Hetven éve adták át a ferihegyi repteret – Az első nyugati járat 1956-ban Bécsbe repült

Megszünteti második világháborús keresőszolgálatát a német vöröskereszt
2020-05-05
Kísérleti űrhajót indított útnak Kína
2020-05-06
Show all

Hetven éve adták át a ferihegyi repteret – Az első nyugati járat 1956-ban Bécsbe repült

Immár 70 éve nyitotta meg a kapuit az utazóközönség előtt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, azaz akkori nevén a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér. Valójában katonai reptérként már a II. világháborúban is használták, de építése korábban elkezdődött. Ugyanis az addigi repülőteret kicsit alul méretezték.

Az új reptér felavatására 1950. május 7-én került sor, erről a Szabad Nép című lap így számolt be:

Vasárnap délelőtt ünnepélyesen átadták a forgalomnak a ferihegyi közforgalmi repülőteret. A gyönyörűen újjáépített repülőtér épületét Lenin Sztálin és Rákosi elvtársak hatalmas képei, vörös- és nemzetiszínű lobogók ékesítik. A repülőtér avatására megjelent Gerő Ernő elvtárs vezetésével a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének több tagja és Dobi István miniszterelnök vezetésével a kormány több tagja. (….) Ezután Bebrits Lajos elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter beszélt.

— Nemcsak újjáépítést végeztünk — mondotta —, hanem lényegesen újat_ is teremtettünk. Bevontuk a repülőforgalomba Győr, Szombathely, Siófok, Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc városokat, összeköttetést teremtettünk a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok fővárosaival is.

A Ferihegyi repülőtér átadása 1950. május 7-én

A Ferihegyi repülőtér átadása 1950. május 7-én ( Fotó: Fortepan, Uvaterv)

A repülőteret tehát vasárnap átadták, és hétfőn már innen, és nem Budaörsről indultak a járatok.

De hova is lehetett repülni 1950-ben? Elsősorban több magyar városba. A belföldi repülésnek a II. világháború után kiemelt szerepe volt, ugyanis a lebombázott, tönkrement és lassan újjáépülő vasútvonalak helyett, illetve azok tehermentesítésére több magyar város között szerveztek aránylag gyorsan repülőjáratokat. A megalakult MASZOVLET légitársaság LI-2-es gépekkel repült, ezeket a szovjet fél hozta a cégbe, és a repülőjegy – központi rendelkezés nyomán – nem, vagy alig kerülhetett többe, mint egy első osztályú vasúti menetjegy.

Körrepülésekre is lehetett indulni Ferihegyről, sőt külön várócsarnok épült a gyermekes anyák, valamint a szamárköhögéses gyermekek részére, akiket terápiás céllal a MASZOVLET speciális különjáratai 2-3000 méter magasságba vittek fel.

Természetesen voltak külföldi – kizárólag a „baráti” szocialista országokba repülő – járatok is. Már hétfőn reggel meg is érkezett egy szovjet küldöttség, a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtóbizottsága, és a Nemzetközi Szakmai Szövetségek tanácskozásain részvevő szovjet küldöttség tagjai.

A ferihegyi beton 1956-ban

A ferihegyi beton 1956-ban (Fotó: Fortepan, Uvaterv)

Az első „nyugati” járat csak 1956 nyarán indult el Ferihegyről, mégpedig Bécsbe, az első nyugati légitársaság, a KLM gépe 1957-ben szállt le.

Ferihegy immár a sokadik volt a budapesti repülőterek sorában. Az első magyar szárnypróbálgatások helyszíne, még 1910-ben Rákosmező volt, a mai Örs vezér tere – Kerepesi út – Fehér út – Éles sarok által határolt terület, itt emelkedett égbe az első magyar repülőgép, Adorján János Szitakötője. Ám a magyar közönség még előtte, 1909-ben a mai József Attila lakótelep helyén, a kisrákosi katonai gyakorlóterületen láthatott repülőgépet, ugyanis Louis Bleriot innen szállt fel, és itt ejtette ámulatba a nagyérdeműt.

