Az ember, akit nem biztos, hogy értünk, de az biztos, hogy irigyelünk

Részvételi arány – 15 óra – Budapest
2024-06-09
Az önkormányzati választás eredményeit már ettől az időponttól kezdve nézegetheti
2024-06-09
Show all

Az ember, akit nem biztos, hogy értünk, de az biztos, hogy irigyelünk

Látogató az Andy Warhol amerikai képzõmûvész alkotásaiból nyílt Warhol - The American Dream Factory címû kiállításon a belgiumi Liege-ben 2020. október 2-án. A pop-art képzõmûvészeti irányzat neves képviselõjének mûveit október 28-ig tekinthetik meg az érdeklõdõk. MTI/EPA/Julien Warnand

Kevés olyan művész élhetett a Földön, aki annyira rátelepedhetett egy haladó kor szinte minden művészeti ágára. Andy Warhol a meleg, vagy aszexuális művész a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának művészetére, gazdaságára, reklámjaira, filmjeire, zenéire és könyveire is hatással volt. Mit hatással volt, ő volt a legfontosabb alakja.

Mi hajt egy embert, mitől lehet valaki elégedett, boldog? Ha dicsőség övezi, ha érdekesnek tartják, ha hatalma van, ha pénze van, ha sikeres a szerelemben, ha szeretik? Andy Warhol, az amerikai pop-art zsenije vélhetően a legtöbb ilyen paraméterben valami egészen extra lehetőségeket kapott, talán a magánéleti boldogságát a legnehezebb megítélni, és mivel különc figura volt, nehéz volt kibogozni, hogy mi hajtja, hogy boldog ember volt-e.

Warhol mindössze 58 évet élt, de kevés olyan művész van, akit ennyien ismernének, akihez ugyan elég kevesen értenek, de mégis ennyi ember tud valamit mondani róla.

Élete

A szláv származású művész (cseh felmenőkkel rendelkezett, de a mai Szlovákia területéről származott a családja) Andrew Warhola Jr. néven született 1928 augusztusában a Pennsylvania-i Pittsburghben. Az amerikai képzőművész, filmrendező és producer, a pop art műfaj és mozgalom vezető alakja talán a legjelentősebb amerikai művész. Volt egy időszak amikor, amihez nyúlt, abból arany lett. Ha lerajzolt egy dollárjelet, egy konzervdobozt, vagy portrét festett Marilyn Monroeról, vagy Liz Taylorról, abból dollármilliós műremek lett a kezei alatt.

Mindez a siker sokakra igaz. De általában csak utólag. Vincent Van Goghnál nagyobb zsenit nehéz lenne elkészülni, csak éppen az élete során nem becsülték. De Andy Warhol már az életében annyira keresett volt, hogy csak úgy dőltek hozzá a kereskedelmi, gagyi magánmegrendelések, de a kor legnevesebb magazinjai, cégei, vagy művészei is sorban álltak azért, hogy szánjon rájuk egy kis időt.

Méltatói elmondták, hogy talán az is egyedivé tette, hogy ő nyíltan szerette a kapitalizmust, a dollárt, a reklámot, a márkákat, ez nem jellemző a művészekre, viszont ő tényleg istenítette a pénzt, a sikert, a piacgazdaságot.

Szegény családból származott

Gyermekkoráról túl sok anekdota nem maradt fenn, ő volt a negyedik gyermeke Ondrej és Julia Warholának, szülei munkásosztálybeli családként érkeztek az egykori monarchiából, egészen pontosan a mai szlovák-cseh határról az Egyesült Államokba. Soha nem ment jól nekik, Warhol apja egy szénbányában dolgozott. A beteges kisfiú pedig sokszor volt ágyhoz kötve, amikor is szívesen rajzolgatott.

Aztán a középiskola sikeres elvégzése után beiratkozott a Carnegie Institute of Technologyra, de táncolt is, iskolai művészeti újságnál dolgozott, bontakoztatta a szárnyait. Majd az egyetem után New Yorkba költözött, ahol magazin-illusztrációval és reklámozással foglalkozott, illetve hamarosan tervezőként is dolgozott a cipőiparban , és itt már komoly sikereket ért el. A cipők mellett egyre több művészeti ágba belekóstolt, elkezdett könyvborítókat, lemezborítókat tervezni, írókat, zenészeket, filmeseket ismert meg, divatos lett.

Talán arról Warhol a legismertebb, hogy amolyan művészeti nagyvállalkozó lett. Valóban, amikor sikeres lett, művészeti stúdiót vásárolt, hamarosan akkor horribilisnak számító összegekért vállalt munkákat.

1962 májusában Warhol a Time magazinban megjelent cikkben szerepelt a máig nagyon híres Campbell leveskonzerves festményével, máig ez az egyik legismertebb műve, később dollármilliókért keltek el ezek a rajzok.

