A közelmúltban dedikált könyvek árverése zajlott. Az „árverés” szó hallatán általában művészeti árverés jut eszünkbe először, pedig sokféle műfajú árverés létezik. Könyvárverést is gyakran rendeznek, itthon és külföldön egyaránt. Ezeken általában ismert szerzők nem túl nagy példányszámban nyomtatott műveire, vagy régmúlt századok ritka darabjaira lehet licitálni. Még érdekesebb az árverésre bocsátott anyag, ha az adott könyvek íróinak dedikálása is emeli az árverési tétel értékét. Ez az árverés, amelyről itt szó esik, ilyen volt. Ráadásul az árverés nem a maga fizikai valóságában történt meg, hanem az interneten.
A mai árverések ősei egyes gazdaságtörténészek szerint az ókori görög és római kereskedési szokásokig nyúlnak vissza, de igazából a kapitalizmus kialakulásával együtt született: nem véletlenül nevezik fajtáikat egyebek közt „angol” és „holland” árverésnek.
Az a kérdés is angol eredetű szólásmondás, hogy: mennyi a minimális feltétele egy árverésnek? A válasz: négy. Mégpedig a következő. 1.: kell hozzá egy tárgy (tétel, holmi, érték), amit a tulajdonosa el akar adni. 2.: kell egy kikiáltó (árverésvezető), aki eladja. 3-4.: és kell hozzá legalább két vevő. Ennyi.
És akkor a hagyományos árverés lezajlik, attól függően, hogy hány tétel sorakozik a vevőkre várva, illetve, hogy milyen hosszúak és hevesek a licitek.
Az internetes árverések egy kicsit másként szoktak lezajlani. Ilyenkor nem szükséges egyetlen helyen összezsúfolódva izgulni, lehet a világ túlsó végéről is licitálni, előzőleg a neten van rá lehetőség, hogy megtekintsük, és a virtuális megjelenés, valamint a részvétel regisztrációhoz kötött. Az internetes árverések elterjedéséhez és népszerűségéhez nemcsak az internet fejlődésére volt szükség, hanem a néhány évvel ezelőtt kirobbant covid-járványhoz is: akkor kelt versenyre a pandémiával, de annak csitulásakor megmaradt és azóta tovább hódít. Természetes, hogy ha már könyvárverés, akkor antikvárium a felelős érte, mégpedig a szó szoros értelmében: a közelmúltban zajlott árverést a szegedi központú, de budapesti bolttal is rendelkező Antikvárium.hu rendezte.
Egy forintról indult minden tétel
A szervezés-előkészítés folyamán az összegyűjtött aukciós anyag kikerült a netre, azzal a felhívással együtt, hogy az árverés lezárásának kitűzött napjától visszafelé tíz nappal kezdődhet a licitálás mindazok számára, akik előzetesen regisztráltak és tíz napon keresztül folyamatosan lehet emelni a liciteket, egészen a zárás pillanatáig. Az internetnek köszönhetően a tíz nap folyamán figyelemmel lehet kísérni az összes tétel árának az alakulását otthonról, vagy bárhonnan, akár utazás közben és bármikor lehet licitálni. Az internet ugyanis olyan nyilvánosságot biztosít, ami korábban elképzelhetetlen volt. Összesen 223 tételt indítottak ezen az árverésen és a zárás (ABC-sorrendben) egymás után zárult, a 223 nyertes a zárás pillanatában érvényes legmagasabb licit beküldője volt. Ez a szabály érdekes lehetőségeket villantott fel, sajátos taktikák kidolgozását és megvalósítását eredményezhette. Amihez vastagon hozzájárult, hogy az összes tétel 1 (azaz egy) forintról indult, azok a tételek is, amelyek várhatóan több százezer, vagy akár millió forintos értéket képviseltek. Ezért aztán becsértéket nem közöltek, csak az 1 forintos kikiáltási árat. Ám amint azt az eredmények igazolták, a különlegesen alacsony induló ár egyáltalán nem volt öngyilkos üzleti stratégia. Sőt.