Az I. világháborúig természetesen csak kísérletek folytak, utasforgalomról nem lehetett szó. A háború alatt már több repülőtér is működött Budapest környezetében. Rákosmező mellett Albertfalván, ahol komoly repülőgép-ipar épült ki, szintén volt repülőtér, illetve vízi repülőgépek a Dunáról is fel tudtak szállni.

A háború után egy rövid ideig, elsősorban postaszállítmánnyal Albertfalváról indultak a repülők, de a Trianoni békediktátum következményeként 1921-22-ben teljes repülési tilalom sújtotta Magyarországot.

Ennek feloldása után szerveződhetett csak újjá a magyar repülés. Az első repülőgépek a Balatonhoz, illetve Bécsbe repültek, mégpedig Budapest központjából, a Gellért térről. Az AEROEXPRES Junkers F-13-as repülőgépei innen szálltak fel, no nem a szárazföldről, hanem a vízről. A gépek egy, a Ferenc József híd elött lévő kis mólóhoz voltak kikötve, a jegyeket a Gellért szálló portáján lehetett megváltani, és a repülőgépek innen a délre elnyúló szabad vízfelületről szálltak fel 1923 és 1926 között.

Repülőgépek a Gellért térnél 1925-ben

Repülőgépek a Gellért térnél 1925-ben (Fotó: Fortepan, Weygand Tibor)

A szárazföldi repülőtér ekkor Mátyásföldön működött. Ezt a repülőteret még 1916-ban alakították ki, 1922-től itt fogadta Budapest az első nemzetközi járatokat. A mátyásföldi repülőtéren eredetileg csak a kész repülőgépeket tesztelték, mivel itt működött a Magyar Általános Gépgyár repülőgépgyára. Szóba került még a Csepel sziget északi része is, de végül a gépgyár infrastruktúrájára támaszkodva Mátyásföld lett a befutó.

A mátyásföldi repülőtér 1927-ben

A mátyásföldi repülőtér 1927-ben (Fotó: Fortepan, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Archívum/Negatívtár/Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok Gyűjteménye)

A háború után, 1920-ban, még a békediktátum elfogadása előtt itt alakult meg az első magyar légitársaság, a MAEFORT is, amely röviddel ezután áldozatul esett Trianonnak. A győztesek teljesen meg akarták szüntetni a magyar légi ipart, aminek tökéletes eszköze volt a teljes repülési tilalom.

Ám ez a tilalom mégsem volt sokáig fenntartható, s egy, a győztesek által üzemeltetett cégnek köszönhetően lett végül nemzetközi repülőtér Mátyásföldből. A francia-román tulajdonú Compagnie Franco-Roumaine de Navigation Aérienne légitársaságnak ugyanis a délkelet felé tartó úton szüksége volt egy technikai megállóra, hiszen az akkori repülőgépek csak néhány száz kilométert tudtak egyhuzamban megtenni. A légitársaság Párizsból Konstantinápolyba tartó gépének ezért több helyen (Strassbourgban Prágában, Bécsben, Budapesten, Belgrádban és Bukarestben) is le kellett szállnia.

Egy évvel később már magyar gépek is repültek innen külföldre és belföldre, az 1930-as évekre pedig már komoly nemzetközi repülőtér lett Mátyásföld, ahol nyolc külföldi légitársaság gépei is leszálltak.

1935-ben új terminál épült, ennek ellenére a repülőtér kicsi, szűkös és szegényes volt. Az új, lehetséges helyszínek között felmerült Csepel, a Weiss Manfréd repülőgépgyár területe (itt szállt le egyébként 1931-ben a Graf Zeppelin léghajó is), végül azonban Budaörs lett a befutó.

Az 1935-ös döntés után 1936-ban ki is írták a tervpályázatot, amelyen Králik László és Borbíró Virgil terve győzött. 1937-ben adták át a különleges kör alakú repülőtéri épületet, a hatalmas, 147 méter széles hangárt és az 1100 méteres füves futópályát. A repülőtér addig Budaörshöz tartozó területét külön törvénnyel Budapesthez csatolták, tehát minden adott volt, hogy itt legyen a főváros új, korszerű nemzetközi reptere.

