A szertartások, rítusok, szokások keretet adnak az életünknek

Több mint négymillió hektárnyi őserdő veszett oda tavaly a trópusokon
2021-04-01
Ősi meteoritbecsapódás nyomait fedezték fel a Déli-sarkvidéken
2021-04-02
Show all

A szertartások, rítusok, szokások keretet adnak az életünknek

A kereszténység Húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét a tavaszi évszakváltás idejére tette, ami valójában a természet újjáéledésének metaforája – mondta a Tudás.hu-nak Dr. Baksa Brigitta, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. A néprajzkutató az ünnephez kapcsolódó szokásokról és a hagyományok segítő erejéről is beszélt.

Néprajzkutatóként és főiskolai tanárként mi a tapasztalata, a csokinyuszin és a locsoláson túl, mennyire él a mai fiatalokban Húsvét igazi jelentése?

Az egyházi ünnep megélését és a néphagyományok továbbéltetését külön érdemes tekinteni, de mindkét esetben a közösség a kulcsszó. Nagyban meghatározza a fiatalok ünnephez való viszonyulását, hogy milyen településen élnek, milyen közösséghez tartoznak. Ahol működik a fiatalokat összefogó, egyházi keretek között működő csoport, ott minden bizonnyal nemcsak idősekkel találkozunk a húsvéti szertartásokon.  Ugyancsak a közösség erejében rejlik a néphagyományokat továbbéltető attitűd jelenléte is. Ha valamilyen hagyományőrző csoport, néptáncegyüttes működik a településen, a tagok között még él a locsolkodás szokása.

Úgy tudom, Gyömrőn nőtt fel. Mit jelentettek az Ön számára a népéletről, a szokásokról, a népi vallásosságról szerzett első benyomásai?

Valóban Gyömrőn nőttem fel, de a néphagyományok megélésére sokkal inkább Kókán volt lehetőségem, a nagyszüleimmel töltött időkben. Gyömrőn a főváros közelsége miatt már gyermekkoromban is inkább a polgárosultabb életforma volt jellemző. A nagyszülőknél töltött nyarak, téli szünetek azonban megadták számomra a természettel egy ritmusban élő paraszti életforma minden szépségét.  Napi tapasztalatként éltem meg a gazdálkodó munka sokszínűségét a tavaszi szőlőmetszéstől az őszi szüretig. Részem volt a novemberi disznóvágások idején a rokonság, szomszédság együttlétében, a karácsonyi köszöntők fogadásában. Együtt mentünk nagymamámmal a családba érkezett újszülöttet meglátogatni, a távozó idős rokonokat a temetésen elbúcsúztatni. Még megélhettem a közösség támogató, biztonságot adó egymásra figyelését, amelynek a közös gondok, közös örömök mellett a felekezeti összetartozás is alapja volt.

Pontosan miért van az, hogy a húsvét, a legnagyobb keresztény ünnep úgynevezett ’mozgó’ ünnep?

A húsvétnak minden évben a hold állása határozza meg a naptári helyét. 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg az ünnep időpontját. Így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet. Mivel meghatározza a nagyböjt kezdetét 40 hétköznapot visszaszámolva, és kijelöli pünkösd naptári helyét is 50 napot előre számolva, így hamvazó szerda és pünkösd is mozgó ünnep.

Testi-lelki megtisztulás

Miért kapcsolódik ide a böjtölés?

