A tea ismertette meg Kínát a kapitalizmussal

Ők voltak a leggazdagabbak Budapesten a századfordulón – Hol vannak ezek a vagyonok ma?
2021-01-02
Rekordot ért el a női filmrendezők aránya 2020-ban
2021-01-04

A rovat támogatója:

A tea ismertette meg Kínát a kapitalizmussal

A teakereskedelem fellendítette a brit kapitalizmust, Kínát viszont évszázados mélységbe taszította.

A történészek szerint holland kereskedők szállítottak először Európába tea leveleket 1609-ben, azonban az 1700-as évek végére az Angol Kelet-Indiai Társaság dominálta már a piacot – állami monopóliumot élvezve.

A 18. században a tea szimbolizálta a kínai civilizáció felsőbbrendűségét, az európai arisztokrácia és burzsoázia imádta a teát, amely jól illeszkedett az ázsiai különlegességek, az egzotikus árucikkek sorába: tea, selyem, porcelán.

A tea szimbolizálta a Mennyei Birodalom évszázados hagyományait, amelyre mintaként tekintettek a jóval fiatalabb európai hatalmak.

A 18. század folyamán egy átlagos angol család tea fogyasztása az ötszörösére emelkedett – tejjel és cukorral -, a teakereskedelmen elérhető profit így az egekbe szökött.

A tea iránti kereslet olyan nagy volt, hogy londoni központú világpiac alakult ki, a tea adóztatásából befolyó pénzek pedig a korona bevételeinek egytizedét tették ki, gyakorlatilag finanszírozták a britek dél-ázsiai terjeszkedésének költségeit. A Kelet-Indiai társaság egyik 1830-as feljegyzése ezt nyíltan meg is fogalmazza:

India teljes egészében a kínai kereskedelem profitjától függ.

A probléma azonban az volt, hogy a brit kereskedők nem nagyon tudtak mit felajánlani a kínaiaknak a teáért cserébe.

A mai értelemben vett globális kereskedelem kialakulása idején vagyunk, a kínaiak nem tudtak mit kezdeni az angol fonttal, más árucikkekre pedig nem volt szükségük.

A 18. század végén kezdtek el brit hivatalnokok Indiából származó ópiumot becsempészni Kínába, Kanton (Guangzhou, Kuangcsou) kikötőjén keresztül. Tao-Kuang kínai császár, aki 1820-tól 1850-ig, haláláig uralkodott, igyekezett betartani a narkotikumokra hosszú idő óta vonatkozó tilalmat.

A britek azonban háborút hirdettek, mondván Peking akadályozza a szabadkereskedelmet. Az 1839 és 1842 között lezajlott első ópiumháborúval kezdetét vette az, amit ma “Kína megalázásaként” szoktak nevezni.

Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, mondhatjuk, hogy a tea a brit birodalmat felemelte, viszont Kínát és a Csing dinasztiát a lejtőre taszította.

Ez az időszak, a katonai vereség, a szégyen, a kolonializmus minden terhe a Kommunista Párt 1949-es hatalomra kerüléséig tartott.

Kínában több mint ezer éve termesztették a teacserjét, az ázsiai hagyományoknak megfelelő kisipari módszerekkel, évszázadok gondos nemesítésével. A britek vas hajókkal, tüzérséggel és a világon az első ipari forradalom minden erejével szálltak be a versenybe – egyenlőtlenek voltak az erőviszonyok.

Az ópiumháborúk utáni időszak azonban fontos tanulságokkal szolgál a kapitalizmus kialakulásáról.

A 19. század hátralévő részében a teakereskedelem szédítő tempóban nőtt, megugrott a kereslet Európa többi részén és Amerikában is.

A 20. század elején – amikor a mai értelemben vett statisztikai adatgyűjtések, felmérések megkezdődtek -, a tea termesztése, feldolgozása több embert foglalkoztatott Kínában (paraszt családokat, nőket, gyerekeket, szezonálnis munkásokat, szállítókat, kikötői munkásokat), mint a kialakulófélben lévő kínai ipar más ágazatai.

