fbpx

A denevérek tele vannak koronavírussal

A denevéreket jó ideje a koronavírusok legfontosabb hordozóiként tartják számon, a köztük lévő kapcsolat részleteit viszont sok szempontból máig rejtély övezi.

Mindannyian a bőrünkön érezzük, hogy egy ismeretlen kórokozó felbukkanásának milyen súlyos társadalmi és gazdasági kockázatai vannak. Ezért ma már valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy a denevérek által hordozott, több mint kétszáz féle ma ismert koronavírus pontosabb megismerése létkérdés.

Miért olyan veszélyesek a denevérek által terjesztett betegségek, miközben a kórokozókat hordozó bőregerek tünetmentesek? És vajon milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy a denevérekben rejtőző vírusok átkerüljenek az ember szervezetébe, és hogyan tudnánk ezt megakadályozni? Amint lehet, pontos választ kell találnunk ezekre a kérdésekre, hiszen minden idevágó tudományos felfedezés közelebb vihet a mostani koronavírus-járvány leküzdéséhez is.

E kérdésekre keresett választ Léa Joffrin evolúcióbiológus, aki 36 denevérfaj 1013 egyedében vizsgálta kollégáival a koronavírusok jelenlétét és genetikai sokféleségét. Az Indiai-óceán nyugati részének öt szigetén (Madagaszkáron, Mauritiuson, Mayotte-on, Réunionon és a Seychelles-szigetekhez tartozó Mahén), valamint a szigetekhez közel eső délkelet-afrikai Mozambikban kutatták évekig a denevéreket, mert az itt talált geológiai és ökológiai változatosság nagyban befolyásolhatta a bőregerek elterjedését.

Az áprilisban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a kutatók a vizsgált egyedek 8,6 százalékában mutattak ki koronavírusokat, melyek közül a legtöbb pozitív egyed a hasítottorrú denevérek és a patkósdenevérek családjából került ki.

Az eredmények szerint ugyanakkor a vizsgált denevérek – nemzetség, vagy egyes esetekben család szinten – saját koronavírus-törzseket hordoznak, amelyek több millió éve fejlődhettek együtt a denevérekkel.

Előfordulhat ugyan, hogy az egyazon barlangban élő, szorosan egymás hegyén-hátán lógó, de különböző nemzetséghez, vagy családhoz tartozó egyedek ugyanazt a koronavírus-törzset adják át egymásnak, a kutatók szerint ez inkább kivétel, mintsem szabály lehet. A koronavírusok tehát „hűségesek” gazdaállataikhoz.

Hasonlóan „ragaszkodó” koronavírusokról számolt be Ilkka Kivistö, a University of Helsinki virológusa is, aki kollégáival első alkalommal mutatta ki a kórokozók jelenlétét észak-európai denevérekben. Ez a januári tanulmány fontos új adatokat szolgáltat a denevérek által terjesztett koronavírusok földrajzi eloszlásával és a lehetséges gazdafajok körével kapcsolatban, hiszen az itt élő Brandt-denevérekből és északi kései denevérekből most először mutatták ki a kórokozókat.

Egyre többen gyanítják azt is, hogy a koronavírusok denevérekben történő előfordulása szezonális eltéréseket mutathat, ami a feltételezések szerint a szaporodási ciklusukkal függhet össze.

Erre a lehetséges időbeli változásra Marc Valitutto és kollégái is felhívták a figyelmet, akik tizenegy mianmari denevérfaj 464 egyedéből 48 esetben mutattak ki koronavírusokat, köztük hat olyat, ami a világon ezidáig teljesen ismeretlen volt. A szintén egészen friss, áprilisi tanulmány szerint a közel nyolcszáz gyűjtött minta közül 461 a száraz, 298 pedig a nedves évszakból származott, ezek közül pedig 40, illetve 8 lett pozitív. (Ami ismét azt a szálat erősíti, miszerint a koronavírusok kevésbé szeretik a nedves időjárást.)

Ám hogy a denevérek miért nem betegszenek meg az általuk hordozott megannyi kórokozótól, az a denevérkutatás egyik legizgalmasabb kérdésének számít.

Egyes vélekedések szerint mindez összefüggésben állhat azzal, hogy a denevérek az egyetlen emlősök, amelyek képesek a repülésre. Az ehhez szükséges megnövekedett izommunka közben ugyanis a denevérek testhőmérséklete akár 40 °C fölé is emelkedhet, amely felgyorsítja immunrendszerük működését és megnehezíti a vírusok szaporodását.

