Műtárgyak éjszakája a fenntarthatóság jegyében
2022-05-12
Hatvani László matematikus kapta a szegedi akadémiai bizottság életműdíját
2022-05-13
Show all

A MAHART dicsősége egy letűnt kort idéz

A Mahart hajói egykor nemcsak a hazai vizeken jártak, azaz a Dunán és a Balatonon, hanem a világtengerek minden pontjára eljutottak. Ma már azonban a tengereken nem járnak magyar hajók, és a Mahart is egy egész más vállalat.

A II. világháború után a magyar motoros hajózást szinte teljesen lefedte a MAHART. A cég neve egy betűszó, a Magyar Hajózási Részvénytársaság rövidítése. Formailag akkor is részvénytársaságként működött, amikor az egyetlen tulajdonosa a magyar állam volt, azaz a szocializmus alatt. A MAHART eleve a szocializmusban jött létre, miután a szovjet partner kivonult az 1946-ban megalakult MESZHART, azaz a Magyar-Szovjet Hajózási Rt-ből.

Az MFTR Szent Imre (később Szőke Tisza II) hajója, már MAHART színekben az 1950-es években

Az MFTR Szent Imre (később Szőke Tisza II) hajója, már MAHART színekben az 1950-es években
Forrás: Fortepan, Magyra Műszaki és Közlekedési Múzeum, Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.10.64)

Dunai, balatoni és tengeri hajók voltak a flottában

Természetesen a MAHART és jogelődje nem a semmiből született meg, hiszen a magyar folyami és tengeri hajózás korábban is létezett. A Dunán az 1830 évektől jártak rendszeresen gőzhajók. A Duna óriás hajózási vállalata a DDSG – amelynek létrejöttéért Széchenyi István is sokat tett – az 1860-as évekre hatalmasra nőtt, amely mellett a konkurens magyar kis hajózási vállalatok elenyésző szerepet játszottak. Ezt változtatta meg az 1894-es XXXVI. törvénycikk, amely alapján 10 millió forint tőkével megalakult egy állami tulajdonú magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság. A társaság célja a DDSG nyomasztó erőfölényének enyhítése volt elsősorban a Dunán, igaz a létrejövő állami vállalat a MEFTER a tengeri hajózásba is bekapcsolódott.

A valóságban 1895-ben megalakult cég 1944-ig működött, majd 1945 után újraindult, de a dunai hajók nagy része elpusztult, vagy szovjet hadizsákmány lett, így sok sikerre nem számíthatott, főleg úgy, hogy szovjet nyomásra egy másik vállalat jött létre.

A II. világháború után a szovjetekhez hadizsákmányként került hajókból, és a MEFTER megmaradt hajóiból álló flotta üzemeltetésére jött létre a már említett MESZHART. A cég nem igazán fejlesztett, veszteséges is volt, és 1954 végén a Szovjetunió ki is vonult e vállalkozásból, így 1955. január 1-én létrejöhetett a már teljesem magyar tulajdonú MAHART. 

A MAHART a dunai, a balatoni és 1964 után a tengeri hajózást is üzemeltette. A Dunán a hajóparkot ekkor már jelentősen fejlesztették, új, modern hajókat is építettek, de sajnos ennek a modernizációnak a keretében a régi oldalkerekes, nagy utasszállító hajókat elbontották, csak egy példányuk maradt meg, a ma is látható Kossuth Múzeumhajó, amely a Lánchídnál horgonyoz.

A modern kirándulóhajók, vontató, majd tolóhajók mellett új uszályok is épültek, s a MAHART és a dunai személyszállítás életében jelentős volt az 1962-ben bevezetett szárnyashajó járat Budapest és Bécs között. Ez a különleges hajó 60 kilométeres óránként sebességgel is tudott haladni, és igazi turisztikai élménnyé vált. Persze ennek ára volt, hiszen az 1000 lóerős motorok óránként akár 120 kg üzemanyagot is elégettek. A MAHART dunai hajói az 1960-as, 1970-es években évi 3 millió utast és 2 millió tonna árut szállítottak.

A Táncsics motoros vízre bocsátása 1963-ban
Forrás: Fortepan, Drobni Nándor

A tengeri hajók – azaz akkor még a Duna-tengerjáró hajók üzemeltetése 1964-től került a MAHART-hoz. A Duna-tengerhajózást a két világháború között az elveszett fiumei tengeri kapcsolat pótlására szervezték meg, méghozzá új hajótípussal a Duna-tengerjáró hajókkal, amelyek működtetésére külön cég alakult, a Magyar Királyi Duna-tengerhajózási Rt. A Duna-tengerjáró hajók képesek voltak a tengeren is hajózni, de megfelelő vízállás esetén a Dunán is tudtak közlekedni, s egészen Budapestig, a Csepeli Szabadkikötőig fel tudtak úszni a Dunán. (https://tudas.hu/miert-lett-tengeri-kikoto-budapest/) A MAHART e hajókat 1964-től vette át.

A Vörösmarty volt a legnagyobb

A modern tolóhajózás azonban gazdaságtalanná tette ezt az iparágat, hiszen pár tolóhajó tucatnyi bárkával ugyanazt a teljesítményt tudta nyújtani – sokkal kevesebb emberrel és jóval olcsóbban – mint a teljes Duna-tengerjáró flotta. A tolóhajók olyan motoros hajók, amelyek maguk nem szállítanak árut, de maguk előtt tudnak tolni nagyon sok bárkát, és a folyami áruszállítás meghatározó szereplői ma is.