A tea iránti kereslet beindította a gyarmati sorban lévő indiai, ceyloni, japán, tajvani gazdaságokat is.

A teakereskedelem volt az, amely becsatornázta Kínát a kialakulófélben lévő globális kapitalizmusba.

A teáért cserébe indiai ópium, perui ezüst, karibi cukor, angol textil és burmai rizs áramlott az országba. A teakereskedelem indította be a globalizáció, a kapitalizmus kialakulásának egy másik szégyenfoltját, a rabszolgakereskedelmet is. Felértékelődött a gyarmatok szerepe: gyapot, gyapjú, kávé, tea, ásványi kincsek. A folyamat teljesen átalakította az évezredes hagyományok alatt kialakult kínai vidéki életet.

A gazdaságtörténészek a 20. században hajlamosak voltak arra, hogy Kínát, “prekapitalista” társadalomként írják le.

A kapitalizmus ebben az értelemben az iparosodottságot, az innovációt, a látványos találmányokat, a szénnel, gőzzel hajtott gépeket, az acélgyárakat, a vegyipari és mérnöki tudományok fellendülését jelenti. Ezek a technológiai áttörések különböztették meg a nyugatot a világ többi részétől. Ebben az értelemben véve valóban prekapitalista volt a kínai berendezkedést.

A feljegyzések szerint a Tang-dinasztia idején (618-907) a buddhista szerzetesek voltak az elsők, akik rendszeresen foglalkoztak tea eladással.

A hagyományos módszerek munkaintenzívek voltak: összepréselték a tealeveleket, vagy porrá őrölték őket. A pörkölt levelű teákról először 1539-ben emlékeznek meg a feljegyzések, nem sokkal korábban alakult ki ez a technológia, hogy a tea megjelent volna nyugaton is.

A zöld tea fogyasztásának hagyománya Kína délkeleti részéről származik, a 16. század közepéről már vannak erről dokumentumok. Az északnyugati tartományokban pedig a fekete tea készítésének technológiáját kísérletezték ki.

A korabeli Kínában ismeretlen fogalom volt a nyugati, modern értelemben vett technológiai innováció, annak ellenére, hogy számos, a nyugati civilizáció által is átvett “találmányt” (iránytű, papír, puskapor) a kínai kultúrának köszönhetünk.

Vannak elemzők, akik szerint mindez annak tudható be, hogy Kínában ismeretlen volt a mechanikus óra, így nem volt indíttatásuk arra, hogy a termelékenységet mérjék, és törekedjenek a hatékonyságra.

Ahogy Max Weber (Benjamin Franklinra hivatkozva) írja – az idő pénz. Ez a mentalitás, a “kapitalista szellem” ismeretlen volt a hagyományos Kínában. A teakereskedelemmel, a tea úgymond nagyüzemi termesztésének felfutásával párhuzamosan, megjelent a kapitalista szemlélet.

Samuel Ball a Kelet-indiai Társaság egyik hivatalnoka, az 1810-es években Kanton kikötőjének egyik felügyelője volt. Ugyan első kézből nem voltak tapasztalatai a tea termesztésről, de a kereskedők elmondták neki, hogy vidékén a termelést felügyelők egyéni módszert vezettek be a hatékonyság, az idő mérésére: füstölő rudacskákat gyújtottak meg, ezek számítottak időmértéknek. Különböző méretű rudak voltak használatban, a leggyakrabban alkalmazott nagyjából 40 perc alatt füstölt el.

Erről a módszerről egyébként már az 5. századból is vannak feljegyzések Kínából és Japánból. Ez nagyjából hasonló megközelítés, mint a homok-, vagy a vízóra. A módszert a szénbányászatban és az öntözéses mezőgazdaságban is használták. Ball 1848-ban írt egy könyvet a tea kínai termesztéséről és feldolgozásáról. Ebben leírja, hogy a füstölőket a tealevelek pörkölésekor is használták. Érdekes, hogy hasonló metódust alkalmaztak a karib-tengeri térségben a cukornád ültetvényeken.

