Az alkohol depresszáns és úgy hat az agyra, mint a kábítószer

Különleges genetikai háttérrel rendelkeznek a 105 évig élő emberek
2021-05-06
Legfeljebb 1,5 Celsius-fok melegedés esetén megfeleződne a tengerszint-emelkedés
2021-05-07
Show all

Az alkohol depresszáns és úgy hat az agyra, mint a kábítószer

Jólismert tudatmódosító hatásának ellenére az alkoholt a modern nyugati társadalmak elfogadják. Túlzott használata azonban számos veszélyt rejt az ember számára, nem utolsósorban amiatt, hogy az alkohol súlyosan károsíthatja az agyat is. A terület kutatói azon dolgoznak, hogy a lehető leghatékonyabb módszereket fejlesszék ki az alkoholizmus, vagy manapság inkább alkoholhasználati zavarnak nevezett betegség kezelésére.

Az emberiség számára az alkohol egyike lehetett az első tudatmódosító szereknek. Az alkohol kisebb mennyiségben feloldja a gátlásokat, fokozza a hangulatot, vagyis kellemes állapotot idéz elő, amit minden bizonnyal őseink is ismertek. A nagy népszerűség óhatatlanul magával hozta, hogy az alkohol árnyoldalai is feltáruljanak az emberiség előtt. Az alkohol nagyobb mennyiségben úgynevezett depresszánsként hat az idegrendszerre, vagyis nyugtató hatású. Ennek köszönhetően eleinte kisebb mozgáskoordinációs problémákat, illetve összefolyó beszédet eredményezhet, nagyobb dózisok pedig súlyos koordinációs zavart, eszméletvesztést, emlékezetkiesést, de akár a légzés leállását vagy kómát is okozhatnak.

A bor egy gúnyoló - Jan Steen, 1663 : alkoholizmus, alkohol függőség régóta velünk van

A bor egy gúnyoló – Jan Steen, 1663

Az alkohol a kábítószerekhez hasonlóan hat az agyra

Az alkohol az idegrendszer működésének befolyásolása révén fejti ki hatásait. A tápcsatornából a vérbe kerül, a vérrel pedig az agyba jut, mivel az agy védelmét szolgáló vér-agy gát nem képes útját állni. Hogy az agyban pontosan hogyan fejti ki hatását, az egyelőre nem teljesen világos.

A XX. században az a nézet vált dominánssá, hogy az alkoholnak nincs specifikus hatása az idegrendszerben, hanem az idegsejtek membránját károsítva akadályozza az agyműködést. Ez az elképzelés magában hordozza a gondolatot, hogy az alkoholfogyasztás az agyi idegsejtek pusztulásával jár együtt, ami a mai ismeretek fényében már nem tartható. Kiderült, hogy az alkohol is az idegsejtek membránjában lévő fehérjéket befolyásolja, ezáltal idézi elő bizonyos agyterületek túl-, vagy éppen alulműködését. A tudatmódosító szerek általában egy, vagy néhány membránfehérjét képesek befolyásolni. Az alkohol viszont jóval több ilyen molekulára van hatással, ám más kábítószerekhez képest sokkal esetlegesebb ez a hatás. Míg a kokain például a számára megfelelő membránfehérjék túlnyomó többségét tűpontosan megtalálja, addig az alkohol csak az alkalmas fehérjék egy töredékére fejt ki hatást.

Épp ez a különleges hatásmechanizmus nehezíti meg, hogy a kutatók kiderítsék, pontosan mit is csinál az alkohol az agyban. Annyi biztos, hogy a homloklebenyi agykéreg működését jelentősen befolyásolja, ez az agyterület pedig a viselkedés legmagasabb rendű szabályozója. Feltehetőleg ebből az okból kifolyólag alakul ki a felszabadultság, a beszédesség. Az alkohol továbbá a jutalmazó rendszer működésére is hatással van, ennek köszönhető például az emelkedett hangulat, illetve emiatt képes függőség kialakítására is.

A régóta tartó, rendszeres ivászat agysejtpusztuláshoz, elbutuláshoz vezethet

Az alkoholfogyasztás azonban nem minden esetben merül ki az agyműködés időleges megzavarásában. Alkoholos befolyásoltság alatt számos baleset és erőszakos bűncselekmény történik. A rendszeres alkoholfogyasztás viszont különösebb baleset nélkül is káros lehet az egészségre. Már napi egy alkoholos ital elfogyasztása is növeli az alkoholhoz köthető egészségügyi problémák kialakulásának valószínűségét. A rendszeres alkoholfogyasztás jelentősen megviseli a tápcsatornát és a keringési rendszert, a rákos megbetegedések kockázatát is fokozza, ráadásul az agyra rendkívül veszélyes. Amennyiben az alkoholfogyasztás rendszeres és nagyobb mennyiségű, akkor a szakértők már többnyire alkoholizmusról, vagyis pontosabban alkoholhasználati zavarról beszélnek (az „alkoholizmus” kifejezést már nem használják a szaknyelvben).

Az elhúzódó alkoholhasználati zavar az idegsejtek pusztulását okozhatja, méghozzá többféle módon. Az alkohol hosszútávon gyulladási folyamatokat vált ki az agyban, ami különféle molekuláris jelátviteli folyamatok révén vezethet sejthalálhoz. Az alkoholizmus az agyi érkatasztrófa kockázatát is fokozza, ami általában szintén idegsejtpusztulással jár. Ezek a folyamatok feltehetőleg mind hozzájárulnak az alkohol által okozott demencia kialakulásához, vagyis a mentális képességek leromlásához, ami a súlyos alkoholfüggőknél tapasztalható. Az alkohol továbbá megakadályozza a B1-vitamin felszívódását a vékonybélből, ezzel pedig felborítja a sejtek anyagcseréjének egyensúlyát. A vitaminhiány az agyban jellegzetes mintázatot követő sejtpusztulást eredményez: az agytörzs és a köztiagy struktúrái károsodnak, amelyek például a mozgáskoordinációban és az emlékezeti folyamatokban töltenek be alapvető szerepet. Ennek megfelelően a B1-vitamin hiányában kialakuló agykárosodás következménye súlyos mozgáskoordinációs zavar és emlékezeti problémák (Wernicke-Korsakoff szindróma).

