A viszketés legtöbbször csak múló kellemetlenség, azonban néha akár kínzó nyűggé is válhat. Az elhúzódó, idült viszketés rengeteg ember életét keseríti meg, de szerencsére sok kutató dolgozik a jelenség hátterében álló okok megértésén, az állandósult viszketés gyógymódját keresve.
Pokoli viszketés
Ha jobban belegondolunk, a viszketés egészen érdekes jelenség: a nap nagyrészében ruháink apró szálai folyamatosan böködik a bőrünket, erre oda sem hederítünk, de amint egy apró rovar kezd araszolni a nyakunkon, már indul is a kezünk, hogy lecsapja a hívatlan vendéget. A viszketést sok más inger is kiválthatja, azonban olyan esetek is előfordulnak, amikor a viszketés nem egy konkrét eseményhez köthető, hanem hosszú időn át áll fenn. Ezt nevezik idült viszketésnek.
Az idült viszketés hátterében állhat például fertőzés, bőrbetegség, májkárosodás, vagy idegsérülés is, de akár pszichiátriai okokból is kialakulhat. A májkárosodás miatt olyan vegyületek halmozódnak föl a szervezetben, melyek viszketést okoznak, de akár hallucinációk is eredményezhetnek viszketést. Azt, hogy az idült viszketés mennyire őrjítő tud lenni, jól mutatja, hogy a májtranszplantációk jelentős részében a legfőbb motiváció a viszketés megszűntetése, illetve a rákbetegségek kezelésében használatos egyes gyógyszerek elhagyása szintén sok esetben írható a mellékhatásként kialakuló viszketés számlájára. Az emberek tehát komoly műtéti beavatkozásokat, illetve életmentő gyógyszerek elhagyását is hajlandók megkockáztatni, csak hogy megmeneküljenek a folyamatos viszketéstől.
Az idült viszketés nagyon gyakran vezet alvászavarhoz és depresszióhoz, de egyes esetekben kifejezetten horrorisztikus szövődményei is lehetnek, ahogy azt egy 38 éves amerikai nő is megtapasztalta. A nő övsömörrel fordult orvoshoz, ami a hajas fejbőrön és a homlokon okozott fájdalmas keléseket. A megfelelő vírusölő gyógyszer segítségével a fertőzést sikerült megszüntetni, azonban a fájdalmat állandó viszketés váltotta fel a betegnél. A fejbőrön nem volt nyoma se gombának, se baktériumnak, se korpának és semmilyen allergiát nem tudtak kimutatni az orvosok, ami megmagyarázta volna a viszketést. A nő feje ettől függetlenül továbbra is viszketett, és noha napközben egészen jól tudta kontrollálni a vakarózást, alvás közben önkéntelenül kaparta a fejét, és gyakran arra ébredt, hogy véres a párnája. Hamarosan felkeresett egy specialistát, aki számos vizsgálatnak vetette alá, mégsem sikerült kideríteni a viszketés okát.
Felmerült tehát, hogy pszichiátriai eredetű a probléma, ezért hamarosan antipszichotikus gyógyszert kapott, azonban ez sem használt. Ezek után jött el a horrorba illő reggel, amikor a nő arra ébredt, hogy az arcán furcsa váladék csordogál. Az orvosa azonnal mentőt hívott és rövidesen meg is műtötték, mivel kiderült, hogy az éjszakai vakaródzás ezúttal sokkolóan messzire ment: a beteg átkaparta a koponyacsontját és a kemény agyhártyát, az arcán tehát az agyvíz csordogált (pontosabban az agy-gerincvelői folyadék).
Viszketés: az idegtudomány álláspontja
Vajon hogyan alakul ki olyan pokoli viszketés, hogy az ember átlyukasztja a saját koponyáját a vakarászással? Hogyan alakul ki egyáltalán a viszketés? A XX. századi élettanban a viszketést a fájdalom kistestvérének tartották, tehát úgy gondolták, hogy a fájdalmas ingerek érzékelését végző idegek felelősek a viszketésért is. Ez elsősorban annak a közismert ténynek köszönhető, hogy a fájdalom képes felülírni a viszketést. Emellett az 1920-as években a híres német fiziológus, Max von Frey kimutatta, hogy az általa használt fonalakkal történő ingerlés a finomabb fonalak esetén viszketést, a durvábbaknál viszont fájdalmat vált ki a kísérleti állatokból és emberekből is.
