Annyian vagyunk éhesek a Földön, miért csökkennek mégis a mezőgazdasági árak?

Ukrán parancsnoki tanácskozásra csaptak le az oroszok
2024-03-18
Miért kellett új kutatóintézet a tudományos számításokra? – a vezetőjével beszéltünk
2024-03-19
Show all

Annyian vagyunk éhesek a Földön, miért csökkennek mégis a mezőgazdasági árak?

Intenzíven esett mostanában az alapvető élelmiszerek ára. Ennek nem örülnek a gazdák, a térségünkben az ukrán dömpinget okolják, nyugatabbra az uniós támogatások csökkentése miatt tüntetnek. Az áresés nemcsak a gazdákat, de a műtrágyásokat, vetőmagosokat, mezőgépeseket is kiakasztja. Az állattartók, bizonyos ipari üzemek, és végsősoron, mi, vagyis a boltokban vásárlók azért nem sírjuk vissza az őrült áremelkedést.

Miért zuhannak a terményárak? Valójában természetesen nem zuhan minden egyes mezőgazdasági termény ára, a kakaó, az olívaolaj, vagy a narancslé ára intenzíven emelkedik, de az olyan alapvető élelmiszerek, mint a búza, a kukorica, a tej, a hús, vagy a tejtermékek (vaj, sajt) egy ideje érdemi áresésben vannak. Hozzá lehet persze gyorsan tenni, hogy volt honnan korrigálni lefelé, mert volt előtte bőven áremelkedési időszak is.

Tovagyűrűző hatás

Márpedig, ha a mezőgazdasági termelők bajban vannak, akkor a vetőmag-, vagy a gépgyártó-, illetve a műtrágyacégek sem boldogak. Csak az ember tényleg nem érti igazán, hogy a globális felmelegedés (nehezebb termelés)és a mindenféle blokádokkal járó geopolitikai kockázatok, vagyis a háborúk idején miért nem nagyobb érték az élelmiszer?

Aki megnézi a legfontosabb mezőgazdasági terményárakat, például a Tradingeconomics összefoglaló adataiban, az azt láthatja, hogy éppen tényleg eléggé esnek a legfontosabb mezőgazdasági termények árai.

Ezen persze azért is csodálkozhatunk, hiszen az élelmiszerüzletekben azért nem ezt tapasztaljuk, talán azt már igen, hogy legalább megállt az egy évvel korábbi őrült élelmiszerinfláció, de azért, aki éhes, nem érzi azt, hogy mérséklődött volna az ár a boltokban, a büfékben, az éttermekben. Azt már inkább, hogy valami balhé lehet, mert a gazdák tényleg elég intenzíven tiltakoznak.

Pedig ez az igazság

Talán elég is abból kiindulni, hogy amennyiben olyan nagyon jól élnének, aligha tiltakoznának a német, a spanyol, a francia gazdák, de valójában szinte bármely európai országban ezt láthatjuk. Itthon ennek a legismertebb kórisméje az, hogy a magyar gazdák állandóan az ukrán gabonára panaszkodnak, vagyis arra, hogy ellenőrizetlen mezőgazdasági eljárásokkal, rosszabb minőségben, mindenféle vámkedvezményekkel olyan ukrán áru érkezik a nyugat-európai piacokra, amely kiszorítja onnan a magyar árut. Természetesen, ha valaki nagy vehemenciával panaszkodik, biztosan igaza is van, de a helyzet azért eléggé összetett.

Világpiaci árak

A legtöbb alapvető élelmiszernek világpiaci ára van, ahol számít egy benchmark (viszonyhozam), vagyis egy tőzsdei ár (Európában elsősorban a francia és a holland árupiaci jegyzések, globálisan a Chicagó-i ár), de számít a szállítási költség is.

A terményárak néha elszállnak az egekbe, aminek lehet oka a rossz idő (globálisan szélsőséges, aszályos időjárás idején kisebb a termés), a szállítási kockázat (háborúk, tengeri elaknásítás, blokádok). Néha pedig meglepően leesnek az árak, ha magasabb a termés, ha relatíve békésebb időszak van.

Most éppen esnek a terményárak, ami miatt romlik a gazdák és az őket kiszolgáló szektorok eredménykilátása is. Az összefüggés aligha bonyolult, a csökkenő terményárak miatt a gazdáknak kevesebb pénze marad az említett inputok megvásárlására.

EU és EU-n kívül

Mi elsősorban az uniós gazdák helyzetét ismerjük, hiszen Magyarország is az unió tagja. Valójában az unión kívüli gazdák is mindig panaszkodnak, hiszen az ukrán, vagy a török gazda, csak, hogy két hatalmas unión kívüli termelőt említsünk, azt érzi, hogy versenyhátrányban van az uniós gazdákkal szemben, mert ő nem kap annyi területalapú támogatást. Az uniós gazdák azonban pont rájuk panaszkodnak, mert egy ukrán, vagy török gazdának nem kell megfelelni annyi uniós minőségi, környezetvédelmi, eljárási előírásnak.