A nagy ünnepeket – karácsonyt, húsvétot – megelőző hetek a lelki felkészülés, a külső és belső megtisztulás időszakai. Ahogyan Krisztus születését is megelőzi az advent négy hetes várakozási ideje, úgy a húsvétra is testi-lelki megtisztulással készülnek a keresztény emberek. A farsangi időszak lezárásával a nagy lakomák, mulatságok ideje is véget ér. A 40 napos böjt már a 7. századtól szokássá vált. II. Orbán pápa pedig törvénybe is iktatta 1091-ben. Ez az időszak 40 hétköznapot jelent hamvazószerdától húsvétvasárnapig. A vasárnapok ünnepnek számítanak, ezért nem esnek böjt alá. A böjt kezdőnapja, hamvazószerda elnevezése utal az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására. A templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli és keresztet rajzol a hívek homlokára. Általános hiedelem szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Bálint Sándor, a vallásos néprajz kiemelkedő kutatójának feljegyzéseiben találunk példát a hamvazás tréfás formájára is. Szajánban a 19-20. század fordulóján a legények vödör kormos vízzel, rossz meszelővel az útjukba kerülő lányokat „möghamvazták”. Az ilyen lányról azt tartották, hogy a következő farsangkor férjhez fog menni. A hamvazószerdát követő csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi ételek maradékát. Utána azonban a fazekakat kiforrázták, hogy zsír még véletlenül se kerüljön a bennük készített ételekbe. A böjt egyrészt a test megtisztulását célozta, felkészülve a tavaszi szántóföldi munkákra, másrészt az önmegtartoztatás erősítette a lelket. Ilyen módon testben és lélekben megújulva, megtisztulva érkeztek el a feltámadás ünnepéhez.

A magyar név: hús-vét, nagyon érzékletes. De honnan ered például az angol Easter, illetve a német Oster elnevezés?

A magyar nyelv valóban különleges, mert számos szavunk, kifejezésünk önmagában hordozza jelentését. A húsvét elnevezés a 40 napos böjti időszak után az újból engedélyezett húsfogyasztás időszakára utal. A hosszú ideig fogyasztott sanyarú ételek, mint a cibere, a kiszi, a forrázott korpából készült savanyúleves után végre újra húsételeket vehettek magukhoz az emberek. A zsidó húsvétot, a Pészachot, a zsidók Egyiptomból való kiszabadulásának ünnepét is ezidőtájt ünneplik, és számos nyelvben a Pészachból ered a húsvét elnevezése, mint a spanyol Pascua, a portugál  Páscoa, az olasz Pasqua, a francia Paque vagy a román Paste. A germán nyelvterületen azonban a termékenység istennőjeként megjelenő Ostara ünnepe kapcsolódott a tavaszi napéjegyenlőséghez. A mitológiában szereplő istennő felébreszti mély álmából és termékennyé teszi a Földet. Az ő nevéből ered az angol Easter, illetve a német Oster elnevezés.  A kereszténység előtti pogány tavaszünnepek emlékét őrzi mindkettő.

De a keresztény húsvét szintén az „újjászületésről” szól.

Valóban, a kereszténység Jézus feltámadásának ünnepét a tavaszi évszakváltás idejére tette, ami valójában a természet újjáéledésének metaforája. Így Jézus feltámadásának csodája összefonódik a természet újjáéledésének a népek által ősidők óta ünnepelt csodájával.

Téltemetés, tavaszköszöntés

Magyarországon milyen húsvéti szokások, népi játékok maradtak meg?

A húsvéti ünnepkör szokásokban gazdag kéthetes időszaka virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Kezdőnapja Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe.  A 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon, amit nálunk a barka helyettesít. A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű, de a szentelt barka a néphitben is fontos szerepet játszott. Foganatosnak tartották rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására.

Virágvasárnaphoz két jellegzetes leányszokás kapcsolódott.   Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye községeiben gyakorolták a ’kiszehajtást’, a Nyitra megyei Zoboralján pedig a ’villőzést’. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, amit a lányok énekszóval vittek végig a falun. Neve a jellegzetes böjti ételből, a korpából készült savanyúleves nevéből ered. A bábu a telet, a böjtöt, a betegségeket testesítette meg. A szalmabáb megsemmisítése szertartásosan ment végbe. Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták vízbe, vagy elégették. A villőzés fő kelléke egy zöld ág, melyet felszalagoztak, esetleg kifújt tojásokkal díszítettek. A szokás nevének eredetére több magyarázat is szolgál. Kapcsolatba hozható a szláv vila, ’tündér’ szóval, vagy a latin eredetű villus ’lomb’ szóval. Nyolc-tízfős lánycsoportok házról házra vitték a villőfát, amely a tavasz érkezését jelképezte. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról és a kikelt kislibákat átbújtatta alatta, hogy egészségesek legyenek.

