Az emberi agy az univerzum legrejtélyesebb szerkezete. A legnagyszerűbb találmányoktól a legvisszataszítóbb kegyetlenkedésig szinte bármit képes létrehozni. Ráadásul felmerült, hogy mindezt csupán teljes kapacitásának 10 százalékával teszi! Vajon mire lehet még képes?
Az agy jelen pillanatban a legintenzívebben vizsgált és legkevésbé értett rendszer a világon. Kutatók tömkelege foglalkozik közvetlenül, vagy közvetve az agy működésével, ennek ellenére jelenleg nem mondható el, hogy e végtelenül összetett szerv megértése akár csak kilátásban lenne.
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a szakértők semmit sem tudnak az agyműködésről. Ismert például, hogy az idegsejtek a bennük lévő ionok mennyiségének pillanatszerű megváltozása révén jeleket közvetítenek egymásnak. Ezek a jelek a szem fényérzékeny receptoraitól eljuthatnak egészen az izmokig, így például a hirtelen erős fényre összezárulnak a szemhéjak.
A jelek az idegsejtek által alkotott bonyolult hálózatban cikázva valamiképp létrehozzák az észlelést, az emlékezetet, a tudatot és a mozgást. Bár ez a magyarázat bevallottan homályos, egyelőre így lehet összefoglalni az agyműködés lényegét. Vannak azonban olyan mentális jelenségek is, amelyek már nehezen magyarázhatók ebben a keretrendszerben. Hogyan „tudják” egyesek például állítólag megjósolni a jövőt, vagy miképpen „képesek” beszélgetni a halottakkal?
Az ilyen misztikus jelenségek nem köthetők olyan receptorokhoz, amelyek mondjuk a túlvilágból érkező rezgések hatására hoznak létre elektromos jelet az idegsejtekben. Ha viszont abból a gondolatból indulunk ki, hogy hétköznapi élményeink csak agyunk 10 százalékát veszik igénybe, akkor egyesekben akár az is felmerülhet, hogy a fennmaradó 90 százalék felfoghatatlanul bonyolult működései állhatnak az efféle misztikus jelenségek hátterében.
Tényleg csak 10 százalékot használunk?
De valóban csak 10 százalékát használjuk az agyunknak? Egyáltalán honnan ered ez az elképzelés? Ez a gondolat számos különböző forrásban jelent meg, mire igazán népszerűvé vált. Az egyik leghíresebb forrás a legendás fizikus, Albert Einstein. Einstein mondta állítólag egy interjúban, hogy az emberek többsége az agyának csak 10 százalékát használja.
Einstein ugyan nem volt agykutató, de mint köztiszteletben álló zseni, bármilyen tudományos kérdésben fontosnak tűnhet az álláspontja. Ebben az esetben azonban biztos, hogy Einstein nem az idegtudomány aktuális ismeretanyagát akarta összegezni, hanem inkább csak fricskázta a társadalmat.
A csendes kéreg
Az elképzelés alapjául azonban akár tudományos eredmények is szolgálhattak. A XX. század első felében például nagy érdeklődés övezte Wilder Penfield kutatásait. A kanadai neurológus agyműtéten átesett személyek agykérgét ingerelte elektródákkal. A meglepő kísérleti elrendezés megvalósítását az tette lehetővé, hogy a legsúlyosabb esetekben az epilepszia gyógyításának egyetlen lehetősége az volt, ha eltávolították az agyból a rohamokat kiváltó területet.
Ezt az operációt úgy végezték el, hogy a betegek éberek voltak.Ez azért volt lehetséges, mert az agyban magában nincsenek fájdalomérzékelő receptorok, így a skalp helyi érzéstelenítése mellett a beavatkozás nem jár fájdalommal. A módszer továbbá azért volt kívánatos, mert az éber beteg reakciói a műtét során fontos támpontként szolgáltak az orvosoknak a problémás terület eltávolításához.
Penfield kísérleteinek lényege az volt, hogy a műtétek közben a betegek agykérgét ingerelte egy elektróda segítségével. Az ingerlésnek az agykéreg bizonyos pontjain jól látható hatásai voltak: a beteg bizonyos izmai összerándultak, végtagjai megmozdultak. Máskor az ingerlés hatására a beteg tudatos élményekről számolt be, például zsibbadást érzett a karban, fájdalmat a lábban, vagy épp felidézett egy emléket.
