Járai Mátéban megcsillan a nagy színész lehetősége – Színészportré

Járai Máté féktelen komédiázókedve határtalan. Ősripacs. Árad belőle a humor. Poént halmoz poénra. Improvizációs készsége szenzációs.

A minap bejött az Erkel Színház egyéves musical-színházzá válása alkalmából rendezett gálaesten a nézőtér hátsó része felől. Mint vidéki ripacsok, mint például Faludi György egykor Pécsett, előre küldte a kissé elváltoztatott, rezegtetett hangját. Erre Faludi esetében Pécsett már kapásból kitört a taps. Járai sok vidéki teátrumoknál töltött év után csak most kezdi bevenni Budapestet, ezért csupán a hangja nem elég ehhez. Nem túl felemelő tévés reggeli műsorokban való közreműködése miatt a legtöbben viszont látásból már felismerik. Miközben jön előre az Erkel hatalmas nézőtéren, a stand uposokat megszégyenítően ömlik belőle a szó. Levegőt nem nagyon vesz közben. Pikírt megjegyzéseket tesz leginkább az Erkel igazgatójára,

Szente Vajkra, közben hangsúllyal érzékelteti, hogy ezt leginkább viccből csinálja. Sorolja, hogy milyen temérdek szerepet oszthatott volna rá, és ezekből kapásból ízelítőt is ad, nemre, korra való tekintet nélkül. Ekkor már dől a közönség a röhögéstől.

Amikor pedig a Rebecca című musical tán leghíresebb dalába is belecsap, abba, amit Malek Andrea is parádésan elénekel a produkcióban, meg később ugyanezen az esten szintén. Járai azonban karikaturisztikusan elnyújtja a szavakat, és szándékoltan nyávogó hangon teszi, ekkor már szinte fetrengve röhög vagy 1800 néző. Egy stadiont is képes lenne megtölteni a karizmájával.

Győrben indult a pályája. Aztán „átsasszézott” Kecskemétre, de visszajátszott Győrbe. Helyi sztár volt, aki miatt utaztak is a környékről, hogy láthassák. Az országos ismertséget a tévés műsorvezetés hozta meg számára. Ami hajnali keléssel járt, nem ritkán utána Kecskemétre kellett vezetnie, hogy ott elérje a délelőtti próbát. Majd ott este gyakran játszott, aztán „hajtatott” vissza a fővárosba, hogy másnap megint hajnalban kelljen, műsort vezessen. Túlvállalta magát. Kikészültek az idegei. Kényszerpihenőre, szakemberek segítségére szorult. A gödörből való kikecmergésében sokat segített neki a felesége, Járai Kira, akivel annyira összenőttek fiatalkoruk óta, hogy még együtt is készültek ki. Szerencsére abszolút talpra álltak.

Imád vérbően komédiázni

Járai az Erkelben az Apáca show-ban bűvöli a közönséget. Szente Vajk helyett pedig beállt az Aranylakodalomba és a Legénybúcsúba a Játékszínben. Ugyanott mutatták be A séf című komédiát, amit direkt az ő jutalomjátékaként írt Szente. Gyors átöltözéssel, elmaszkírozással pincért és francia séfet is játszik benne. Lerí róla, hogy imád vérbően, vaskos eszközöket is használva, komédiázni. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy marháskodni, ökörködni, nekiszabadultan hülyéskedni. Annyira elementáris, olyan zsigerből, ösztönből, belőle kiviharzó tehetségből árad ez, hogy nem zavar, ha néha át-átlépi az ízléshatárt. Halandzsa nyelven, magabiztosan, felpörgetett tempóban, „löki” a franciát. Ámulok a virtuóz brillírozásán. Ha ő színpadon van, unalom kizárva.

