Kovács Patrícia a sokadik fénykorát éli. Amikor, többekkel együtt ő is, még Eszenyi Enikő igazgatása alatt eljött a Vígszínházból a „semmibe”, hamarosan hat új szerepe lett. Álmai színháza volt a Víg, egy ilyen nagy, vörös bársonyfüggönyös teátrum, ahová éppen Eszenyi hívta. Amikor távozott, mondta is, hogy lesz még neki dolga ezzel a színházzal.
Rudolf Péter igazgató egyik első dolgaként, vissza is invitálta oda. Most éppen Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékában parádézik. És ezt egyáltalán nem rosszallóan mondom. Szó sincs arról, hogy felszínesen csillog. Nagyon is elmélyült. Mélyre ás magában és a szerepében egyaránt. Eljátszik egy olyan asszonyt, Adélt, akin sokat nevetünk, de sírhatnánk is a sorsán. Hidegből melegbe ránt minket, és vissza. Mohácsi János rendezésében érzelmi hullámvasúton utaztat bennünket. Egy kapuzárási pánikban lévő nőt ad, aki két szeretőt is tart. A fiatal, Császár Pál, erőteljesen ráhajt, ő pedig az idősebbre, Sipos úrra csimpaszkodik, el is veteti vele magát feleségül, amiből aztán semmi jó nem sül ki. A Sipost alakító Stohl Andrással mesteri veszekedéseik vannak. Dobálják egymásnak a partneri labdákat és poénokat, melyeket hol egyikük, hol másikuk üt le. Medveczky Balázzsal se veled, se nélküled kapcsolatot játszanak jókora vehemenciával. A fiatal tehetség történetesen civilben is a partnere. Nem intimpistáskodás, hogy leírom ezt. Tele volt vele a bulvár, mert Kovács igencsak érdekli az embereket.
Fiatalon önbizalomhiányos volt
Hogy milyen volt fiatalon, az akkor még főiskolán, ma már egyetemen, azt egykori osztálytársai eljátszották, hiszen sajátos osztálytalálkozók keretében, nyaranta volt osztálytársaikról készítettek előadást, és harmadik alkalommal Kovács Patríciát boncolták csaknem élve. Megtudhattuk, hogy valószínűleg édesapjával való meglehetősen rossz kapcsolata miatt is, zavarodott, önbizalom hiányos, sokat hazudozó volt már az Új Színházban, stúdiós korában, aztán egy ideig a főiskolán is, ahová csupán negyedszerre vették fel. Nem létező nyelvvizsgákról, remek, szintén nem valós, külföldi utazásairól regélt például. Vagyis jóval följebb akarta hazudni magát, mint ahol volt, és öntudatosan replikázott, ha rajtakapták, hogy nem mond igazat.
De Máté Gábor első, legendás osztályába járt, melynek tagjai tudtak egymásnak tükröt tartani, képesek voltak egymást jól szeretni. Patrícia helyrerázódott. Zokon vette, mint a legtöbben, hogy nem tartozott azon három végzős közé, akiket az osztályból a Katona József Színházba szerződtettek. De hatan együtt mentek, szintén az osztályból, Egerbe, ahol ráadásul évente Máté is rendezett, így valamennyire megmaradt az akolmeleg. Csizmadia Tibor vezetésével, a Gárdonyi Géza Színházban, jókora energiák halmozódtak fel, kellő tehetséggel, lendülettel, sokat akarással párosítva, többen akkoriban az ország legjobb vidéki teátrumának tartották az egrit, a szabadság egyik szigetének. A vidéki lét előnye, a temérdek hátrányával együtt, – például nehezen lesz országosan ismert a színész -, hogy halmozni lehet a legkülönbözőbb szerepeket. Délelőtt, délután akár a Micimackóban lehet játszani, aztán este az Éjjeli menedékhelyben, lehet bohózatban mókázni, és operettben, musicalben helytállni, vagy éppen izgalmas kísérletezésbe fogni, ahogy ez Patríciával mind meg is történt.
Szédületesen komédiázott például A hülyéje című Feydeau bohózatban, amiben mellesleg ugyancsak valótlanságok tömkelegét állítják a szereplők, szintén tébolyító szituációkba kerülve. Amit pedig a Valahol Európában című musicalben csinált, Béres Attila revelációszámba menő rendezésében, azt megkönnyeztem, soha nem felejtem el. A háború viszontagságai miatt, fiú ruhába bújtatott lányt játszott, a túlélés érdekében. Akinek a kezei között hal meg egy vandálul lelőtt kisfiú, Kuksi. Ritkán láttam ilyen felháborodással telített megrendülést a színpadon, Kovács egy dal segítségével kiüvöltötte magából az elviselhetetlen fájdalmat, érzékletessé tette a háború gyilkos őrületét, ott állt előttünk, mint maga a megtestesült mementó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs acélos énekhangja, nem feltétlenül énekelte ki, amit kell. De ki a fenét érdekelt ez akkor, amikor ilyen horderejű, zsigerekbe hatoló alakítást nyújtott?!
Sikerei teljében, főszerepek sorát megszakítva jött el Egerből, úgy érezte, már benne van a tutiban, ismétli önmagát, új kihívások után kell néznie.
