A NASA Artemis-I programja elstartolt és már egy rekordot is döntött: ennél nagyobb távolságra még nem jutott a Földtől legénység szállítására készült űrhajó. A program azt célozza, hogy 50 év után az emberiség újra visszatérjen a Holdra, annak érdekében, hogy később ember léphessen a Marsra is. Az ambiciózus Artemis-program kritikák kereszttüzében startol, miközben a háttérben Kína és Oroszország is mozgolódik.

1972 óta nem járt a Holdon senki – ezt a tényt a laikusok előszeretettel kritizálják, részben jogosan. Fő okok között a megtépázott büdzsé és a politikai motiválatlanság szerepel. A 60-as, 70-es évek politikai színterén a holdraszállást sikeresen lebonyolító Apollo-program elérte célját, bebetonozta az Egyesült Államokat, mint vezető űrnagyhatalmat. Ennek újbóli bizonyítására viszont a következő évtizedekben már nem volt szükség. Az Apollo 13 tragédiája ellenére megismételhetetlen győzelem volt az USA számára az Apollo-program, amely azóta sem talált kihívóra, így nem volt szükség rá, hogy újra célkeresztbe kerüljön a Hold – egészen mostanáig.

Trump támogatása kellett a program elindulásához

Az SLS hordozórakéta november 16-án sikeresen felszállt Floridából
Forrás: NASA

Annak ellenére, hogy a NASA tudományos szempontból szerette volna folytatni a Hold felfedezését, politikai támogatás nélkül ez nem sikerülhetett. Az amerikai űrkutatásra fordított állami keret 1965 óta folyamatosan csökkent. Donald Trump korábbi amerikai elnök volt az első, aki végül komolyabb támogatást nyújtott ahhoz, hogy gyorsabban juthassunk a Holdra. Trump elnök ezt persze nem feltétlenül tudományos kíváncsiságból tette: elindította ugyanis az Artemis Egyezményt, amely a Hold bányászatának etikus jogi hátteréről rendelkezik, amely azóta is számtalan kritikát kapott, miszerint túlzottan Amerika-központú és nem fair más országokkal szemben. Ennek ellenére már 21 ország aláírta, bár szemet szúr, hogy két űrnagyhatalom, Oroszország és Kína nincs az aláírók között.

A NASA büdzséjének jelentős részét a Webb Űrteleszkóp is elvitte az Artemis elől, de a koronavírus-járvány és a klímaváltozás hatásainak felerősödése mellett, a NASA és maga az űrkutatás így is folyamatos kritikákat kapott, miszerint pazarlás a fennálló földi problémák mellett az űrrel is foglalkozni. Érdemes viszont megjegyezni, hogy az utóbbi 50 évben az USA folyamatosan forrásokat von el a NASA-tól, annak büdzséjét tizedére csökkentette. Manapság évente 18-20 milliárd dollárral gazdálkodnak, a teljes költségvetés 0.4 százalékával – összehasonlításképp az amerikai hadsereg évente több mint 600 milliárd dollárból üzemel.

November 16-án hajnalban aztán megrengetve Florida partjait, elindult az Artemis-I program, az SLS szupernehéz hordozórakéta segítségével felszállt az Orion űrhajó.

Néhány csavar meghúzása kellett a sikeres starthoz

Az indulás a korábbi próbákhoz hasonlóan nem volt teljesen zökkenőmentes, a hajtóanyag ugyanis szivárogni kezdett, de néhány mérnök gyorsan kapcsolt, szó szerint odaautóztak a rakétához, meghúztak néhány csavart, ezzel meg is oldva a problémát. Az Orion elstartolt, hogy 25 nap alatt utazzon körülbelül 2 milliárd kilométert, megkerülje a Holdat, végül belecsobbanjon a Csendes-óceánba.