Igencsak erős évada volt. Monodrámát mutatott be Törőcsik Mariról, Marimama címmel, aminek végén állva tapsol, ünnepel a közönség. Többek szeméből, bizony az enyémből is, könny gördül ki, a meghatottságtól szipognak jó néhányan. Az tudtam, hogy fenemód képes röhögtetni a közönséget, de nem gondoltam, hogy megríkat. Fájdalmasan mély csendeket teremt. Olyan pillanatokat, amikor szinte levegőt sem merek venni.

Kecskeméten, ahol a produkciót a Ruszt József Stúdiószínházban mutatták be, a pénztárat megostromolva többen nem jutottak jegyhez, és ebből kisebbfajta purparlé lett. Az előadásra bejutni vágyók követelték, hogy a kiugró érdeklődés miatt vigyék be legalább a nagyobb Kelemen László Kamaraszínházba az előadást. Máté azt mondta erről, hogy ő nem szeretné, mert ez intim térbe való. Budapesti vendégjátékként a B32 Galéria és Kultúrtérben adta, ahol a következő évadban rendszeresen látható lesz.

Máté Maár Gyula Kossuth-díjas filmrendező unokája, aki aztán Törőcsik Mari férje lett, így a színésznő saját unokájának tekintette. Pazarul tudja utánozni Törőcsiket, ezen valaha dőlt a nevetéstől az egész család. Ez persze színpadon meg tévében is garantáltan sikeres megnyilvánulás. De most sokkal többről van szó. Csaknem újra teremti a pódiumon őt, akit annyira jól ismert, de mégsem került hozzá olyan közel, mint szerette volna. Nem a piedesztálon lévő nemzet színészét mutatja, akivel már gyerekként gyakran találkozott. Elénk tárja milyen volt civilben, családtagként. Eljátssza, hogy Törőcsik szájából tör elő az a kemény mondat, hogy „ez egy szar család.” Jellemző, hogy Maár soha, de soha nem nézte meg Mátét színpadon. És ez persze neki, az azóta is váltig örökösen szeretetre vágyónak, pokolian fájt.

A lelke legmélyéről beszél

Az előadás csúcspontja, amikor még a győri színház tagjaként, a Kripli címszereplőjeként, pesti vendégjátékra érkezett a Tháliába. Ezt végre-valahára megnézte Törőcsik.

A baloldali első páholyban ült. Járai amikor a monológja következett, oda lopta magát elé, és miközben a darabbeli szövegét mondta, magában a vele kapcsolatos sérelmei tolultak fel, és nekünk már ezeket sorolta elképesztő hevülettel, elkeseredéssel, dühvel, közben Törőcsik iránti mégiscsak szeretettel, mint aki ezen az estén neki akar mindenáron bizonyítani, akár mindazt, amit eddig nem tudott összesűrítve, szemrehányóan, ugyanakkor elismerésre vágyva, amit aztán akkor sikerült is bevasalnia.

Le merem írni, ebben a jelenetben nagy színésznek mutatkozik. A lelke legmélyéről beszél, mint ahogy a lelke legmélyéből gyökeredzik az egész produkció. Ami közel sem azt jelenti, hogy végig drámázik. Most is nevettet, ahogy belefér. Élvezetesen, lazán anekdotázik. Mesterként helyezi el a poénokat. Időnként szinte nem bírunk magunkkal, annyira dőlünk a röhögéstől. Aztán hidegből melegbe ránt minket. Fájdalmas, tragikus húrokat penget. Megállítja a levegőt. Megidézi szülei alkoholizmusát, azt, hogy többen nem akarták elhinni, színész lehet belőle. A neves színész-rendező, Iglódi István például eltanácsolta a pályáról, majd amikor ő rendezte, odament hozzá és gratulált, hogy nem gondolta volna, ilyen jó színész lesz.

Monodrámát még nem játszott, de Élet rapszódia címmel Eszenyi Enikővel bemutattak kétszereplős estet. Dalolnak, táncolnak, jeleneteket adnak elő, sztorikat mesélnek magukról, önironikusan, szórakoztatóan.