A Csepel Duna-tengerjáró a Csepeli Szabadkikötőben 1976-ban
Forás: Fortepan, Magyar Hírek folyóirat

A Duna-tengerhajózást lényegében 1967-ben megszüntették, ezután csak elvétve úszott fel hajó a tengerről a Dunán Budapestig. Ezzel azonban nem szűnt meg a magyar tengeri hajózás, hiszen a cég új, nagyobb tengeri hajókat szerzett be, amelyek ugyan nem tudtak felhajózni a Dunán, de magyar lobogó alatt végezték a tengeri áruszállítást. A tengeri hajózás fénykora 1977 és 1983 közé esett, ekkor ugyanis 21 hajó járta magyar lobogó alatt a világtengereket.

A tengert ekkor viszonylag nagy MAHART hajók járták. A Duna-tengerjárókat még itthon, Újpesten építették, de 1967-től már külföldön gyártatta az általa üzemeltetett nagy tengeri hajókat a MAHART. Ezek közül az első a 6260 tonnás Budapest volt. Egy évvel később készült el a testvérhajója, a Hungária.

A magyar hajók az összes világrészt és tengert bejárták, szállítottak mindent, amire kereslet volt, amilyen fuvart csak tudtak szerezni. Eközben a Duna-tengerjárókat sorban eladták, ezek azután más lobogók alatt járták a tengereket, a MAHART pedig egyre nagyobb hajókat vett. A legnagyobb az 1979-ben gyártott Vörösmarty motoros volt.

A Vörösmarty motoros
Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, LTSZ: MMKM TFGY 2016.170.1

A Vörösmarty már 15 ezer tonnás volt, és 144 méteres hosszával nem számított kis egységnek. A hajót a most az oroszok által elfoglalt ukrajnai Herszonban, az akkori Szovjetunióban építették, és 2000-ig szolgált magyar zászló alatt. Ez után egy évig kambodzsai tulajdonba került, de 2001-ben elbontották.

Lejtmenetben

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy tengerparttal nem rendelkező ország miért tart fenn tengeri hajóparkot? Ez azonban egyáltalán nem volt szokatlan akkoriban, hiszen például Csehszlovákiának, Ausztriának és Svájcnak is nagyobb tengeri hajóflottája volt, mint a MAHART-nak.

A tengerhajózást az 1980-as évektől kezdték fokozatosan leépíteni, első körben a régi, 20 évnél öregebb hajókat adták el, illetve több, magyar-külföldi tulajdonú vegyesvállalat alakult, amelyek különböző tulajdonosi rendszerben birtokolták a flottát. A hajók elavultak, nem volt pénz felújításukra, ezért inkább eladták azokat. Egyes szóbeszédek szerint volt olyan, amitől 1 dollárért szabadultak meg.

A hagyományos tengeri áruszállító flotta 1994-ig gyakorlatilag eltűnt, bár a Vörösmarty 2000-ig maradt magyar tulajdonban. A 2000-es években még volt egy rövid fellángolás, pár hajó ismét magyar tulajdonba került, ez volt a Pannon flotta, azaz a Pannon Sky, Pannon Star, Pannon Sun, amelyeket az orosz államadósság törlesztéseként kapott Magyarország, – igaz máltai zászló alatt hajóztak – de ezeket a hajókat is eladták 2004-ben.

A tengeri hajók közül egy maradt meg, amely ma is látható Budapesten, ez az Ex-Kassa, később Debrecen Duna-tengerjáró, ami ma a Parlamenttel szemben, a Dunán horgonyoz és rendezvényhajónak használják.

A Dunára visszatérve, a MAHART számára a rendszerváltás és a délszláv háború jelentette aldunai hajózási zárlat nem igazán volt sikeres időszak. A cég 1992-től nem kapott állami támogatást, bár állami tulajdonban maradt. Emiatt a teljes átszervezés mellett döntöttek, ennek részeként a MAHART egyes tevékenységeit külön kft-kbe szervezték ki. Ez jól látszott a MAHART alkalmazottainak létszámán, mert míg 1990-ben 3848 fő dolgozott közvetlenül a MAHART-nál, addig 2007-ben már csak 2 (kettő!) alkalmazottja volt. A Vigadó térnél álló egykori pazar székháza, melynek felső erkélysorának alján a hajóorrfaragványok is láthatók, most épül át szállodává…

A MAHART székház még eredeti állapotában

A MAHART székház még eredeti állapotában
Forrás: Wikimedia commons

E folyamatról a cég holnapja ezt írja: „A szétválás után a maradó MAHART feladatai az egyes vagyonelemek értékesítéséből, privatizációjából, valamint a nem hasznosítható eszközök, tevékenységet nem folytató leányvállalatok megszűntetéséből álltak. Mindemellett biztosítani kellett a cég addigi tevékenységéből eredő kötelezettségek teljesítését is. Tevékenysége ezen kívül a megmaradt ingatlanok és egyéb eszközök bérbeadására, valamint a tengeri hajók bérbeadásával kapcsolatos teendők ellátására korlátozódott.”

A személyhajózással a Dunán – természetesen sok más személyhajós vállalkozás között – ma a MAHART PassNave Személyhajózási Kft. foglalkozik, amelynek tulajdonosa a magyar állam. A cég az elmúlt években felújította a flottáját, és évi 400 ezer utast szállít.

Az áruszállítást a MAHART-Duna Cargo Kft-be szervezték ki, amely viszont később, 2004-ben a DDSG leányvállalatává vált.

Ami maradt, az a Duna, amely ma is az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, rengeteg áru, s egyre több utasszállító hajó közlekedik rajta, és ma is vannak magyar hajók a Dunán. A Balatonon is egyre modernebb hajókkal találkozunk, azaz a magyar hajózás, ha átalakulva is, de tovább él.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close