Az eltűnés előtt álló parkolóórák története

A közeljövőben Budapestről is eltűnhetnek a parkolóórák, ami nem azt fogja jelenteni, hogy nem kell fizetni a parkolásért, hanem azt, hogy egy applikáción keresztül tudjuk megtenni. A parkolóórák már évtizedek óta a városok részét képezni, amelyek célja nem csak az adott város bevételeinek növelése volt, sőt hivatalosan nem is ez volt az alkalmazásul elsődleges indoka, hanem az, hogy a belvárosokban a parkolókban az autók csak a lehető legrövidebb ideig tartózkodjanak.

Budapesten az első parkolóórát 1974-ben állították fel, mégpedig a Vörösmarty téren, ahol akkor még egy viszonylag nagy autóparkoló volt, hiszen akkor sem a Vörösmarty tér, sem a Váci utca nem volt lezárva az autóforgalom elől. Akkor nem a bevételek növelését akarták elérni, hanem azt, hogy a belvárosi parkolóhelyeken az autók ne hosszú ideig várakozzanak, azaz más is meg tudjon állni, ha dolga van a belvárosban.

A kezdetek

A parkolóóra ötlete eredetileg Oklahoma Cityből származik, itt alkotta meg 1935-ben egy Carlton Cole Magee nevű úriember, hogy ezzel csökkentsék a városban kialakult parkolási káoszt.

Az amerikai városokkal ellentétben az európai településeket nem autóforgalomra tervezték, a szűk belvárosokban, a korlátozott számú parkolóhelyek miatt Nyugat-Európában már korán általános gyakorlattá vált a parkolóórák használata, erről az 1960-as években a magyar újságok is beszámoltak. Itthon, mivel 1950 és 1958 között magánember nem használhatott autót, a kevés parkolóhely nem jelentett gondot. Azonban 1958 után olyan gyorsan növekedett a hazai, és ezen belül a budapesti autók száma, hogy az 1970-es évek elején már problémát okozott.

A fizetős parkolás Budapesten azonban nem a parkolóórákkal kezdődött, hiszen az első fizetős parkoló 1965-ben, az Erzsébet híd pesti hídfője alatti parkolóban jött létre, itt egy forinttért a személygépkocsik két órán át, a tehergépkocsik és az autóbuszok egy órán át, a motorkerékpárok és a robogók pedig négy órán át tartózkodhattak ott. A díjat egy parkolóőr, a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat dolgozója szedte, azaz még nem volt parkolóóra.

Az autók száma a következő években is növekedett, a korabeli vizsgálatok azt mutatták, hogy már 1968-ban a kapacitást meghaladó számú jármű várakozott a belváros területén, azaz több autó akart ott parkolni, mint ahány elfért. A káoszban a rendet a Fővárosi Garázsipari Vállalatnak kellett volna megteremtenie, amely e feladatot 1974-ben kapta meg. Hosszas vizsgálatok után választották ki a megfelelő parkolóórát, amivel szemben több célt is meghatároztak. A szakemberek szerint a parkolóórának az elvárt műszaki tartalom mellett könnyen működtethetőnek, megbízhatónak, pontosnak, könnyen javíthatónak kellett lennie, de feltétel volt a megfelelően esztétikus megjelenés is, ugyanakkor ne legyen könnyen megrongálható.

Ekkor, 1974-ben a választás a nyugat-németországi, VDO CITYMATIC órára esett, ezt a frankfurti Adolf Schindling AG gyártotta. Nemcsak jó, viszonylat tetszetős és megbízható szerkezet volt, de a Nyugat-Európából beszerezhető típusok közül ez volt a legolcsóbb. (A szocialista blokkban ekkor nem gyártottak ilyen szerkezetet.)

A parkolóórákat a belvárosban, a turisztikai szempontból is kiemelt helyeken állították fel, annak figyelembevételével, hogy az addigi parkolási szabályozási megoldások közül a parkolóórák alkalmazása volt a legdrágább. Egy szóló óra felállítása alapesetben 5000 forint volt, amely egy órára vetítve csökkenthető volt, ha egy oszlopra két órát szereltek, amelyhez további költségként hozzájött a szükséges jelzések, táblák felállítása.

Rugós elven piros lapka

Budapesten 1975-ben 250 óra működött, míg 1977-re már 370 ilyen szerkezet volt a fővárosban, míg a parkolóhelyek átlagos kihasználtsága 50-60 százalék körül mozgott. Mennyi volt a bevétel ekkor? Egy óra egy hónapban akár 590 forint bevételre is szert tehetett, ne feledjük ekkor negyedóra parkolás 1 forintba került. 

Ezek a gépek még más elven működtek, azaz minden olyan parkolóhely mellett, ahol fizetni kellett, saját készülék állt, ebbe kellett bedobni az érmét. A gépek még mechanikus szerkezetűek voltak, a bedobott pénz után egy rugós óraszerkezet kezdett el működni, és ha lejárt az idő, azt úgy jelezte, hogy egy piros lapka ugrott fel az órán. A drága, valutáért beszerezhető nyugat-német és svájci gyártmányok mellett aztán már itthon is fejlesztettek parkolóórát.

Az 1980-as évek elejére már 1900 parkolóóra működött Budapesten, és számuk addig évente 4-500 darabbal növekedett. 1981-ben a belvárosban, mivel annak zsúfoltsága nem csökkent, újfajta, piros színű órákat szereltek fel elsőként ismét a Vörösmarty térre, amelyek csak maximálisan egy órás parkolást engedélyeztek. A rendszer azonban így is tarthatatlanná vált, 1982-ben drasztikusan, 40 százalékkal csökkentették a belvárosi parkolóhelyek számát, majd 1986-ban jelentős áremelést is végrehajtottak. 20 forint volt egy órányi parkolás, és a helyben lakóknak is fizetni kellett, ha nem is a teljes összeget.

A kis oszlopon a parkolóhely mellett álló viszonylag kicsi, mechanikus órákat már az 1980-as években is le akarták cserélni modernebb, jegyet adó berendezésekre, de ezek Budapesten csak az 1990-es években jelentek meg.

A ma használt szerkezetek a rendszerváltás utánról származnak

A budapesti parkolás átalakításán az 1990-es években kezdtek dolgozni a szakemberek. Az új, valójában a mai napig használt megoldás az évtized második felében jelent meg: ez volt a jegykiadó automata. Ezen oszlopok már nem minden parkolóhely mellett állnak (illetve nemsokára már azt kell írni, hogy álltak), hanem utcánkként egy-két oszlop működik. Az ismert rendszer szerint a befizetett pénzért kis papírt nyomtat, amit a szélvédő mögé kell rakni. Mivel kezdetben sokan elfeledték, mennyi parkolási díjat is fizettek ki előre, ezért 2003-tól Budapesten az automata két jegyet nyomtatott ki, és a másodpéldányt az autós magával vihette.

A parkolási zónák pedig egyre csak terjedtek, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. A parkolást sok vita, sőt per is kísérte, sokan vádolták azzal az egyes szolgáltatókat, cégeket, hogy valójában a korrupció melegágya az egész fizetős parkolás.

A modern oszlopok már belső SIM kártyával rendelkeztek, folyamatos kapcsolatban álltak a központokkal, és érzékelték a meghibásodást és a rongálást is. Azonban a parkolóórák felett eljárt az idő, egyre inkább terjedtek a mobil applikációk, és a rendszer fenntartása drága lett. Budapesten például több mint 3000 ilyen automata működik, de nem sokáig, mert a fővárosban 2026. július 1-vel véget ér egy korszak, ekkortól leszerelik a parkoló automatákat.