A ketrecharc, vagy pontosabban a kevert harcművészetek egyre növekvő népszerűsége komoly egészségügyi kockázatokat hordoz. A ketrecharcban kifejezetten gyakoriak a traumatikus fejsérülések, a meccsek jelentős része zárul kiütéssel. A kesztyűk kisebbek, mint a bokszban, ráadásul könyökkel, térddel és lábbal is lehet támadni, sőt a földharcot is engedélyezik, akár fojtások is lezárhatják az összecsapásokat. A bunyósok feje összességében komolyabb veszélynek van kitéve, mint a bokszban, pedig ez a küzdősport is egyértelmű összefüggésben van a traumatikus agysérüléssel és fokozza a neurodegeneratív betegségek kialakulását.
A kevert harcművészetek (MMA – mixed martial arts) olyan küzdősport, amelyben ütni és rúgni is szabad, továbbá a földharc is megengedett. A sport gyökereit a legtöbben Brazíliába vezetik vissza, ahol az 50-es években terjedt el a Vale Tudo (“minden játszik”) névre keresztelt küzdősport. Az Egyesült Államokban a Vale Tudo nyomán jelent meg ez a sportág, amely kezdetekben elég rossz hírű volt. Szabályok és védőfelszerelések szinte nem is voltak, ráadásul menetidőt sem határoztak meg, így teljesen kiszámíthatatlan volt egy-egy meccs hossza (ami nem tett jót a korai tévés adások megítélésének). A brutalitás sokakat elriasztott, ráadásul az MMA rendezvények szervezői körül az alvilági kapcsolatok is többször a felszínre kerültek (a japán Pride Fighting Championship például állítólag a yakuzával, a japán maffiával ápolt szoros kapcsolatot).
A nehézségek ellenére a ketrecharc 2010 környékére már komoly közönséget vonzott, és mára a világ legtöbb országában legálisan szervezhetők sportesemények a kevert harcművészetek szabályaival. A ketrecharc népszerűségét az is mutatja, hogy a legjobban kereső sportoló is ketrecharcos (bár ebben bizonyára a kérdéses bunyós, az ír Conor McGregor üzleti érzéke is szerepet játszik). A kevert harcművészetek legnagyobb promóciós szervezete az Ultimate Fighting Championship, ennek berkein belül vált világhírűvé Conor McGregor, vagy a pankrátorból lett MMA-s, Brock Lesnar is. A ketrecharc az utóbbi két évben minden korábbinál nagyobb rajongótáborra tett szert és ebben kétségtelenül óriási szerepet játszott, hogy hatékonyan tudták kezelni a COVID-19 miatt kialakult helyzetet. Amikor minden más sportág leállt az élő rendezvényekkel, akkor a UFC a saját létesítményén belül, komoly óvintézkedésekkel, nézők nélkül folytatta heti rendszerességgel a gálák szervezését. Ezzel a húzással a UFC 2020-ban az addigi legjobb üzleti évét zárta, majd 2021-ben ezt is felülmúlta.

Forrás: ufc.com
Sok sport veszélyes az agyra
A kevert harcművészeteket sokat bírálták és bírálják ma is a brutalitás miatt. A kezdetekhez képest már valamelyest mérséklődött a helyzet, például bevezették a kesztyűk viselését. Ezek kesztyűk azonban nagyjából fele akkorák, mint a bokszkesztyűk, így nyilván kellemetlenebb hatása van például egy MMA kesztyűben kiosztott jobb egyenesnek, mintha ugyanaz az ütés bokszkesztyűs ököllel érte volna az embert. Ez már önmagában aggasztó, hiszen már a bokszolók is elég nagy veszélyben vannak az agyra traumatikus hatású meccsek közben.

