Történelmi rekordszintet ért el az újabban unciánként már tartósan 2000 dollárnál többet érő arany. Az elemzők szerint a trend folytatódhat, mert sokat vesznek a mind gazdagabb magánemberek, de azok a jegybankok is, amelyek jellemzően csak felhalmoznak, ritkán értékesítenek és még keresletet támaszthat a sok spekuláns is, vagyis az alapok, az ETF-ek befektetői. Ám ha valamiben mindenki bízik, az még lehet gyanús.
A befektetések világában gyakran mondják azt, hogy ha valami mindenki számára egyértelműen jó befektetés, akkor valószínűleg már nem az. Azért nem, mert amikor a világ számára egységesen megítélhető egy jó trend, akkor lehet, hogy már túl is vagyunk a csúcson, lehet, hogy már a vájtfülüek rég bevásároltak, megjátszották a trendet.
Mindenesetre a Teletrader adatai jól mutatják, hogy a biztos várakozás, vagyis az arany drágulása részben már meg is valósult, de részben még nem is annyira.
Hiszen, ha az elmúlt 10 évet nézzük, akkor az arany 2014 és 2019 között egyáltalán nem drágult, de az elmúlt öt évben már dollárban mérve is 58 százalék volt az áremelkedés, és az eddigi történelmi rekordok is december elején valósultak meg.
Attól függően, hogy napi záróárat, vagy éppen valaha kötött legmagasabb üzletkötési árat veszünk rekordnak, olvasható a sajtóban 2135, illetve 2145 dolláros történelmi rekord is unciánként, de a lényeg, hogy némi korrekció után is ebben a magas régióban jár az arany ára.
És mint látni fogjuk, tényleg minden tényező egy irányba, vagyis a magas aranyár felé mutat, csak ez még nem garancia arra, hogy a további áremelkedés tényleg megvalósul.
A geopolitikai kockázatok
Az arany–optimisták szerint, ha 2024-ben az egyik szcenárió jön be, akkor érdemes aranyat venni, ha egy másik, akkor nagyon érdemes, de nem igazán vannak most aranyszkeptikusok.
Az arany fő jellemzője ugyanis az, hogy menekülő eszköz, amikor nőnek a kockázatok a világban, akkor sokan húzódnak az arany biztos fedezékébe. Márpedig nehéz lenne azt mondani, hogy most éppen nem nőnek a kockázatok.
Ott vannak rögtön a súlyos geopolitikai kockázatok, így a háborúk és háborúval fenyegető helyzetek. Kelet-Közép-Európában erről elsősorban az orosz-ukrán háború jut eszünkbe, amely nagyon elhúzódik, egyáltalán nem látszik a vége. A globális híradásokban azonban az izraeli-Hamász gázai konfliktus, vagy a Vörös-tengeri közlekedés védelmében megindított jemeni (húsziellenes) légicsapások gyakran már megelőzik az ukrajnai híreket.
De a geopolitikai, vagy politikai kockázatok között sorolható fel a tajvani helyzet, vagy az amerikai-kínai viszony, esetleg az eurószkepticizmus növekedése, amelyeket sokféle idei választás is befolyásolhat. Mi elsősorban az uniós, amerikai választásokat követjük majd, de azért lesz indiai, dél-afrikai, orosz, vagy éppen mexikói választás is a közeljövőben.
A fizikai arany kereslete és kínálata
A következő nagy téma mindenképpen az, hogy mennyien vesznek majd fizikai aranyat, illetve mennyien kínálnak ilyen nemesfémet. És ebben a pontban évről, évre a vevői igények felé billen a mérleg.
Részben azért, mert az aranyékszereket nagyon kedvelő országok, India, Kína, Közel-Kelet, életszínvonala és vásárlóereje folyamatosan nő. Részben azért, mert kitermelni már nagyon nehéz. A legnagyobb aranycégek eléggé küzdenek, hogy megfelelő bányákat találjanak, pedig tényleg minden nagyon bizonytalan országban is megoldják a bányák működtetését.
Ilyen óriáscég az angolszász Newmont, az Agnico a Barrick, de van a legnagyobbak között óriási orosz cég is, a Polyus, és természetesen megérkezett már Kína is, amely előszeretettel teszi rá a kezét a nyersanyagforrásokra.
