A rudabányai ősmajom helyzete és az emberréválás kirakósa is sokszor változott az elmúlt 50 évben

Három magyar előadó az európai világzenei toplistán
2022-04-05
Közép-Európában egyedülálló kvantumprocesszor érkezett az ELTE-re
2022-04-06
Show all

A rudabányai ősmajom helyzete és az emberréválás kirakósa is sokszor változott az elmúlt 50 évben

A Rudapithecus elképzelt portréja Muray Róbert alkotása

Valamivel több, mint fél évszázada különleges, emberszabású ősmajomtól származó csontlelet került elő hazánk akkor egyetlen vasércbányájából. A Rudabányai lelet később Rudapithecus hungaricus néven futott be karriert, s nemsokára megnyitják az ásatások helyét védő és egyben a lelőhely tudományos jelentőségét is bemutató csarnokot. A kutatásról nemrég egy könyv is megjelent, melynek szerzőjével, a munkálatokat több évtizedig vezető Kordos László egyetemi tanárral, a Magyar Állami Földtani Intézet volt igazgatójával beszélgettünk.  

Kordos László és a fél évszázados kutatásról nemrég megjelent könyv

Annak idején az iskolában csak azt tanították Rudabányáról, hogy itt van hazánkban egyedül vasércbányászat.

Hatezer ember dolgozott a bányában, közöttük az érc utáni kutatást is vezető, kitűnő szemű főgeológus, Hernyák Gábor, aki jó szemű, érdeklődő, tapasztalt terepi ember volt. Ha valamin megakadt a szeme, azt összegyűjtötte. Így került a keze ügyébe az első, nagyon rossz állapotban lévő állkapocs töredék. Radócz Gyula, a némileg Rudabányát is érintett országos lignitprogram szakmai irányítója közvetítésével a lelet a majomnak nevet adó Kretzoi Miklóshoz került, aki akkor a Földtani Intézet igazgatója volt. A fáma szerint a lelet egy cukros zacskóban tette meg az utat és a neves őslénytani szakíró, Tasnádi Kubacska András dobta oda az asztalra Kretzoi elé azzal, hogy „ezt küldi neked Hornyák”. Kretzoi állítólag a zacskóból kiesett csontot felemelte és elvörösödött arccal, remegő hangon válaszolta: tudod te, hogy mi ez? Ez váltja meg az emberiség eredetének a kulcsát.

A Pannon-őstenger mocsaras partjának erdeiben éltek

Később kiderült, hogy ez nem igaz, de egyértelmű, hogy a mintegy 10 millió éve, Európában több más helyen is élhetett emberszabású majomféle a törzsfejlődésben nagyon érdekes helyet töltött be. Mit tudhatunk az állatról és mit az akkori élőhelyéről?

A jobbára fákon, meleg környezetben élt állatok maradványait Spanyolországtól Franciaországig és Németországig, vagy Graz környékéig, sőt Pozsony mellett is megtalálták a nagy hegységekhez csatlakozó 10-15 millió éves üledékes kőzetekben. Ezeket Dryopithecusnak nevezték. Két évvel az első után Rudabányán is előkerült egy még teljesebb lelet. Itt annak idején a beltengernek is nevezhető Pannon-tó hullámzott, amelynek aztán később megszűnt a kapcsolata a tengerekkel és tóvá vált, hogy 5-6 millió évvel ezelőtt lassan feltöltődjön. Ennek a mocsaras partjain, a beltenger legnagyobb kiterjedése idején éltek a környező fákon ezek a majmok. A környezet később megváltozott, a hőmérséklet és a csapadék csökkenni kezdett és az erdőket szavannák váltották fel, ami az állatvilág teljes kicserélődésével járt. Az emberszabású majmok eltűntek és a szavannákon élő állatokkal együtt más, alacsonyabb rendű majmok jelentek meg.

Az 1999-ben előkerült koponya, amely megtalálójáról, Hernyák Gáborról kapta a Gabi nevet

Úgy tanultuk, hogy az ember elődje valahol Afrikában alakult ki és onnan jöttek Európa felé. Ha jól tudom, a Rudapithecus félék is onnan jöttek, de jóval korábban. Mi a kapcsolatuk a későbbi emberelődökkel?

A mai ismereteink szerint az első emberszabásúak valóban Arábián át áramlottak Afrika felől észak felé. Amikor azonban a környezet számukra zordabbá vált, két lehetőség kínálkozott, vagy visszavonulnak Afrika irányába, vagy kihalnak. Mivel az első eléggé valószínűtlen, a második verziót tartom biztosabbnak. Már csak azért is, mert a 8-9 millió évvel ezelőtti rétegekből Afrikából nem ismerünk leleteket, amelyek a jóval későbbi folytatólagos fejlődést bizonyítanák. Persze sok lelet biztos még felfedezésre vár.

