A Nobel-díjas Wigner Jenő mindig szívesen emlékezett egykori gimnáziumi tanárára. Wigner Neumann Jánossal és a többi diáktársaival együtt azt vallotta, hogy későbbi eredményeit nagyrészt gimnáziumi tanárainak, különösen Rátz Lászlónak köszönheti. Vajon miben rejlett a Fasori Evangélikus Gimnázium szellemisége, „a fasori csoda”, mely sok egykori diák világraszóló szellemi teljesítményében érhető tetten?
A magyar evangélikus egyház életében gyökeres változást jelentett a szabad vallásgyakorlást, és ezzel együtt az iskolák létesítését lehetővé tevő 1770/1771. évi XXVI. törvénycikk. A XVIII-XIX. század folyamán számos evangélikus iskolát alapítottak Magyarországon, amelyek oktatási színvonala fokról fokra emelkedett, míg végül közülük jó néhány az ország legjobb tanintézményei közé került.
Az evangélikus iskolaállítástól a fasori gimnáziumig
A sikerhez vezető utat a Schedius Lajos akadémikus által kidolgozott, a felvilágosodás szellemiségétől áthatott iskolareform és egységes tanterv alapozta meg. Schedius síkra szállt a tanítók magas színvonalú képzettsége, erkölcsi és anyagi megbecsülése mellett, oktatási elvei között nagy hangsúlyt kapott a tanulók érzelmi fejlesztése, a hazafiságra nevelés.
Pesten az első evangélikus iskolában 1787-ben kezdődött meg a tanítás, amely a korszerű neveléstudomány megalapozója, Pestalozzi oktatási elveit jól ismerő rektornak, Hoffmann Péternek és Schedius Lajosnak köszönhetően gyors fejlődésnek indult. A fordulópont 1823-ban következett be, amikor az oktatást kibővítve megalakult a mai Fasori Gimnázium elődje, a négyosztályos ún. nagygimnázium.
A gimnáziumban tanuló diákok száma olyan gyorsan nőtt, hogy hamarosan új épületet kellett a belvárosi Sütő utcában (ma a Deák Téri Evangélikus Gimnázium működik itt) emelni. A háromemeletes új épületben az iskola már nyolcosztályos főgimnáziumként működhetett. Alig néhány évtized múlva a Sütő utcai épület azonban szertárak, rajz- és tornaterem híján szűkössé vált, és a növekvő tanulói létszámnak sem volt már elegendő, ezért az egyház új gimnázium építése mellett döntött.
Az új, korszerű iskolaépület és templom a Városligeti fasorban részben állami forrásokból, részben a hívek támogatásából készülhetett el. Az akkori Vilma királyné úton álló reprezentatív épületegyüttest a kor egyik legkiválóbb építésze, Pecz Samu tervezte. Az oktatást a 18 tanterem és 14 szertár mellett 6 könyvtárhelyiség szolgálta, az épületben helyet kapott a gyönyörű díszterem, a jól felszerelt tornaterem, a tanári szoba és az ötszobás igazgatói lakás is.
A tanítás messze földön híressé vált színvonala a kiváló tanárokon múlt. Tudván tudva, hogy a tanár az iskola lelke, az evangélikus elöljárók mindig nagy gondot fordítottak a tanárok kiválasztására. Tisztában voltak azzal, hogy a tanár egyénisége nagy hatást gyakorol a diákokra, hiszen csak a jó tanár képes életre szóló útravalót adni a tanítványainak. Tegyük hozzá, hogy egy alapítványnak köszönhetően az állami iskolákban tanítókhoz viszonyítva közel másfélszeres fizetést kaptak a fasori gimnázium tanárai.
A tanári kar magasan képzett tagjai közül korábban sokan tanultak külföldön. A tanítás mellett jó néhányan tudományos kutatásokat végeztek és publikálták ezek eredményeit, s többen részt vettek hazai és nemzetközi szakmai szervezetek munkájában.
