Évről évre növekszik azon híradások száma, melyben arról számolnak be, hogy gleccseromlásból keletkező sebes jégár, vagy morénáját átszakító gleccsertó hirtelen lezúduló árvize okozott tragédiát. Sajnos a szaporodó esetek száma nem csak abból adódik, hogy globalizált világunkban felgyorsult a hírek terjedésének a sebessége, hanem abból is, hogy megszaporodott e természeti jelenségek száma.
A globális felmelegedés ma már átszövi mindennapjainkat. Nincs a Földnek olyan rejtett zuga, ahová el lehetne menekülni előle. Sőt, nagy általánosságban pont az ellenkezője igaz: a legeldugottabb, legtávolabbi, legkietlenebb helyek azok, amelyek a leginkább megsínylik a felmelegedést. Azaz hiába is próbálnánk „elbújni” egy lakatlan, kis csendes-óceáni szigetre, vagy valahová az örök jég birodalmába, hamar rájönnénk, hogy ez bizony rossz döntés volt. Míg az előzőt a világóceán tengerszintjének gyorsuló emelkedése veszélyezteti, az utóbbit a földi átlaghoz viszonyított gyorsabb felmelegedés és az ebből adódó egyre gyorsuló olvadás.
A Föld vízkészletének döntő többsége az óceánok, tengerek vizét alkotja, nem egészen 3 százalék csupán az az édesvíz (beleértve a légkör víztartalmát is), amely a szárazföldi életet táplálja. Ennek az édesvízkészletnek több mint 70 százaléka jégtakarókba, valamint magashegyi gleccserekbe fagyott. A jelentősebb mennyiséget a sarki jégtakarók zárják magukba, de emberközpontú világunkban a gleccsereknek van nagyobb szerepe: míg Európa és Észak-Amerika lakosai leginkább csak élvezeti „cikként” tekintenek rájuk (síelés, gleccsertúra), addig Ázsia és Dél-Amerika lakosainak sokszor az életet jelentik. E kontinensek égbe vesző hegyláncaiban található gleccserek a forrásai ugyanis számos, emberek milliárdjait ivóvízzel ellátó hatalmas folyónak, folyamnak.
Az olvadás hatalmas árvizeket okoz
A globális felmelegedés hatására azonban e gleccserek rohamos mértékben fogynak és a folyamat gyakorlatilag megállíthatatlan: ha az optimista klímaforgatókönyveket vesszük alapul – azaz „csak” 2 fokos felmelegedéssel számolunk 2100-ig – akkor is a gleccserek fele eltűnhet a Földről. A Himalája gleccserei már most évente körülbelül 5 méterrel húzódnak vissza, s az elmúlt 40 évben elveszítették víztartalmuk közel egynegyedét. A régió lakói már most a saját bőrükön érzik a klímaváltozást, ráadásul a veszélyek nem is egy irányból közelítenek: most, amikor gyorsul az olvadás, a folyók vízhozama megnő, időről időre óriási árvizeket okozva. Viszont a nem is oly távoli jövőben, ahogy egyre kevesebb lesz a jég, egyre hosszabb száraz időszakokra kell berendezkedniük az ott élőknek.
Ráadásul a gleccserek olvadása sok helyen új tavak kialakulásával, vagy a meglévő gleccsertavak megváltozásával, megnövekedésével jár. Ha e tavaknak a gleccser által szállított törmelékéből, azaz a morénából álló gátjai nem bírják tovább a növekvő nyomást, akkor átszakadva hirtelen lezúduló, hatalmas árvizet okoznak, ahogy legutóbb Észak-Indiában.
Földcsuszamlás, hegyomlás, lavinaveszély
További problémát okozhat, hogy a gleccser vájta hegyoldalak – a gleccserek eltűnésével – instabillá válhatnak, így megnő a földcsuszamlások, hegyomlások veszélye, télen pedig a lavinaveszély. A gleccserek eltűnése nyomán a Pireneusokban, az Alpokban és az Andokban is észleltek már földcsuszamlásokat, illetve Kínában a Tien-San hegységben is gyakoribbá váltak az omlások.
A felmelegedés ráadásul nem csak felülről támadja a gleccsereket! Ha az alapkőzet és a gleccser jege közé olvadékvíz szivárog be, az felgyorsítja a jég mozgását: a gleccser gyorsabb mozgásba kezd, hamarabb kiér az örök fagy birodalmából és gyorsabb ütemben kezd el olvadni. Az olvadási zónába érve a jégnek a kristályszerkezete és így a térfogata is megváltozik, ezért még több és még mélyebb helyre hatol be az olvadékvíz. A melegebb levegő hatására a gleccser felszínén repedések, vízzel teli üregek képződnek, melyek a tömör jeget szétmállasztják, így egyszerre alulról és felülről is tart az olvadás. Ráadásul az olvadási zóna a felmelegedés hatására egyre magasabb régiókba húzódik.
A gleccserek további olvadását csak úgy tudnánk megakadályozni, ha megállítanánk a globális felmelegedést. És itt most nem arról van szó, hogy az évszázad végéig 1,5, vagy 2°C lesz-e a hőmérséklet-emelkedés. Ha mostantól számítva nem növekszik tovább a légkörben az üvegházgázok mennyisége (ami gyakorlatilag kizárt), akkor is a gleccserjég 36 százalékától búcsút vehetünk, mert így is, úgy is elolvad. Azaz a legambiciózusabb klímavállalások sem elegendőek ahhoz, hogy a gleccserek több mint egyharmadát megmentsük, mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása a múltban már olyan változásokat idézett elő, amelyeket nem lehet leállítani.
Minden egyes kilogramm kibocsátott CO2 hosszú távon 15 kg elolvadó gleccserjeget jelent
És hogy mit jelentenek ezek a számok a hétköznapi életre átszámítva? A kutatók kiszámolták, hogy minden kilogramm szén-dioxid – amelyet ma kibocsátunk – hosszú távon 15 kilogramm gleccserjég elolvadását jelenti. Ha ezt egy személygépkocsira vetítjük ki, akkor az azt jelenti, hogy egy kilogramm gleccserjeget veszítünk el egy középkategóriájú gépkocsi 500 méteres (!) útján. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnap szaladjunk és adjuk el az autónkat. De legközelebb mielőtt beülünk, akkor indulás előtt gondoljuk végig, hogy tényleg szükségünk van-e arra, hogy autóval ugorjunk le a sarki közértbe, vagy ha lesétálunk, akkor ezzel megmentünk egy kilogramm gleccserjeget az olvadástól.