Könyvárveréseken is érvényes az árverések általános szabálya: áremelő hatása van a régiség-értéknek és a ritkaság-értéknek (tegyük hozzá: esetenként az éppen érvényes divatnak is). Dedikált könyvek esetében azonban van néhány más kritérium. Például, hogy ki a könyv szerzője, aki dedikálta. Ez értékemelő tény lehet. Vagy hogy a dedikálás csak egy aláírás, vagy annál több: például ajánlás valakinek. Ez további értékemelő lehetőség. Ám még ennél is van feljebb: ha az ismert író közismert személyiségnek ajánlja soraival a könyvét: ami azt jelenti, hogy a nagy író dedikálásában említett híres személy tulajdona volt egykor a most licitálható könyv. (Ez olyan hatású, mint a magyar kártyajátékban a kontra- rekontra- szubkontra-mordkontra- hirschkontra-fedáksári, de a mostani árverés hiperszuper, bekeretezett kártyája egy másik színésznő, Jászai Mari nevéhez, illetve kezeírásához fűződik: erről kicsit később).
Minden féle-fajta műfajú árverés érdekes és figyelemre méltó. A könyvárveréseknek azonban van egy, semmi mással össze nem téveszthető sajátossága. Nevezetesen, hogy mint cseppben a tenger, mutatja az adott társadalom pillanatnyi állapotát. Egyfelől a beadók oldaláról: ki miért (és miért most) akar megszabadulni egy amúgy értékes könyvtől? Másfelől: kinek, kiknek mennyit ér most (az árverés idején, az adott évben) a kalapács alá vitt kötet (írója, dedikáltja révén). Utoljára, de nem utolsósorban: gyűjtői, vagy befektetői szempontú a meghatározó indíték? Persze, óvatosan kell bánni a társadalomtudományi megállapításokkal, a csepp és a tenger mértéke talán jól mutatja a hibalehetőségek veszélyét. Hiszen nem csak az analfabéták esnek ki a szűrőn, hanem az írni-olvasni tudók tömegei is, akik nem olvasnak, nem gyűjtenek, és nem értékelnek dedikált könyvet, vagyis a csepp egyre mikroszkópikusabb. Ugyanakkor tényszerű és igaz.
József Attila és Karinthy a két további dobogós
Lássuk, mit mutat a pőre érték. Mielőtt végigvennénk (no nem mind a 223 tételt) a legérdekesebbnek ígérkezett tételeket – és aztán a legmagasabbra jutottakat is – annyit meg kell jegyezni, hogy három merítést végeztünk a kiválasztott művekkel kapcsolatban.
megnéztük, hogy az első árverési napon mekkora volt az induló emelkedés (emlékszünk? 1 forintról). Majd az árverési időszak tíz napjának a kellős közepén megnéztük ugyanezeknek a tételeknek az áremelkedését és végül a leütés után a végeredményt. Ennek a fajta vizsgálatnak az internetes árverés tíz napos futamidejének, valamint a licitálók korábban kialakult taktikájának és stratégiájának a lányege adja a magyarázatát.
Ugyanis mivel a győztes minden tétel esetében az utoljára rögzített legmagasabb ajánlatot tevő licitáló, ezért általában az utolsó órákban szokott felpörögni a licitverseny. Az árverési szabályok ugyanis csak a legalacsonyabb licit mértékét határozták meg (ez 100 forint), ennél bármennyivel magasabb licitet lehet beküldeni. Akár milliós nagyságrendűt, akár az első órákban is.
Efféle azonban nem szokott megesni. Mert ugyan nagyjából körülhatárolva megjósolható a leütési ár (tapasztalatból, korábbi árverések eredményeire alapozva), de mint, köztudott, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba – ezt már az antik görög világban tudták. Vagyis nincs két, egyforma árverés: más időpontban, más könyvekkel, más licitálókkal zajlanak – és más eredményt hoznak.
Nos, a mostani árverés legmagasabb leütési árát Gárdonyi Géza: Egri csillagok című könyve érte el, amely 1909-ben jelent meg, harmadik kiadásban a Singer és Wolfner kiadónál (első alkalommal 1901-ben) Bárány Géza egri mérnöknek szóló ajánlással: ő baráti viszonyban volt az íróval. A könyvhöz irodalomtörténeti tanulmány készült, melyet hozzá csatoltak. Az induló ár 1 forint volt, de már aznap 334.000 forintra ugrott. a félidei érték 650.000 volt, a leütési ár pedig 2.200.000, és ezt 78 licitlépcsővel érte el. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ennyien licitáltak volna: valószínűbb, hogy csak az a 2-3 elszánt vevőjelölt, aki a végére maradt a milliós határ fölött, bizonyára ők licitáltak egymásra. Ez egyébként a hagyományos árveréseken is így szokott lenni.