Ziccerszerepekben tobzódik

Nem végzett színművészeti egyetemet, ám édesapja, Járai Alfréd is színész volt, a rátermettségét feltehetően tőle örökölte. Több mint tíz évig a győri teátrumban volt tag. Ott figyeltem fel rá a Hajmeresztő című krimi előadásában. Meleg fodrász srácot játszott, az az üzlet került az események középpontjába, ahol dolgozott. Megmutatta a figura magabiztosságát, majd félelmét, kényeskedését, hisztire való hajlamát. Már akkor nevettetett ahogy belefér. Azóta a kecskeméti színházhoz tartozik, de visszatért Győrbe is. A Riviéra vadorzói című musicalben két rivális gengszterként mutatkoztak be Csankó Zoltánnal. Jól álltak egymásnak. Ugyanarra a területre tévedt, a másiknak ugró bűnözőként bűvölték a közönséget.

Láttam Kecskeméten a Meseautóban. Ebben is ziccerszerepet kapott, amit alaposan kiaknázott, de, ha nem kapott volna azt, akkor csinált volna belőle. Halmos Aladár bankosztályvezetőként tündökölt, akit a filmen a legendás Kabos Gyula adott. Mókásan, hol balfácánként, hol abszolút ügyesen, beköpésekkel, szófacsarásokkal telien, élvezettel pletykálkodva kémkedett egy szerelmespár után, a főnök féltékeny titkárnőjének megbízásából.

Pár éve a hatalmas Margitszigeti Szabadtéri Színpadot is meg tudta tölteni élettel. Tébolyult, csupa rózsaszín, testre simuló selyemöltönyben, mellényben, pipiskedően kényeskedve, apró lépésekkel, oldalazó, ringatózó mozdulatokkal érkezett Sir Basilként a Luxemburg grófja előadásában a deszkákra. Rögtön megtapsolták a nézők. Eljátszotta ezt a sztárallűrt egy az egyben, de kissé a paródiáját is, némiképp kifigurázta a fellengzős, önimádó, hatásvadász fickót, akit alakított.

Celebfunkciót is betölt. Nem csinál titkot belőle, hogy biszexuális. Feleségével, Járai Kira szinkronrendezővel folyamatosan témát szolgáltatnak a bulvárnak.

Lehet ezt persze túl soknak tartani. Mondható az is, hogy lejátssza a többieket, előtérbe tolja magát, gyakran ő aratja le a babérokat. De hát gyakran ez is a dolga. Hiszen rendszeresen ziccerszerepeket kap. Feladata is, hogy kilógjon a sorból, netán még az előadásból is. Hasonló karaktereket játszó nagy elődei is ezt tették. Latabár Kálmán például saját beköpéseivel dúsította az előadást. Nem ritkán csak annyi szerepelt a szövegkönyvben, hogy bejön Latabár és jókat mond. Körmendi János úgy „feldúsította” a saját szerepét, nem csupán a szövegét, hanem az általa kitalált „magánjátékait” is, hogy szinte leállt tőle a produkció, vagy éppen, hogy akkor kezdett élni. Unalmas előadások felvillanyozó jeleneteit köszönhettük neki, de előfordult, hogy összevontam a szemöldököm, és azt gondoltam, most nem kellene mindent szétvernie, fékezhetetlenül „ripiznie”.

Járai operetteken, zenés darabokon edzetten tud úgy bejönni, hogy fogadótapsot kapjon, és képes olyan feltűnően távozni is a színpadról, úgynevezett abganggal, hogy a publikum ekkor is összeverje a tenyerét. Megtanulta a hatáskeltés minden csínját-binját. Ám ezeket rendszerint nem öncélúan alkalmazza, hanem jó érzékkel felhasználja az alakításaihoz.

Jelentős színésszé érett, akiben mind gyakrabban csillan meg a nagy színész lehetősége.