A legnagyobb kínai cég, a Zijin például nemcsak a fejlődő Pápua-Új-Guineában, de a gazdag Ausztráliában is folytat már kitermelést.
A legnagyobb termelők amúgy többen is elmentek újabban Pápua-Új-Guineábaa, amely most Mauritánia és Dél-Amerikai néhány országa mellett talán a legnépszerűbb terjeszkedési terület.
Az AngloGold Ashanti pedig azért érdekes, mert nevének megfelelően tényleg termel Ashantiban, Ghánában, amely valaha a legfontosabb kitermelési terület volt. De ha valaki ma megnéz egy ashanti előkelőségeket felvonultató nagygyűlést vélhetően annyi aranyat lát a törzsi vezetőkön, mint senki máson.
A legnagyobb cégek akár pármillió unciát is kitermelnek. De ha azt mondjuk, hogy valakinek 1 millió uncia a termelése, azért a 2000 dolláros árral, már az is 2 milliárd dollár (700 milliárd forint), és egyébként a legnagyobb cégek jellemzően a társutas fémeket (elsősorban rezet is kitermelik).
Jegybanki arany vásárlás
Ugyanakkor a fizikai aranypiac a leginkább azért lett keresleti, mert a jegybankok is nagyon megszerették a vásárlásokat.
Erről sokat írt a nemzetközi sajtó, elsősorban úgy tűnik, hogy a dollár hegemóniája ellen törő országok, Kína, India, Oroszország és Törökország emelhető ki vásárolnak sokat, de azért korántsem csak ők.
Ez a csapat, vagyis a jegybankok nem annyira spekulatív vevők, vagyis egyrészt nem nagyon adnak el, akkor sem, ha esik az ár, viszont, ha esik az ár, akkor akár növelhetik is a vásárlásaikat és így a készleteiket.
Papírarany iránti igény
A harmadik nagy vevői kör pedig a befektetési (nem fizikai) „papírarany” érdeklődő befektetők, és mintha most az ő keresletük is nőne. Vagyis az aranyba, aranycégekbe fektető ETF-ek azért népszerűek, mert a fenti tényezőkben hisznek. A geopolitikai kockázatok mellett pénzügyi kockázatokat is látnak, de az arany piacán is bíznak a nagy keresletben.
A pénzügyi kockázatok (amelyek az arany szempontjából pozitívumok) elsősorban azt jelentik, hogy csökkenhetnek a hozamok világszerte.
A korábbi évek magas kamatai és inflációi után, ha ezek a számok kisebbek, akkor az aranybefektetők jobban mernek aranyat venni. Gondoljunk csak egy magyar befektető dilemmáira!
Ha 15 százalékot lehet keresni egy évben a lakossági állampapírral, akkor kevesebben gondolják azt, hogy az arany hozama megveri ezt a szép megtérülést, ám, ha már csak 5 százalék lesz egy lakossági állampapír hozama, akkor többen választják inkább az aranyat.
És mivel a kamatcsökkenés világtrend, azt látjuk, hogy egyre több pénz megy az ETF-ekbe, az alapok a korábbi nagy áremelkedés idején észleltek tőkekivonást, de most mintha a befektetők már „alapnak” fognák fel a 2000 dolláros árszintet és innen is bíznak a további elrugaszkodásban.
Aranytartalékok
Mindig vannak azonban óvatosak, aranypesszimisták is.
Ők az aranyt azért nem kedvelik, mert azt mondják, hogy ez lottó, nincs mögötte fundamentális érték, nem termel osztalékot, mint egy részvény, vagy nem fizet kamatot, mint egy kötvény. Csak attól drága, hogy közösen hiszünk abban, hogy mivel kevés van belőle és szépen csillog, sokat fog érni. Lehet, de az is biztos, hogy ebben van egy párezer éves bizonyító történelme és tényleg egyre kevesebb van belőle.
Az arany nagyon fogy, ha évente 3000 tonnát termelnek ki a cégek, akkor ahhoz képest a ma ismert tartalékok nem is olyan jelentősek. A világ legnagyobb tartalékával Ausztrália rendelkezik, a 9000 tonna három évig fedezné a mai globális kitermelést, de a többi, sok tartalékkal bíró országnak (Oroszország, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Peru) már érdemben kevesebb a tartaléka.