Most az európai mezőgazdasági tiltakozások egyik mozgatórugója az volt, hogy több helyen csökkentették a mezőgazdasági juttatásokat, például az üzemanyag (gázolaj) támogatásokat, ugyanakkor az unión kívüli világ úgy ítéli meg, hogy az EU egyfajta politikai vállalás miatt valójában önmaga szorítja ki a terményeit a világpiacról.

Az EU ugyanis azt vallja, hogy a töredezett kisbirtok támogatandó cél, mert megőrzi a vidék lakosságát, jövedelmet biztosít a családoknak, csak éppen ez nem méretgazdaságos, naná, hogy egy amerikai, brazil, vagy argentin óriásgazdaság hatékonyabban termel.

Ráadásul az EU-ban szitokszó a génmódosított termék (GMO), ez szintén egy alapelv, pedig azért a tudomány felhasználása arra, hogy a növény ellenállóbb legyen a betegségekkel szemben, nagyobbra és gyorsabban nőjön, nem feltétlenül ördögtől való. Ráadásul a világkereskedelem mai állása során nem igazán reális az, hogy közvetve, vagy közvetlenül ne fogyasszunk ilyen eredetű termékeket.

És akik örülnek

Elsősorban választási okokból a legtöbb európai országban nagyon figyelnek a mezőgazdaság világában dolgozó lakosságra. Ez persze egyfelől örvendetes, de azért vannak olyan ágazatok is, amelyek az alacsonyabb gabonaárakban lennének érdekeltek, ilyen az állattenyésztés, az izocukor-gyártás, vagy a biofinomítók, egyik sem foglalkoztat annyi embert, mint a növénytermesztés, de azért ők is fontos csoportok.

Mindenesetre a legtöbb ország védi a mezőgazdasági termelőit, nem szeretne kiszolgáltatott lenni az import felé, de a kormányok attól is félnek, hogy túl nagy elégedetlenség esetén nem választják meg őket újra.

Ráadásul, az elmúlt időszakban a magyar gazdák különösen szerencsétlenek voltak, mert egy EU-s jelentés alapján Bulgáriával, Litvániával és Lettországgal együtt éppen Magyarországon zuhant a mezőgazdasági összetermelés átlagára a legjobban.

Ezzel szemben bizonyos déli országokban emelkedtek az árak: Görögországban, Cipruson, Portugáliában és Spanyolországban például mindenképpen.

A magyarázat a termékszerkezetben van, elsősorban az olívaolaj árának meredek emelkedése okozott ilyen hatást. A globális olívapiac sokmilliárdos ágazat, Spanyolország a legnagyobb termelő, és egy tonna olíva világpiaci ára egy év alatt több mint megduplázódott, 4500 dollárról,10 000 dollárra nőtt.

Összességében ugyanakkor a spanyol mezőgazdaságnak nem lett több bevétele, mert az olajtermelés a nagy meleg miatt megfeleződött (ezért szállt el az ár), így a duplaár ugyanazt a bevételt termelte ki.

A magyar jövő

A magyar kormány, illetve azon belül is az agrártárca azzal próbál segíteni a gazdáknak, hogy legalább Magyarországra importtilalmat vezetett be az ukrán gabonára. A baj csak az, hogy valójában ez sokat nem segít a gazdáknak, az ukránok nem Magyarországon adták el a gabonát. Aki járja az országot, gyakran láthat mostanában hatalmas „csak gabonaszállítás” felirattal ellátott cirill betűs vonatszerelvényeket. A tranzitot át kell engedni, mert az EU azt szeretné, hogy az ukrán gabona – az orosz Fekete-tengeri blokád ellenére – eljusson az „éhezőkhöz”, vagyis Észak-Afrikába, vagy a Közel-Keletre.

Emlékeznek még az áralkotó tényezőkre? Világpiaci ár és szállítási költség. Az ukránoknak nyilvánvalóan az az érdekük, hogy már Németországban, Olaszországban eladják a gabonájukat.

A magyar gabonatermelés nagyobb, mint a gabonafogyasztás. Mi eddig nem nagyon vettünk ukrán gabonát, nem volt rá szükségünk, de a probléma az, hogy akik eddig tőlünk vettek (németek, olaszok), ők valóban immár ukránt vesznek. Ezen pedig nem segít a hazai importtilalom. Szegény ukránok persze, ha tehetnék, újra örömmel szállítanának a hatalmas tankerekkel Odesszából, Kairóba gabonát. Ám amíg ezt nem tehetik, a térségünkben tényleg lenyomják az árakat.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.