Van abban valami fantasztikusan érdekes, hogy miközben állandóan a lanyha magyar lakossági fogyasztásról és a sok magyar vállalati különadóról olvasunk híreket, addig a hazai tőzsde sztárpapírjai eszelősen drágulnak. Lehet ez indokolt? És ha igen, meddig tarthat?
Egyszer majd biztos lesz egy forradalmi változás, és a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) már új részvényeket fogunk sztárpapíroknak nevezni, de ma – ehhez nem is férhet kétség – az OTP, a Mol, a Richter Gedeon és a Magyar Telekom a sztárpapírok.
A sorrendet aszerint határoztuk meg, hogy melyik cég milyen értékű, de ez a sorrend azért nagyjából amolyan érdeklődési, vagyis forgalmi sorrendnek is tekinthető.
Az olajipari Molt leszámítva, amely most egy kicsit nehezebb időket él meg, ezek a cégek valami egészen fantasztikus formában vannak.
Mindez, valljuk be, némileg érthetetlen. Hogyan tudnak ezek a cégek úgy felértékelődni, hogy szinte minden ellenük szól,
- a regionális tőzsdék alulértékeltek,
- Magyarország befektetői megítélése sem az igazi,
- a magyar fogyasztás, ami azért mindegyik céget érinti, gyengécske.
Tényleg érdekes egy helyzet.
OTP: A regionális terjeszkedés sztorija
Az OTP, vagyis a piacvezető hazai bank részvényei írásunk idején 18 900 forintos árfolyamon forognak, a cég már ez alapján több mint 5000 milliárd forintot ér, az év eleje óta a papír 18 százalékot drágult, egy év alatt pedig 39 százalékot.
Az OTP hosszabb, de rövid távon is a BÉT legjobb története, az egykori lesajnált magyar „takarékpénztár”, modern, regionális nagybankká fejlődött, innovatív, folyamatosan terjeszkedik, és a mindenféle kockázata (például orosz és ukrán kitettsége) sem fogta meg egyáltalán.
Annak inkább csak a részvényesek és kevésbé az ügyfelek örülhetnek, hogy a bank nagyon magas kamatmarzssal képes dolgozni, és ma már tényleg nem csak egy magyar bank, mindenféle külföldi érdekességgel, hanem egy regionális bank, ahol Magyarország már csak egy a piacok közül.
A társaság továbbra is kiemelkedő jövedelmezőséggel dolgozhat, semmi nem utal arra, hogy a bankot megfogta volna az elég kellemetlen hazai szabályozási környezet,
például a mindenféle pénzügyi műveletre (pénzfelvételre, utalásra, vagy akár devizaváltásra) kivetett egyre magasabb adók.
A külföldi leánybankok hozzájárulása a csoportszintű eredményhez már legalább kétharmados, vagyis miközben nemrég még több pénzt termelt a csoport itthon, mint külföldön,
ma már minden három nyereségforintból csak egy magyar eredetű.
Ez pedig mindenképpen sikersztori, a magyar vállalatok közül talán a legjobb terjeszkedési történet.
A bank emellett sorra vezeti a legjobb, a legnagyobb, a leggyorsabban növekvő, a tőkével legjobban ellátott és hasonló regionális banki toplistákat.
Azt kár lenne tagadni, hogy ennek a banknak vannak kockázatai is, ilyen az országkockázat, de az is, ha a szelektív magyar állam a jövőben esetleg a bank kihívóját (MBH Bank) jobban preferálja majd, mint a piacvezetőt, de azért piaci körülmények között az OTP egyelőre nem tűnik megverhetőnek.
Mol: Most kevésbé csillog
A Mol Nyrt. igen sokszor volt a magyar blue chip mezőny legértékesebb, legígéretesebb tagja, most azonban a nagy négyesből éppen ő teljesít alul
Az árfolyam 2600 forint körül van, a csoport 2175 milliárd forintot ér, de mostanában határozottan nem ő a sztárpapír.
Nem segítenek a magas adók, ez a cég kapja ugyanis a legtöbb különadót, noha már elmúltak azok az idők, amikor tényleg kiugróan is keresett a társaság az egyedi árkörnyezetével. Ráadásul itt aztán tényleg vannak kockázatok, orosz kitettség, energiaátalakulási kihívások.
