Hirtelen drágult az olaj, a földgáz, a dízel, a kerozin és az áram, de ha fegyverszünet lesz, gyors lehet a korrekció. A helyzet kulcsa a Hormuzi-szoros. Ameddig a Perzsa-öbölből nem tud kijönni a szaúdi olaj, a katari gáz, vagy a dízel és a kerozin Abu-Dzabiból, addig egyre őrültebb árak várhatók. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy egyszerre van konfliktus a világ legnagyobb energiaexportáló országaiban, Venezuelában, az oroszoknál és az arab térségben.
Február 28-án Izrael és az Egyesült Államok megtámadta Iránt. A világ legfontosabb szénhidrogénkereskedelmi útvonala, a Hormuzi-szoros előbb csak kockázatossá vált, hiszen harci cselekmények voltak arrafelé, majd Irán be is jelentette, hogy lezárta az útvonalat: aki áthalad ott, arra azonnal lő.
Ráadásul a megtámadott Irán maga is elkezdett lövöldözni a környező országokra, mire többen leállították a szénhidrogén (olaj és földgáz) kitermelésüket, de fontos szaúdi finomítót is ért találat. Bár ezt Irán most leállította és bocsánatot kért a környező országoktól, de a térség feszültsége fennmaradt.
Mivel a fegyveres konfliktusra már lehetett előzetesen is számítani, nem február 28-án őrültek meg először a különféle piacok,
de a durvulás, vagyis az intenzívebb áremelkedés ezután indult be.
Nézzünk végig néhány terméket!
Az olaj masszívan drágul
Az olaj két legismertebb nemzetközi jegyzése közül – írásunk idején – a Brent-típusú (észak-európai) olaj már 38 százalékkal, míg a WTI-típusú (amerikai) 45 százalékkal állt az egy hónappal korábbi ár felett.
Ez amúgy meglepetés, hiszen a hordónként 93 dolláros Brent és a 92 dolláros WTI ára így majdnem összezárt. Amúgy az amerikai jegyzés alacsonyabb szokott lenni, mert az Egyesült Államok nagy termelő, így a piac azt szokta feltételezni, hogy az USA jobban tudja függetleníteni magát a globális kockázatoktól.
A WTI rövidítés jelentése amúgy West Texas Intermediate és aki esetleg nézi a SkyShowTime streamingcsatornán Billy Bob Thornton főszereplésével az „Olajügynök” című sorozatot, az éppen ott játszódik, a texasi Midland és Austin városokban, valamint az oklahomai Cushing városában, ahol a WTI-jegyzések központjai vannak.
Az olajpiaci áremelkedés oka egyértelmű, ha a Hormuzi-szoroson nem jut ki Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Katar, Kuvait, Omán, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek kőolajtermelése, akkor a világtermelés 20 százaléka, vagyis a napi 100 millió hordós termelésből 20 millió hordó kiesik a nemzetközi vérkeringésből.
Ez pedig hiányzik, ami még akkor is igaz, ha valójában egyes termelőknek azért vannak egyéb kereskedelmi csatornái is,
Szaúd-Arábia nemcsak a keleti, de a nyugati partjai felől is tud szállítani, vagy Irak olaja is eljuthat akár török kikötőkbe is, da a szoros kiesése így is nagy érvágás. Ahogy Irán problémái is, hiszen a világtermelés 3 százalékát adó perzsa állam a szankciók miatt nyugati kapcsolatokkal nem rendelkezett, de Kínának sok olajat adott el
Gáz van a gázzal és az árammal is
A földgáz áremelkedése még drasztikusabb volt, mint az olajé.
A számunkra releváns TTF holland jegyzés egy hónap alatt 32 euró / MWh-ról 52 euró/MWH-ra drágult, vagyis 62,5 százalékkal emelkedett.
Ezen a piacon a a legfontosabb egyértelműen Katar, amely ugyan az Európai Unióba keveset szállít az LNG-jéből (a cseppfolyósított földgázából), de mivel az LNG exportban mintegy 15 százaléka van (az Egyesült Államok, Ausztrália és Norvégia még a nagy exportőrök), az, hogy Katar most lezárta az exportot, szintén olyan kínálati kiesés, ami mindenhol hiányzik.
Ráadásul a könnyen bekapcsolható gázerőművek miatt az árampiacon is a földgáz ára az egyik legfontosabb ármeghatározó, vagyis,
ha drágul a gáz, még ott is drágul az áram, ahol amúgy nukleáris, vagy éppen megújuló áramot használnak dominánsan. Ez is magyarázza, hogy az áramárak is nagyon elszálltak.
Pánik a dízelnél és a kerozinnál
Végül vannak olyan olajtermékek, kiemelten is a gázolaj (dízel), illetve a repülőgépek által használt kerozin, amelyek szintén nagyon megdrágultak. E két fontos termékcsoportnál jelenleg 55-65 százalékos a havi drágulás, vagyis valamivel rosszabb a helyzet, mint az olajnál, de a földgáz árával szinkronban mozogtak a piacok.
