fbpx

Tudta, hogy egyszer a budai polgárok kiátkozták a pápát?

Az egyházi és a világi hatóságok vitájának egyik „eszköze”, amikor egy adott személyt vagy közösséget egyházi átok alá vesznek, azaz kiátkozzák. Ez a középkorban nagyon súlyos dolognak számított, sokszor elérte célját. Persze volt olyan, amikor az eljárás tulajdonképp önmaga paródiájába fordult. Ez történt Budán, amikor is a budai polgárok döntöttek úgy, hogy kiátkozzák magát a pápát.

De mi is történt, miért esett meg e fura eset? A történet, ha nem is a rómaiakkal, de az Árpád-házzal kezdődik, illetve az utolsó Árpád-házi király, III. András 1301-ben bekövetkezett halálával. Az utolsó aranyágacska – ahogy III. Andrásra szoktak hivatkozni – volt az utolsó olyan királyunk, aki férfiágon Árpádtól származott. Sajnos III. Andrásnak nem született fiú örököse, lánya Boldog Erzsébet zárdában, apácaként élte le életét.

Trónkövetelők, koronázások

A magyar trónra halála után több jelentkező is akadt. Az egyikük egy nápolyi herceg, Caroberto volt. Nápoly ekkor a francia eredetű Anjou család hatalma alatt állt, a Nápolyi királyság pedig egyben a pápaság hűbérese volt. Caroberto nagyanyja magyar volt, V. István magyar király leánya, Nápolyban úgy is hívták, hogy Magyarországi Mária. Az Anjou herceg trónigénye innen származott. Ő 1300-ban már a Magyar Királyság területén volt, ugyanis a nápolyi királyi család az egyébként 1290-től uralkodott III. Andrást nem ismerte el törvényes uralkodónak. (Az utolsó Árpád-házi király valódi származását sokan kétségbe vonták, mert apja, II. András utolsó fia már a király halála után született, és felmerült, hogy nem is az idősödő II. András volt az apa.)

Anjou-ház leszármazási táblája
Anjou-ház leszármazási táblája
A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995, 115. old. nyomán.

Az 1300-ban mindössze 12 éves Carobertot a családja tehát már 1300-ban átküldte az Adria túlpartjára, hogy érvényre juttassák követelésüket, így elsőként tudott fellépni III. András halálakor.

Azonban nem ő volt az egyetlen, a cseh király fia, Vencel is pályázott a trónra, neki is voltak rokoni kapcsolatai az Árpád-házzal.

I. Károly (más néven Róbert Károly) király (1288-1342, uralkodott 1301-től) a Hősök terén. Mivel háromszor koronázták, és más időpontban választották meg királynak, az uralkodási idejének kezdetét rendre eltérően adják meg.
I. Károly (más néven Róbert Károly) király
(1288-1342, uralkodott 1301-től) a Hősök terén. Mivel háromszor koronázták, és más időpontban választották meg királynak, az uralkodási idejének kezdetét rendre eltérően adják meg.
Forrás: Wikimedia

1301-ben mind a két kisfiút (hiszen Vencel is csak 12 éves volt ekkor) megkoronázták, előbb Károlyt (ugyanis a Caroberto magyar változata Károly, és nem Károly Róbert) az esztergomi megválasztott, de még be nem iktatott érsek, míg Vencelt kicsit később az egri érsek koronázta meg. A főurak és az ország nagy része Vencelt támogatta, a budai királyválasztó országgyűlés is Vencelt választotta, Károly mellett néhány főúr állt csupán.

A koronázásokkal mind a két esetben volt azonban gond. Ugyan mind a két királyt Székesfehérváron koronázták meg, de Károlyt nem a Szent Koronával, míg Vencelt ugyan azzal, de nem az esztergomi érsek. (Az ugyan lehetséges, hogy a magyar királyt nem az esztergomi érsek koronázza, ha nincs esztergomi érsek, de az nem lehet törvényes és érvényes koronázás, ha nem a Szent Koronával történik.)

Buda egyházi átok alá került

Vencelt támogatta Buda is. Károly erővel próbálta elfoglalni Budát, azaz 1302 szeptemberében az Anjou párti seregek ostrom alá vették a várost, sikertelenül. A Károly támogatására Magyarországra küldött pápai legátus Niccolò Boccasini, a későbbi XI. Benedek pápa erre egyházi átok alá vette Budát.