Az olajiparban nincs túl jó időszak, a gyengébb gazdasági (legyen szó hazai, vagy globális adatokról) kereslet miatt sehol nem hasítanak az olajcégek, már nem olyan vonzó a Brent-Ural spread sem, de ha az lenne, azt meg elvinné a rá kivetett adó.
Az alacsonyabb olajárakhoz eleve alacsonyabb marzsok is tartoznak, de ha ráadásul a mindenféle kockázat, így a Barátság-vezetéken érkező orosz olaj korlátozása, leállítása, vagy a feltételek drasztikus átalakítása is tapasztalható lesz, az nem segít.
Igaz egyelőre csak azzal kell számolni, amit a cég már bejelentett, vagyis a cég számára hordónként 1,5 dollárral megemelkednek a költségek, ha egy szakaszon ő már nem csak várja az olajat, de amolyan tulajdonosként maga szállítja is.
A társaság ugyanakkor nagyon aktív, folyamatosan keresi a hazai és a külföldi üzleteket, azt meg majd meglátjuk, hogy a mindenféle projektből (hulladékgazdálkodás, azeri gáz, zöld hidrogén, megújuló energia) mi érik be, de az biztos, hogy a cég nagyon intenzíven próbálkozik.
Richter Gedeon: A nyugodt erő
A legjobb hazai gyógyszercég, vagyis a Richter Gedeon Nyrt. írásunk idején 11 ezer forint fölötti áron forgott, ezzel a cég közel 2100 milliárd forintot ért, vagyis nagyjából a Mol szintjén van.
A cég idén is, de az egy évvel ezelőtti bázishoz képest is 28 százalékkal drágult, és ami a drágulás szakmai hátterét jelenti, a társaság bejelentette, hogy a nőgyógyászatban nagyon erősített.
Emellett a Vraylar nevű sztártermék valósággal önti a pénzt a céghez, ez azonban pont nem nőgyógyászati, hanem neuropszichiátriai termék. De azért nem véletlenül kezdtük a cég bemutatását a nőgyógyászattal, mostanában a legtöbb fejlesztés odajutott, és ahogyan az egész világon sikeres magyar gyógyszercég erre a területre fókuszál, az sikerrel kecsegtet, mert
alighanem a legprofesszionálisabban vezetett és politikával talán a legkevésbé átitatott tőzsdei céget tisztelhetjük a magyar gyógyszergyártóban.
Magyar Telekom: Végül, de nem utolsósorban
Különös ez az blue chipes idei számbavétel. Az is ritkának számít, hogy a Mol nincs ott a vételre ajánlott hazai blue chip papírok frontvonalában, de az még inkább, hogy a Magyar Telekom viszont nagyon is ott van, sőt
az elmúlt egy évben teljesítménye alapján éppen ő volt a legjobb.
A jelenleg 1040 forinton forgó távközlési papírok alapján ugyan a távközlési cég összesített értéke még mindig lényegesen kisebb, mint a többi blue chipé, nincs ezermilliárd forint sem, ugyanakkor
az év eleje óta bekövetkezett 52 százalékos és az egy év alatt mért 76 százalékos áremelkedés igazán impozáns.
A Magyar Telekom egész egyszerűen jobban teljesít, mint azt bárki, akár ők maguk várták volna, ezért a cég rendre megemeli az idei célszámait.
Nem is kérdés, hogy annak a kliensek persze nem örülnek, hogy a növekedés valójában annak köszönhető, hogy a cég jobban emelte az árait, mint ahogyan a költségei emelkedtek,
vagyis annak az inflációkövető áremelésnek tudható be, amelyet a vonatkozó szabályok ugyan megengedtek, de valójában a költségek oldaláról nem volt indokolt.
Pedig a cég amúgy a munkavállalók megbecsülésében és a szolgáltatás minőségében is lépett, a dolgozóit is megbecsüli, az adatforgalomban is jól teljesített.
De biztosan az is benne van a szép eredményekben, hogy a Magyar Telekom azon kevés magyar cég között van, ahol tényleg sokkal jobb lesz már az adókörnyezet, mert ellentétben a Molt terhelő, vagy a bankokat sújtó adókkal és hasonlatosan a csökkenő gyógyszeripari adókkal, a távközlési pótadó 2025-től tényleg megszűnik.