Penfield vizsgálatai mutatták ki először, hogy az agykéreg bizonyos területeinek ingerlése mozgást, vagy tudatos élményeket válthat ki. Érdekes módon azonban az agykéreg nagyrészének ingerlése nem eredményezett ilyen jól körülírható eseményeket. Ezekre a területekre Penfield csendes kéregként utalt. A csendes kéreg gondolata a korabeli sajtóban úgy csapódott le, hogy ezek a területek nem köthetők semmilyen konkrét mentális folyamathoz. Elképzelhető tehát, hogy az ember nem használja ezeket a területeket semmire, talán arra várnak, hogy valami titokzatos módszerrel végre működésre bírják őket.
Hány sejt van az agyban?
A csendes kéreg rejtélyét követően hamarosan egy másik gondolat is megjelent a szakirodalomban, ami támogathatta az agy nagyrészének kihasználatlanságára vonatkozó elképzelést. A 60-as években több idegtudós próbálta megbecsülni az agyban található sejtek számát. Ennek a menete a következő volt: a tudósok vettek néhány szövetmintát, megszámolták az egységnyi területen lévő sejteket, majd a kapott értéket az agy teljes térfogatára vonatkoztatták.
Az első számítások később meglehetősen pontatlannak bizonyultak, ettől függetlenül azonban a korabeli tankönyvekbe előszeretettel emelték be ezt az adatot a szerkesztők. Így terjedt el, hogy az agyban az idegsejtek és a gliasejtek aránya egy a tízhez. Ebben az időben az volt az elfogadott nézet, hogy a gliasejtek csak védik, táplálják az idegsejteket, míg az igazi „agymunkát” maguk az idegsejtek végzik.
Az agy egészét használjuk
Bármi legyen is a forrása a manapság 10 százalékos mítosznak nevezett elképzelésnek, az agykutatók egyöntetű véleménye az, hogy téves. Az idők során számos olyan módszer vált elérhetővé, melyekkel az agy egészének anyagcseréje, működése követhető.
Ezekkel az eszközökkel már számtalan olyan eredmény született, melyek egyértelművé teszik, hogy az agy egészét használjuk. Vannak területek, amiket jobban igénybe vesz egy bizonyos tevékenység, és vannak, amelyeket kevésbé. A fejünkben lévő nagyjából másfél kilónyi „zselé” túlnyomó többsége azonban napról napra teszi a dolgát, hogy létrehozza például az észlelést, az emlékezetet és a mozgást.
A Penfield által csendes kéregnek nevezett területeket manapság asszociációs kéregnek hívjuk, és a legmagasabb rendű kognitív folyamatok, mint például a figyelem és a viselkedésszabályozás, köthetők hozzájuk. Ezek a területek az embernél a legnagyobb kiterjedésűek, így a szakértők már a konkrét kísérleti eredmények megjelenése előtt is a legkomplikáltabb agyi működésekhez kötötték őket, amelyek nem feltétlenül eredményeznek jól körülhatárolható tudatos élményeket.
Az idegsejtek és a gliasejtek becsült aránya időközben megközelítette az 1:1-et, ráadásul a gliasejtek tevékenységéről is számos újabb részlet derült ki. A gliasejteknek beleszólnak az eddig egyértelműen az idegsejtekhez kötött jeltovábbítási folyamatokba is, tehát közel sem nevezhetők az idegrendszer passzív táplálóinak.
A misztikus jelenségeket mégis az agy hozza létre
Miért is jött volna létre az evolúció során egy nagyjából másfél kilós szerv, ami a szervezet energiájának 20 százalékát használja fel, ha csak a 10 százalékának van valamilyen egyértelmű funkciója? Az evolúció során egy ilyen költséges és kihasználatlan szerv szinte biztosan eltűnt volna. Az agy azért emészt fel ennyi energiát, mert amit tesz, az talán a legfontosabb a túlélés szempontjából.
Az emberi agy páratlan szerkezet, olyan dolgokat visz véghez szinte minden pillanatban, amit jelenleg még semmilyen más rendszer nem képes megismételni. Az agy valódi képességei épp elég lenyűgözők, bár annyira alapvetők számunkra, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk és természetfeletti képességek után vágyakozni. Az agy ezeket azonban csak elképzelni képes.