Niccolò Boccasini mint XI. Benedek pápa
Niccolò Boccasini mint XI. Benedek pápa
Forrás: Wikipedia

A budai polgárok se maradtak adósai a pápának, elűzték a rendelkezést betartó papokat. A városi bíró Petermann János és Tóth Márton esküdt olyan papot keresett, aki nem törődött az egyházi átokkal, és meg is találtak egy bizonyos Lőrinc nevű papot.

A város zsinatot hívott össze a Nagyboldogasszony templomba, ahol a budai alsópapság vett részt. A zsinat feloldotta a várost a kiátkozás alól, viszont kiátkozták az egyházból nemcsak az egész Anjou pártot a főpapokkal és a nagyurakkal együtt, de magát VIII. Bonifác pápát is.

A Képes Krónika az alábbi módon írta le az eseményeket:

Ebben az időben prédikátor-rendbeli Miklós fráter, ostiai bíboros püspök, az apostoli szék követeként Magyarországba jött Károly érdekében. Néhány napig Budán székelt, majd látva, hogy semmire sem mehet, visszatért a római udvarba; ott, mikor VIII. Bonifác meghalt, őt választották meg és avatták fel pápává Benedek néven. Amikor eltávozott, valami okból interdictum alatt hagyta vissza Buda város polgárait. Mivel pedig a szerzetesek és plébánosok szigorúan tiszteletben tartották a kiátkozást, hitszegő álpapok keltek fel, a népnek istentiszteletet tartottak, és az általános tilalom alá vetetteknek kiszolgáltatták az egyházi szentségeket. De a rosszra még veszedelmesebb rosszat halmoztak: összehívták a népet, és égő gyertyák mellett fennhangon hirdették, hogy Krisztus helytartóját, a pápát, Magyarország összes érsekeit, püspökeit és papjait, mindközönségesen átok alá vetik. Ez történt Buda várában, Petermann bíró idejében, akit Vencel király helyezett be a fogságba vetett László bíró helyébe.

Bonifác pápa figyelmét lehet, hogy felkeltette Buda arcátlansága, de mivel épp a francia királlyal harcolt, – szó szerint, a francia csapatok megtámadták a Róma közeli Anagniban időző pápát – nem valószínű, hogy nagyon zavarta az eset. A francia csapatok ugyan őt nem ölték meg, de a nála lévő esztergomi érseket, Bicskei Gergelyt igen. A pápa azonban a támadás hatására ágynak esett, és rövidesen meghalt. A budaiak nem jártak jól, utóda az a Niccolò Boccasini lett, aki eleve kiátkozta a várost.

Tiszta lett a terep Károly Róbert előtt

Vencel időközben elvesztette magyarországi támogatóit, majd a trónigényét átruházta III. Ottó alsó-bajorországi hercegre, majd 1305-ben cseh király lett, de nem uralkodott hosszan, 1306-ban elhunyt.

A középkori Buda (1470-ben) ábrázolása (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A középkori Buda (1470-ben) ábrázolása (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ottó sem járt sikerrel, így 1307-re minden trónkövetelő kiszorult az országból, Károlynak csak a hatalmát el nem ismerő nagyurakkal és városokkal kellett leszámolnia. Buda 1307-ben került az uralma alá, ekkor Lőrinc papot elfogták, de Petermann bíró el tudott menekülni.

A Képes Krónika ezt írja erről:

Werner fia László harmadik esztendőre kiszabadult Vencel király fogságából, és Csák fia Jánossal az éjszaka csöndjében bement Budára a szűz Szent Petronella napját követő csütörtökön, a zsidók zsinagógája melletti kapun. Hirtelen megtámadta és megölte azokat a budai polgárokat, akik ellenségei és árulói voltak. Petermann városbíró egy szál ingben szaladt el, így is alig menekült meg. E polgárok közül kettőt, nevezetesen Márkus Hermannt és Márton mestert, a tizenkét esküdt polgár közül valókat, ló farkára kötve kegyetlenül végighurcoltatta a város terein és utcáin, és csontjaikat tűzbe vetette; jószágaikat elkobozta és birtokába vette. Továbbá ama hitszegő papokat – kezüket, lábukat bilincsbe veretvén – elküldte Tamás esztergomi érseknek. Az érsek börtönbe vetette őket, ott lehelték ki szomorú lelküket.

Károlynak még évekbe tellett, míg minden lázadó nagyurat letört. Végül, harmadszorra törvényesen is megkoronázták, hogy 1342-ig uralkodjon, és – ma Károly Róbertként ismerve – a magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója legyen.

További hírek