Ezek szerint a Rudapithecus és társai egy jóval korábbi fejlődési szakaszt képviselnek, amelynek egyelőre nincs közvetlen kapcsolata a későbbi, valóban az ember felé mutató vonallal. Ettől függetlenül annak idején nagy figyelmet keltett a felfedezés és az azóta eltelt időben a tudományos értékét megillető helyet is megkapta, még ha a történet némely vonatkozásban nagyon jellegzetesen hazai.

A Rudapithecus hungaricus elnevezés, ahogy már említettem, Kretzoi Miklóstól származik, aki még úgy vélte, az ember ősei valahonnan Délkelet-Ázsiából, Jáváról származnak. Nem sokkal ezután amerikai kutatók Pakisztánban egy koponyát találtak, amely összecsengett ezzel az elmélettel, de kiderült, hogy ez az orangután felé ágazó fejlődési vonalba tartozó majomelődhöz tartozott. Ezzel lezárult az ázsiai leszármazás elmélete. Amikor viszont 1985-ben Rudabányán is előkerült az első koponya, a Rudapithecus újra a figyelem középpontjába került, mivel ebből az időszakból addig az egész világról csak három koponyalelet került elő, s közülük a mienk volt a legépebb. Az ezt követő sajtóvisszhang megdobta a kutatást, ami egész a rendszerváltásig tartott, akkor viszont elfogyott az e célra szánt állami pénz. Ekkor úgy gondoltam, muszáj külföldi segítséget kérni, hiszen olyan jelentős leletegyüttes volt már addigra a kezünkben, amelynek feldolgozására nem volt elegendő hazai szakember. Ez 1992-től több évig sikeresen zajlott, aminek az eredményeként egy ötven szerzős monográfia is megjelent Olaszországban.

A lelőhely viszontagságai

Ön mikortól kapcsolódott be személyesen a rudabányai ásatásokba?

Gyakorlatilag az első ásatásoktól, 1971-től. Később a nemzetközi együttműködésnek köszönhetően sokat voltam az Egyesült Államokban is, ahol új tapasztalatokat szerezhettem és olyan szakirodalomhoz és szakmai nézőpontokhoz is hozzájutottam, amihez itthon nehéz lett volna. Ez a szakmai kultúra azonban konfliktusokat is teremtett, bár, ha nem kapcsolódtak volna be a munkákba külföldi kollégák, a Rudapithecus név eltűnt volna a szakmai figyelem fő áramából. Persze egy ideig egy Németországból előkerült csontlelet hasonlósága miatt így is Dryopithecus brancoi-nak nevezték, de szerencsére amikor Spanyolországból új leletek kerültek elő, a nemzetközi nevezéktan ismét megbolydult és az ideiglenes fajnév húsz éve eltűnt a szakmai köztudatból, a Rudapithecus viszont maradt.

 

Ez az egész téma főleg akkor érdekli az embereket, ha valamiképp kapcsolni lehet az emberré váláshoz.

A Rudapithecus elképzelt portréja Muray Róbert alkotása

Az ember kialakulásának kezdeteit a szakma jelenleg úgy hétmillió évig tudja visszakövetni. Ekkor élt a Csádban megtalált Sahelanthropus tchadensis nevű, még mindig négy lábon járt ősmajom (a két lábon járás első bizonyítékait úgy négy-négy és fél millió éves leleteken találták meg), amelynek egész épen megtalált koponyalelete mondatja a kutatókkal, hogy ez lehetett az a pont, ahol elvált az emberhez vezető törzsfejlődés a mai emberszabású majmokétól. A hét és tízmillió év közötti időkből sajnos igazi, bizonyíték értékű lelet nem került még elő.

Lehet, hogy ezért is olyan hányatott a Rudapithecus leletek és a megtalálásuk helyének története? Hogy folyamatosan megpróbálták a lelőhelyet különféle módon védeni, ám ezt korábban rendszeresen tönkretették.

A lelőhelyet védő bemutatócsarnok
Forrás: Rudapithecus.hu

Az egyik franciaországi Dryopithecus lelőhely még rosszabbul járt, azt teljesen beépítették, hozzá sem lehet férni. Igaz, van egy másik, amelyhez nagyszerű múzeumot és kutatóközpontot építettek. S a Rudabányán most felépült beton bemutatóhely méltó emléket állít az utóbbi majd fél évszázad kutatásainak, ásatásainak is.

