A pénz a nemzetgazdaságok kíméletlen és objektív mutatója

Egy eddig ismeretlen kacsacsőrű dinoszauruszt azonosítottak Japánban
2021-04-29
A kíváncsiság, az improvizáció és az intuíció alkalmazása a munkában – Könyvajánló
2021-04-29

A rovat támogatója:

A pénz a nemzetgazdaságok kíméletlen és objektív mutatója

A közgazdaságtannak van egy rideg, de teljesen általános mutatószáma a sikerre, úgy hívják, hogy pénz. Azt tartjuk üzletileg, nemzetgazdaságilag sikeresebbnek, akinek több pénze van.

Hosszasan lehetne sorolni, hogy miért „anyagias” és miért nem pontos ez a mérőszám, de ha belegondolunk, akkor talán mégis azt mondhatjuk, hogy jó ez a mutatószám.

Ahol ugyanis több a pénz, vagyis nagyobb a GDP, ott jellemzően hosszabb az emberek élete, jobb az egészségi állapota, ügyesebben van megszervezve az együttélés, a közlekedés, kisebb az írástudatlanság, a gyermekhalandóság, sokszor a bűnözés is, igaz utóbbi azért nem egyértelmű, a koldusszegény Nepálban nincs annyi gyilkosság, mint a dúsgazdag Egyesült Államokban.

De mi a siker titka?

Ha elfogadjuk, hogy a pénz, vagy a GDP lesz a mérőszámunk, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mi a nemzetgazdaságok sikerreceptje, mire érdemes a gazdaságpolitikának figyelnie, ha tartós növekedést szeretne fenntartani.

Kezdjük a hétköznapi tapasztalattal! Az azért túl sokat nem segít, ha megnézzük a leggazdagabb államok listáit. Ezeken rendre Katar, Luxemburg, Liechtenstein, Svájc, Szingapúr, Írország, Norvégia, illetve, ha külön kezeli őket a lista, akkor Monaco és Macao szerepelnek. Közös bennük, hogy a népesség alacsony, és így, ha valamiben sikeresek lettek, akkor azt szétterítve, az egy főre jutó adatokban is élen maradnak.

  • Katar és Norvégia sikereinek a titka a szénhidrogén, azon belül is a földgáz. Érdekes, hogy az olaj sokkal nagyobb üzlet világszerte, mint a gáz, de akiket igazán gazdaggá tudott tenni a szénhidrogén, azoknál gáz van inkább.
  • Luxemburg és Liechtenstein adótervezési központok, van ipar és turizmus is mindkét helyen, de a nagy bevétel a holdingközpontokból, family office-okból, a székhelyüket ide költöztető cégek jogi ügyleteiből származik.
  • Svájc és Szingapúr pénzügyi központok, érdemi teljesítményük van mindenféle egyéb ágazatban (csoki, óra, tudásintenzív iparágak), de a nagy pénz a magánbankok vagyonkezelésében rejlik.
  • Macao és Monaco az idegenforgalomnak, és azon belül is elsősorban a szerencsejátékkal kapcsolatos költéseknek köszönheti mesés gazdagságát.
  • Írország még talán a legérdekesebb példa, ez egy olyan ügyes állam, amely remekül használja ki az unió adta lehetőségeket, az angol nyelvet és azt, hogy emiatt az amerikai cégek gyakran választják európai főhadiszállásuknak az országot.

Nem általános

A közgazdaságtan általános elméleteiben természetesen a gazdasági sikereknél nem a kaszinót, az adótervezést (durvábban adócsalást), vagy a más nemzeteket nyomorba döntő diktátoroknak végzett titkos pénzügyi műveleteket, vagyonkezelést fogjuk a fejlődés kulcselemeiként megtalálni, még a szánhidrogének, vagyis a nyersanyagok valóban kulcstényezők.

De akkor milyen szempontok szerepelnek a klasszikus elméletekben?

Négy ilyet érdemes kiemelni:

  • természeti erőforrások,
  • humán erőforrások,
  • tőke,
  • technológia.

