A húszévesen először, majd még kétszer trónra lépő és a három napig uralkodó pápa – érdekességek a Vatikán történetéből

Tizenhat év alatt 1600 védett madarat pusztítottak el orvvadászok
2021-11-01
Aki nemcsak gyűjti a klasszikus régi útikalandokat, de a neten közzé is teszi őket
2021-11-03
Show all

A húszévesen először, majd még kétszer trónra lépő és a három napig uralkodó pápa – érdekességek a Vatikán történetéből

A pápaság története nagyon messzire nyúlik vissza, így hát aligha meglepő a kijelentés, hogy e hosszú história számos érdekesség és kuriózum hordozója. A szó maga görög/latin eredetű, pappas (πάππας )/papa az eredeti formája, eredeti jelentése apa, aminek az emlékét őrzi a szentatya kifejezés is.

Botor dolog lenne azonban azt gondolni, hogy már az első pápaként számon tartott Szent Péterről is maradtak fenn bőséggel olyan történeti források, amiben következetesen így nevezik. A pápa szó nagyon sokáig minden magasabb rangú egyházi vezetőt megilletett, így a püspököket is, de idővel ez kizárólag Róma püspökének, tehát a katolikus egyház fejének dukált. Ez csupán I. (Nagy Szent) Leó uralkodása ideje (440–461) óta gyakorlat.

Amikor befalazták a konklávét

A legkorábbi feljegyzés a pápa cím használatáról az alexandriai pátriárkához, Héraklászhoz (232–248) köthetően maradt ránk, vagyis akkor a kopt ortodox egyház vezetőjét illették ezzel a címmel (s illetik máig, jelenleg II. Theodor tölti be e posztot).

Fontos megemlíteni, hogy a pápaság korántsem volt mindig olyan tekintéllyel és befolyással bíró intézmény, mint manapság immár évszázadok óta, a keresztényüldözések idején a 4. századdal bezárólag majd 30 pápa erőszakos halált halt.

A 13. századra, 1274-re rögzült az a hagyomány, hogy a konklávé választja a pápát. Cum clave – kulcsra zárva, ez is a jelentése ennek a szónak. Mindez oda vezethető vissza, hogy a pápaválasztó testületet – hogy ezzel is gyorsítsák a folyamatot – valamikor bezárták, sőt állítólag befalazták. Ennek az volt az oka, hogy IV. Kelemen pápa halála után, 1268-ban hosszú évekig nem született döntés arról, ki kövesse őt Szent Péter trónján.

Külön érdekesség, hogy az évszázadok során háromszor is előfordult, hogy magyar jelölt is kapott szavazatot, így 1513-ban az akkor komoly esélyesnek számító Bakócz Tamás esztergomi érsek, majd 1721-ben gróf Csáky Imre kalocsai érsek, végül legutóbb, immáron a 21. században, 2013-ban Erdő Péter esztergom–budapesti érsek. Szintén kuriózum, hogy egyikük nem a magyar katolikus egyház fejeként, hanem csak kalocsai érsekként kapott szavazatokat.

Bakócz tamást is jelölték pápának

Bakócz tamást is jelölték pápának Forrás: Wikipedia

A választási reformok után pedig nem sokkal megjelent az a hagyomány az egyház történetében, hogy a pápa fehér reverendát visel. A tényeket nehéz persze ellenőrizni, de a hagyomány szerint az 1276-ban pápává választott V. Ince pápa viselte először pápai minőségben a fehér reverendát: ő a domonkos rend tagjaként rendje hagyományos viseletéhez ragaszkodott. Ő volt rendje első pápája, de hosszú uralkodás nem adatott neki, hiszen 1276. január 21-én választották meg, február 2-án iktatták be, június 22-én pedig ugyanezen évben elhunyt.

A névválasztás eredete

Felszáll a fehér füst, megvan az új pápa

Felszáll a fehér füst, megvan az új pápa Forrás Flickr.com

A pápaválasztás ma legismertebb aktusát, miszerint a Vatikánvárosban található Sixtus-kápolnában lezajlott választás sikerét fehér füst jelzi, a 19. századtól gyakorolják. A szavazócédulákat vetik tűzre, a füst fehér színét pedig megfelelő vegyi anyag hozzáadásával érik el.

A pápa hagyomány szerint megválasztásakor új nevet választ, ami azt jelképezi, hogy ilyenkor másodszor születnek (újjászületnek) és Krisztus e nevén szólítja földi helytartóját. Az első ilyen esete akkor történt, amikor 533-ban Mercuriust választották meg, ő vette fel a II. János nevet, de ez ekkor még nem vált általános szokássá, ez „csak” a 10. század végétől mondható el. Az 1555-ben pápává választott Marcello Cervini volt az utolsó, aki saját nevén lett pápa, II. Marcellként töltötte be posztját, de neki is csak nagyon rövid idő adatott erre: április 9-én választották meg, 10-én be is iktatták, május 1-jén pedig meghalt.

