A szorongás az élet természetes velejárója, ugyanakkor a háborúk, a járványok, a túltelített információs közeg, mesterséges intelligenciával és a személyes egészségi állapotunkkal kapcsolatos aggodalmak viszont egyre csak fokozzák a szorongásunkat. Hogyan hat a jóllétünkre a technológia, az azonnal elérhető információk tömkelege, a közösségi média hamissága s mit tehetünk önmagunkért? Csabai Márta egészségpszichológust kérdezte a tudás.hu.
Mi volt a legfontosabb motiváció az egyébként is meglehetősen speciális témát körül járó Aggódó testünk című könyv megírása mögött?
A könyv megírásának több oka is volt, de talán az egyik legfontosabb motivációm az, hogy pszichológiai gyakorlatban gyakran dominál az individualista szemlélet. Szerettem volna egy másik, holisztikusabb szemszögből bemutatni az egészség és egészségszorongás témáját.
A gyakorlatban, legyen szó tanácsadásról vagy terápiáról, általában az egyéni tényezők kerülnek fókuszba, miközben háttérbe szorulnak a társadalmi és kulturális hatások. Fontosnak tartottam, hogy egy integráltabb képet mutassak ezekről a folyamatokról.
Az én szakmai hátterem is több irányból építkezik: egészségpszichológia és klinikai pszichológia területéről érkeztem, illetve hosszú ideig dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének szociálpszichológiai kutatócsoportjában is. Ott kifejezetten társadalmi összefüggésekben vizsgáltuk az egészségmagatartást és a betegségekhez kapcsolódó folyamatokat. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy ilyen szemléletű könyvet szerettem volna megírni.
Tehát akkor a könyv alapvetése az, hogy bár individuumok vagyunk, a személyes jóllétünk, az egészségi állapotunk nem választható el attól a környezettől, közösségtől, társadalomtól, amelyben élünk?
Pontosan, alapvetően egy oda-vissza ható rendszerről van szó.
Az emberek nagyon nagy aránya, mintegy 30-40 százaléka küzd szorongással és magas lehet a látencia aránya is – miért szorongunk ennyien?
Fontos különbséget tennünk a szorongás különböző – vagyis a hétköznapi és a már a klinikai kezelést igénylő – szintjei között.
Érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy a szorongás az élet velejárója és az egyik alapvető érzelem, de az, hogy napjainkban ilyen sokat beszélünk róla, részben annak is köszönhető, hogy a világ egyre komplexebb és bizonytalanabb körülöttünk.
Persze a világban mindig voltak bizonytalanságok, de a mai információs közegben ezek sokkal intenzívebben éljük meg. Régebben ugyanúgy voltak háborúk, járványok, mint napjainkban, de azok vagy azok híre nem jutottak el ilyen gyorsan és ilyen mértékben hozzánk.
Emellett a szorongás tematizáltabbá is vált: a huszadik századtól kezdve egyre inkább kezelendő problémaként tekintünk rá, terápiák és gyógyszerek is fókuszba helyezték ez az állapotot.
Miben más az egészségszorongás, mint a hétköznapi szorongásaink és vajon a Covid-járványnak volt-e szignifikáns hatása a szorongásaink szintjére?
Az egészségszorongásnak is van egy természetes, hétköznapi szintje – az aggódás az egészségünk miatt teljesen normális, sőt, akár pozitív egészségmagatartásokat is katalizálhat. A Covid-járvány azonban felerősítette ezeket a szorongásokat, és nemcsak konkrétan a vírussal kapcsolatban, hanem általánosságban is: rámutatott arra, hogy a világ talán veszélyesebb, mint korábban gondoltuk.
Ma már ugyanezek a szorongások más témák köré is szerveződnek, mint például a mesterséges intelligencia, a háborúk vagy a globális környezeti problémák.
Viszont az ez egészségszorongás abban is speciális, hogy gyakran lehet más típusú szorongások hordozója.