Az Orion, háttérben a Holddal, felbocsátás után 6 nappal.
Forrás: NASA

Az űrkapszula legénységre lett ugyan tervezve, azonban egyelőre tesztüzemben, üresen indult útnak. Az első küldetés főként arra szolgál, hogy előkészítse a következő missziókat, amelyből további minimum ötöt terveznek. Az Artemis-II már négyfős fedélzettel indul majd útnak, előreláthatólag jövő májusban, de legénysége még nem érinti, csak megkerüli a Holdat. Az Artemis-III küldetés viszont már leszáll a Holdon, s ketten léphetnek majd a Hold felszínére, csatlakozva ahhoz a 12 emberhez, akik eddig leszállhattak rá.

A későbbi missziók feladata az lesz, hogy folyamatos emberi jelenlétet hozzanak létre a Hold környékén, azaz kiépítsék a Lunar Gateway-t, egy olyan űrállomást, amely a Hold körül kering és ugródeszkaként üzemel majd további küldetésekhez. A Gateway fedélzetén a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonlóan állomásoznak majd asztronauták, létrehozva egy holdi parancsnokságot. A Gateway-ről szállíthatnak majd holdjárókat és egyéb rakományt a Hold felszínére, valamint kommunikációs központként is üzemel majd.

A Lunar Gateway látványterve
Forrás: Flickr/NASA

Érdemes hangsúlyozni, hogy a Gateway nem a Hold felszínén fog felépülni, hanem körülötte kering majd. Ez számos űrkutatónak szemet szúrt, s jócskán akadnak szakértők, akik vakarják a fejüket azon, hogy egy Holdbázis nem közvetlenül a Holdra települ majd. “Ha már elindulunk a Holdra, akkor szálljunk is le oda, ahelyett, hogy űrállomást keringetnénk körülötte” – nyilatkozta Gerge Abbey, a NASA Johnson Űrközpontjának korábbi igazgatója. A NASA szerint viszont a Hold körül keringő Gateway-nek bővel lesz haszna, de van, aki ebben is kételkedik.

„Ha a Holdra akarsz menni, menj a Holdra”

“Nem látom, mi többet tanulhatnánk abból, hogy még egy űrállomást építünk.” – magyarázza Terry W. Virtis, aki maga is 200 napot szolgált a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Szerinte, amit ki lehetett kísérletezni az űrállomásokon, az már megtörtént az ISS felszínén. Maga a Holdon is járt Buzz Aldrin sem támogatja a Gateway-t. Robert Zubrin űrtechnológiai mérnök, a Mars Társaság alapítója szerint pedig egyenesen felesleges az egész misszió. “Ha a Holdra akarsz menni, menj a Holdra.” – vallja, bár neki ennél is grandiózusabb tervei vannak. Szerinte közvetlenül a Marsra kéne eljutni, de semmiképp sem olyan köztes állomásra, amely még a Holdat sem érinti.

Snoopy kutya figura (narancsszínű a kép közepén) pórázra kötve az Orion fedélzetén, akinek feladata a zéró gravitáció ellenőrzése. A bal oldalon egy bábu látható, az Artemis-I misszióban még nincs emberi személyzet. A kép november 20-án készült.
Forrás: NASA

Válaszul az Artemis projektre – amely nemzetközi együttműködés keretében valósul meg az USA, Kanada, az EU és Japán között – tavaly Kína és Oroszország is bejelentette a saját terveit a Holddal kapcsolatban. A Roszkoszmosz és a Kínai Nemzeti Űrügynökség közös kutatóállomást szeretne létrehozni a Hold felszínén 2036-ra. A megvalósítás még várat magára, főleg, hogy az oroszok az utóbbi évtizedekben egyre kevésbé vettek részt az űrkutatásban, miközben a kínaiak egyre nagyobb szeletet tudhatnak magukénak belőle. Nem tudni, hogy a bejelentés új űrversenyt hozhat-e létre, vagy csak egy jövőben lassan elenyésző ígéretet takar, de talán némi sürgetéssel szolgálhat az Artemis számára. A kritikák ellenére az Artemis-program újra karnyújtásnyira hozhatja a Holdat és közelebb vihet minket a Marshoz is. A missziónak fontos társadalmi jelentősége is van, mivel a program egyik kimondott célja, hogy az első nő és az első színesbőrű asztronauta is elérhesse a Hold felszínét, ezzel remélhetőleg inspirálva a jövő űrkutatóit, akiket a NASA már most Artemis Generációnak hív.