Idővel mind több újrahasznosított textilből készült ruhát láthatunk a divatos márkák boltjaiban is, amivel nemcsak új üzleti lehetőségeket kínálnak, de az európai iparág jelenleg még terjedelmes ökológiai lábnyomát is csökkentik, ahogyan erről a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában lehetett olvasni.
Tudta, hogy micsoda pocsékolás zajlik az európai ruházkodás terén? Becslések szerint minden uniós polgárra évente 11 kiló szemétbe kerülő textil jut! Vagyis mindenki 11 kiló használt ruhát és textíliát juttat a hulladéklerakókra. Ráadásul az Unióban kidobott textil jó része a világ szegényebb részeire kerül, és ott bocsát bomlása során metánt a levegőbe, vagy vegyi anyagokat a talajba és a talajvízbe.
A jólét maradéka
Az eldobott, megunt ruházat persze nemcsak Európában, hanem globálisan környezeti veszélyforrást jelent, ám az EU a világ egyik legnagyobb ruházati importőre, 2019-ben 80 milliárd euró értékben költöttek az uniós polgárok új ruhára. Bár az EU a legtöbb textíliát külföldről szerzi be, olyan tagországokban is folyik ruhagyártás, mint Németország, Olaszország, Franciaország és Spanyolország, közülük Olaszország adja az uniós ruházati termelés több mint 40 százalékát. A jólét egyik jeleként viszont a kiselejtezett ruházati cikkek európai exportja az elmúlt két évtizedben megháromszorozódott.
Az európai textilágazat több mint 1,5 millió embert foglalkoztat, és mivel a globális textilgyártásban az előrejelzések szerint 2022-ről 2030-ra 63 százalékos növekedéssel számolnak, a hulladék mennyisége célzott intézkedések nélkül csak növekedni fog.
A divatipar zöldebbé tételének szándékával ezért uniós támogatással több kutatási projekt is indult. Ez a célja a New Cotton Project nevű kutatási kezdeményezésnek is, amely a leselejtezett textíliák új ruhákká történő újrahasznosítását segíti elő. A hároméves program, amelyet hat hónappal, 2024 márciusáig meghosszabbítanak, a „körforgásos gazdaság” fogalmára épül, ami azt jelenti, hogy az árukat javítják, újrahasználják és újrahasznosítják. A programot egy finnországi textilgyár koordinálja, melynek technológiája szerint az előkezelt textilhulladékból olyan cellulózszálat készítenek, amely úgy néz ki és olyan érzésű, mint a pamut. A használt textíliákat egy holland cég szerzi be, gyűjti össze és rendszerezi.
Hulladékból új textilszál
A finn vállalat a projekten túl is számos textilgyűjtővel és -válogatóval dolgozik együtt. A legtöbbjük a környezet ügyében amúgy is leginkább elkötelezett Észak-Európában található – de ezzel a földrajzi koncentrációval is igyekeznek a szállítási útvonalakat, a költségeket és a károsanyag-kibocsátást a lehető legkisebbre csökkenteni. Persze az ideális az volna, ha Európa szerte létrejönnének textilipari körforgásos központok, amelyek a textíliákat helyben szerzik be, és a helyszínen alkalmaznák a különböző újrahasznosítási és körforgásos megoldásokat.
A finn cégnél a hulladék lebontása után újjáéledő, pamuthoz hasonló kinézetű és tapintású szál az „Infinna” nevet kapta. Ennek jövője úgy tűnik biztosítva van, ugyanis nemcsak az Adidas, de a H&M is használni fogja saját termékeik tervezéséhez, gyártásához és értékesítéséhez.
Az első textilhulladékból készült ruhadarabok már tavaly forgalomba kerültek. Az első kiskereskedelemben megjelent kollekciók korlátozott termékcsaládok voltak, amelyeket az online piacon értékesítettek, ami nagyobb földrajzi elterjedést biztosított, mintha egyetlen európai üzletben értékesítették volna a darabokat, bármilyen nagy is legyen az. A ruhadarabok között volt egy „Adidas by Stella McCartney” szett kapucnis pulóverrel és melegítőnadrággal, valamint egy H&M farmerdzseki és nadrág. A nagy cégek részvétele a programban azt is bizonyítja, hogy a pamutban gazdag textilhulladékból kereskedelmileg életképesen is lehet új ruhadarabokat előállítani.
Persze jelenleg még az új ruházati cikkek előállításához felhasznált anyagok kevesebb mint 1 százaléka származik újrahasznosított textíliákból. Az uniós jogszabályok azonban 2025-től mind a 27 tagállam számára előírják, hogy a háztartási textilhulladékok begyűjtésére és a minimális újrahasznosítási célok teljesítésére létre kell hozniuk megfelelő rendszereket.
A fogyasztót is be kell vonni
Ebben a legnagyobb kihívás, hogy az ágazat különböző részei összehangolják ezirányú tevékenységeiket. A New Cotton Project kezdetén például a begyűjtést tervező partnerek a szükséges anyagokra vonatkozóan olyan előírásokkal rendelkeztek, amelyek nem voltak egyértelműek a begyűjtő szervezetek számára. Az együttműködés azonban az ECOSYSTEX platform 2023 elején történő elindításával lendületet kapott. Az ECOSYSTEX 23 uniós finanszírozású textilipari fenntarthatóságra összpontosító kezdeményezést – köztük a New Cotton projektet – összefogó platformjának célja a partnerek közötti együttműködés elmélyítése.
A begyűjtésben a legnagyobb gond, hogy a kiselejtezett ruhaneműk nagy mennyiségben való újra hasznosításához először anyaguk szerint kell szétválogatni őket. Nem lehet a műszálas textileket összekeverni a tiszta pamutanyagokkal. A Textile Recycling Excellence (T-REX) nevű projektet éppen a szétválogatás megkönnyítésére, a textilhulladékok csoportosítására indították.
Persze akárhogy is próbálkoznak a cégek saját zöldítésükkel, ha a fogyasztók, akik kidobálják megunt ruháikat, nem állnak a kezdeményezés mellé, az kudarcra van ítélve. A fogyasztókat vélhetően rá kell venni arra, hogy ne idegenkedjenek az ilyen termékektől, amihez környezeti tudatosságukra kellene építeni, de ez a ruhák címkézésének átalakításától egészen addig sok tennivalót igényel, hogy miképpen kezeljék az emberek kidobásra ítélt ruháikat, magyarán ne szennyezzék azokat például vegyi anyagokkal.
Az Európai Bizottság a fenntarthatóság érdekében egy digitális termékútlevél létrehozásán gondolkodik, amely egy 2030-tól lépne életbe lépő elektronikus nyilvántartásként segíthetné a vásárlókat a megalapozottabb döntésekben, amely végső soron kevesebb hulladékhoz vezetne.