Az idő fogalmának megjelenése a termelésben, növénytermesztésben a kapitalizmus szelleme megjelenésének egyik első jele.

Megjelent a termelési költségek csökkentésére irányuló piaci nyomás. A tealevelek növények, romlandó dolgok, így feldolgozásuk nagyban befolyásolja minőségüket. A kereskedők nyomás alatt tartották a feldolgozókat. Pontos technológiai leírásokat azonban nem tudtak betartatni, lévén nem voltak ilyenek. A technológiai leírások, a módszerek inkább irányelvként szolgáltak.

A munkások saját rutinjuk, tapasztalatuk alapján döntötték el, hogy mikor van “készen” a termék. A tea földeken dolgozó munkások napi 12-14 órát dolgoztak, el is terjedt a “18-rudacskás munkanap” kifejezés, gyakorlatilag fizikai teljesítőképességük végső határáig dolgoztatták őket.

A kínai tea termelésben korábban a minőség volt az elsődleges szempont. A kereslet megugrásával azonban a kereskedők nyomást gyakoroltak a termelőkre, immár a mennyiségre helyeződött át a hangsúly, maximalizálni kellett a termelést. Így az időmérés szerepe is átértékelődött. Korábban az egyes munkafolyamatok szabályozására használták, az új világban azonban a termelékenység egyik fontos befolyásoló tényezője lett.

A 19. század végére a termelés évi csaknem 300 millió fontra (136 ezer tonna) szaladt fel. Az 1860-as évek végére túlkínálat alakult ki, amely lenyomta az árakat. Ehhez hozzájárult az is, hogy az indiai és a ceyloni termelés felfutott.

A kínai teatermelők a cserjéket többnyire saját földjükön nevelték, a feldolgozás folyamata is házilag, kisipari módszerekkel történt. A munkások családtagok és szezonális munkások voltak.

A kereslet változásira a kis gazdaságok nagyon gyorsan reagáltak. Az árak csökkenésére a munkaidő növelése volt a válasz. Egy beszámoló szerint elterjedt volt, hogy a termelést hitelből finanszírozták, amelyet a nagy, a britek ellenőrzése alá tartozó kikötői szervezetek, kereskedők adtak.

Egy teából élő farm, háztartás jövedelmének körülbelül 60 százaléka származott a cserjékből, ami többnyire nem volt ahhoz elegendő, hogy egész évben megéljenek belőle. Így elterjedt gyakorlat volt, hogy a következő évi termés fedezete mellett előre vegyenek fel hitelt.

Ezzel olyan pénzügyi vérkeringésbe csatlakoztak be, amely kiszolgálatottá tette őket a mindenkori árváltozásokra, a külföldi kereslet és kínálat változásaira. A helyzetet az atavisztikus társadalmi formák és a modern, dinamikusan fejlődő kereskedelem feszültsége jellemezte. Ez megfigyelhető volt más alapanyagok termelése, termesztése esetén is, például a cukornál és a gyapotnál, amelyet afrikai rabszolgák termesztettek, és gyakorlatilag rabszolgasorban lévő angol nők és gyerekek dolgoztak fel.

A brit gyarmati birodalom ékkövében, Indiában a teaföldeken az angolok felhasználták az évszázados hagyományokkal rendelkező úr-szolga viszonyt, tömegesen szállították délről a munkaerőt, főleg nőket, az északi tartományokba – gyakorlatilag ők is rabszolgasorban éltek.

A gyarmati kapitalizmusra jellemző volt, hogy a korábban kialakult társadalmi viszonyokat átvette és a maga javára használta. Láthatjuk tehát, hogy a 20. századi globalizáció, a globális kapitalizmus nem előzmények nélkül való. Évszázados hagyománya van annak, hogy a nyugat az olcsó afrikai, ázsiai munkaerőt kihasználva csökkenti a termelési költségeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close