A Budaörsi repülőtér 1937-ben

A Budaörsi repülőtér 1937-ben (Fotó: Fortepan, Erky-Nagy Tibor)

Egy probléma volt csupán: a terület nem volt alkalmas modern, közforgalmi repülőtérnek. Egyrészt hegyek, dombok vették körül, a terület pedig mocsaras volt. A repülőtér 1100 méteres futópályája sem volt igazán hosszúnak mondható. A víz akkora problémát jelentett, hogy fél évvel a nyitás után, az esőzések miatt a repülőtér használhatatlanná vált, ezért ideiglenesen vissza kellett költözni Mátyásföldre.

A futópálya alá ekkor egy speciális vízelvezetési rendszert építettek, de látszott, hogy a magyar repülés jövője nem Budaörs lesz.

1939-ben, hosszas vizsgálatok után a választás a Pest határában, a „0” kilométerkőtől 16 kilométerre található Ferihegypusztára esett. Itt egykor egy 147 méter magas domb „Ferihegy” emelkedett, amely a terület egykori tulajdonosáról, Mayerrfy Ferencről kapta a nevét. A pályázatot 1939-ben írták ki az épületre, azon ifj. Dávid Károly felülről repülőgépet formázó épülete nyert, amely sokkal több szolgáltatást tudott nyújtani, mint a korábbi repülőtéri épületek.

A tervezett repülőtér makettje a Magyar Szárnyak 1942.06.15- számában

A tervezett repülőtér makettje a Magyar Szárnyak 1942.06.15- számában

Gondolva a majdani nagyobb gépekre a repülőtérre 2300 méter hosszú, 60 méter széles beton futópályát terveztek.

A budaörsi és a ferihegyi repülőterek közötti különbséget a Magyar Szárnyak című lap 1942. június 15-i száma így írta le:

A budaörsi közforgalmi repülőtér a fejlődés és a gyakorlat követelményeivel egyideig lépést tartott, ma azonban már — különösen elhelyezését és időjárási viszonyait tekintve — a repülés biztonsági követelményeinek nem mindenben megfelelő. Főleg fekvése következtében romlik el időjárása, így néha-néha a repülési tilalommal kell számolni Budaörsön. Az első, amellyel különbözni fog Ferihegy Budaörstől az, hogy a ferihegyi repülőtéren — emberi számítás szerint — soha nem lesz repülési tilalom.

A repülőtér jobb megközelítéséhez külön gyorsforgalmi út is épült, ami jóval a repülőtér átadása előtt, már 1943-ban elkészült.

Munkaszolgálatosok a ferihegyi építkezésen 1944-ben

Munkaszolgálatosok a ferihegyi építkezésen 1944-ben (Fotó: Fortepan, AR)

A félig elkészült repülőteret a II. háború alatt, 1943-tól a katonaság használta. A harcok alatt a létesítmény több bombatalálatot kapott, ezért 1946-ban a MASZOVLET gépei nem innen, hanem az aránylag sértetlenül megmaradt Budaörsről indultak el.

1947-ben határoztak arról, hogy az első 3 éves tervben, 40 millió forintos költséggel újjáépítik Ferihegyet. A munkálatokkal 1950-re végeztek, a repülőteret 1950. május 7-én át is adták. Az új repülőtér területe a mátyásföldinek a négyszererese, a budaörsinek a duplája lett, akkor korszerű, természetesen szovjet légiirányítási berendezéseket kapott, és a végül 1500 méteresnek megépült futópálya már betonozott volt.

A repülőtér épületének repülőgépet formázó kialakítása

A repülőtér épületének repülőgépet formázó kialakítása (Forrás: Új Építészet 1947.09.01)

A repülőtér, amely 2011-március 30-tól viseli Liszt Ferenc nevét, ma már a sokszorosára nőtt, a koronavírus kiváltotta válság előtt éves utasforgalma elérte a 17 millió főt (1950-ben még csak 49 955 fő volt), új korszerű épületek, hangárok, két futópálya szolgálja az utazóközönség igényeit, azaz elmondható, hogy az elmúlt 70 év egy sikertörténet volt, amelynek a járvány után remélhetőleg hosszú ideig lesz folytatása.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?