Aki nemcsak gyűjti a klasszikus régi útikalandokat, de a neten közzé is teszi őket

A húszévesen először, majd még kétszer trónra lépő és a három napig uralkodó pápa – érdekességek a Vatikán történetéből
2021-11-02
A vízben felhalmozódott hulladék hajthatná az óceánok szemétgyűjtő hajóit
2021-11-03
Show all

Aki nemcsak gyűjti a klasszikus régi útikalandokat, de a neten közzé is teszi őket

A Tudományos Újságírók Klubja idén hatodik alkalommal ítélte oda a Juhari Zsuzsanna-díjat, amellyel a tudományt magas szinten, ugyanakkor közérthetően népszerűsítő blogot vagy videóblogot készítők munkáját ismerik el a tudománykommunikációval hivatásszerűen foglalkozó újságírók. A 2021-ben díjazott ELBIDA – Antik útikalandok a könyvespolcon projekt szerzőjét és szerkesztőjét, Biró Dánielt kérdezzük: milyen érzés volt átvenni ezt a különleges szakmai díjat? Számított rá, hogy a tudományos újságírók fölfigyelnek a blogjára?

A Juhari Zsuzsanna-díj elnyerése óriási megtiszteltetés, csodálatos érzés. Amikor a blog létrehozásán gondolkodtam, tudtam, hogy ez a projekt sohasem lesz olyan népszerű, mint egy gasztro- vagy egy divatblog, hiszen az utazási irodalom iránt érdeklődők köre elég szűk. Mégis reménykedtem, hogy az ismeretterjesztő tevékenységem idővel felkelti az érdeklődést a téma iránt nyitott olvasók körében. Arra nem sok esélyt láttam, hogy szakmai szempontok alapján valaha is elismerik az oldalt. A kitüntető díj jókora motivációt ad a jövőre nézve, ezután még inkább törekszem a minőségi tartalomszolgáltatásra.

Stanley , az afrikai felfedező volt a kezdet

Mit takar az ELBIDA név? Honnan jött az ötlet, miért a régi utazási irodalommal kezdett foglalkozni? Mi a fő motivációja: hobbi, gyűjtőszenvedély, kultúrmisszió?

A kezdéskor nagyon fontos volt a számomra, hogy anonim maradhassak. Pályafutásom során a szociális munkásként végzett tevékenységemért több szakmai elismerést kaptam, így szakemberként némi ismertségre tettem szert. Mindenképpen el akartam kerülni a „hivatalos” sikereimnek a blogra vetített hasznát. A blog neve ezért lett egy fantázianév: ELBIDA, azaz Ex libris Biró Dániel, amely arra utal, hogy a blogon a saját könyvgyűjteményem egyes darabjait mutatom be. Az indíttatás egy különleges karácsonyi ajándék eredménye. Jó pár éve menyasszonyomtól kaptam meg Henry Morton Stanley egyik híres, a „Legsötétebb Afrikában” című kötetét. A könyv illata, kinézete és tartalma lenyűgözött, a hatása pedig szikraként robbantotta be a gyűjtőszenvedélyemet. Elkezdtem kutatni, gyűjteni a hasonló témájú régi könyveket. Egy idő után azonban éreztem, milyen magányos tevékenység ez, hiszen csak én gyönyörködhetek a könyveimben. Ekkor fogalmazódott meg bennem a blog ötlete. A célom bemutatni a gyűjteményem darabjait, remélve, hogy másokat is magával ragad ez a világ, és így meg lehet menteni a műfaj legjobb darabjait a jövő nemzedék számára. A blog a kezdetektől 1945-ig terjedő időszak magyar nyelven megjelent utazási irodalmáról szól. Múltunknak ez a szelete fantasztikusan színes és értékes, de sok műről még nem is tudunk. Minél többen ismerik föl ezt, annál nagyobb az esély arra, hogy megmentjük nemzeti értékeinknek ezt a részét. A kérdésére válaszolva: igen, a hobbiból gyűjtőszenvedély, mostanára pedig egyfajta kultúrmisszió lett.

Henry Morton Stanley neve ma széles körben már kevésbé ismert. Mit illene tudnunk róla?

Stanley , az afrikai felfedező

Rendkívüli ember volt, az életrajza is ámulatba ejti az embert. Wales-ben született, egy dologházban nőtt fel, 18 éves korában hajózott át az USA-ba, ahol a polgárháború harcairól résztvevőként írt; később a New York Herald tengerentúli tudósítója lett. Az 1890-ben befejeződött utolsó afrikai útja után visszatért szülőhazájába, ahol parlamenti képviselővé választották. A Herald tulajdonosától kapta az Afrikában eltűnt skót misszionárius és felfedező, David Livingstone felkutatására szóló megbízást. Stanley sikerrel járt: 1871-ben megtalálta Livingstone-t, és csatlakozott az ő felfedezőútjához. Ez az utazás, és az arról szóló könyv sikere „megpecsételte” Stanley további életét. „Legsötétebb Afrikában” című, háromkötetes könyvének alcíme sokat elárul a tartalomról:

Emin pasának, Ekvátoria kormányzójának fölkeresése, megszabadítása és visszavonulása.