Mivel a denevérek szervezete gyakran kerül olyan állapotba, ami az ember esetében már komoly láznak számít, az évmilliók alatt sokkal ellenállóbbá válhattak a kórokozók támadásaival szemben. Mindez hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a vírusok – feltehetően egy köztes állatfajról – az emberi szervezetbe jutva könnyedén átvészeljék a hőemelkedést és a lázat, hiszen az ilyen jellegű változások nem okoztak gondot számukra a denevérek testében sem.

Cara Brook és kollégáinak februárban közölt tanulmánya szerint ugyanakkor a denevérek gyors és hatékony immunválasza akár a vírusok gyorsabb szaporodását és virulenciájuk növekedését is előidézheti. Így amikor a vírusok egy gyengébb immunrendszerű, új gazdaszervezetbe kerülnek, jóval gyorsabban elszaporodhatnak és súlyosabb tüneteket is okozhatnak.

Annyi bizonyos, hogy mielőbb szükséges volna pontosan megértenünk azokat az élettani folyamatokat, melyek révén a denevérek tünetmentesen élhetnek együtt az általuk hordozott vírusokkal, hiszen ezen ismeretek minden bizonnyal hasznunkra lehetnek még a későbbiekben.

Bár a denevérek immunrendszere kétségkívül különleges, mindennel azért ezek az állatok sem tudnak megbirkózni.

Ennek legszomorúbb példája az a szélsebesen terjedő új denevérkór, amely az elmúlt 13 évben 10 észak-amerikai denevérfaj hatmillió példányát pusztította el. A fehérorr-szindrómaként elhíresült fertőzést egy korábban ismeretlen hidegkedvelő gomba okozza, amelyet egy európai turista hurcolhatott be véletlenül egy népszerű észak-amerikai barlangba még 2007 márciusában.

A betegség tüneteként a denevérek fülein és szárnyán fehér pettyek jelennek meg, az orruk pedig olyan lesz, mintha hintőporba dugták volna. Emellett a gomba felborítja a denevérek testében a víz- és elektrolit-háztartás egyensúlyáért felelős élettani folyamatokat, és megnöveli téli felébredéseik számát is, ami a dermesztő fagyban táplálékot jelentő rovarok híján idő előtti elhullásukhoz vezet.

Christina Davy és kollégái ugyanakkor 2018 októberében azt is kimutatták, hogy a fehérorr-szindrómás kis barna denevérek esetében a koronavírusokkal szemben egyébként fennálló immunitás is lecsökken. A gombával is fertőzött bőregerek testében ugyanis átlagosan hatvanszor több vírus-örökítőanyagot lehetett kimutatni, és a gombával nem fertőzött denevérekhez képest esetükben az antitestek mennyisége is magasabbnak bizonyult.

Ez a felfedezés új irányvonalat nyithat a fertőzések dinamikájának megértésében. Nagyon úgy fest tehát, hogy a kutatóknak nemcsak arra kellene mielőbb választ találni, hogy a denevérek miként szereztek immunitást a koronavírusokkal szemben, hanem arra is, hogy a különböző kórokozók egyidejű jelenléte miként képes befolyásolni a szervezet válaszreakcióit.

Steve Goodman természetvédelmi biológus, a chichagói Field Museum of Natural History szakértője ugyanakkor nyomatékosan kiemelte, hogy bár a denevérek évmilliók óta a koronavírusok hordozói, közegészségügyi érdekekre hivatkozva semmiképpen sem szabad elpusztítani vagy károsítani őket.

A denevérekkel kapcsolatban már így is számtalan téveszme kering, amiért sokan legszívesebben bitófára küldenék őket, többek között például az, hogy éjszakánként az emberek vérét szívják vagy belecsimpaszkodnak a hajukba. Ha ezeket tetézve még a koronavírusok miatt is közutálat tárgyává tesszük őket, az beláthatatlan következményekkel járhat.

Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a vírusok emberre történő átkerülése mennyire bonyolult, akár több lépcsős folyamat lehet, főleg akkor, ha nem szorítjuk ki őket természetes élőhelyeikről, továbbá távol maradunk az olyan lehetséges forró pontoktól, mint az élőállat-piacok, vagy azok a barlangok, ahol az értékes műtrágyának számító guanót lehet begyűjteni.

További hírek

Szólj hozzá!