A 80-as évekre kiderült, hogy a hisztamin nevű vegyülettel könnyen kiváltható a viszketés, ezért hamarosan ez a vegyület került a viszketés kutatásának középpontjába. Egy német kutatócsoport azt találta, hogy a bőrbe juttatott hisztamin mennyiségének növelésével ugyan fokozható a kiváltott viszketés mértéke, az élmény azonban soha nem válik fájdalmassá. Néhány évvel később egy kutatócsoport bejelentette, hogy olyan idegnyúlványokat találtak a bőrben, melyek csak és kizárólag a viszketés érzését továbbítják a központi idegrendszer felé. Ezek az eredmények tehát azt bizonyították, hogy a viszketés szolgálatában a fájdalomérzésért felelős idegektől különböző, speciális idegrendszeri elemek állnak, vagyis a viszketés a fájdalomtól elkülöníthető, speciális jelenség.
A 2000-es években az is kiderült, hogy a hisztaminra érzékeny sejtek mellett más bőrben lévő idegsejtek is képesek viszketést kiváltani. Érdekes módon ezeket a sejteket sokféle vegyület képes ingerelni, és ezek hatása általában elnyújtott, tehát felmerült, hogy ezek a sejtek lehetnek felelősek az idült viszketésért. Az idült viszketést például a bársony babban (Mucuna pruriens) előforduló mucunain váltja ki, melynek felfedezése jelentősen előre lendítette az állandósuló viszketés idegrendszeri folyamatainak feltárását.
A hisztamin és mucunain hatásait agyi képalkotó eljárásokkal is tanulmányozták, és kiderült, hogy a két vegyület nem csak a bőrben lévő idegsejtek szintjén, hanem az agyban is jelentősen eltérő területeket aktivál. Más kutatók mechanikus úton váltanak ki viszketést a kísérleti alanyoknál és így próbálják feltárni a jelenségért felelős idegélettani mechanizmusokat. Ha az arcon lévő szőröket megfelelő frekvenciával rezegtetik meg, az akár 10 percen keresztül is fennmaradó viszketést okoz. Ez efféle vizsgálatok már most számos olyan jelátvitelben szereplő molekulát azonosítottak az idegrendszerben, melyek potenciális gyógyszercélpontok lettek a viszketés elleni harcban.
Mit lehet kezdeni a krónikus viszketéssel?
A krónikus viszketés idegrendszeri alapjait tehát még nem sikerült egészében feltárni, de a kutatók folyamatosan dolgoznak rajta. Az újabb és újabb részletek remélhetőleg előbb-utóbb felvetnek egy olyan elemet a folyamatban, amin keresztül hatékonyan meg lehet majd akadályozni a viszketést, mert jelenleg nincsenek igazán hatékony módszerek a kezelésére. A májkárosodás következtében fellépő viszketést például májtranszplantációval lehet kiküszöbölni, míg az idegrendszeri okokból kialakuló viszketés esetében meg lehet próbálkozni a problémás idegek átmetszésével, ahogy azt a korábban említett amerikai betegnél is tették. Az orvosai átmetszették és eltávolították a fejbőrt beidegző ideget, azonban ez csak néhány hétre hozott enyhülést, a viszketés ezután visszatért. Ebben az esetben tehát egészen biztos, hogy központi idegrendszeri folyamat állt a viszketés hátterében, amit egyelőre sajnos nem lehetséges megszűntetni. A beteg azóta is sisakban és edényfogókban alszik, amiket nővérek erősítenek fel rá lefekvés előtt.
A viszketés további rejtélyeket is tartogat. Miért van az, hogy a viszketés valódi fizikai inger nélkül is viszonylag könnyen kiváltható? Egy klasszikus tanulmányban épp ezt a jelenséget igyekeztek empirikusan megmutatni a kutatók. A kísérlet során egy előadás közönségét filmezték, miközben az előadó eleinte a viszketéssel társítható képeket vetített: bolhák, tetvek, vakaródzó emberek és vakaródzó állatok voltak láthatók a diákon. Az előadás második felében már semleges ingereket mutatott be a hallgatóságnak. Az eredmény: az előadás első felében a résztvevők sokkal többször vakarództak, mint a másodikban. Ezt akár az olvasó is első kézből tapasztalhatja: a szokásostól talán többször vakarta meg testének különböző pontjait, miközben ezt a cikket olvasta.