Ha jobban belegondolunk ebbe, érezzük, hogy ezek azért sokszor eléggé keverednek. Ha a német Siemens cégnél évente képesek 150 magasan képzett mérnököt felvenni, akik részt tudnak venni egy tőkeintenzív turbinafejlesztésben, az egyszerre humán erőforrás, tőke és technológia. Más esetekben azért jobban elkülönülnek a tényezők.

Természeti erőforrás: a kincsek átka

Kezdjük a legevidensebb tényezővel. Ahol a dús növényzet termeli az élelmet és a Föld alatt olaj van, ott biztosan könnyebb, mint ahol az emberek örökös télben, nyersanyag nélkül próbálnak boldogulni. Természeti erőforrásoknak, elsősorban szénhidrogéneknek köszönheti gazdagságát Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Norvégia, illetve Katar, de rajtuk kívül is nagyon sok állam, amelyik elsősorban egy bányászott, vagy kitermelt, esetleg megtermelt kincsnek a hozamából él.

A közgazdaságtan ugyanakkor jól ismeri ennek a veszélyét is.A „kincsek átka” fogalmát, ami azt jelenti, hogy akinek sok kincse van, az elkényelmesedhet, és minden mást elhanyagolhat. Oroszország alig versenyképes a technológiában (az atom és az űr a kivétel), Norvégiában nincs orvosképzés, megveszi a gazdag állam máshonnan, Szaúd-Arábiában annyira pazarló az állam, hogy 50 dolláros olajárnál már esélye sincs az egyensúlyra.

Ettől függetlenül a mai napig a természeti erőforrások a legnagyobb gazdagsági tényező. És ma már egyre ritkább az is a világban, hogy a természeti erőforrásokból nem a helyiek gazdagodnak, nem hordja el Nagy-Britannia India kincseit, nem Hollandia hasznosítja az indonéz kakaót, nem lehet megyéket venni egy üveg tüzes vízért cserébe, vagyis nincs rabszolgaság, kevesebb a gyarmat, ritkább a kis nemzetek kizsákmányolása.

Modern ipari hatalommá azonban csak az válhat, aki kezd is valami értelmeset a természeti erőforrásokból származó pénzzel.

Tudásintenzív agyelszívás

Sokszor halljuk, hogy ma a legnagyobb versenyelőny a szürkeállomány, a tudásintenzív szolgáltatásokban van a legnagyobb profit. A humán erőforrás minőségét sok fogalom írja le: oktatás, kutatás, hatékonyság, munkaerőpiaci aktivitás, motiváltság.

Minden hétköznapi ember tudja, hogy aki a faluban szorgosabb és többet dolgozik, az vélhetően jobb életet teremt magának, mint az iszákos.

Az, ha egy nép szeret sokat dolgozni, ha a népesség nagy része aktív a munkaerőpiacon, ráadásul, ha ezek az emberek képzettek, az mind-mind kiemelt sikertényező. A rossz oktatás, az elöregedő társadalom, a munkanélküliség pedig ezeknek a szöges ellentéte.

Itt azért sokkal nehezebb megnézni, hogy kik a legsikeresebbek, de az összehasonlító listákon az északi államok (különösen Finnország és Svédország), az ázsiai kistigrisek (leginkább Szingapúr, Tajvan, Hongkong), valamint Ausztrália, Új-Zéland szoktak jól végezni. Ugyanakkor a leggazdagabb nagy államok, az Egyesült Államok, Németország, Nagy-Britannia a legsikeresebb agyelszívók. Élenjáró cégeik, egyetemeik a szegényebb államok legtehetségesebb és sokszor otthon kinevelt elitjét el tudják csábítani. Képzeljük el a brit, a spanyol, a francia, vagy a német focibajnokságot és megértjük. Jók a brit, spanyol, francia és a német focisták, de ezek a bajnokságok azért sokkal színvonalasabbak, mint a többi, mert itt játszanak a legjobb brazilok, portugálok, csehek és afrikaiak is. Hát, éppen ez van a tudományban, illetve a munkaerőpiac más részein is.