A könyv angolul 1890-ben, magyarul egy évvel később jelent meg. Stanley vakmerő, erélyes, gyakran erőszakos emberként egyszerre volt felfedező, újságíró és üzletember. Könyvei izgalmas olvasmányok, az írásai sokszor inkább kalandregénynek, mintsem útleírásnak tűnnek. Esetenként felmerülhet az olvasóban a kétely: vajon tényleg így történhetett? Sokan voltak, akik nem hitték el kalandjait, kétségbe vonták írásainak valóságtartalmát. Akkor vált ünnepelt felfedezővé, amikor többen megerősítették történeteinek igazságát. A gyakran hatásvadásznak tűnő leírások mögött valódi, komoly teljesítmény állt. Stanley viszonylag rövid idő alatt hatalmas, addig ismeretlen területeket tárt fel Afrikában, és az életművét kísérő viták ellenére az ő személyében a XIX. század utolsó évtizedeinek egyik legnagyobb felfedezőjét tisztelhetjük.

Az útleírás-gyűjtemény első darabja 1793-ból való

Milyen könyvekről írja a hetente megjelenő új és új bejegyzéseket?

A gyűjteményem mintegy 1500 könyvből áll, legkorábbi darabja 1793-ban jelent meg. Az új bejegyzésekhez közülük választok könyvet, sokszor az olvasmányélmény alapján. Máskor a kutatásaim során olvasok érdekes információt egy könyvről vagy egy szerzőről, de előfordul, hogy beszélgetek valakivel, aki megemlít egy nekem is meglévő lévő művet.

Meséljen a legrégebben megjelent könyvéről! Lehet olvasni róla a blogon?

Sándor István

Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei

című műve 1793-ban jelent meg Győrött. Szerzője egy gazdag birtokos család sarja, aki nem szerette a mezei gazdálkodást, sokkal inkább vonzotta az irodalom. Nyugat-Európában tett utazásairól írt a könyvében, amely az útleírások és az útikönyvek érdekes ötvözete. Az útiélményekről szóló beszámolók mellett a szerző gyakorlati tanácsokat is ír a későbbi utazók számára. A XVIII. századi Nyugat-Európában virágkorát élte az útleírás műfaja, Magyarországon azonban csak az 1830-as évektől válik igazán népszerűvé. Sándor István könyve a műfaj egészen korai képviselője, a magyar irodalom egyik páratlan, egyedülálló műve. A könyv bemutatása alapos felkészülést igényel, ezt a jövő év elejére terveztem be.

Az ismertebb felfedezők, utazók – gondolok itt Vámbéry Árminra, Stein Aurélra, Déchy Mórra, Lóczy Lajosra – közül kiknek a műveiről írt eddig ismertetőt?

Sok neves utazót bemutattam már, de közel sem mindenkit. A XIX. század egyik legismertebb magyar tudósának, Vámbéry Árminnak öt, a világsikereket brit alattvalóként elért Stein Aurélnak négy művéről írtam eddig, Lóczy Lajos A mennyei birodalomnak története című művéről szintén olvasható bejegyzés. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, több évtizeden át sok híres felfedező, utazó műve jelent meg. Hiánytalanul megvan otthon az egyik legizgalmasabb sorozat, amelyet teljességgel föl szeretnék dolgozni. Jelen van a blogban a maga idején az útirajzairól is jól ismert és nagyra tartott Baktay Ervin, Erődi Béla, Rudolf trónörökös, Falk Zsigmond, Vojnich Oszkár, Bánó Jenő, Almásy György, és a fia, Almásy László. Déchy Mór fantasztikus Kaukázusa még a könyvespolcon várja, hogy sor kerüljön rá.

Egy bárki számára elérhető tematikus, kereshető archívum, az ELBIDÁRIUM létrehozása régi tervem volt.

A könyvismertetéseken túl a honlap egyik különleges értéke az ELBIDÁRIUM, ahol beszélgetésünk idején már kétszáznál több korabeli útleírás teljes szövege érhető el online. Csak a saját könyvtárába tartozó könyvek, vagy más gyűjteményekben lévő művek is letölthetők innen?

Egy bárki számára elérhető tematikus, kereshető archívum, az ELBIDÁRIUM létrehozása régi tervem volt. Fontos, hogy a blogban bemutatott, többnyire nehezen beszerezhető, drága könyvek elolvasására legyen legalább online lehetőség. Jelenleg a néhány saját digitalizálású kötet mellett sok külső forrásban elérhető kötetre hivatkozom. A közzétételkor a legfontosabb szempont a szerzői jog: csak „jogtiszta” köteteket teszek föl a honlapra.

