (Vagy egy hekker rájött erre, és egy konkurens márka megbízásából nyilvánosságra hozta, vagy egy konkurens márka megbízásából egy profi hekker megpróbálta kihasználni a kamerát, és ez derült ki – a fake news korában minden lehetséges.) A jelenség hatására az okostévékbe manapság nem építenek kamerát, viszont, ha a felhasználó az egyik USB-portot erre akarja használni, lelke rajta. Mi szóltunk… (Az okostévékben van legalább 1, de akár 5 USB-port is a külső eszközök, pl. egér, billentyűzet számára.)

AZ okostévékbe egy korábbi leselkedős eset kapcsán már nem építenek kamerát
Forrás: youtube

Mikrofon viszont ma is van az okostévékben, szerencsére a menüben ki lehet kapcsolni. Azt azért leszögezzük, hogy az androidos okostévék pont olyanok, mint az androidos okostelefonok (csak egy kicsit nagyobb a képernyőjük): ha be van kapcsolva a hangvezérlés, gyűjtik a szavakat, hogy a Google (az Android „gazdája”) pontosabban célozhassa a reklámokat a böngészőben. (Az okostévékben van böngésző.)

Mindenesetre a kémkamera ellen van orvosság: le kell takarni. Tanácsunk: a szigetelőszalag egyrészt ronda, másrészt az infravörös fényt átereszti, legalább tegyünk alá 3-4 réteg alufóliát. Laptopokhoz árulnak is félrehúzató kameratakarót. Sokan használják is, de az a tévékhez kicsi.

Miért nincs kamera és mikrofon nélküli okostelefon?

Van ilyen telefon. A „smartphone without camera” keresőkifejezésre számos találat jön. A legismertebb közülük a Blackberry Classic Non Camera típus 2015-ből: meglehetősen logikus, hogy a szuperbiztonságos kommunikációjával híressé vált gyártónak legyen kamera nélküli telefonja. Van olyan telefon, amelybe kis kapcsolókat építettek be a hátlap mögé, amelyekkel egyenként le lehet tiltani az előlapi, a hátoldali (fő) kamerát, a mikrofont, a GPS-t, az NFC-t, a wifit stb. (Mindezeket természetesen szoftverből, a menüből is le lehet tiltani – de a szoftvert egy másik szoftver felülbírálhatja.)

A kamera nélküli okostelefon a Blackberrytől
Forrás: Android.appsapk.com

Aki pedig jobban fél, mint amennyire fotózni, videózni szeretne, az homokkal elhomályosíthatja a kamerák előtti üvegrészeket. Nem én találom ki, a szuperérzékeny katonai helyekre csak telefon nélkül, vagy kamera nélküli, esetleg tönkretett kamerájú telefonnal lehet bemenni.

Legyünk okosabbak, mint az eszközeink!

Ma az informatikai biztonság alaptétele, hogy a felhasználó biztonságtudatosságát kell növelni. Miután a felhasználó a leggyengébb láncszem, ez eléggé logikus. Lehet árnyalni a dolgot, de ahhoz hogy biztonságban érezzük magunkat, nem csak mások segítségét kérhetjük, saját magunkat is művelhetjük a kockázatokról. Tájékozódjunk, informálódjunk, lehetőleg hiteles forrásból, az újabb információkat pedig összekapcsolhatjuk a megszerzettekkel, hogy az információból tudást építsünk.