A testünk a kontrollunk egyik utolsó terepe, amikor a világ többi része felett tehetetlennek érezzük magunkat. Így a testünkkel kapcsolatos aggódás gyakran átvitt módon a kontroll megőrzésének eszköze is.
Tehát ha jól értem, a betegségek az alapvető kontroll- és biztonságérzetünket rengetik meg?
Igen, pontosan. Egy betegség mindig határhelyzet, ami alapjaiban rendítheti meg a biztonságérzetünket. Az egészség az identitásunk alapvető része.
Fontos, hogy egészségesnek és „egésznek” lássuk magunkat.
Ha megbetegszünk, sokszor nehéz felvenni a „betegszerepet”, elfogadni, hogy sérülékenyek vagyunk. Pedig a gyógyulás egyik kulcsa, hogy képesek legyünk azonosulni az aktuális állapotainkkal, legyen szó betegségről vagy egészségről.
Szükségünk van arra a hitre is, hogy ebből az állapotból vissza tudunk térni az egészség felé. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha kialakul egy biztonságos énképünk, amelyben az is benne van, hogy néha sérülékenyek vagyunk, de ez nem végleges állapot.
A modern technológia és információs környezet hogyan formálja azt, ahogyan önmagunkról, a jólétünkről és az egészségünkről gondolkodunk? A könyvében részletesen ír Dr. Google szerepéről, s időköznem megérkezett Dr. ChatGPT is, aminek talán van pro és kontra oldala is…
A digitális technológiák, beleértve a nyelvi modelleket is, valóban kétélű fegyverek lehetnek. Pozitív szempont, hogy gyorsan elérhetők, és sok ember számára könnyebbé teszik a szakemberekkel való kapcsolattartást vagy az információk keresését. Az emberek nem mindig tudnak időt vagy lehetőséget találni egy személyes találkozóra, és a technológia lehetőséget ad arra, hogy otthonról, kényelmesen kérhessenek tanácsot. Emellett a technolófia segíthet az önmenedzsmentben is például különféle applikációk formájában, amelyek abban segítenek a felhasználóknak, hogy saját maguk figyeljék a mentális egészségi állapotuk változásait.
Azonban fontos, hogy ezek az eszközök megbízhatóak és hitelesek legyenek, mivel vannak olyan alkalmazások is, amelyek félrevezethetnek, és akár egészségkárosító viselkedést is előidézhetnek.
Ugyanakkor a személyes kapcsolat, az orvos-beteg interakció – amelyben az empátia és az együttérzés alapvető fontosságú –, még mindig pótolhatatlan.
A gépek nem tudják ugyanazt az atmoszférát biztosítani, ami egy személyes találkozó során alakulhat ki. Ezért bár a jövőben még bonyolultabb eszközök jelenhetnek meg, az emberi kapcsolódások továbbra is alapvetőek maradnak.
Viszont a kutatások szerint, az emberek többsége nem megnyugvást tapasztal, hanem éppen ellenkezőleg, a szorongása erősödik akkor, amikor egy-egy testi tünete – például elzsibbadt három ujja – okit próbálja meg kideríteni az interneten, hiszen a találati listán gyakran szörnyű betegségek sora jelenik meg. Hogyan kezelhetjük helyesen az interneten talált információkat, és hogyan biztosíthatjuk, hogy ne hagyjuk, hogy a technológia és a túl sok információ tovább növelje a szorongásunkat?
A technológia hatása kétségtelenül nagy, és bár sok előnye van, például gyors hozzáférés az információkhoz, ugyanakkor növelheti a szorongást is.
Az emberek nagyon könnyen rátalálnak egészségügyi információkra az interneten, de ezek gyakran tévesek vagy túlzottan aggasztóak lehetnek.
Az orvos-beteg kapcsolatban is egyre inkább jelen van az online kommunikáció, amely ugyan kényelmes, de néha elveszíti a személyes kapcsolatot, amely fontos az egészségi állapot valódi megértéséhez.
Az emberek hajlamosak a legrosszabb forgatókönyvekre gondolni, ha nem tudják a megfelelő keretek között kezelni az információkat.