A fő hatás természetesen az alapanyag, vagyis az olaj drágulása, de rontja a helyzetet, hogy a Hormuzi-szoros lezárása miatt az arab államok finomított termékei sem tudnak kijönni a Perzsa-öbölből, ami most nagyon hiányzik a világpiacról.
Az előrelátó és alapvetően békés államok, különösen is az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Kuvait és Szaúd-Arábia az utóbbi évtizedekben nyugati segítséggel nagy finomítókat építettek, mert az volt a stratégiájuk, hogy ne csak nyersanyagban legyenek erősek, de részben ők maguk dolgozzák azt fel.
A kerozin piacán pedig valósággal berobbant az ár, így a WizzAir, amely éppen március végén zárja az üzleti évét, de kénytelen volt jelezni, hogy az olaj drágulását is meghaladó kerozin-áremelkedés miatt közel 50 millió eurós veszteséget fog elszenvedni ebben a pénzügyi évben, de így marad a piac, akkor ez a következő évben még sokkal nagyobb mínusz lesz.
Az oroszok is vérszemet kaptak
A pánikra aztán még Vlagyimir Putyin orosz elnök is rátett egy lapáttal, hiszen bejelentette, hogy amennyiben az Európai Unió úgysem szeretne 2027 után se olajat, se gázt venni tőle, ő lehet, hogy már korábban is az új piacai felé fordulna, vagyis önként abbahagyná az európai szállításokat.
Ez valójában eléggé az orosz érdek ellen menne, így nem valószínű, hogy végül valóban megteszi, de azért nagyon jellemző, hogy Putyin szeret az energiapiacon eleve hektikus időszakokban erőt fitogtatni.
Mivel az EU már nagyrészt lejött az orosz olajról és gázról (bár azért a földgázpiacon Oroszország még mindig fontosabb EU-s beszállító, mint Katar), ez talán nem fog akkora áremelkedést jelenteni, de fontos tudni, hogy Magyarország, Szlovákia és Görögország a mai napig vesz vezetékes orosz gázt, míg Belgium, Franciaország, Hollandia és Spanyolország elég sok orosz LNG-t vásárol.
Az EU mindenféle oroszellenes és ukránbarát deklaráció ellenére még mindig az orosz LNG-export 49 százalékát fogadja, miközben Kína csak 27 százalékot, Japán pedig csak 18 százalékot.
Mi várható?
Az árak tehát elszálltak és nagy a zavar. Talán furcsa, de ezt nem szeretik a racionális szállítók sem, mert hiába keresnek hirtelen sokat, de ha őrület van, akkor sokan visszafogják a keresletüket, piacot váltanak, akár termékkonverziót hajtanak végre, és ez már középtávon is visszaüthet.
Minden szénhidrogénpiaci termelő, vezetéküzemeltető, szállító alapvető érdeke, hogy visszaálljon a rend. Mert ha a Hormuzi-szoros le van zárva, az nagyon hiányzik a vevőknek, de ilyenkor mindig azt is kockáztatják az itt található országok, hogy a vevőik elpártolnak, biztosabb szállítót keresnek, és ajánlkozó sok van. Például az olajpiacon ilyen az Egyesült Államok, Kanada, Brazília, Mexikó s Nigéria, a földgázpiacon pedig Guyana és Mozambik
Ha nyílik a szoros
Ráadásul, bár Irán most kétségbeesetten csapkod, kárt szeretne okozni az ellenfeleinek, de nagyon gyenge a pozíciója, és mivel élelmiszerből jelentős importra szorul, ami főleg szintén a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik, abban bízhat a világ, hogy Iránnak sem érdeke az, hogy a szállítási útvonal tartósan le legyen zárva.
Más kérdés, hogy millió eset megtaníthatta a világot arra, hogy amikor beindul az eszelős adok-kapok, akkor mégha minden racionalitás is a kereskedelem mellett szól, az észérvek könnyen eltűnhetnek.
Ilyenkor sokszor azt gondolják a politikusok és a katonai vezetők, hogy egy kicsit fájjon a másiknak, az sem baj, ha én belepusztulok.
Viszont, ha valóban gyorsan visszaáll a rend, akkor az elemzők szerint akár 75 dollárig is azonnal visszaszaladhat az olajár.
De valamit a fejlett világnak tennie kell, az egyszerűen nem fér bele, hogy a legfontosabb szénhidrogénexportőrök közül egyszerre túl sok országgallegyen konfliktus, túl sok helyen legyen békétlenség, márpedig
jelenleg egyszerre van szankció alatt Irán, Oroszország és Venezuela, de emellett is sok fontos termelőnél olyan belső polgárháborúk dúlnak, ami nagyon megnehezíti a nyugodt kereskedelmet, erre példa Líbia és Irak.