Sztár lett, nagyon divatos, aki Elvist, Liz Taylort, Judy Garlandot is lerajzolhatta. 1962 novemberétől már önálló kiállításokat rendezett. Amit kitalált, legyen az egy doboz, egy reklám, egy film, egy lemezborító, azt megvették.

A merénylet

Az 1950-es években már neves reklámosként az egyik legfontosabb munkatársa Gerard Malanga lett, és a páros kegyeit írók, festők, színészek keresték.

Ismert volt nagyon, de ennek megvolt az ára. 1968 júniusában a radikális feminista író, Valerie Solanas rálőtt Warholra és Mario Amaya műkritikusra, akiket mentőautóval szállították a kórházba. Amaya csak könnyű sérüléseket szenvedett, és még aznap kiengedték a kórházból. Warhol azonban súlyosan megsebesült a támadásban, alig élte túl a merényletet. A tettest paranoid skizofréniával diagnosztizálták, de Warhol megváltozott, az 1970-es évek elejére sokkal csendesebb lett.

Azért ezekről az évekről is feljegyezték, hogy a Rolling Stones, Jackie Kennedy, Elizabeth Taylor és John Lennon voltak a vendégei, továbbra is sikk volt vele jóban lenni, vagy legalább ismerni. 1972 és 1973 között Warhol portrésorozatot készített Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőről, és többen elmondták, hogy valósággal gyűjtötte a „celebskalpokat”, ideje nagy részét arra fordította, hogy új, gazdag mecénásokat gyűjtsön portrémegbízásokhoz. Ilyen volt például a kegyetlen, népnyúzó iráni diktátor Mohammad Reza Pahlavi és teljes családja, vagy Mick Jagger, Liza Minnelli, Diana Ross és Brigitte Bardot is.

A csúcson

Warholt ekkor tényleg az egész világ értelmisége ismerte, de ő mindig valami további szervezkedésben volt, olyan parti nem volt, ahová őt nem hívták, de az amerikai ismertégen túl már olyan projektekre is őt kérték fel, mint az 1984-es szarajevói téli olimpia plakátjainak megtervezése. Egyre több kiállítás, egyre jobb árakon eladott művek, tényleg a csúcson volt, amikor hirtelen nagyon beteg lett.

1987 januárjában Warhol Milánóba utazott, nem tudhatta, hogy ez már az utolsó kiállítás-megnyitója lesz. Amikor hazautazott, Warholnál epehólyag-problémák jelentkeztek, 1987. február 22-én halt meg Manhattanben, mindössze 58 éves korában. Életrajzírói feljegyezték, hogy korábban mániákusan félt az egészségügytől, a kórházaktól, a műtétektől. Állítólag, ha az utcán egészségügyi intézmény felé közeledett, mindig átment a túloldalra.

A márkák istenítője

Halála után valóságos őrület alakult ki a művei körül, bevallottan rövid idő alatt elkészülő skiccei, témaverziói dollár tízmilliókért cseréltek gazdát.

Művészetének máig sok a rajongója, értő kritikusai sokat írna róla, bőven vannak neves gyűjtői. Abban a korban volt művész, amikor a legismertebb amerikai márkák meghódították a világot, a Marlboro, a Coca-Cola, a McDonald’s, és ő őszintén rajongott ezért az egészért.

Tetszett neki, hogy a leggazdagabb fogyasztók lényegében ugyanazt vásárolják, mint a legszegényebbek. Nézhetsz tévét és láthatod a Coca-Colát, és tudod, hogy az elnök is néz tévét és iszik Coca-Colát, Liz Taylor is néz tévét és iszik Coca-Colát, és gondolj bele, te is nézhetsz tévét és ihatsz Coca-Colát!

Warholt különcsége, a liberalizmus előtti nemi szabadsága, vagy furcsasága is érdekessé, divatossá tette. Azt terjesztette magáról, hogy meleg, aki még szűz. Ez valószínűleg nem volt igaz, korábban kezelték szexuális úton terjedő betegséggel és többen úgy vélték, hogy bár a szex nem volt meghatározó az életében, de azért próbálkozott és akkor be is számolt kísérleteiről a barátainak. Ráadásul karrierje során Warhol erotikus fotókat és rajzokat is készített férfi aktokról. Ugyanakkor Warholnak volt egy másik énje is,  gyakorló ruszin katolikus volt . Rendszeresen önkénteskedett New York-i hajléktalanszállókon, és mindig vallásos emberként jellemezte magát.

Furcsa volt, különc volt, sztár volt, de mindenhol ott volt, mindenre volt pénze, például maga is neves műgyűjtő lett. Profánul megfogalmazva, akkora „király” volt a maga korában, amilyet nem sokat hordott a hátán a Föld.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.