Ezért kulcsfontosságú a megfelelő információs szűrők alkalmazása, hogy a páciensek ne essenek át a túlzott szorongás és aggodalom csapdájába. Tehát a tudatosság, mint kulcsfontosságú tényező, elengedhetetlen a helyes információk kezeléséhez. Az interneten található információk gyakran félrevezethetnek minket, és valóban szorongást kelthetnek, főleg amikor olyan betegségekről olvasunk, amelyekre nem is gondoltunk vagy amelyek valójában nem is következnek a tüneteinkből.
Az adatok szerint az emberek gyakran nem találnak megnyugtató választ, sőt, inkább pánikba esnek, ha az interneten olvasottak nem felelnek meg a valóságos állapotuknak.
Itt jön be a tudatosság és a megfelelő szakemberek szerepe: szükség lenne olyan képzett segítőkre, akik abban segítenek, hogy az emberek jobban tudják értelmezni az online információkat.
Az lehetséges, hogy sokan azért támaszkodnak az internet adta lehetőségekre, mert megrendül az egészségügyi ellátórendszerekbe vetett bizalmuk?
Az egészségügyben való bizalom megrendülése egy valóban s régóta tapasztalható folyamat, ami eredhet abból is, hogy a technológia ilyen módon felértékelődött. Az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül, ám még nem tartott ott – pedig ez volt az emberiség egyik „elvárása” – hogy valóban minden betegséget meg tudjon gyógyítani.
Ez a fajta „csalódottság”, illetve orvostudomány egyre specializáltabbá válása, a növekvő bürokrácia és a személyes orvos-beteg találkozók felszínessége csökkenti a páciensek, betegek bizalmi szintjét.
Az orvos-beteg kommunikáció minőségének fontossága kiemelkedően fontos a gyógyulás terén, ám nem lehet elmenni amellett, hogy valami baj van ezen a téren is. Hogyan lehetne javítani az orvos-beteg kapcsolaton minőségén?
Az orvos-beteg kapcsolat rendkívül összetett kérdés; a hatékony orvos-beteg-kommunikáció alapja a bizalom és a tiszteleten alapuló párbeszéd. A betegnek biztonságban kell éreznie magát ahhoz, hogy megoszthassa aggodalmait, és a szakembereknek képeseknek kell lenniük empátiával és megértéssel reagálni.
Fontos, hogy az orvosok ne csupán diagnózisokat adjanak, hanem a beteg érzelmi állapotát is figyelembe vegyék. Az orvosi ellátásnak nemcsak a fizikai tüneteket kell kezelnie, hanem a szorongást és a mentális terheket is.
Az orvosoknak érdemes figyelmet fordítaniuk arra, hogy miként közvetítik az információkat, és hogyan válaszolnak a betegek kérdéseire.
A cél az, hogy a beteg érezze, hogy nem egyedül küzd a problémáival, hanem a szakember is partnere a gyógyulás folyamatában. Az egészségügy egyre technicizáltabbá és bürokratikusabbá válik, és ez gyakran nehezíti a valódi, személyes kapcsolatok kialakulását.
Fontos, hogy az orvosiok és az ellátórendszer más szakemberi képesek legyenek olyan kommunikációs készségeket elsajátítani, amelyek lehetővé teszik a valódi párbeszédet és nem nemcsak a diagnózisok közlésére szorítkoznak.
Ám ebben a helyzetben a betegeknek is fontos szerepük van: fel kell tudniuk tenni a kérdéseiket, és merniük kell kifejezni a saját aggodalmaikat.
Az orvosi képzésben különösen fontos, hogy a személyes kapcsolatok és empátia fejlesztésére is kiemelt figyelmet fordítsanak. Általánosságban elmondható: az orvosok és a betegek közötti kapcsolat javulásához mindkét fél kommunikációs készségeinek fejlesztése szükséges.
Az online tér, a közösségi média tele van „tökéletes testű” emberekkel, a magas értékű fitnesz erős reprezentációjával; hogyan hat mindez egy átlagemberre, vajon inspirál, vagy szorongást kelt?
