Az első vasútról itthon azt gondolták a bűnt terjeszti majd

Stephen Hawking írásait és személyes tárgyait nemzeti értékként őrzik meg az örökkévalóság számára
2021-05-28
Magyar honvédek életet is bemutató állandó kiállítás nyílt Törökországban
2021-05-28

Az első vasútról itthon azt gondolták a bűnt terjeszti majd

A vasút komolyan átalakította a környezetét, hiszen egy vasútvonal kiépülése városok fejlődését indította meg, ha azonban elkerült a vonal egy települést, akkor az akár a hanyatlását is jelenthette. Hasonló következménye volt a Pestet Váccal összekötő vasútat megelőző Pozsony-Nagyszombat vonalnak is. Míg Pozsony, vagy Bazin sokat profitált a beruházásból, addig az abból kimaradó Modor a vesztes oldalra került.

Ha azt mondjuk, hogy 175 éve indult meg a vasúti közlekedés Magyarországon, amikor is Pest és Vác között elindult az első vonat, akkor valójában tévednénk, hisz vasúton már 1827-ben utazhatott a nagyközönség Pest és Kőbánya között. Igaz, ez egy különleges és rövid életű függővasút volt, amelynek komoly hatása nem volt a hazai fejlődésre. Azonban akkor is tévednénk, ha azt mondanánk, hogy a hagyományos síneken futó vasút 175 éve közlekedik Magyarországon, amikor is 1846 júliusában kipöfögött az első gőzmozdony Pestről Vác felé.

Ekkor ugyanis már vígan jártak a szerelvények Pozsony és Nagyszombat között, igaz a kocsikat nem gőzmozdony, hanem lovak húzták. A Pozsony-Nagyszombat vasút ugyanis lóvasút volt, a maga nemében egyedüli az országban.

Pozsony előbb lépett Pestnél

Minden másban hasonlított a „rendes” gőzvontatású vasútra, sőt eleve úgy méretezték az alépítményt, hogy egyszer áttérjenek a gőzvontatásra. A különbség a nyomtáv volt, azaz a sínek egymástól 1450 mm-re helyezkedtek el a mai szabvány 1435 mm helyett, azaz másfél centivel távolabb voltak egymástól, mint a mai vasutaknál.

A történet az első magyar vasúttörvénnyel kezdődött, ami 1836-ban született meg. Ez ugyan még csak a legfontosabb 13 nyomvonalat jelölte ki, de a vasútépítés lehetősége azonnal megmozgatta a pozsonyi befektetők fantáziáját.

Ők nem nagyban, azaz nem a fél országot átszelő vasútban gondolkodtak, hanem helyben, Pozsony környékét, az ottani gyümölcstermesztő vidéket kívánták a városukkal összekapcsolni. Pozsony városa ugyanis ekkor kereste új szerepét, hiszen ugyan az országgyűlések még itt voltak, de a korábban itt működő magyar kormányszervek már Budára költöztek, és a gazdagabbak, a mágnások is vagy Bécsbe, vagy Pest-Budára helyezték át székhelyüket. A városi polgárok és a környék földbirtokosai ezért a kormányzati székhely helyett a kereskedelem fejlesztésében látták a jövőt.

Pozsony a XIX században (Forrás: mek oszk.hu)

Ezért 17 helyi polgár és földbirtokos 1838. január 22-én megalakította a Pozsony-Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaságot azzal a céllal, hogy Pozsonyt, és a tőle kevesebb, mint 50 kilométerre fekvő Nagyszombatot lóvasúttal összekapcsoljak. A vállat vezetője báró Walterkirschen György volt, az építés vezetője Hieronymi Ottó Ferenc, a Helytartótanács főmérnöke volt. Pozsony vezetése is a tervek mellé állt, egyrészt komoly mennyiségű részvényt is vásárolt, és felajánlotta az építéshez szükséges területeket, mégpedig ingyen.

A vonal a tervek szerint Szentgyörgyön, Bazinon és Modoron keresztül Nagyszombatig vezetett volna. A részvényeket gyorsan eladták, és már 1839-re meg is volt minden engedély, sőt az építkezés el is kezdődhetett. Az első szakaszt Pozsony és Szentgyörgy között gyorsan meg is építették, és azt már 1840. szeptember 27-én át is adták.

Modor kimaradt és lemaradt

A tovább építéssel azonban gondok adódtak, amelyek között voltak pénzügyiek és technikai jellegűek, mint például a mocsaras területen való építkezés, vagy a töltések és bevágások építése. Volt azonban olyan is, amely az új technika elleni idegenkedésből származott, ugyanis Modor városatyáinak erkölcsi kifogásai voltak a vasút ellen.

Modor egy Pozsonytól 22 kilométerre lévő kisváros, amely bortermeléséről és fazekas termékeiről volt ismert, és annak ellenére, hogy nem volt jelentős település, szabad királyi városi ranggal rendelkezett, azaz követeket küldhetett az országgyűlésbe. Ezen település vezetősége tiltakozott tehát a vasútnak a városba vezetése ellen. Attól féltek ugyanis, hogy az új szerkezet az erkölcstelenséget és bűnt terjeszti majd el.