Wigner Jenő meggyőződése szerint „a Fasori Evangélikus Gimnázium volt Magyarország legjobb iskolája. A Nobel-díjas tudós a gimnáziumi tanáraira így emlékezett: „Ezek a nagy tanáregyéniségek imádtak tanítani, és rendkívül sikeresen motiválták a diákokat a tanulásra.”
Az ország egyházi iskoláihoz hasonlóan 1952-ben a Fasori Evangélikus Gimnáziumot is államosították. Az evangélikus egyház 1989-ben kapta vissza az épületet, ezt követően az intézmény nagy erőkkel látott hozzá a régi szellemiség újjáélesztéséhez.
Rátz tanár úr
Rátz László 1863. április 9-én Sopronban született, apja Rátz Ágost, jómódú német vaskereskedő volt. Szülővárosában járt elemi iskolába, majd a főreáltanodában tanult tovább. Az utolsó két tanévet a líceumban végezte, ott is érettségizett az 1881/82-es tanév végén. Tanulmányait ezután már a budapesti tudományegyetemen folytatta 1883–1887 között, majd 1887-től egy évig a berlini egyetemen filozófiát, a következő tanévben pedig a strasbourgi egyetemen természettudományt tanult. 1889 őszén tért vissza Budapestre, ahol egy évig tanárjelöltként dolgozott a tudományegyetem gyakorló főgimnáziumában. Matematika–fizika szakos egyetemi diplomáját 1890 novemberében kapta kézhez, de már két hónappal korábban az evangélikus főgimnáziumban helyettes tanárként kezdett dolgozni. Két évvel később aztán kinevezték a matematika és az ábrázoló geometria rendes tanárának.
Forrás: mek.oszk.hu
Gimnáziumi munkája mellett rengeteg időt és energiát szánt a máig működő Középiskolai Mathematikai Lapok (KÖMAL) szerkesztésére és kiadására. A lapot 1896-ban vette át az alapító Arany Dánieltől, és egészen 1914-ig önzetlenül, minden külső támogatás nélkül folytatta ezt a tevékenységet. A cikkeket és a feladatokat a legnagyobb gonddal válogatta, s komoly figyelemmel bírálta a beérkező megoldásokat.
Forrás: http://db.komal.hu/KomalHU/
A feladatmegoldók között nagy éleslátással ismerte föl az igazi tehetségeket, s nyugodtan mondhatjuk, hogy a későbbi kiváló matematikusok szinte kivétel nélkül a KÖMAL megfejtői kerültek ki. (A KÖMAL archívuma online elérhető.)
1909-ben hat évre megválasztották a gimnázium igazgatójának, de már 1914-ben leköszönt a pozíciójáról. Lemondását azzal indokolta, hogy igazgatói munkaköre miatt sokkal kevesebb időt és figyelmet tud a matematikatanításra fordítani. Játsszunk el a gondolattal, hogy talán a gimnáziumba 1912-ben és 1913-ban beiratkozott Wigner Jenővel és Neumann Jánossal is többet akart foglalkozni? Örök titok, hogy a két kiugróan tehetséges tanítványával való személyes törődés, a különórák, a közös kávézások hozzájárultak-e a döntéséhez, hogy ismét „csak” tanár akart lenni. Ismert tény viszont, hogy Wignert meghívta a lakására, gondosan kiválasztott könyveket adott kölcsön, amelyeket később megvitattak. Neumann Jánosnak pedig eleinte különórákat adott, de amikor úgy érezte, a zseniális matematikai képességekkel bíró tanuló már túlszárnyalja őt, Fekete Mihály és Kürschák József egyetemi oktatókat kérte fel, hogy ők tanítsák Neumannt.
1923-ban, a gimnázium centenáriuma alkalmából a volt diákok egyesületet alapítottak azzal a céllal, hogy az iskola évszázados hagyományokon alapuló humanista szellemét, az alma mater iránti szeretetet, a tagok közötti barátságot és összetartás érzését ápolják, az arra érdemes diákokat erkölcsileg és anyagilag is támogassák. A Volt Növendékek Egyesülete ügyvezető alelnökének Rátz tanár urat választották meg, akinek nagy öröme telt abban, hogy folyamatos kapcsolatban lehetett egykori diákjaival.