Ez egy rendkívül összetett kérdés, mert mindkét hatás jelen van. Az online tér és a közösségi média sokak számára jelenthet inspirációt, vagy például létrejöhetnek nagyon is támogató közösségek is.
Ugyanakkor az idealizált képek és a valóságos testképekkel kapcsolatos irreális elvárások valóban sokakban kelthetnek szorongást.
Az online térben gyakran találkozunk olyan képekkel, amelyek nem a valóságot tükrözik. Elérhetetlen ideálokat vetítenek elénk, mindez pedig sokszor visszatarthatja az embereket attól, hogy például elkezdjenek sportolni, diétázni, mert szégyellik a testüket. Az ilyen típusú, testképekkel kapcsolatos szorongás és bűntudat hosszú távon káros hatással lehet az önértékelésre, és akár egészségtelen magatartásokhoz is vezethet. Nagyon fontos, hogy már gyerekkortól kezdve tudatosítsuk, hogy az online térben látottak nem a valóságot tükrözik, miközben segítséget nyújtunk a pozitív testkép és önértékelés kialakításában is.
Vajon milyen tényezők állnak a magyar társadalom nemzetközi viszonylatban is rendkívül rossz mentális és fizikai egészségi állapotának hátterében, miért vagyunk ilyen rossz állapotban?
A társadalom mentális és fizikai egészséggel, rizikó viselkedésekkel – például az alkoholfogyasztás, dohányzás, mozgásszegény életmód – összefüggő gondolkodásmódja és az egészségügyi ellátórendszer működése egyaránt meghatározó tényezők az egészségi állapot szempontjából.
Ugyanakkor a mentális és a fizikai egészség közötti összefüggések felismerése egyre fontosabbá válik, ugyanis pszichológiai tényezők is hozzájárulhatnak a betegségek kialakulásához, miközben mindenki számára elérhető, támogató szolgáltatásokat kellene biztosítani, ezzel is erősítve a személyes kompetencia érzetet, hangsúlyozva a prevenció és a kezelés szerepét. Az egészségi állapotot számos tényező befolyásolja, összességében egy komplex jelenségről van szó.
Tudományos körökben vitatja még bárki is a pszichológiai tényezők és a fizikai egészségi állapot közötti összefüggéseket?
A tudomány ma már teljes mértékben elismeri, hogy a mentális és fizikai egészség szorosan összefonódik, ezért a pszichológiai tényezők figyelembevétele elengedhetetlen ahhoz, hogy a kezelés valóban holisztikus és hatékony legyen.
Tehát az olyan pszichológiai tényezők – mint a például a stressz, a szorongás és a negatív gondolkodásmódok – jelentős hatással vannak a fizikai egészségi állapotra, ugyanakkor ezek mellett a biológiai, társadalmi és környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak a betegségek kialakulásában.
Egy nagyon komplex rendszerről van szó, ahol az a kérdés, hogy a különböző tényezők milyen mértékben vannak jelen.
Egyéni szinten mit tehetünk mi magunk azért, hogy jobban érezzük magunkat lelkileg és fizikailag ebben a bizonytalan, gyorsan változó világban?
Az első lépés, hogy elfogadjuk a világ bizonytalanságát. A tökéletes biztonságra való törekvés, ami gyakran csak illúzió, fokozhatja a szorongásunkat.
Az egészséges önértékelés és a saját érzéseink elfogadása elengedhetetlen ahhoz, hogy mentálisan stabilak maradjunk.
A szorongás csökkentésére érdemes tudatosan kezelni a stresszt, például relaxációval, meditációval vagy egyszerűen annyival, hogy figyelmet fordítunk a saját testi és lelki szükségleteinkre.
Az egyéni felelősségünk nemcsak a testünk, hanem a mentális állapotunk iránt is lényeges. A pszichológiai támogatás, a barátokkal vagy családdal való beszélgetések, illetve akár egy napló vezetése mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek a belső egyensúly megtalálásában. Az egyéni felelősség nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészségünkre is kiterjed.