Ali efendi magyar volt

A heti blogbejegyzéseket közösségi oldalán is közzéteszi. Milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól?

Kapok lájkokat, és nagy örömömre többször előfordult, hogy valaki megkeresett. Legutóbb például Svédországból Ingrid, Kőváry Kafferh Béla, azaz Ali efendi leszármazottja, aki folyamatosan kutatja dédapja rendkívüli életét. Kőváryról ez idáig nagyon hiányos ismeretekkel rendelkeztünk. Kérésemre Ingrid egy vendégposztban megírta dédapja izgalmas élettörténetét, a családi fényképalbumban található képek kíséretében, így most már teljes, részletes életrajzot olvashatunk Kőváry Kafferh Béláról, akinek az Utazásom Törökországban, a görög-szigeteken és Szerbiában című kötetéről olvasható egy, számos illusztrációval tarkított bejegyzés a honlapon. A honlap és a közösségi oldal több hasonló kapcsolatot eredményezett. Korának egyik legismertebb utazója, Vértesi Károly, vagy például az ismert vadász, Maderspach Viktor leszármazottjaival rendszeresen levelezek, de más szerzők rokonaival is megismerkedtem. Legtöbben a gyűjtők közül keresnek meg, akikkel jóízű, izgalmas beszélgetéseket folytatunk. Elmondhatom, hogy a blognak köszönhetően létrejött egy aktív mikroközösség.

A „Magyar írók élete és munkái” című, örökbecsű művében a Szinnyei József által felsorolt tizenöt Vértesi-kötet közül tíz útleírás. 

Az egyik legnagyobb kedvencem a Virter néven, 1843-ban született Vértesi Károly, aki családi nevét 1885-ben változtatta meg. Ő egész életében ügyvédként dolgozott, szabadidejében utazott, bejárta szinte egész Európát Svédországtól Olaszországig, de járt Egyiptomban és Amerikában is. Spanyolországban például együtt utazott a már említett Kőváry Kafferh Bélával. Az útjairól számos könyvet írt, útirajzírói munkássága lenyűgöző.

Mit gondol: ha mindenki tudna az ELBIDA projektről, hányan olvasnák a régmúlt utazási irodalmát?

Érdekes kérdés, de a választ nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy soha nem fog tömegeket vonzani, de minél többen tudnak róla, annál nagyobb az esély, hogy egyre többen megismerjék és megszeressék nemzeti örökségünk e szeletét. Az érdeklődés felkeltése mellett ismeretterjesztő tevékenységem célja az olvasás népszerűsítése, elsősorban a fiatalok körében. 97 százalékuk rendelkezik okostelefonnal, az ő online elérésük tehát kézenfekvő. Célom, hogy a könyvek szeretete és olvasása ne tűnjön el teljesen az ifjú nemzedékek életéből. Tudom, hogy az ELBIDA egy csepp a tengerben, de ha néhány fiatalnak sikerül a figyelmét felkelteni, már nem hiába hoztam létre az oldalt.

Feltérképezte már, a gyűjtőkörébe tartozó régi útirajzok közül hány lehet fönt a világhálón? Vár javaslatokat új bejegyzésekre?

Teljes körű feltérképezést még nem végeztem, de a szabadon elérhető műveket folyamatosan keresem. Az olvasóimtól minden javaslatot szívesen fogadok, azt is, ha jelzik, az ELBIDÁRIUM melyik kötetéről olvasnának szívesen.

Milyen tervei vannak? Mivel szándékozik bővíteni a honlap tartalmát?

Rengeteg, élethosszig szóló tervem van. Elkezdtem magamat beleásni az időszaki kiadványokban megjelenő, rövidebb útleírások keresésébe. Szeretnék még több könyvsorozatot bemutatni, további ismeretlen, vagy kevéssé ismert műveket felkutatni. Célom egy bárki által bővíthető bibliográfia létrehozása, amelyben közös erővel tárnánk föl a magyar nyelvű utazási irodalmat. Tervbe vettem régi, ritka könyvek újbóli kiadását, és egy ismeretterjesztő mű megírása szintén motoszkál a fejemben. Reményeim szerint tehát az ELBIDA projekt még jó darabig fennmarad a világhálón.

Rengeteg, élethosszig szóló tervem van. Elkezdtem magamat beleásni az időszaki kiadványokban megjelenő, rövidebb útleírások keresésébe. Szeretnék még több könyvsorozatot bemutatni, további ismeretlen, vagy kevéssé ismert műveket felkutatni. Célom egy bárki által bővíthető bibliográfia létrehozása, amelyben közös erővel tárnánk föl a magyar nyelvű utazási irodalmat. Tervbe vettem régi, ritka könyvek újbóli kiadását, és egy ismeretterjesztő mű megírása szintén motoszkál a fejemben. Reményeim szerint tehát az ELBIDA projekt még jó darabig fennmarad a világhálón.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.