35 évig tartó tanári működése után, 1925. szeptember 1-jétől saját kérelmére nyugdíjazták. Ezt követően is gyakran bejárt a gimnáziumba, iskolai eseményeken vett részt, tanácsaival támogatta a fiatalabb tanárokat. Rátz tanár úr, aki családot sem alapított, hogy teljesen a tanításnak szentelje életét, 68. életévében, 1930. szeptember 30-án hunyt el Budapesten, a városligeti Grünwald szanatóriumban. Némethné Pap Kornélia Rátz tanár úrról írt monográfiája az interneten elérhető.
Forrás: mek.oszk.hu
A matematikatanítás megreformálója
Európában a XIX. század végén olyan, természettudományi oktatást érintő reformmozgalmak indultak el, amelyek hatása Magyarországon is érezhetővé vált. A Fasori Gimnáziumban Rátz László és Mikola Sándor állt az élére a hazai mozgalomnak, s már 1902-ben kidolgozták az ún. munkáltató matematikatanítás módszereit és tananyagát, amelyhez a tankönyveket is megírták. Kifejtették, hogy a matematikatanulást a tapasztalatokra, mérésekre kell felépíteni, kiemelték a fejszámolás fontosságát és a becslések gyakoroltatását. A középiskolai matematika tananyagban szétválasztották a fogalomalkotás és gondolkodtatás szempontjából lényeges és lényegtelen elemeket, az előbbiekre nagyobb hangsúlyt fektettek, az utóbbiakat a minimumra szorították vissza. Véleményük szerint úgy kell tanítani, hogy a tanulók megértsék, a matematika alapvetően fontos kulturális tényező, amely sok szállal kapcsolódik a gyakorlati élethez, a tudományokhoz és egész világfelfogásunkhoz. A reform célja: a középiskolából kikerülő tanuló tudományos fokú matematikai iskolázottságot vigyen magával, hogy ezáltal a matematikai gondolkodásmód behatoljon a közéletbe.
1909-ben a kultuszminiszter megbízására Beke Manó, Rados Gusztáv és Rátz László képviselte hazánkat a matematikaoktatás nemzetközi reformbizottságában. Az ott kifejtett tevékenysége elismeréseként 1910-ben Rátz Lászlót a francia közoktatási miniszter a rangos Officier d’Académie címmel tüntette ki.
A tanár úr a Közoktatási Tanács tagjaként részese volt az 1924. évi középiskolai matematikai tanterv kidolgozásának is, amely végül az általa a XX. század elejétől kidolgozott tanmenetet követte.
Mikola Sándor így emlékezett kollégájáról: az ő módszereinek köszönhetően az iskolában a matematika nem a félelmetes tantárgyak, hanem a legszívesebben fogadott és tanult tudományszakok közé tartozott. A legkülönbözőbb képességű és hajlamú tanulókat bámulatra méltó ügyességgel tudta egységbe forrasztani, a figyelmüket lekötni, szükség szerint támogatni, bátorítani, korholni vagy serkenteni. Kollégái féltékenység és irigység nélkül, örömmel szemlélték a Rátz László személyiségéből áradó, a tanulók egész szellemi világára kiterjedő hatást.
Csodálatos tanár volt – írta róla Wigner Jenő az emlékirataiban.
„Ehhez minden szükséges adottsága megvolt: imádott tanítani, kiválóan tudta a tárgyát és remekül értett ahhoz, hogyan motiválhatja diákjait. Sok kiváló adottságokkal rendelkező tanár volt az iskolában, de egyikük sem tudta úgy elénk tárni tantárgya szépségeit, mint ő.”
Rá emlékezve 2001-ben az Ericsson Magyarország, a Grafisoft és a Richter Gedeon Nyrt. Rátz tanár Úr életműdíjat alapított a magyarországi matematikai és természettudományi tárgyakat oktató tanárok munkájának elismerésére. A díjat gondozó alapítvány (Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért) az elismeréseket évente két-két matematika-, fizika-, kémia- és 2005 óta biológiatanárnak ítéli oda.