Az alkoholhasználat következtében a pirossal jelzett agyterületek térfogata csökkenhet le, a kékkel jelzett területek kisebb térfogata összefüggésben van az alkoholfogyasztásra való hajlandósággal, a zölddel jelzett területeken pedig többnyire működésbeli elváltozások mutathatók ki a krónikus alkoholfogyasztással összefüggésben

ábra: Az alkoholhasználat következtében a pirossal jelzett agyterületek térfogata csökkenhet le, a kékkel jelzett területek kisebb térfogata összefüggésben van az alkoholfogyasztásra való hajlandósággal, a zölddel jelzett területeken pedig többnyire működésbeli elváltozások mutathatók ki a krónikus alkoholfogyasztással összefüggésben (Forrás: Spear, 2018 – Nature Reviews Neuroscience).

Az alkohol függőség sokszor megállítható

Az alkohol tehát egyáltalán nem veszélytelen, sőt világszerte az egyik vezető halálok. Az alkoholfogyasztás a nyugati társadalmak egyszerre teljesen elfogadott, hétköznapi jelenség és súlyos társadalmi és gazdasági probléma.  A XVIII. században Benjamin Rush már kidolgozott néhány módszert az alkoholproblémák kezelésére, bár ezeket manapság a szakértők már nem tartják hatásosnak. Ilyenek például a bűntudatkeltés és az imádkozás. A modern orvostudomány elsősorban gyógyszeres és pszichoterápiás megközelítéseket alkalmaz az alkoholfüggőség kezelésére, megszüntetésére.

Az alkoholfüggőség kezelésére szolgáló első gyógyszert 1951-ben engedélyezték az Egyesült Államokban. Ez a szer a diszulfirám, ami voltaképpen megakadályozza az alkohol májban történő feldolgozását. A diszulfirám hatására felgyülemlik a szervezetben az etanol egyik bomlásterméke (acetaldehid), az alkoholfogyasztás pedig ennek köszönhetően meglehetősen kellemetlen mellékhatásokkal társul. Ez a stratégia több vizsgálat szerint is jelentősen csökkentheti az alkoholfogyasztás mértékét. Vannak teljesen más hatásmechanizmusú gyógyszerek is használatban, illetve tesztelés alatt. A szakértők szerint a közelmúlt idegtudományi eredményei rengeteg új lehetőséget villantottak fel az alkoholfüggőség gyógyszeres kezelésében, így a jövőben talán még hatékonyabb eszközök is rendelkezésre állnak majd.

Az alkoholfüggőség kezelésében a pszichoterápiás megközelítések azonban legalább annyira hatékonyak, mint a gyógyszeres kezelés. Sokféle pszichoterápiás módszer lehet hatásos, köztük a legújabban használt módszerek a tudatosságra építenek. Érdekes módon a pszichoterápiát az utóbbi években a szakértők igyekeztek technológiai megoldásokkal kiterjeszteni. Az Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt teszteltek olyan online platformot, amely az alkoholfogyasztással kapcsolatos oktatási anyagok segítségével igyekezett visszatartani más kezelések után a túlzott alkoholfogyasztástól egykori függőket. Manapság egyre több olyan okostelefonos applikáció létezik, melyek a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kiegészítőiként jelentősen csökkentik a visszaesés esélyét. Ezek lényegében segítenek számon tartani az absztinencia időtartamát, emlékeztetnek az absztinencia pozitív és az alkohol káros hatásaira, illetve lehetőséget adnak kapcsolatba lépni másokkal, akik függőségük legyőzésén dolgoznak. Ilyen típusú applikációt az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének kutatói is kifejlesztettek.

Az alkohol megítélésénél kevéssé érvényesül veszélyessége

A kutatók tehát folyamatosan dolgoznak az alkoholfüggőség leküzdését segítő módszereken. A legújabb elképzelések szerint akár az agyvelő ingerlésén alapuló módszerek is segíthetnek a jövőben. Az alkoholfüggőséggel járó idegrendszeri elváltozásokkal kapcsolatos ismeretanyag már most felvetett néhány lehetséges agyi célpontot, melyek működésének befolyásolása új irányt adhat az alkoholhasználati zavar kezelésének. A szakértők szerint azonban akár az is sokat segíthetne, ha az alkohol megítélésében kicsit markánsabban jelenne meg, hogy veszélyes vegyület, amivel óvatosan kell bánni. Hasznos lenne, ha teret nyerne az a gondolat is, hogy az alkoholfüggőség leküzdéséhez sokszor külső segítség kell. Ezek valószínűleg már jelentősen csökkenthetnék az alkohol által okozott károkat.

Érdemes megjegyezni, hogy még mindig számos kérdés van az alkoholfüggőség körül. Például, miért van az, hogy az alkoholfogyasztók túlnyomó többségénél nem alakul ki alkoholfüggőség? Mi az oka annak, hogy az alkoholhasználati zavarral küzdő emberek nagyrésze nem fordul orvoshoz a problémájával? Hogy lehet az, hogy az alkoholfüggőséggel küzdők jelentős része orvosi segítség nélkül is felhagy az italozással? Ezek a kérdések további vizsgálatokat igényelnek.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.