A legfiatalabb, húszévesen megválasztott pápa, a támogatójával, a német-római császárral hadban álló Aba Sámuel magyar királyt az egyházból kiátkozó, meglehetősen léha életet élt és a pápai trónt háromszor is elfoglalt IX. Benedek volt 1032-ben, a legöregebb kort elérve, 85 évesen III. Celesztin pápa ült Szent Péter trónjára 1131-ben. II. István azonban mindenkinél rövidebb ideig lehetett pápa: 752. március 22-én, vagy 23-án választották meg és 25-én érte a halál. Őt viszont még püspökké szentelni sem volt idő, így vitatott volt sokáig, hogy pápának tekinthető-e.

IX Benedek, a legfiatalabb pápa

IX Benedek, a legfiatalabb pápa Forrás: Wikipedia

A leghosszabb ideig uralkodó pápa viszont IX. Piusz (Giovanni Maria Mastai-Ferretti) volt, aki 1846 és 1878 között töltötte be a pápai hivatalt.

Említést érdemel XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli) is, de ezúttal nem az 1958 és 1963 között uralkodó, a második vatikáni zsinattal a katolikus egyházat modernizáló pápára gondolunk, hanem az „első” XXIII. Jánosra, Badlassare Cossára, aki 1410 és 1415 között ugyanezt a nevet viselte, és aki az egyházszakadás idején volt az egyik ellenpápa. A korábban népszerű János nevet egyebek mellett miatta nem választották sokáig a trónra lépők pápák közül, amikor pedig 1958-ban Roncalli a János nevet választotta, arra a kérdésre is pontot tett ezzel, hogy ellenpápa volt-e Cossa?

A világi hatalom örvényei

A nagy földrajzi felfedezések nyomán a katolicizmus mind nagyobb területeket hódított meg, az évszázadok során a pápa egyre több ember egyházának lett a vezetője. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a pápaság világi hatalma folyamatosan csökkent.

A középkor évszázadait még jellemezhetjük az invesztitúraharccal (a világi hatalom és az egyház közti konfliktussal, ami még Nagy Károlyig vezethető vissza, akit ugyan a pápa koronázott meg, de később elkezdte gyakorolni a püspökök kinevezési jogát, az invesztitúrát), de azt, hogy milyen veszélyekkel jár a politika, világosan jelzi az „avignoni fogság”, amikor 1309 és 1377 között Avignon volt a pápák székhelye, ami Franciaország döntő befolyását jelezte.

Jóval később, 1870-ben az olasz hadsereg érkezett Róma elé, azzal a céllal, hogy az olasz egységet teljessé tegye. A pápa nem volt hajlandó lemondani világi hatalmáról, így fegyveres harcra került sor, ami nagyon gyorsan véget ért, de több halálos áldozata is volt, a királyi hadsereg pedig bevonult Rómába, a mai Vatikán kivételével a város a kezükre került, a Pápai Állam ily módon lényegében megszűnt. IX. Pius pápa a „Vatikán foglyának” minősítette magát és nem lépett olasz területre. Ez az állapot évtizedeken át fennállt, s csak az 1929. évi lateráni egyezmény rögzítette, hogy a Vatikán szuverén állam, s elismerte, hogy Róma az olasz főváros.

A női pápa legenda csupán

Az viszont a legendák tárgykörébe sorolandó, hogy volt női pápa (Johanna papissa). A 9. század derekára keltezett, 13. századi história tette ismertté a történetet, miszerint egy nőt választottak meg, aki állítólag úgy „bukott le”, hogy teherbe esett és egy körmenet idején szülte meg gyermekét.

XI. Ince pápa, aki egybekovácsolta a Budáról a törököt kiűző csapatokat

XI. Ince, aki egybekovácsolta a Budáról a törököt kiűző csapatokat Forrás: Wikipedia

Az érdekességeket hosszan lehetne még sorolni. Magyar vonatkozása miatt viszont feltétlenül érdemes megemlíteni XI. Ince pápa (Benedetto Odescalchi) nevét. Ő volt ugyanis az, aki 1684-től egybekovácsolta a törökök kiűzésére Bécs 1683. évi sikertelen oszmán ostroma (amelyben a török oldalon vett részt Thököly Imre…) után a Szent Ligát (Sacra Ligua). Ez az összefogás eredményezte aztán azt, hogy az európai csapatok 1686-ban felszabadították az 1541-ben elfoglalt Budát, míg végül az 1718. évi pozsareváci béke révén végleg megszűnt a török uralom a Magyar Királyság területén.

Nyitókép: Forrás: Pixabay.com

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.