Végül is ezen területen az elmúlt évtizedekben mintegy 300 olyan csontlelet került elő, melyek – ahogy a könyvében írja – többször újrarendezték az emberréválás előtörténetének kirakós játékát, többször új összefüggéseket nyitva meg. De az nem változott, hogy tízmillió évig volt egy fejlődés, aztán pár millió éves lyuk következett, végül jött a mostanáig tartó szakasz.

Amikor a kezemben van egy több mint száz darabra törött koponya és ezt úgy kell összerakni, hogy nincs a kezemben egy útmutató, sok hibát lehet elkövetni. Én is volt, hogy valamit rossz helyre akartam rakni. A másik egy szellemi puzzle, hogy ezt a képet hogyan értelmezzük. Ehhez látni kell a fogszerkezetet, a fogzománc felépítését, a homlokeresz helyzetét, vagy a fogsor ívét. Az 1985-ben előkerült koponyának azt a kis csontját, ami a csontos belső fül része, a Heim Pál kórház CT-jével az a külföldi specialista vizsgálta, aki a csontos belső fül szerkezetének szakértője. Egyszóval a kirakós nagyon sok bizonytalanságon múlik. Többek között azon, mikor és milyen leletek kerülnek elő, azokat ki és hogyan értékeli…

Hazánkban ma bárki gyűjthet ősmaradványt

Egy átlagembernek már az is elképesztő kihívásnak tűnik, hogy egy poros, sziklás talajban észrevegyen egy csontleletet és tudja, hogy az milyen idős lehet…

Pedig ma már akár tízezer éves pontossággal meg lehet állapítani egy tízmillió évvel ezelőttről előkerült csontlelet korát. A legfontosabb, hogy mit veszünk észre a terepen. Mert már azzal, hogy egy lapáttal megforgatjuk a több millió éves üledéket, kidobhatjuk az értékes információk 99 százalékát. Hiszen lehet, hogy benne van a keresett csont, csak éppen miszlikre törve. Ahogy a Gabinak elnevezett Rudapithecus koponyát is egy masztodon szerű állat préselte szét a hajdani mocsárban. Ezért sem mindegy, hogy ki veszi kézbe a leletet. Sokszor azért is izgultam, hogy nehogy előkerüljön egy fontosabb lelet, mert nincs meg hozzá a felszereltség, amivel a mai kívánalmak szerint ki tudom emelni és meg tudom őrizni. Mindkét fontos Rudabányán előkerült leletet, az idősebb és a fiatalabb nőstény állat koponyáját Hernyák Gábor találta meg, akinek nagyon sokat köszönhetünk.

Lesznek még kutatások Rudabányán és tulajdonképpen most ki áshat ott?

Ahol a legtöbb lelet előkerült, és amit a bemutató csarnok is véd, mindössze 50-60 négyzetméternyi terület, ahol megvannak még az eredeti rétegek, de itt nem szabad tovább ásni. Ezt meghagyjuk afféle tanúfalnak, hogy 50-60 év múlva, amikor egészen más kérdésekre más módszerekkel kaphatnak válaszokat, meglegyen erre a lehetőség. Efölött az agyonvizsgált lignites réteg fölött van egy valamivel fiatalabb, alig kutatott üledékes réteg, ami még új irányt nyithat. Rudabánya mellett pedig ott van Alsótelekes, aminek hatalmas, jelenleg nem működő gipszbányája van, a tetején az említett üledékes réteggel, ahonnan már majomlelet is került elő. Efölött egy homokos réteg található, rengeteg növénylenyomattal, s itt is előkerülhetnek még a Rudapithecusok eltűnése után megjelent alacsonyabbrendű majomleletek. A kutatás jogi keretei már homályosabbak. Sajnos hazánkban ma az ősmaradványok – a régészeti leletekkel ellentétben – a természetvédelmi területeken kívül, ahol engedély kell ehhez – szabadon gyűjthetőek. Rudabánya szerencsére 1976 óta természetvédelmi terület, de az engedélyért olcsón hozzá lehet jutni. Ráadásul, ellentétben a régészeti ásatásokkal, itt nem kell, hogy szakirányú végzettséggel rendelkező magyar kutató vezesse a kutatásokat, így tudták magukat önállósítani magukat a kanadai kutatók, akik lehet, hogy ismét szeretnék kisajátítani a terepet, jóllehet az új bányászati törvényünk megszigorítja az elhagyott bányaterületeken történő ásatásokat. Akármi is lesz, a közben várossá lett Rudabánya nevét már egyértelműen erről az ősleletről ismerik, az ott lévő bányató turisztikai vonzerőt is jelent, egyszóval a tudomány és a környék is csak nyert a felfedezéssel.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close