A Mahart hajói egykor nemcsak a hazai vizeken jártak, azaz a Dunán és a Balatonon, hanem a világtengerek minden pontjára eljutottak. Ma már azonban a tengereken nem járnak magyar hajók, és a Mahart is egy egész más vállalat.
A II. világháború után a magyar motoros hajózást szinte teljesen lefedte a MAHART. A cég neve egy betűszó, a Magyar Hajózási Részvénytársaság rövidítése. Formailag akkor is részvénytársaságként működött, amikor az egyetlen tulajdonosa a magyar állam volt, azaz a szocializmus alatt. A MAHART eleve a szocializmusban jött létre, miután a szovjet partner kivonult az 1946-ban megalakult MESZHART, azaz a Magyar-Szovjet Hajózási Rt-ből.

Forrás: Fortepan, Magyra Műszaki és Közlekedési Múzeum, Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.10.64)
Dunai, balatoni és tengeri hajók voltak a flottában
Természetesen a MAHART és jogelődje nem a semmiből született meg, hiszen a magyar folyami és tengeri hajózás korábban is létezett. A Dunán az 1830 évektől jártak rendszeresen gőzhajók. A Duna óriás hajózási vállalata a DDSG – amelynek létrejöttéért Széchenyi István is sokat tett – az 1860-as évekre hatalmasra nőtt, amely mellett a konkurens magyar kis hajózási vállalatok elenyésző szerepet játszottak. Ezt változtatta meg az 1894-es XXXVI. törvénycikk, amely alapján 10 millió forint tőkével megalakult egy állami tulajdonú magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság. A társaság célja a DDSG nyomasztó erőfölényének enyhítése volt elsősorban a Dunán, igaz a létrejövő állami vállalat a MEFTER a tengeri hajózásba is bekapcsolódott.
A valóságban 1895-ben megalakult cég 1944-ig működött, majd 1945 után újraindult, de a dunai hajók nagy része elpusztult, vagy szovjet hadizsákmány lett, így sok sikerre nem számíthatott, főleg úgy, hogy szovjet nyomásra egy másik vállalat jött létre.
A II. világháború után a szovjetekhez hadizsákmányként került hajókból, és a MEFTER megmaradt hajóiból álló flotta üzemeltetésére jött létre a már említett MESZHART. A cég nem igazán fejlesztett, veszteséges is volt, és 1954 végén a Szovjetunió ki is vonult e vállalkozásból, így 1955. január 1-én létrejöhetett a már teljesem magyar tulajdonú MAHART.
A MAHART a dunai, a balatoni és 1964 után a tengeri hajózást is üzemeltette. A Dunán a hajóparkot ekkor már jelentősen fejlesztették, új, modern hajókat is építettek, de sajnos ennek a modernizációnak a keretében a régi oldalkerekes, nagy utasszállító hajókat elbontották, csak egy példányuk maradt meg, a ma is látható Kossuth Múzeumhajó, amely a Lánchídnál horgonyoz.
A modern kirándulóhajók, vontató, majd tolóhajók mellett új uszályok is épültek, s a MAHART és a dunai személyszállítás életében jelentős volt az 1962-ben bevezetett szárnyashajó járat Budapest és Bécs között. Ez a különleges hajó 60 kilométeres óránként sebességgel is tudott haladni, és igazi turisztikai élménnyé vált. Persze ennek ára volt, hiszen az 1000 lóerős motorok óránként akár 120 kg üzemanyagot is elégettek. A MAHART dunai hajói az 1960-as, 1970-es években évi 3 millió utast és 2 millió tonna árut szállítottak.

Forrás: Fortepan, Drobni Nándor
A tengeri hajók – azaz akkor még a Duna-tengerjáró hajók üzemeltetése 1964-től került a MAHART-hoz. A Duna-tengerhajózást a két világháború között az elveszett fiumei tengeri kapcsolat pótlására szervezték meg, méghozzá új hajótípussal a Duna-tengerjáró hajókkal, amelyek működtetésére külön cég alakult, a Magyar Királyi Duna-tengerhajózási Rt. A Duna-tengerjáró hajók képesek voltak a tengeren is hajózni, de megfelelő vízállás esetén a Dunán is tudtak közlekedni, s egészen Budapestig, a Csepeli Szabadkikötőig fel tudtak úszni a Dunán. (https://tudas.hu/miert-lett-tengeri-kikoto-budapest/) A MAHART e hajókat 1964-től vette át.
A Vörösmarty volt a legnagyobb
A modern tolóhajózás azonban gazdaságtalanná tette ezt az iparágat, hiszen pár tolóhajó tucatnyi bárkával ugyanazt a teljesítményt tudta nyújtani – sokkal kevesebb emberrel és jóval olcsóbban – mint a teljes Duna-tengerjáró flotta. A tolóhajók olyan motoros hajók, amelyek maguk nem szállítanak árut, de maguk előtt tudnak tolni nagyon sok bárkát, és a folyami áruszállítás meghatározó szereplői ma is.