A 20. század elején Kodály Zoltán Gímesen jegyezte le a szokás dallamát. (https://www.youtube.com/watch?v=kbq9gz9K4jg)

Milyen szokások kapcsolódnak a nagyhét más jeles napjaihoz?

Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok. Az idő és a szertartások kezdetének jelzésére kereplőt használtak. Az egyházi szertartás részeként kerül sor a lábmosás szertartására. A pap 12 férfi lábát mossa meg, emlékezve arra, hogy Jézus is megmosta tanítványai lábát az utolsó vacsora estéjén. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, mert a Délvidéken ezen a napon fiatal csalánt vagy spenótot ettek, hogy jó termésük legyen. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a böjt és a gyász ideje. Ilyenkor a legtöbb templomban passiójátékot rendeznek, amiben bemutatják a szenvedéstörténete. Nagyszombat Krisztus feltámadásának ünnepe. A szertartás elején tüzet és vizet szentelnek.  Megszólalnak újra a harangok. Ilyenkor tartják a feltámadási körmenetet. Nagyszombaton ér véget a 40 napos böjt. A templomból hazatérő családok elfogyasztják a sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Húsvétvasárnap az ünnepi mise keretében ételt szentelnek. Hagyományosan ilyenkor tojás, sonka, kalács, torma, só került a kosárba, amit elvittek a templomba. Húsvéthétfő, húsvét másnapja világi szokásairól, elsősorban a locsolkodásról nevezetes. A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. A Dunántúlon és a moldvai magyaroknál ezen a napon tartották például a komálást. A nagyobb lányok a komatálra hímes vagy piros tojást, süteményt, gyümölcsöt, bort tettek, és egy kisebb lánnyal elküldték, vagy maguk vitték el választott barátnőjüknek.

Van-e tudományos alapja annak az állításnak, hogy a locsolás  alapjában véve egy „megtermékenyítési gesztus”?

A húsvéti locsolásnak a víz termékenységvarázsló, tisztító erejébe vetett hit az alapja. Nevezték vízbevető, vízbehányó hétfőnek is húsvét hétfőjét, ami a locsolás egykori módjára utal. A kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörrel öntötték rájuk a vizet. Az öntözés az ókori római tavaszi lustratio (megtisztító szertartás) egyik változata. Keresztény hagyományokhoz is kapcsolódik, mivel a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás.

Nem illuzórikus azt képzelni, hogy az egyre gyorsuló és szekularizálódó világban meg lehet őrizni az ilyesfajta néphagyományokat és a népi vallásosság szelíd áhítatát?

Hagyományos értelemben ma már nem beszélhetünk a népi vallásosság gyakorlatáról, de bizonyos keretek között még tovább él. Gondoljunk például a búcsújáróhelyekre induló zarándokcsoportokra, ahol a közösségben megélt áhítat tetten érhető. Egyébként minden rítus, szertartás, minden szokás keretet ad az életünknek, szabályozza a hétköznapok és az ünnepek rendjét, biztonságot nyújt az időben való tájékozódáshoz. A néphagyományok összetartották a közösségeket, megadták a ritmusát az esztendőnek. Erre a mai embernek is szüksége van, nem csak most, a járvány nehéz időszakában, de általában a mindennapokban is. Még ha meg is változott az életmódunk, keressük az igazodási pontokat, amelyek segítenek a múlt értelmezésében, a jelen megélésében, a jövő tervezésében. Ezek az embert megtartó támaszok benne rejlenek minden néphagyományban.

Nyitókép:(Forrás Wikipedia)

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?