A második legmagasabb árat egy József Attila verseskötet érte el, az 1932-ben megjelent Külvárosi éj: 710.100 forintot ért (emlékszünk? 100 forint a legkisebb, lehetséges licit), mégpedig 29 licitlépcső után. Ez az érték kissé meglepő, mert az utóbbi években az árveréseken megvehető, dedikált József Attila kötetek a többmilliós árkategóriába tartoztak. A két, valószínűsíthető ok: 1. csak aláírás szerepel a belső címlapon, 2. ezt az aláírást, amely egy máshonnan való papírlapból vágták ki és ragasztották be ide, nyilvánvalóvá teszi, hogy a költő nem ezt a könyvét dedikálta.
Mintha egy Leonardonak tulajdonított festményt egy máshová (mondjuk egy könyvbe, vagy rajzához) írt szignatúrájának kivágott és oda ragasztott darabjával hitelesíttetnénk. Jelen esetben a könyv hiteles, az aláírás hiteles és eredeti, csak éppen semmi közük nem volt eredetileg egymáshoz.
Jókai korában még nem volt divat
„Bronzérmes” lett Karinthy Frigyes: Így írtok ti című könyve, Major Henrik rajzaival, amely az 1912-es két első kiadás után jelent meg, ugyan évszám jelzése nélkül az Athenaeumnál, de feltüntetve, hogy „harmadik kiadás” A belső címlapon ajánlással (Török Jánosnak „így lövök én” – és az író aláírása, de csak a vezetéknév). A kötethez ugyancsak mellékeltek egy irodalomtörténeti tanulmányt. Ezt a tételt 465.000 forinton ütötték le, a 100. licitnél.
Hermann Ottó, a híres XIX. századi természettudós-író 1896-ban megjelent könyve az ősfoglalkozásokról (halászat-vadászat) 420.000 forinton állt meg 25 licit után, Tóth Árpád – verseskötete 405.000 forintig jutott el, 64 licitet követően. Majd Kosztolányi Dezső: Mágia című, 1920-as verseskötete (csak szignózva) 301.000 forintnál fejezte be pályafutását, mégpedig 84 licitlépcsőt követően. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regénye az Athenaeumnál jelent meg, évszám jelölése nélkül,
A regény 1920-ban jelent meg először, ez a kiadás csak feltételezhetően akkor, amikor az író a dedikálást színész barátjának beleírta: 1938.október 7-én. Most mindez 38 licitlépcsőt követően 260.600 forintért volt megszerezhető. Ugyancsak járt hozzá irodalomtörténeti tanulmány. Babits Mihály: Az európai irodalom története című munkája bőrkötésű, számozott, bibliofil kiadásban a Nyugat égisze alatt jelent meg, évszám jelzése nélkül, a belső címlap hátoldalán Babits aláírásával. Fölötte pedig kézírással jelezve, hogy ez a kötet a 147. példány a sorban. Leütési ára 52 licitlépcső végén 230.100 forint lett. Szerb Antal: Vörösmarty tanulmányok című kötetét (Minerva, 1930) végül 170.300 forintért lehetett megszerezni, 55 licitlépcsős küzdelem után.
És akkor jöjjön egy nem-könyv tétel (amelyet előjeleztünk): Jászai Mari saját kézzel írt sorai, egy papírlapon, amelyet valamelyik korábbi tulajdonosa bekereteztetett és üveg alá helyeztetett. Ennek a relikviának 67 licitlépcső után 150.000 forint lett a leütési ára. Zárásként még egy kötetet említsünk meg. Ez pedig Jókai Mór: Csataképek a szabadságharczból című, kétkötetes műve, amely a Franklin Társulatnál jelent meg, hetedik kiadásként, egy évvel az író halála előtt, 1903-nan. (Ne feledjük: idén február 18-án volt 200 éve, hogy megszületett.) Az elképesztően alacsony leütési ár (131.000 forint, 66 licit) annak tulajdonítható, hogy az író aláírása a könyvbe kötött fényképre van írva, tehát mintegy csak hitelesíti a fotót.
Ha valódi dedikáció volna, akkor bizonyára a csillagos ég lehetne a leütés felső határa. Jókai élete során azonban ez nemigen volt még szokás (vagy divat), noha a hetedik kiadás idején már kezdett begyűrűzni írók és olvasók kapcsolatába.