Bankreklámmal lett országosan ismert
Beleszaladt a szabadúszásba, és nem állítható, hogy rögvest nekilódult a szekér. Egy bankreklám, ami humorral telien, kimondottan jól sikerült, országos ismertséget hozott. Ahogy persze az olyan sikerfilmek is, mint az S. O. S szerelem!, vagy a 9 és ½ randi. Lett szerződés is, méghozzá a Vígbe, ami sok tekintetben álmai netovábbja volt, szereti az ilyen patinás, elegáns, bársonyfüggönyös színházat, hihetetlen reményekkel ment oda. Jó néhányan gondolták Eszenyi Enikő fiatalkori szerepköre várományosának. És tényleg kapott jelentős feladatokat bőven. Tüneményes Maszat Janka volt például a Túl a Maszat-hegyen előadásában. Extravagáns kinézetű, a szituációt nem értő, nagy hangú, magáról sokat gondoló nőként, nyíltszíni tapsokat kapott a Mikve című produkcióban. De mégis úgy érezte, hogy szakmai szempontból elakadt. Hogy nincs szükség az agyára, a kíváncsi kérdéseire, a gondolataira, a személyes inspirációjára, csak csavar egy nagy színház gépezetében.
Két esztendőnyi vívódás után volt ereje elköszönni, és megint a szabadúszást választani. Pillanatok alatt hat, egészen különböző szerepe lett a Centrál Színháztól a Nemzetiig. A Francia rúdugrást például lelkes szabadcsapatként, akár éjjel próbálták, egészen remek produkció lett az eredménye. Kicsit tán már túl sok is lett a jóból, megrettent, baj lehet belőle, hogy ennyit vállal, elveszítheti a fényét. A következő évadra takaréklángra kapcsolta magát, reggeli műsorvezetést vállalt Fenyő Ivánnal közösen, hogy megint valami újban próbálja ki magát. Tudható, ez is járt elgépiesedéssel, nem feltétlenül a saját ízlésének a képviseletével, maga is parodizálta, hogy mi történt a kamerák előtt.
Visszatérés a Vígszínházba
Aztán egy időre kiszállt a körforgásból. Boldog volt, hogy kislánya születik, átadta magát az anyai örömöknek. Valaha pedig sűrűn hangoztatta, hogy nem akar gyereket, mert általában a színházi csemeték rosszul járnak. De ráleltek egymásra Gusztos Péterrel, aki már nem a férje, és a politika helyett más tevékenységet talált magának. Patrícia pedig a gyermekvállalás miatti kihagyás után, újra elfoglalta a világot jelentő deszkákat. Öröm volt látni tenyeres-talpas, energiáktól duzzadó takarítónőként, öntudatos, felvágott nyelvű trampliként a Legyen a feleségem! című elementárisan nevettető bulvár komédiában a Játékszínben. Szabadjára eresztette a bohócvénáját, nem bírt magával, és röhögtetett, ahogy belefér. Csaknem szétrepesztette a falakat. Csélcsap férfi takarítónőjét domborította, és egy különös helyzetben a feleségének kellett kiadnia magát, nagyvilági, menő nőnek, jól öltözött, kiváló ízlésű, finom gondolkodású bombázónak, aki ráadásul még remekül főz is. Persze hihetetlenül csiricsáré, messzire rikító göncöket vásárolt magának, melyekben kényeskedve illegett-billegett, disztingvált úrinőhöz méltóan választékosan akart beszélni, de állandóan becsúszott valami oda nem illő vaskos kifejezés, miközben egyfolytában azt szerette volna mutatni, hogy menő dáma, de szinte folyamatosan lelepleződött. Frenetikus volt. És bár a műfaj szabályainak megfelelően, alapvetően megmaradt habkönnyűnek, és roppant szórakoztatónak, azért csak érzékeltette az alulról jöttek és felfelé törekvők gyakran faramuci, groteszkbe hajló helyzetét. Azt a szituációt, amikor valaki mindenáron bizonyítani akarja, hogy fenn az ernyő, de nincsen kas. És közben egész kis kórképet festett a hazugság természetrajzáról.
Orlai Tibor producer csapatához tartozott jó néhány évig. Nagy alakítása volt ott a Várj, míg sötét lesz! című krimiben egy szuperérzékeny, roppant empatikus vak nő, akinek sikerül kifognia a rátörő bűnözőkön. Nagy alakítása volt Szász Attila filmjében, a Félvilágban Mágnás Elza a meggyilkolt kurtizán. Több szerepét váltig játssza Orlainál. A Second life, avagy Kétéletemben azt is megtudhatjuk, mi lett volna, ha nem színésszé válik. De azért csak jó, hogy az lett. A Házassági leckék középhaladóknak első és második részében váltig röhögteti a nézőket a Centrál Színházban. Aztán újra a Víg tagjaként a Pesti Színházban beállt A dzsungel könyvébe Bagirának, a bölcs párducnak, akit valaha Kútvölgyi Erzsébet alakított sok százszor.
Az Inkognitóban, a Pestiben, Einstein feleségeként érzékelteti, hogy nem könnyű zseni mellett élni. És még hosszan sorolhatnám. Rengeteget dolgozik. Fogyhatatlannak tűnnek az energiái és művészi tartalékai. Ahogy sejtette, tudta, tényleg neki való a Vígszínház. Topon van. (Címlapfotó: Emmer László)