Forás: Fortepan, Magyar Hírek folyóirat
A Duna-tengerhajózást lényegében 1967-ben megszüntették, ezután csak elvétve úszott fel hajó a tengerről a Dunán Budapestig. Ezzel azonban nem szűnt meg a magyar tengeri hajózás, hiszen a cég új, nagyobb tengeri hajókat szerzett be, amelyek ugyan nem tudtak felhajózni a Dunán, de magyar lobogó alatt végezték a tengeri áruszállítást. A tengeri hajózás fénykora 1977 és 1983 közé esett, ekkor ugyanis 21 hajó járta magyar lobogó alatt a világtengereket.
A tengert ekkor viszonylag nagy MAHART hajók járták. A Duna-tengerjárókat még itthon, Újpesten építették, de 1967-től már külföldön gyártatta az általa üzemeltetett nagy tengeri hajókat a MAHART. Ezek közül az első a 6260 tonnás Budapest volt. Egy évvel később készült el a testvérhajója, a Hungária.
A magyar hajók az összes világrészt és tengert bejárták, szállítottak mindent, amire kereslet volt, amilyen fuvart csak tudtak szerezni. Eközben a Duna-tengerjárókat sorban eladták, ezek azután más lobogók alatt járták a tengereket, a MAHART pedig egyre nagyobb hajókat vett. A legnagyobb az 1979-ben gyártott Vörösmarty motoros volt.

Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, LTSZ: MMKM TFGY 2016.170.1
A Vörösmarty már 15 ezer tonnás volt, és 144 méteres hosszával nem számított kis egységnek. A hajót a most az oroszok által elfoglalt ukrajnai Herszonban, az akkori Szovjetunióban építették, és 2000-ig szolgált magyar zászló alatt. Ez után egy évig kambodzsai tulajdonba került, de 2001-ben elbontották.
Lejtmenetben
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy tengerparttal nem rendelkező ország miért tart fenn tengeri hajóparkot? Ez azonban egyáltalán nem volt szokatlan akkoriban, hiszen például Csehszlovákiának, Ausztriának és Svájcnak is nagyobb tengeri hajóflottája volt, mint a MAHART-nak.
A tengerhajózást az 1980-as évektől kezdték fokozatosan leépíteni, első körben a régi, 20 évnél öregebb hajókat adták el, illetve több, magyar-külföldi tulajdonú vegyesvállalat alakult, amelyek különböző tulajdonosi rendszerben birtokolták a flottát. A hajók elavultak, nem volt pénz felújításukra, ezért inkább eladták azokat. Egyes szóbeszédek szerint volt olyan, amitől 1 dollárért szabadultak meg.
A hagyományos tengeri áruszállító flotta 1994-ig gyakorlatilag eltűnt, bár a Vörösmarty 2000-ig maradt magyar tulajdonban. A 2000-es években még volt egy rövid fellángolás, pár hajó ismét magyar tulajdonba került, ez volt a Pannon flotta, azaz a Pannon Sky, Pannon Star, Pannon Sun, amelyeket az orosz államadósság törlesztéseként kapott Magyarország, – igaz máltai zászló alatt hajóztak – de ezeket a hajókat is eladták 2004-ben.
A tengeri hajók közül egy maradt meg, amely ma is látható Budapesten, ez az Ex-Kassa, később Debrecen Duna-tengerjáró, ami ma a Parlamenttel szemben, a Dunán horgonyoz és rendezvényhajónak használják.
A Dunára visszatérve, a MAHART számára a rendszerváltás és a délszláv háború jelentette aldunai hajózási zárlat nem igazán volt sikeres időszak. A cég 1992-től nem kapott állami támogatást, bár állami tulajdonban maradt. Emiatt a teljes átszervezés mellett döntöttek, ennek részeként a MAHART egyes tevékenységeit külön kft-kbe szervezték ki. Ez jól látszott a MAHART alkalmazottainak létszámán, mert míg 1990-ben 3848 fő dolgozott közvetlenül a MAHART-nál, addig 2007-ben már csak 2 (kettő!) alkalmazottja volt. A Vigadó térnél álló egykori pazar székháza, melynek felső erkélysorának alján a hajóorrfaragványok is láthatók, most épül át szállodává…

Forrás: Wikimedia commons
E folyamatról a cég holnapja ezt írja: „A szétválás után a maradó MAHART feladatai az egyes vagyonelemek értékesítéséből, privatizációjából, valamint a nem hasznosítható eszközök, tevékenységet nem folytató leányvállalatok megszűntetéséből álltak. Mindemellett biztosítani kellett a cég addigi tevékenységéből eredő kötelezettségek teljesítését is. Tevékenysége ezen kívül a megmaradt ingatlanok és egyéb eszközök bérbeadására, valamint a tengeri hajók bérbeadásával kapcsolatos teendők ellátására korlátozódott.”
A személyhajózással a Dunán – természetesen sok más személyhajós vállalkozás között – ma a MAHART PassNave Személyhajózási Kft. foglalkozik, amelynek tulajdonosa a magyar állam. A cég az elmúlt években felújította a flottáját, és évi 400 ezer utast szállít.
Az áruszállítást a MAHART-Duna Cargo Kft-be szervezték ki, amely viszont később, 2004-ben a DDSG leányvállalatává vált.
Ami maradt, az a Duna, amely ma is az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, rengeteg áru, s egyre több utasszállító hajó közlekedik rajta, és ma is vannak magyar hajók a Dunán. A Balatonon is egyre modernebb hajókkal találkozunk, azaz a magyar hajózás, ha átalakulva is, de tovább él.