A pénz pénzt csinál

Az agyelszíváshoz hasonló folyamat a tőke. A régóta gazdag államok lehet, hogy nemtelen módon, háborúkkal, kizsákmányolással, gyarmatosítással gazdagodtak meg. De erre már ki emlékszik? Ma viszont már abból is tőkét kovácsolnak, hogy van tőkéjük. Vagyis be tudnak fektetni világszerte az ígéretes üzletekbe. Az amerikai, a japán, térségünkben a német, vagy globálisan is egyre inkább a kínai tőke gazdasági erőt és előnyt jelent, nem véletlenül szokás itthon is politikai programokkal felkarolni a „kifektetést”, vagyis azt, hogy a magyar cégek is vásároljanak külföldi cégeket, vagyonelemeket.

Sajnos ebben nehéz felzárkózni. Ha Ugandában az emberek tevékenységének anyagi eredménye csak arra elegendő, hogy a lakosság élelemhez, egyszerű lakhatáshoz jusson, ott nehezebb lesz a fejlődést, a jobb cégeket, technológiát, közlekedést, utakat, államigazgatást megfinanszírozni. A közösség nehezebben gazdálkodik ki előremutató, a versenyképességet javító rendszereket. Viszont Szingapúrban, ahol sok tőke van, ott folyamatos versenyelőnyt, jobb életszervezést, minőségbb oktatást jelent, hogy van ezekre pénz. Önmagában az nem elég, ha van tőke, de ha nincs az biztosan akadály. A tőkeszegénység a mai napig a növekedés és a gazdasági siker legnagyobb akadálya.

Technológia: a szegények esélye

Maga a technológia valamennyire előbbi kettő elegye, hiszen okos emberek és tőke kell hozzá, abból lesz a technológia, de talán érezzük, hogy ez is rettentően fontos, és nemcsak ipari gyártósorokra érdemes gondolni e ponton.

Hanem mindenféle tudományra, vállalkozói ismeretekre, menedzselési, szervezési know-howra, közösségirányítási tudásra, ezek mind sikerfaktorok.

A technológia annyiban egy kicsit igazságosabb, hogy ellentétben a természeti erőforrásokkal, vagy a tőkével, az olykor nivellációs hatás. Ha az Egyesült Államokban kifejlesztik az internetet, azt Kambodzsában és Haitin is használják majd, ha gazdag országok mobiltelefóniát, azon belül is az okostelefont zsebben hordozható szuperszámítógépre formálják, azt hamarosan a szegény országok lakói is élvezhetik. Ennyiben ingyen jutnak hozzá az esélyegyenlőséghez, de a másik oldalról a technológiai előny azért konzerválódik is. A telefonokból a gyártók, a know-how tulajdonosok gazdagodnak jobban, legközelebb is ők előzik majd be a többieket.

Azt, hogy azért utána lehet eredni a többieknek, azt a 150 éve még lenézett Egyesült Államok, vagy akár az egy évszázada még nagyon szegény északi országok példái is mutatják.

Ördögi kör

Ma leginkább azok az államok állnak jól a fenntartható gazdagságban és fejlődésben, ahol a természeti kincsek, a tudás, a tőke és a technológia négyeséből legalább három megvan.

A példa lehet a dolgos, eléggé mérnöki, műszaki beállítottságú és kényelmesen gazdag németek, vagy az erőforrásokban, tőkében világelső, de ma már élenjáró egyetemekben, kultúraformálásban is világelső amerikaiak, esetleg az innovatív, egyre gazdagabb és nagyon motivált szingapúriak, ők masszívan sikeresek, őket fenyegeti a legkevésbé a kincsek átka.

Ahol ezek hiányoznak, ott nagyon nehéz kilépni azokból az ördögi körökből, hogy mivel nincs pénz, nem is lesz pénz, mivel nincs tudásintenzív ipar, a legjobb emberek még el is hagyják az államot, mivel nincsenek nyersanyagok, sok otthon megtermelt értéket kell anyagimportra fordítani.

Az, hogy nehéz, nem azt jelenti, hogy lehetetlen. A sikersorrendek változnak, van, aki élre tör (Baltikum, északi országok, Kína, Dél-Kelet-Ázsia), míg egykoron remek helyzetben levő államok lecsúsznak (a szétzilált országok, Szíria, Libanon mindenképpen, de ha „gazdaságibb” példánál maradunk, Venezuela, Görögország, Argentína is ilyen trendben volt mostanában.)

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close