Leleményes életmentő megoldásokat találtak spanyol kutatók a vastagbélrák ellen, melyekről a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában lehetett olvasni.
A vastagbél- és a végbélrák alattomos gyilkos. A vastagbéldaganatot például teljesen eltávolíthatják a betegből, de azután a testben máshol, más formában bukkanhat fel. Amikor műtéttel és kemoterápiával eltávolítják a bélből, egyes betegeknél a betegség soha többé nem fordul elő. Másoknál viszont a daganat egyes sejtjei a szervezet más szerveibe, így a májba, vagy a tüdőbe vándorolnak és egy alakváltó trükkel ott képeznek áttétet, ami viszont már nehezen kezelhető és halálhoz vezet. Márpedig a vastagbélráktól műtéti úton megszabaduló betegek akár 40 százalékánál is előfordulhat, hogy a szervezetükben máshol kiújul a daganat.
Az időzített bombát jelentő sejtek a célpontok
A vastagbélrák a második vezető rákos halálok az EU-ban, ahol a becslések szerint 2020-ban több mint 156 000 ember volt e betegség áldozata. Minden 22. férfi és minden 35. nő közül egynél fennáll a kockázata annak, hogy élete során kialakul ez a betegség, és úgy becsülték, hogy csak 2020-ban az uniós országokban összesen több mint 340 000 új megbetegedés alakult ki.
Mindezek az adatok is hozzájárultak ahhoz, hogy EU a rák elleni küzdelemre kiemelt hangsúlyt fektet. Az Unió Rákellenes Missziójának és az Európai Rákellenes Tervnek az célja, hogy még ebben az évtizedben jelentős előrelépést érjen el a rák elleni harcban.
Amikor egy beteg vastagbéldaganattal kórházba kerül, még nem lehet tudni, hogy egy kis számú rosszindulatú inváziós sejt nem telepített-e már apró rákos időzített bombákat a májban vagy a tüdőben.
A barcelonai Biomedicina Kutatóintézetben vezetik azt a ResidualCRC nevű ötéves és két év múlva lezáruló európai projektet, amely azt célozza, hogy kiderítse, mely sejtek lépnek ki a fő daganatból, és hogyan lehetne őket eltávolítani.
Visszakapcsolják a rák által lebénított T-sejteket
Ennek keretében a spanyol kutatók meglepő felfedezéseket tettek a vándorló rákos sejtekkel kapcsolatban, és úgy vélik, hogy megvan a stratégia a halálos inváziós magok eltávolítására. Azonosítottak egy korábban ismeretlen sejttípust, amely képes az elvándorlásra és kiderítették, hogy a vastagbéldaganatokban vagy sok ilyen sejt van, vagy csak korlátozott számban lelhetők fel.
Úgy vélik, egy forradalmian új immunoterápiás módszerrel megoldást találtak a problémára. Bizonyos ellenőrzőpontokon avatkoznának be, méghozzá úgy, hogy ezeken a helyeken olyan fehérjéket blokkolnak, amelyek megakadályozzák, hogy az immunrendszer felvegye a harcot a rákos sejtekkel.
Normális esetben a rosszindulatú rákos sejtek bizonyos hányadát a T-sejtek, az immunrendszer erre a feladatra szakosodott osztagai küzdik le. A rákos sejtek azonban képesek visszavágni. Például úgy álcázzák magukat a védők előtt, hogy olyan fehérjét állítanak elő, amely a T-sejteknek azt üzeni, hogy álljanak le, és így a ráknak lehetőséget adnak a további terjedésre.
Az ellenőrzőpont-gátlók lényegében visszakapcsolják a betegek T-sejtjeit, így azok hiperérzékennyé válnak a rákos sejtekkel szemben. Ez arra ösztönzi a T-sejteket, hogy megtalálják és megöljék a rejtett rákos időzített bombákat.
A barcelonai kutatók elképzelése szerint a vastagbélrákos betegeket még azelőtt kell ellenőrzőpont-gátlókkal kezelni, hogy a sebész eltávolítaná a kiindulási daganatot, így ez megvédi a betegeket az áttétképződéstől. Ehhez először állatkísérleteket végeztek, és immunterápiával kezelték a vastagbélrákos egerek esetlegesen vándorlásra hajlamos daganatsejtjeit. Kiderült, hogy a betegség mikro-metasztatikus szakaszában ezek a sejtek sebezhetőek az immunterápiával szemben. A következő lépés, hogy ugyanez a kezelés a rákos betegeknél is működjön.
Apró biorobotok a laborból
A rák elleni harc egy másik módja, hogy a testen kívül mini szerveket, úgynevezett organoidokat növesztenek. Ehhez a szintén Barcelonában lévő Katalóniai Biomérnöki Intézet megkapja a betegekből nyert sejteket a Biomedicina Kutatóintézettől és ezeket laboratóriumban organoidokká növeszti. Így egy beteg rákos sejtjein akár több gyógyszer is tesztelhető. Az már jól ismert tény, hogy a rákos szövetek merevebbek a környező szöveteknél. A bélrákos sejtekből tenyésztett organoidokon végzett vizsgálatokból kiderül, hogyan alakul ki a rákos szövetek formája és állaga. Ez a munka egy másik, EpiFold nevű ugyancsak 2025-ben záruló uniós projekt része, amely egy bizonyos fajta sejttípus jobb megismerését célozza biológiai robotok kifejlesztése érdekében.
Az illető sejtek a test minden belső és külső felületét beborító vékony hámszövet részei és kulcsszerepet játszanak a szervezet védelmében és a szövetekbe és szervekbe való bejutás szabályozásában.
Az igencsak leleményes megoldás háromdimenziós, hámszövet által körbevett, mikrorobotként működő organoidokat igyekszik előállítani, hogy ezek segítségével először megértsék, hogyan veszi fel ez a védőréteg a megfelelő alakját, majd biológiai robotként a daganatok belsejébe fúródjanak és akár a korábban már említett rákölő rakományukat kibocsájtsák.
Az Európai Kutatási Tanácson keresztül támogatott projektekben résztvevő kutatók stratégiájukat és eddigi eredményeiket most a klinikusokkal vitatják meg, hogy tovább léphessenek a halálos fenyegetést jelentő betegség elleni harcban.
A rák és Európa
Európában fordul elő a világ rákos megbetegedéseinek negyede, miközben a világ népességének 10 százaléka él a területén. Az EU-ban 2020-ban 2,7 millió embernél diagnosztizáltak rákot, és további 1,3 millió ember halt meg a betegségben. Az EU Rákellenes Missziójának célja, hogy 2030-ig számos intézkedés, többek között a kezelés színvonalának javítása révén több mint 3 millió ember életét javítsa. A rákkutatást és innovációt célzó uniós beruházások egyik fő elemeként a Misszió javítja a betegség megértését, a megelőzésre és a korai diagnózisra összpontosít, valamint emeli a betegek életminőségét a kezelés alatt és után. A Misszióval együtt az Európai Rákellenes Terv a megelőzéstől az életminőségig a betegség teljes lefolyására összpontosít. Lehetővé teszi a szakmai ismeretek és az erőforrások megosztását az Unión belül, segítve ezzel a kutatókat az eredmények cseréjében, az egészségügyi személyzetet és a kórházakat pedig abban, hogy használhassák a közös adatforrásokat.