Forrás: UFC
Harrison Stanford Martland 1928-ban publikálta először megfigyeléseit az idősödő profi bokszolók körében megfigyelt tünetekről. Úgy látta, hogy a bokszoló múlttal rendelkező betegek között gyakran jelentkezett remegés, lassult le a mozgás, illetve általános zavarodottság és akár beszédzavar is előfordult. Martland dementia pugilistica-nak nevezte ezt a tünetegyüttest, ami azt jelenti “bokszolók demenciája”.
Néhány évtizeddel később az is kiderült, hogy ezeket a tüneteket számos degeneratív agyi elváltozás kíséri, így újabban már krónikus traumatikus enkefalopátiának nevezik a kórképet (mivel feltehetőleg a rendszeres ütlegeléstől kialakuló agykárosodásról van szó).
Az utóbbi időkben az is kiderült, hogy a krónikus traumatikus enkefalopátia nem csak a bokszolókat, de még nem is csak a küzdősportolókat érinti, hanem például az amerikai futballistákat is, sőt a labdarúgókat is. A fociban ugyan jóval kevesebb a fizikai kontaktus a játékosok között, mint a küzdősportokban, vagy az amerikai futballban, azonban a játékosok feje viszonylag gyakran érintkezik a labdával. A fejelés a foci fontos eleme, és éppen ezért az edzéseken és a meccseken is gyakran fordul elő. Számos vizsgálat állította párhuzamba a kognitív képességek leromlását és az agyszövet kóros elváltozásait a fejelés gyakoriságával.
Mi a helyzet a ketrecharccal?
Ha már a focilabda megfejelése is árthat az agynak, akkor mi lehet a helyzet az MMA-val? A kesztyűk kisebbek, így az ütések is veszélyesebbek, mint a bokszban. A fejet azonban az ellenfél könyöke, térde és sípcsontja/lábfeje ugyanúgy veszélyezteti, ezeken pedig semmiféle tompító párnázás nem található.
Ennek megfelelően a kevert harcművészetekben viszonylag gyakori a kiütés (és a technikai KO, amikor nincs eszméletvesztés, de a harcos már nem képes intelligensen védekezni). Egyes felmérések szerint a meccsek nagyjából harmada végződik KO/TKO-val.
Egy néhány éve készült áttekintő tanulmány, amely az MMA és a traumatikus agysérülések kapcsolatát firtatta, azt a következtetést vonta le, hogy az addig készült vizsgálatok minősége nagyon változatos, az eredményekre pedig még inkább jellemző a disszonancia, nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni belőlük. Egy 2020-ban végzett vizsgálat más megközelítést alkalmazott.
Ők egy 3 éves periódusban vizsgálták meg a UFC összes meccsét (408) és megszámolták, hogy az orvosi beszámolók és a videófelvételek alapján hány fejsérülés történt. Összesen 288 fejsérülést jegyeztek fel, ezeknek majdnem fele traumatikus agysérüléssel is járt (KO/TKO hatására következtek be). A fejsérülések gyakorisága a nagyobb súlycsoportokban gyakoribb volt. A tanulmány nem foglalkozott a fejsérülések hosszú távú következményeivel. Annyi viszont egyértelmű a tanulmányból, hogy a fejsérülések gyakoriak az MMA-ban.
Egy újabb összegző tanulmány szerint a ketrecharcosok meccsek előtti és utáni kognitív teljesítményének mérésére sok vizsgálatban használták a King-Devick tesztet. A tesztet megbízható és gyors módszernek tartják az esetleges kognitív károsodások azonnali felmérésére. A teszt során számokat kell gyorsan felolvasni, a tesztlapokon jelzett haladási iránynak megfelelően. Az ehhez szükséges idő és a hibázások száma jelzi az adott sportoló figyelmi és nyelvi funkcióinak épségét. Több tanulmány utal arra, hogy a ketrecharcosok között a feldolgozási sebesség, a verbális emlékezet és a pszichomotoros sebesség (a mentális tevékenység és a mozgások összehangolásának gyorsasága) is csökkent az átlagoshoz képest.

Forrás: Galetta et al., 2015 – Future Medicine
A kevert harcművészetekben fojtással is győzedelmeskedhetnek a sportolók. A fojtások agyra gyakorolt hatásával kapcsolatban egyelőre nem született sok jó minőségű vizsgálat, de a szakértők általános vélekedése az, hogy a fojtások nyomán általában nem alakul ki agykárosodás. A harcosok általában feladják a meccset, mielőtt eszméletüket vesztenék, így nem valószínű, hogy kialakul olyan mértékű oxigénhiány, ami maradandó károsodásokat okozna.

Forrás: UFC
Az eddigi eredmények alapján a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a kevert harcművészetekben még a boksznál is gyakoribbak a komoly fejsérülések. A fejsérülések és a neurodegeneratív betegségek között egyértelmű ok-okozati kapcsolat áll fenn, tehát nem kétséges, hogy a ketrecharc jelentősen megnöveli a neurodegeneratív betegségeknek köszönhetően kialakuló demencia kockázatát.
A legtöbb MMA rendezvényen orvosok is vannak, hogy megakadályozzák a súlyos egészségkárosodást és a nagyobb szervezetek atlétái minden bizonnyal kiváló orvosi ellátást kapnak. A traumatikus agysérülés következményeit azonban ezzel egyelőre csak kevéssé lehet enyhíteni. Kérdés, hogy milyen további intézkedésekkel lehetne csökkenteni a ketrecharcosokra leselkedő veszélyt?