A városatyák hajthatatlanok voltak, ezért a vasút vonalát meg kellett változtatni, azt a várostól távolabb, attól délre vezették el, és nem is terveztek Modornál állomást.

A modori városvezetés azonban nagyon gyorsan megváltoztatta a döntését, amikor látták, hogy Bazinban viszont lesz állomás, és fel is ajánlottak 60 ezer aranyat, hogy náluk is legyen a vasútnak megállója, de már elkéstek, a vonal messzebb haladt el a várostól.

A nagyszombati állomás (Forrás: Dr. Czére Béla: Magyarország közlekedése a XIX. században, Budapest, 1997)

A modori döntés azt eredményezte, hogy a vasútvonal megnyitása után az addig Modornál jelentéktelenebb, kevesebb lakosú Bazin jóval gyorsabban fejlődött, és leelőzte a vasúttól idegenkedő másik várost. Ma Modor egy kisváros, ahol 9 ezernél is kevesebben laknak, Bazin járási székhely, több mint kétszer akkora lakossággal.

A vasút közben komolyabb anyagi nehézségekkel küzdött, 1842-ben rövid ideig le is állt az építkezés, mert az addigi munkálatok felélték a teljes induló tőkét.

A vállalat mellett ekkor sok vezető politikus, köztük Kossuth Lajos is szót emelt, és emiatt is sikerült újabb részvények kibocsátásával, valamint a Rothschild banktól egy komolyabb kölcsön felvételével a szükséges pénzt előteremteni. A munka így 1844-ben folytatódhatott, és a Pozsony – Nagyszombat közti szakaszt 1846. június 1-én adták át.

118 ló dolgozott a teljes vonalon

Az első vonat, amelyen csak a meghívott vendékek utaztak Pozsonyból, 1846. június 1-én reggel fél hétkor indult el, és Nagyszombatra délelőtt fél 10-kor érkezett meg, és ezzel a forgalom el is elindult.

Az építkezés azonban nem állt le, mert bár az igaz, hogy elérték az eredetileg kitűzött célt, a Pozsony-Nagyszombat vasúti összeköttetést, a vonalat még abban az évben bővítették további 15 kilométerrel, Szeredig. Ez azért volt fontos, mert itt nagy vásárok voltak, illetve a Vágon Szeredig tutajon leúsztatott faanyagot vasúton lehetett Pozsonyba szállítani.

A lóvasút a Gerencsér hídján (Forrás: Dr. Czére Béla: Magyarország közlekedése a XIX. században, Budapest, 1997)

Teljes hosszában így a vasút 64,47 kilométert tett ki és összesen 12 megállója volt.

A teljes beruházás jóval többe került a tervezettnél, mert az eredetileg a munkálatokra szánt 534 500 arany helyett a teljes költség 1 265 155 aranyra rúgott.

De hogyan is működött ez a vasút?

A kocsikat ugye lovak húzták, a személykocsikat a Hortobágyon tenyésztett gyors lovak, a teherkocsikat stájer lovak. A lovak két napnyi munka után egy napig pihentek, és a személyszállító lovakat 4, a teherlovakat 6 évig lehetett használni. A társaság fénykorában 118 lóval látta el a forgalmat.

A személyszállító kocsiknál három osztály közül választhatott az utazó, a legolcsóbban, a III. osztályon mérföldenként 6 krajcárt kellett fizetni, míg a II. osztályon 10, az első osztályon 15 krajcárt. Hasonlóan osztályokba sorolták a teherárút is, annak függvényében, mennyire volt értékes.

A menetidő nagyjából 3 óra volt, de ez sok mindentől függött, természetesen leginkább a terheléstől, de az időjárás is befolyásolta a menetidőt. Naponta két személyvonat indult Pozsonyból, és kettő Pozsony felé. A személykocsik inkább a korabeli postakocsikra hasonlítottak, mint a mai vasúti kocsikra.

A bazini egykori állomásépület ma (Forrás: Wikipedia, Horakvlado)

A vasút, annak ellenére, hogy a forgalma évről évre nőtt, pénzügyileg mégsem volt túl sikeres, állandó anyagi nehézségekkel küzdött, így a társaságnak önmagának soha nem volt annyi pénze, hogy a vasutat lóvontatásúról gőzvontatásúra építse át, holott Magyarországon ekkor már egyre-másra épültek a gőzvontatású vonalak.

Ezért a lóvasutat 1872-ben eladták a Vágvölgyi Vasúttársaságnak, amely még abban az évben átépítette a nagyszombatig vezető szakaszt gőzvontatásúra, majd 1878-ban a szeredig vezető utolsó 15 kilométert is. Ezzel Magyarországon lezárult a lóvasutak kora, de csak a nagyvasúti közlekedésben, hiszen a városokban még évtizedekig húzták a lovak a kocsikat, amíg onnan is ki nem szorította azokat a villamos.

A Pozsony-Nagyszombat lóvasút vonala Szlovákia egyik legfontosabb vasútvonalának, a Pozsony-Kassa vonalnak a része ma is.  

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close