Különleges eseményen járt szerkesztőségünk, amelynek során egy estére feltárultak a Gizella Malom „titkos” galériájának kapui. Az egykori malom – ma loftlakásoknak otthont adó műemléképület – kortárs gyűjteményét kizárólag a lakók és a ház vendégei tekinthetik meg.
Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy mi is felfedezzük az egyedi kulturális teret. Ez a „titkos kulturális tér” a kilencedik kerületben a Boráros tér környékén egy műemlék malomból lett modern loftlakásokat magában foglaló társasház átriumában található.
Ennek a háznak a lakói – Kállai Katalin ötlete alapján – gondoltak egy merészet, és hogy a rendelkezésükre álló belső átrium hatalmas falfelületei ne maradjanak üresen, kortárs művészeket kértek fel falfestmények készítésére.
A művek – az adottságok okán – méretüket tekintve monumentálisak és mivel magára az épület falára készültek, elmozdíthatatlanok. Ennélfogva egy lépcsőház aljában létrejött egy „örök” galéria, ami évtizedek múltán is hirdetni tudja az ötletgazdák és az alkotók kreativitását.
A hatalmas falfestményeken kívül a tér lehetőséget adott arra, hogy acélplasztikák is helyet kapjanak – amiket az alkotó Magyari Balázs adott kölcsön – ezáltal valóban galériává változtatva az átriumot. A galéria még nem teljes, de folyamatosan gyarapszik. Arról, hogy az újabb alkotások összhangot találjanak a már kész művekkel, Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Galéria kurátora gondoskodik.
Ám egy jó ötlet általában nem elegendő a gondolat megvalósulásához, nyilván szükség van a lakók és a tulajdonosok egyöntetű akaratára.
Ezeknek a műalkotásoknak az elkészültét a lakók finanszírozzák meg a közös költség részeként, de vannak olyan lakók is, akik maguk mecénásként felvállalják egy-egy alkotás költségeit.
Az, hogy ez az átrium galéria megszülethetett és fejlődik, az a lakók és a lakás tulajdonosok szándékán múlik. Azt, hogy ez mekkora dolog, az tudja igazán, aki vett már részt lakógyűlésen, ahol soha véget nem érő viták tudnak kialakulni, egy galéria létrehozásánál lényegesen kisebb dolgokról is.
Azért egy ilyen mikro kezdeményezésnek – a művészet élvezetén és patronálásán kívül – prózaibb okai is lehetnek, hiszen a műalkotásokkal az ingatlanok értéke is nyilván növekszik.
Ez egy igazi jó példája annak, amikor összekötjük a kellemest a hasznossal. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy bárcsak több ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezéssel találkozhatnánk városszerte.
